Az úgy volt, hogy 2007 őszén találkozott egymással két jól szituált úriember. Egyikük Pierre-Alexis Dumas a Hermès párizsi divatház művészeti igazgatója, másikuk a monacói központú, szuper jachtjairól híres Wally elnöke, Luca Bassani Antivari. Mivel a két cég ugyanazokat az értékeket képviselte - a kompromisszumok nélküli minőség jelszavát tűzve ki mindkét zászlóra -, ezért elkerülhetetlen volt az egymásra találás. A 2007- ben közösen elfogyasztott kávé eredménye az a közös vállalat, melynek keretén belül másfél éves együttműködés után elkészült a világ eddigi legzöldebb, prémium kategóriás jachtjának koncepciója, a Wally - Wally Hermès Yacht, találóan zanzásítva a WHY.
A munkálatok egy göteborgi speciális medencében kezdődtek, ahol a K+F program keretén belül elkészítették a hajó makettjét, majd két hónapon keresztül a tengereken is előforduló extrém körülményeknek kitéve vizsgálták annak statikai paramétereit. Az eredmények megnyugtatóak voltak. A különleges formájú hajótest gyakorlatilag a legvadabb műviharoknak is ellenállt.
A cél a lehető legmagasabb szintű igények kielégítése úgy, hogy ez a lehető legkevesebb természeti erőforrást igényelje. A design mottója a „forma=funkció”. A környezettudatosság jegyében az energiaellátást hatalmas, összesen 900 négyzetméternyi napelem biztosítaná, ezáltal minimálisra redukálva a dízel-elektromos hibrid motor használatát.
A tervezett lenyűgöző méreteknek - 58 méteres hosszúság, 38 méteres szélesség - köszönhetően elképesztő nagyvonalúság jellemzi a három emeletnyi belső teret. Természetesen az enteriőr kialakításához szigorúan környezetbarát, újrahasznosítható anyagokat használnának, ami azonban nem menne a minőség kárára. Az utasok kényelmét minden szinten kiszolgáló luxust, minimalista bútorok használatával és tágas, világos terek kialakításával oldanák meg. Az összesen tizenkét fő önfeledt nyaralását a hajó orrban lévő 25 méteres medence és a far részben kialakított 36 méteres napozóteraszos „strand” biztosítaná.
A WHY-t bárki birtokba vehetné, ha megtud magának engedni 150 millió dollár azaz kb. 30 milliárd forintnyi kiadást. És ha a kételkedőkben felmerül a kérdés: egy ilyen megalomán rongyrázásra, miért is? A válasz lehet akár: ha futja rá, miért is ne?!
Párszor már beleestem abba a hibába, hogy a szupermarketekben vásárolt olcsó fűszernövény palántákat megpróbáltam hosszútávon életben tartani. Nincs az a mennyiségű fény, víz, ami elegendő lenne számukra, de már azon is elgondolkodtam, hogy génmanipuláción estek át, mely maximum két hetes élettartamot biztosít számukra. Hiába beszél hozzájuk az ember és hiába szereti őket féltő gondoskodással, ülteti át, trágyázza, az idő múlásával elvesztik szépségüket, töpörödött leveleket hoznak, majd az enyészeté lesznek...vagy én csinálom rosszul?
Gyógyír lehet a nem szándékosan elkövetett növénygyilkosságok visszaszorítására Hanna Sandström designer, a Green Fortune és a Whirlpool együttműködésében tervbe vett koncepció hűtő, mely elegyíti a frigók legjobb tulajdonságait egy környezet-és növénybarát palántázóval. Az ajtóba épített szerkezet kellő mennyiségű fénnyel és vízzel táplálná konyhakertünket, hogy minél hosszabb ideig élvezhessük a friss fűszernövények jótékony hatásait; persze, amennyiben megvalósul. Reménykedjünk!
Csak ámulok, hogy milyen óriási és minden képzeletet felülmúló beruházások vannak manapság Kínában. Lassan nem telik el úgy nap, hogy ne futhatnánk össze minimum egy szemgyönyörködtető tervvel és ez még csak a kezdet. Valamit tudhatnak!
