Amaury Guichon francia/svájci cukrászmester és művész minden egyes alkotásától elakad a lélegzetem. Az elején nagyon nehezen hittem el, hogy bármit is látok a műveiről készített fotókon, azok biztos, hogy csokibázisú ehető finomságok...

A „Kimondhatatlan – A Tudattalan Esszenciájáról” kiállításon Tomasz Piars legújabb festményeit láthatjuk. A budapesti festő és kurátor folytatja absztrakt művészeti utazását, hogy még a nehezen megfogható, csupán képzeletünkben rejlő dolgokat is formába öntse.

A Kikkerland Design munkatársai 1992 óta keresik a világban a dizájnerek egyedi koncepcióit, amelyek élvezhetőbbé, könnyebbé vagy akár boldogabbá teszik a mindennapi életet. Az elmúlt évtizedekben rengeteg tervezővel működtek együtt, és hozzáértésüket, valamint sikerüket bizonyítandó mára több ezer üzletben, sőt múzeumokban is kaphatóak a termékeik.

Már megint egy tipikus példa arra, hogy gyerek vagyok, hogy régóta gondolkodom azon, hogy kellene egy olyan, táblafestékkel kezelt falrész a lakásban, ahol legálisan, kedvemre firkálhatok vagy üzenhetek. Az olyan ötletek pedig, mint amit például Nikolas Bentelnek köszönhetünk, felélénkítik a vágyat, hog megtegyem a kezdő lépést.

Ismét eltelt egy év, amely számtalan érdekes, különleges, meglepő és/vagy egyedi művészeti alkotással, design tárggyal, köztéri alkotással és épülettel ajándékozott meg minket. Szokásunkhoz híven idén év végén is összegyűjtöttük a kedvenceinket tartalmazó nagyon szubjektív listánkat, úgyhogy a mai posztban a 15 favoritot hoztuk el nektek újra. Sorrendet nem állítunk közöttük, mert mindegyik téma közel áll a szívünkhöz. Annyi rendszer van csak, hogy év elejétől és végéig haladunk. Jó szórakozást!

Titkos képességeimre derül fény a mai könyvajánlóban. Olyannyira titkos, hogy magam is csak akkor szembesültem velük, amikor szembejöttek velem az adott témával foglalkozó könyvek. Például égető vágyat éreztem, hogy megtanuljak kötni vagy éppen jó lenne izgalmas, modern hímzéseket készíteni, utánajárni és gyakorolni a kalligráfia tudományát, hiszen annyi remek alkotás jön szembe velem nap mint nap a témakeresés közben, ami felébreszti a bennem élő kreativitást. 

Annyi információ érkezik nap mint nap, ami feldolgozhatatlanná és zaklatottá teszik az embert. Nem igazán lehet kikerülni, csak ha a világtól távol, valami buja erdő mélyén lakunk, magunk termelünk meg mindent, ami az élethez kell, nincsen sem tévénk, sem rádiónk, sem internet. Lehet erre vágyni, de hosszútávon ez sem jelent megoldás, inkább a tudatosságot kell fejleszteni, és minden nap gyakorolni. Meg kell találni az egyensúlyt.

Nem tudom, hogy mennyiben járult hozzá az elmúlt időszak Facebookos bukdácsolása abban, hogy én is egyre kevesebb időt töltök az oldalon, de az tény, hogy gyakorlatilag 80%-kal visszavettem a Facebookozásra szánt időt, hogy többet foglalkozhassak fontosabb dolgokkal. Észrevettem ugyanis, hogy egyre kevésbé vagyok képes hosszútávon hosszabb szövegeket olvasni, egyre kevésbé kötnek le, sőt nem egyszer már a rövid híreket is csak átfutom, mindig új élményt és még érdekesebb impulzust keresve. Megijedtem ettől a tendenciától!

