Annyi információ érkezik nap mint nap, ami feldolgozhatatlanná és zaklatottá teszik az embert. Nem igazán lehet kikerülni, csak ha a világtól távol, valami buja erdő mélyén lakunk, magunk termelünk meg mindent, ami az élethez kell, nincsen sem tévénk, sem rádiónk, sem internet. Lehet erre vágyni, de hosszútávon ez sem jelent megoldás, inkább a tudatosságot kell fejleszteni, és minden nap gyakorolni. Meg kell találni az egyensúlyt.
Saját magamon tapasztalom, hogy a balanszra való törekvés vágya önmagában megoldásra vezet, nem kell görcsölni rajta. Ha érzem, hogy valamiből sok, akkor más irányba nézek, azt keresem, ami megnyugvást hoz. Rengeteg ismeretterjesztő könyvet olvasok, és néha muszáj valahogy ebből is kilépni, és olyat keresni, ami nem hasznos tudással akarja csiszolni az elmémet, hanem kikapcsol és ellazít. Ilyenkor kerülnek elő a szépirodalmi könyvek, amelyek persze a legtöbbször az élet nagy-nagy kérdéseire keresik a választ, mégis az emberi, emberközeli történetek kapják a főszerepet, amelyben összeolvadhatunk a szereplővel, szereplőkkel, és az általuk megélt helyzetekkel.
Az elmúlt hónapok kedvencei nagyon sok esetben nem adták könnyen magukat. Néha magukba szippantottak, máskor teljesen eldobtak maguktól, többször kellett újra rávenni magam, hogy lelassuljak hozzájuk, olykor csak túl akartam lenni rajtuk, aztán arra vágytam, hogy soha ne érjenek véget. Jobban belegondolva mindegyik felültetett az érzelmi hullámvasútra, ami mindenre jó, éppen csak a relaxálásra nem megfelelő, mégis úgy fejeztem be őket, hogy mindig kimostak a hétköznapok mocskából.
Mind közül a legösszetettebb, legtöbb vívódást, legtöbb pozitív és negatív érzést, legmagasabb hegyeket és legmélyebb völgyeket, legnagyobb unalmat és a legnagyobb katarzist Nádas Péter Világló részletek 1-2. című könyvei okozták, amelyek elolvasásához hónapok kellettek, és amellyel kapcsolatban akár egyetlen szóval is összefoglalhatnám a bennem végbemenő folyamatot: csodálatos.
Én szeretem, ha valami ennyire "megcibál" és ilyen változatos érzelmeket generál, mert a jelen felfokozott hangulatában, amikor az ingerküszöbünk már egy egészen másik dimenzióban van, ez a teljesítmény igazán kimagasló, szavakkal nem leírható. Vagyis de, csak minden szó kevés, és csak nagyon felszínesen magyarázza el a benne található lényeget, a mélységet és magasságot. Látszólag nem történik semmi, nem haladunk semmiféle cél felé, hanem egyre több részletet fedezünk fel az embert alkotó építőelemekből, miközben apró üvegszilánkok, törmelékdarabok, kiálló részek hasítanak a bőrünk alá, sebzik meg a belső szerveinket, szívünket, agyunkat, szellemünket és lelkünket.
A cím, Világló részletek nagyon is találó, egy végeláthatatlan gondolatfolyamban fel-fel villanó, látszólag véletlenszerű részletei, amelyekből kirajzolódik az író és családjának személyes történetén keresztül a magyar valóság. Ha megfigyeljük magunkat, ráláthatunk, hogy tökéletesen adja vissza az emberi gondolkodás szétszórtságában is következetes mivoltát. Bár első és aztán sokadik pillanatban is száraznak vagy terjengősnek tűnhet, mégis végül az az érzés keríti hatalmába az olvasót, hogy nem igazán találni idehaza jobb lélek-és történelmi lenyomatot.
Ez "egyszer az életben" könyv, amely kijelentés szó szerint és átvitt értelemben is igaz: egyszer az életben mindenképpen el kell olvasni, és egyszer az életben találhatunk rá egy ilyen gyöngyszemre. Bármikor letehetjük és bármikor felvehetjük, az élmény nem hagy el, a becsatlakozás könnyed. Az önelemző típusoknak, mint én, ez az 1300 oldalas emlékfolyam a megfigyelés és elemzés bibliája, amelyen keresztül értelmet nyerhet a lét, amelynek segítségével sohasem tudunk majd ugyanúgy tekinteni Budapestre, amely által jobban, kendőzetlenül és hazugságoktól mentesen láthatunk rá a magyar lélekre.