Legújabb agyszüleményük a Phoenix Island névre hallgató mesterséges sziget, mely a Hainan tartományban található Sanya város központjában épül. Az 1250 méter hosszú, 350 méter széles, mindösszesen 365.000 négyzetméteres képződményen hozzávetőlegesen 500.000 négyzetméternyi, hat luxus apartman épületet, egy öt és egy hétcsillagos szállodát, jacht klubházat, vásárolgatásra alkalmas úthálózatot, illetve konferencia központot is magába foglaló komplexum található majd meg, elképzelésük szerint 2014- től.
A pekingi központú MAD Architect tervei alapján készülő monstrum szeretettel várja majd a világ tájáról odacsődülő (nem csak) gazdagokat, akik a szigetet a szárazfölddel összekötő 395 méter hosszúságú hídon juthatnak át a minden igényt kielégítő luxus paradicsomba. Én is akarok ott pihengetni...
Sokáig kellene törni az agyamat - valószínűleg tudatlanságomnak köszönhetően -, ha arra kérnének, ugyan soroljak föl csípőből néhány világhírű belga divattervezőt, pedig vannak! Egyik legismertebb közülük egy valódi szürrealista barbár, egyes kritikusai csak underground punkernek nevezik, ő Walter Van Beirendonck.
Brecht városában látta meg a napvilágot 1957- ben. Egyszerű vidéki neveltetésben volt része, szülei a természet tiszteletére és szeretetére tanították. Míg osztálytársai már kedden elkezdték a hétvégi diszkóra való hangolást, ő a környező erdőket járta, és házuk sufnijában saját bútorait barkácsolta össze. Tizenévesen készen állt arra, hogy felfedezze a világot és rendkívül éles eszű gyerekként, érettségi után egyből felvételt nyert az antwerpeni Királyi Művészeti Akadémiára divattervező szakra.
Az egyetem elvégzése után a 80- as évek elején létrehozta saját nevével fémjelzett stúdióját, majd öt másik évfolyamtársával megalapította a ”The Antwerp Six” nevű alkotócsoportot, mellyel az 1987- ben a British Designer Show-n átütő sikert ért el. 1985- től már mint vendégtanár tér vissza a Királyi Akadémiára, ahol azóta is rendszeres kurzusokat tart, majd az ezredforduló tájékán megnyitja a Walter névre hallgató multilabel store- t Antwerpen belvárosában. Az egyetemi előadások, illetve az üzlet irányítása mellett természetesen további, sokszor meghökkentő performanszok, divat show- k rendszeres és aktív szervezője, illetve résztvevője.
Egyik interjúja közben feltették neki a kérdést: Mit jelent ön számára a divat? Gondolkodás nélkül vágta rá: szenvedély, kísérlet, kockázat, lélek, változás.
Nos, mindenki döntse el maga, hogy mennyire tetszik neki Beirendonck 2010 őszi/téli kollekciójának darabjai. A hölgyek szoknyájából kiálló ormányok, csőrök és egyéb meghatározhatatlan kitüremkedések, míg az urak fején leginkább óriás méretű ipari fülvédőre, extrém fejhallgatókra, vagy egyszerűen csak Leia Organa muflon kontyára emlékeztető fejdíszek semmiképpen sem nevezhetőek hétköznapinak, viszont annál inkább excentrikusak és vidámak.
El tudom képzelni, hogy van értelme használni a Newplan Design két munkatársa által kifejlesztett kávés poharat. Li Cheng és Zhang Xun álmodta meg a Finger Coffee-t, mellyel könnyedén megoldhatjuk a kávékeverés gondját, ha éppen nincs nálunk kanál vagy bármilyen egyéb eszköz. Ha rákényszerítem magamat a készülék valódi értelmének felfedezésére, esetleg a hegyekben álló mosogatnivaló képe is beugrik, aminek az aljáról nem kell többet előbányásznunk a kiskanalat; egyszerűen csak a rugalmas fedél mélyedésébe kell dugnunk az ujjunkat és körkörös mozdulatokkal elegyíteni a hozzávalókat. Viszont nem hagy nyugodni a kétely: hasznos vagy haszontalan dologgal állunk szemben?
A „Vasárnapi Instant” és a „Napi Kata Pult” után ismét egy új állandó rovattal bővül az oldal. Ezentúl heti rendszerességgel útjára bocsátjuk a „Filter-t”, amiben szándékunk szerint hírt szeretnénk adni a magyar blogszféra és hírportálok Manzard Café profiljába vágó érdekesebb anyagaiból.