Október elején nagy lépést tettünk a blog társszerkesztőjével, Antal "BAANTAL" Balázs dizájnerrel közösen, hiszen hosszú hónapok munkájának eredményeként elindult a Manzárd Café online boltja a Redbubble nevű oldalon, ahol tehetséges magyar művészek, dizájnerek mintáival ellátott használati tárgyak közül válogathattok és vásárolhattok.

Egy kiadós antibiotikumos kúra közben kezdődött a kálváriám az emésztésemmel kapcsolatban, gyakorlatilag teljesen újra kellett alkotnom minden elképzelésemet az étkezésről, és sajnos számos kedvencemről le kellett mondanom az elmúlt évek során. Tizennyolc évvel ezelőtt még nem tették hozzá automatikusan az orvosok a kezelés megkezdésekor, hogy valami kiegészítő, emésztést segítő terméket is kell szedni, ha nem akarok rosszul járni; vagy csak az én orvosom nem említette meg nekem, erről sajnos nincsenek behatóbb ismereteim.

Október elején nagy lépést tettünk a blog társszerkesztőjével, Antal "BAANTAL" Balázs dizájnerrel közösen, hiszen hosszú hónapok munkájának eredményeként elindult a Manzárd Café online boltja a Redbubble nevű oldalon, ahol tehetséges magyar művészek, dizájnerek mintáival ellátott használati tárgyak közül válogathattok és vásárolhattok.

Matt Haig akkor lopta be a szívembe magát, amikor elolvastam tőle a "Miért érdemes életben maradni?" című könyvét, amely saját depressziójáról és pánikbetegségéről szólt. Szóról szóra leírta, hogy én min megyek keresztül. Olyan tűpontos élménybeszámolót írt ezekről a mentális problémákról, amelyhez foghatót még soha senkitől nem olvastam, na jó, talán Hermann Hesse, szintén híres, depresszióval küzdő író leírása még ilyen pontos. Hangsúlyozom, az idáig elolvasott könyvekről beszélek, ami annyit jelent, hogy nagyon sok remek könyv kimaradhatott eddig a szórásból.

Sokszor és sokféleképpen találkozhattatok már a blogon azzal a gondolattal, hogy fontos érzékennyé tenni a gyerekeket a világ sokszínűsége és a benne történő változások iránt. A legtöbbet a szülő tehet azért, hogy a gyerek a lehető legnyitottabban, legérdeklődőbben legempatikusabban és legbefogadóbban álljon hozzá saját magához, szűkebb és tágabb környezetéhez, a világban zajló folyamatokhoz.

Bár az elmúlt évben elég sok szakácskönyvvel, helyes táplálkozással foglalkozó könyvet olvastam és mutattam be nektek itt a blogon, olyannal még nem találkoztam, mint a Forradalmak az ebédlőasztalon című kiadvány. Persze nem vagyok továbbra sem szakértője a témának, még mindig gyerekcipőben járok, és inkább maradtam a gyengéd érzelmi szálakkal kapcsolódó blogger szerepében.

Nem igazán értettem a Solo - Egy Star Wars történet című film előzőekhez képest számítva bukásnak nevezhető szereplését, mert szerintem egy szórakoztató és látványos filmről van szó. Azt sem érzem elegendő indoknak, hogy a Disney főnöke szerint (is) túl sokat akartak túl hamar, és hiba volt ilyen hamar bemutatni ezt a filmet a Star Wars 8. után. Lehet, hogy én vagyok fanatikus rajongó, de azt a tempót, amit a Marvel univerzummal csinálnak, simán el tudnám viselni ebben a szériában is.

Mivel nagypapám órás volt, és a nagybátyám is próbálta jó darabig tovább vinni ezt a mesterséget, így a nagyszülők, rokonok házában a korszaknak megfelelően gyakorlatilag minden óratípussal találkoztam gyerekkoromban. Egyik kedvencem a kakukkos óra volt, az időről időre előbukkanó madárral, így a japán Nendo újraértelmezett kakukkos órája azonnal megolvasztotta a szívemet.