Nádas Péter - Világló részletek 1-2.
„Krónika helyett végül is inkább legendákat gyárt magának az ember, amikor egy másiknak elbeszéli az élettörténetét” – írta a szerző a Párhuzamos történetekben. Saját emlékiratában, amelyet az Olvasó a kezében tart, ennek megfelelően egyedülálló módszerrel kerüli el ezt a legendagyártást. Bevésődött emlékképeiből – a „világló részletekből” – kiindulva először az álomfejtés módszerével fölidézi az eredeti élmény összetevőit, a hangokat, látványokat, szagokat, érzeteket és emóciókat, majd ezek alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. A másoktól hallott történeteket elemeikre bontja, hogy kiszűrje belőlük a tudatos vagy tudattalan torzításokat, majd a megtisztított életanyag és a leleplezett torzítások nyomán alkotja újra, hogy mi történt, hol és mikor. Innen pedig koncentrikus körökben halad tovább az okok, körülmények, motívumok, előzmények és következmények felé, míg végül kirajzolódik a történtek jelentése és jelentősége a saját személyes életében és az attól elválaszthatatlan, közös emberi világban. E módszer eredményeként láttató erejű leírások, izgalmasnál izgalmasabb történetek, rejtett összefüggéseket feltáró nyomozások követik egymást e rendkívüli, rendhagyó emlékirat lapjain.
A könyvet a Jelenkor kiadó kínálatában kedvezményesen vásárolhatjátok meg. Részletekért kattintsatok ide.
A következő, egyszerűnek semmiképpen sem nevezhető alkotás Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája című könyve, amely a címe alapján teljesen mást sejtet, mint amiről valójában szól. A főszereplő, Maros Dániel egy végtelenül boldogtalan, világból és emberekből kiábrándult, bánatát alkoholba és ópiumba fojtó ember, aki a kíméletlenül őszinte háborús övezetekbe, kurvák ágyába menekül és keresi az elveszett boldogságát, az élet értelmét, gyakran az őrület ismeretlen labirintusain keresztül.
Néha összeolvad valóság és fikció a kiábrándító józanság és a delírium minden képzeletet felülmúló, atomjaira szaggató és újra felépítő váltakozásában. Mindezt végtelenül gúnyos, kimért és kegyetlen stílusban, amely mögött ott rejtőznek a valódi, felkavaró érzelmek, amelyeket meg lehet próbálni ideig-óráig elfojtani, de nagyon nem lesz jó vége a próbálkozásunknak, mert egyszer minden a felszínre tör.
Jászberényi Sándor - A lélek legszebb éjszakája
Az első kötetével jelentős külföldi sikereket is elért Jászberényi Sándor történeteit leggyakrabban Hemingway prózájához hasonlítják, amiben ugyan van igazság, de a haditudósítóból lett magyar író irodalmi apja mégis inkább Graham Greene. Az ő köpönyegéből bújt elő. A Bluebird Hotel elbeszélője, a boldogságát vesztett, a hazug világ elől háborús övezetekbe, őrületbe, kurvák ágyába, alkoholba és ópiumba menekülő Maros Dániel hangja leginkább a csendes amerikai beszédéhez hasonlít. Cinikus, fanyar, kíméletlen, blazírt és feszes mondatai alatt izzanak az érzelmek: szerelem, szeretet, gyűlölet, barátság, igazságvágy, bosszú… Hogy mi a helyzet manapság a boldogság kék madarával? A szerző készségesen törli a választ kedves olvasójának arcába.
A könyvet a Kalligram kiadó kínálatában kedvezményesen vásárolhatjátok meg. Részletekért kattintsatok ide.
Az én kalandom Stanislaw Lem - Az úr hangja című időtlen és alapvető könyvével kapcsolatban az Érkezés című, szerintem zseniális film megnézése és az eredeti Ted Chiang novella elolvasása után kezdődött. Ekkor ébredtem rá arra, hogy a nyelvészet, a kommunikáció, egymás megértése, az azonos hullámhossz megtalálása mennyire izgalmas témák a számomra, és mennyire nehéz, és végtelenül fontos dolgokról van szó, ha élni akarunk és nem halni.