Elsőként az építészfórumon megjelent hír, amiből megtudhatjuk, hogy 8000 műanyagszék hogyan formálta át a Time Square benzingőztől félhomályos arculatát, és a naponta több millió ott hömpölygő és fuldokló embertömeg egymáshoz és New Yorkhoz való viszonyát.
Mint a példa is jól mutatja, a nagy vízen túl kicsit másképpen állnak hozzá a döntéshozók a civil kezdeményezésekhez. Az ötletnek, hogy legyen ez a kaotikus állapotáról amúgy hírhedt közlekedési csomópont egyfajta közösségi placc, jócskán lekorlátozott autó forgalommal, némi gondolkozás után zöld utat adott a városvezetés. Felkértek egy dán építészt, Jan Gehlt, hogy találja ki miként lehetne megvalósítani ezt az autósok által felháborítónak, nevetségesnek és kivitelezhetetlennek tartott projektet. A teljes hírt itt olvashatod.
A Manzárd Café témához kapcsolódó kérdései:
Szerinted melyik budapesti dugógeneráló csomópontba kellene 8000 műanyagszéket telepíteni?
Mennyire lenne vevő egy ilyen kezdeményezésre a jelenlegi városvezetés?
Imázsváltás előtt áll a hazai kreatív szcéna egyik meghatározó szereplője a WAMP! Mint ahogy magukról írják a facebook-on : „Új évtized, új WAMP: a WAMP csapatának újévi fogadalma az volt, hogy 2010-ben egy frissítés gombbal startol, ennek eredményeképp februártól friss, egységes, letisztult vásárképpel várunk minden kedves WAMPolót! Változó arculattal, újonnan debütáló magyar tehetségekkel jelentkezik az évtized első, és a tél utolsó WAMP-ja. Ami marad: a magyar desigenerek színe-java és a megszokott WAMP-hangulat. Hogy milyen lesz az új évtizedben a design vásár? Feje tetejére áll minden és csak térképpel lehet eligazodni? Kik az új designerek, hogy néznek ki az új standok és marad-e a lila logó?” Ha kíváncsi vagy mindezekre, akkor ne habozz! Ott a helyed neked is! Időpont: 2010.február 21, 10-18 óra között, természetesen a Gödörben!
Ha további esztétikai kalandozásokra vágysz, és a pénztárcád is bírja a strapát, nem kell mást tenned, mint átpattani a MÖBELKUNST designvásárára, ami hajszálpontosan ugyanabban az időpontban, tehát 2010 február 21.-én 10 és 18 óra között kerül megrendezésre a IX.kerület Tagló utca 9-11 szám alatti Kemikál ipartelepen. Tárgy fetisisztáknak kötelező. Mi sem hagyjuk ki!
Március 30.-ig látogatható egy igen érdekes kiállítás, magyar és olasz iparművészetis diákok munkáiból a VAM DESIGN szárnyai alatt. Téma és egyben az esemény címe: Hasznosítsd újra. Cím: VI. Király u. 26.
A vizuális csodák rajongói majd' egy hónapon át tobzódhatnak az élvezetben. A Trafó szervezésében február 7. és 26. között érkezik el a Képek Ideje, a Temps d' Images Fesztivál. Helyszinek: Trafó, Művész Art Mozi, Merlin Színház, Francia Intézet
Norvég óriás szélturbina. Norvégiában építik a világ eddig legmagasabb és legnagyobb teljesítményű szélturbináját.
Bálnavadászok helyett bálnavédők a bíróságon A Greenpeace tegnap délelőtt 10 órától figyelemfelkeltő demonstrációt és 24 órás virrasztást tart a Japán Nagykövetség előtt.
Eurolevél az új uniós öko logó Az Európai Bizottság kihirdette az új EU-s ökológiai logó kiválasztását célzó verseny győztesét. A nyertes pályaművet, az „eurolevelet” egy német diák készítette.
Nyílt levél az Auchan-nak A Tudatos Vásárlók Egyesülete számos civil szervezet támogatásával nyílt levelet küldött az Auchan-nak, amelyben arra kéri, hogy álljon el a dunakeszi láp beépítésétől.