Biztos vagyok abban, hogy hozzám hasonlóan sok ember számára a zene mellett a filmművészet az, amely igazi kikapcsolódást nyújt a hétköznapok fárasztó taposómalmából. Nagyon hamar magába tudnak szippantani az egyedi és/vagy drámai hangvételű alkotások, és persze a jó popcornmozit vagy a könnyesreröhögős vígjátékok is.

Minden alkalmat megragadok arra, hogy a környezetvédelem fontosságáról beszéljek. A blog rendszeres olvasói, akik számos alkalommal találkoztak már a Manzárd Café hitvallásával, talán unalmasnak tartják a többszöri ismétlést, de muszáj annyiszor beszélni a fontos dolgokról, ameddig megragad a fejekben - ez a gondolat már a mottónkban is benne volt. Ráadásul azért is kiemelt téma a környezetvédelem, mert bár megszámlálhatatlan éve porondon van a klímaváltozás témája, érthetetlen módon mégis ólomlábakon mozog az emberiség a saját életének megvédésében.

Ruben Van Megen holland bútortervező ügyesen kombinálja a régit az újjal, a különböző funkcióval rendelkező lakberendezési kiegészítőket egymással, miközben egy csipet környezetvédelemmel fűszerezi az amúgy is különleges elegyet.

Az elmúlt években egyre frusztrálóbbá vált számomra, hogy hiába ismerem a történelmi eseményeket és a kiváltó okaikat, mégsem értem teljesen az összefüggéseket. Mindig hiányzott egy láncszem, amely összeköti az egyes darabkákat. Aztán szembe jöttek velem olyan ismeretterjesztő műsorok, filmek és könyvek, amelyek a néplélekkel foglalkoznak. Azzal a láthatatlan, mások által manipulált embermasszával, amely lényegében jóváhagyja a vezetők által kijelölt irányt.

Manapság sokszor láthatunk olyan dizájnprojektet, amelyben gyerekek rajzaiból készítenek játékokat. Bár a cím valami ilyesmire utalhat, de a mai posztban nem erről lesz szó, hanem egy másik, nagyon fontos dologról, a bennünk élő gyerekről és az ő vágyainak feltérképezéséről.

Biztos sok rajongó felhorkan azon a kijelentésen, hogy leéltem majdnem 39 évet úgy, hogy nem hallottam Ursula K. Le Guin munkásságáról, pedig legendának számít, a science fiction nagymesterének és a legjobb kortárs novellisták egyikének tartják. Nincs jobb mentségem annál, hogy jobb később, mint soha, illetve meg kellett érnem arra, hogy teljes nyitottsággal, érdeklődéssel és újra felfedezett gyermeki kíváncsisággal veszhessek el a szerző egészen elképesztő fantáziavilágában.

Most, hogy egyesek valamilyen érthetetlen, megmagyarázhatatlan és alátámaszthatatlan okból kifolyólag a szakáll korszakának leáldozását jósolják, végre eljött a pillanat, hogy megjelenjen egy olyan könyv kis hazánkban, amely a szakállápolással foglalkozik.

Milena Naef művész a Fleeting Parts című projektjében a márványlapok egyszerű, mégis különleges megformázásával, kilyukasztásával és a testének felhasználásával készít érdekes szoborinstallációkat. A márványlapok mögé bújva, hozzájuk simulva, bizonyos esetekben önmagára helyezve a művészből lesz a műalkotás.

Számomra érthetetlen, hogy az emberek miért csak a felszínét kapirgálják az elődeink, nagy tanítóink tanácsainak? Hogyan lehet az, hogy a légy hű önmagadhoz, csak a szívedre hallgass, legyél néha egy kicsit önző, érd el az álmaidat, szerezd meg, amit akarsz, szeresd a felebarátaidat, figyelj a környezetedre, ne lopj, ne csalj, ne hazudj, ennyire kifacsarodott verzióban létezik a világban?