Főleg most, hogy igazából senki nem hall meg senkit, mindenki csak a saját igazát fúja, mindenki mindent jobban tud a másiknál, mindenki elhatárolódni akar vagy el is határolódik a másiktól, és mindenki fél az ismeretlentől. Vajon meg tudjuk-e fejteni egy olyan valami üzenetét, amelyről semmit sem tudunk, főleg úgy, hogy gyakorlatilag nemhogy a közvetlen családtagjaink, barátaink lelkét és gondolatait nem ismerjük és értjük, hanem saját magunkét sem? Döbbenetesen esszenciális kérdésről van szó, amelynek fejtegetése maradandó élményt nyújt minden téma iránt érdeklődő számára!
Stanislaw Lem - Az úr hangja
Hogy Az Úr hangja a sci-fi irodalom egyik klasszikusa, azzal nem sokat mondanánk. A nagy klasszikusok közül is kiemelkedő gondolati gazdagságú regény, amely az egyik legnagyobb kérdést, az idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtés lehetőségét… vagy lehetetlenségét vizsgálja. Azt, hogy vajon egyedül vagyunk-e a néma univerzumban, s ha mégsem, akkor mit tennénk… na nem az UFÓ-kkal, hanem egy rejtélyes, de mindenképpen értelmes üzenettel, amely egyszer csak elérkezik hozzánk a világűr mélyéről.
Az üzenet egy neutrínósugárzás, amelyről a tudósok viszonylag gyorsan felfedezik, hogy különféle módokon felhasználható, talán még katonai célokra is. De hogy ki küldte, és milyen céllal, az olyan rejtély, melynek megoldására számos tudományterület legjobb szakértői dolgoznak ki észszerű vagy épp észbontó hipotéziseket… S mindezt egy olyan zseniális elbeszélő meséli el, akinek személyisége – önmaga számára is – különös rejtély: miközben az idegen civilizáció (vagy a Teremtő?) üzenetét kutatja, egyúttal saját érzelmeiben is próbál rendet tenni.
A könyvet a Helikon kiadó kínálatában kedvezményesen vásárolhatjátok meg. Részletekért kattintsatok ide.
Mondhatnám, hogy a végére egy nagyon könnyed könyvet hagytam, és bizonyos értelemben igaznak is mondható ez a kijelentés, hiszen Örkény István újra kiadott Egyperces novellák című vaskos kötetéről van szó, de minden fesztelensége és humora ellenére azért ez a zseniális könyv is sok elgondolkodtató, felkavaró, atyai pofonnal felérő meglátással teli, abszurd és néha kínunkban röhögős történetet tár az olvasó elé, talán elég csak annyit megemlíteni a témaszűz olvasóknak, hogy a viharos és felkavaró 20.század elevenedik meg a lapokon olyan egyedi stílusban, amely életünk végéig kitűnik majd a rengeteg elolvasott könyv közül. Ha már olvastad azért, ha még nem olvastad, azért érdemes kézbe venni, és ha máshogy nem is tudsz időt szakítani rá, minden napra egy sztori azért belefér. Muszáj ennyi igazi szellemi táplálék minden napra a szintén viharos és az egyre gyakrabban felszínes jelenben.
Örkény István - Egyperces novellák
Az „egyperces” jelző már Örkény István életében közkedvelt kifejezéssé vált, s máig is temérdek szókapcsolatban idézik. Kevés olyan klasszikus írói lelemény akad, amely ennyire beépült volna nyelvünkbe, tudatunkba, mint az egyperces novella, Örkény műfaji találmánya. Humorán, prózatechnikáján, az irodalmi gondolkodást megújító szemléletén olvasónemzedékek sora nőtt fel. Magasfeszültség néhány oldalon, néhány sorban vagy csupán a címadásban. A huszadik század háborús-diktatúrás-forradalmas tapasztalatai, a jelenkor abszurditásai egy-egy villanásba sűrítve. Az írásokban ott az apró darabokra hullt közös ideák groteszk látványa – de megfordítva is: a banalitásokban az élet titokzatos szépsége. Mert Örkényt keserű nevetéssel ez a kérdés foglalkoztatta a leginkább: történelmi méretű kiszolgáltatottságában milyen a mégiscsak pótolhatatlan ember. Az Egyperces novellák kurta mítoszaiban hősök születnek: Janász Jenő, a fronton elesett nótafaragó katona, akinek épp elkezdett szerzeményét senki sem képes befejezni; Wolfné, a nevét elnyerő hivatali rabszolga; Zetelaki, a holta után is játékra kész színész. És persze Varsányiné, aki az elpusztult Budapesten is egérirtást vállal.
A könyvet a Helikon kiadó kínálatában kedvezményesen vásárolhatjátok meg. Részletekért kattintsatok ide.
A recenziós példányokat a kiadók bocsátották a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