Pelikán a Gellérthegy felett. Az utóbbi hónapokban több helyen is feltűnt a faj 2 képviselője, de nem gondoltuk volna, hogy egyikük épp a fővárosban köt ki.
Az elmúlt évtizedekben az egyre kiélezettebb konkurenciaharcnak, illetve a zöld lobbi erősödő nyomásának köszönhetően a formatervezők keze alól egyre elképesztőbb koncepciók látnak napvilágot. Amelyik gyártó továbbra is versenyben szeretne maradni, rákényszerül arra, hogy folyamatosan adoptálja gyártástechnológiájába a legfrissebb környezetvédelmi kutatások ajánlásait, valamint az egyre szigorúbb utasbiztonsági paramétereket. Persze a kuncsaftok felől érkező elvárásoknak is meg kell ám felelni. Ezek a trendeknek megfelelően minden multit arra ösztönöznek, hogy átvegyék a kozmetikai iparból már évek óta jól ismert szlogent és filozófiát: „X” in one.
Emlékszik még valaki Spielberg Különvéleményére vagy Luc Besson Az ötödik elem című sci-fi klasszikusára? Ha megvannak, akkor minden bizonnyal ismerősként fog visszaköszönni az olasz tervező, Roman Mistiuk „Metromorph” fantázianévre hallgató tanulmányautója, melyet a Peugeot felkérésére álmodott meg.
A francia gyár futurisztikus koncepciója, ha egyszer valódi autó lesz belőle, teljes joggal fogja viselni a fentebb említett jelszót, hiszen Mistiuk minden olyan tulajdonsággal felruházta, amire az urbanizációs robbanás következtében, a jövő városlakóinak feltehetően szüksége lesz.
A levegőért kétségbeesetten kapkodó nagyvárosokban, már ma is kritikus a parkoló hiány. Ennek megoldására egy remek és kivitelezhető ötlet a saját erkélyként is funkcionáló autó. Hogy hogyan kerül fel a járgány mondjuk a negyvenhetedik emeletre? Egy speciális, minden épület szerves részeként működő, már létező, úgynevezett „maglev” technológia a megoldás. Ezekre mint egyfajta dokkoló egységekre, a házunkhoz érve csak rá kell csatlakoznunk. Természetesen az ülések azonnal vertikális pozícióba váltanak és biztonságos kényelemben már repít is fel minket a kívánt magasságokba a szerkezet. Mivel az autó hatalmas üvegfelületekkel rendelkezik, csak ki kell lépni a stabilan és türelmesen a ház falán pihenő, panoráma erkélyként is kiváló Metromorph-ba, ha le akarunk tekinteni az alattunk elterülő lüktető városi tébolyra.
Itt van egy, az egész projektet jól szemléltető videó:
Még fel sem ocsúdhatunk a 2010-es Sanghaji Világkiállításból, máris készülhetünk a koreai Yeosu-ban (ejtsd: Joszu) megrendezendő újabb univerzális változatára, mely az „élő óceán és partja: forrásaink sokfélesége és fenntartható tevékenységeink” témakörét járja körül.
Eddig két tervpályázat látott napvilágot: az egyik a Ginseng Chicken tervezésében felvázolt SuperOcean névre hallgató komplexum. A projekt fő attrakciója egyfajta „mintavételezés” az óceánból, mely a vizet egyfajta emelőszerkezettel a talajfelszín fölé emeli, így tárva fel a rejtett mélytengeri lehetőségeket. A tervezők az óceánok elvont és többdimenziós kérdéskörének vizsgálata közben rájöttek, hogy a „mélység” érzetének keltésével tudnák a leginkább megmutatni az emberek számára ennek lényegét. Az épületbe érkezve a látogatók különböző, átlátszó fedelű víz alatti alagutakon keresztül csodálhatnák meg az élővilág-kiállítást, míg beérnek a hatalmas csarnokba, az emelőszerkezet alá. Az ötlet annyira nem nevezhető újnak, hiszen a Cápa című el Zs-kategóriásodott ikszedik részében már láthattunk hasonlót. Remélhetőleg az ott látottakon keresztül sikerül majd megoldani, hogy a hatalmas élőlények ne köszönhessenek be a látogatóknak testközelből.
A Yeosu Expo pályázatán harmadik helyezést elért terv a Studio Nicoletti Associati által elkészített nagy kék bálnát formázó épület. A távolról is jól kivehető forma szeretné felhívni a figyelmet a törékeny ökoszisztéma védelmének fontosságára. A téma megrendítően reprezentálja majd az óceán élővilágának kizsákmányolását, a partra vontatott hatalmas élőlények szimbolikus képét.
Kacey Wong a hongkongi illetőségű performansz-designer legújabb installációjához az egész világon keresztülrobogó gazdasági világválság adta az alapötletet. Mint ismeretes, főleg a bankszektor szenvedte el a legnagyobb veszteségeket, így a legtöbb „áldozat” is - bankárok, pénzmágnások - innen pottyantak ki 70. emeleti high-tech penthouseaikból, gyakorlatilag egyik napról a másikra az utcára.
Azoknak, akik huzamosabb ideig élhettek az átlagemberek számára felfoghatatlan gazdagságban és pompában, annak hirtelen elvesztése, egy harsányan más életszínvonal kényszerű elfogadása komoly traumát okozhat.
Ezt az átmeneti időszakot az utcai létformához való alkalmazkodást próbálja meg könnyebbé tenni, a lecsúszott gazdagok számára kitalált „Familia Grande” fantázianevű luxustalicska.
Amiből természetesen nem hiányozhatnak az előző élet nélkülözhetetlen alapfelszerelései sem, úgymint a pezsgőt megfelelő hőmérsékleten tartó jégkockatartó, a kihajtható menedzser íróasztal (a biztonság kedvéért), a nagyestélyi és szmokingtartó beépített gardrób, és a látszat kedvéért egy rekesz a golfkészlet számára.
Ezeket az embereket a nagy átlagtól megkülönböztető és onnan felemelő pozitív életszemléletben való rendületlen hit az, amit mindenkinek a figyelmébe ajánlanék. Olyan korban élünk, amikor másodpercek alatt óriásit fordulhat velünk a világ. Nagyon nem mindegy, hogyan tudjuk feldolgozni magunkban az ilyen történéseket! Kacey Wong ártatlanul naiv, de pozitív filozófiája az, ami szerintem követendő hozzáállás! Ami azt mondatja vele egy ilyen, targoncában eltöltött tengerparti éjszaka után:
Alapjaiban fogja megrengetni a luxus fogalmának eddig kőbe vésettnek hitt szellemiségét az olasz sztárépítész páros, Simone Micheli és Giovanni Quadrelli tervei alapján, Rimini partjainál felépült iSuite Hotel. Ennek a két rebellis zseninek köszönhetően egy olyan merész és botrányosan gyönyörű épületbe pillanthatunk be, melynek minden extravagáns zuga, a szinte téglánként az épületbe épített innovációnak és filozófiának:
"a luxus nem a mozdulatlanságot vagy a megszokást, hanem a dinamikus mozgást, az átláthatóságot, a kreativitás szabadságát jelenti..."
köszönhetően, Micheli szavait idézve továbbra is,
"egy tridimenzionális szféra lakóivá válhatunk, ahol megszűnik az idő és a külső tér létezni..."
Az iSuite lehetővé teszi a vendégeknek, hogy átlépjék saját határaikat. Egy álomszerű, szürreális élettérbe kerülhetünk, melyben transzcendens meghatározások válnak hirtelen egyszerűen értelmezhetővé.
Az épület enteriőrjének meghatározó elemei a mindenhol jelenlévő hatalmas tükörfelületek, melyek közismerten tértágító hatásuk mellett, a belső harmónia egalizálásában is hangsúlyos funkciót töltenek be. Megláthatjuk benne önmagunkat, a testünket, szembe nézhetünk rajtuk keresztül a lelkünkkel, és felfedezhetjük benne - mint egyfajta spirituális szemüvegen keresztül nézve - csodálatos valónkat.
Az iSuite egy tartalom orientált zóna is, ahol minden szobához legalább három hatalmas tv-ként is funkcionáló érintésérzékeny LCD áll arra készen, hogy információra éhes vendégei minden igényét kielégítse. A test teljes ellazulását exkluziv „Sea View” aromaterápiás szaunák, török fürdők, „Infinity Pool” hidromasszázs szökőkutak, valamint hangulatos iLounge terek, bennük iFame vega és hagyományos éttermek, illetve iBar-ok biztosítják.
A szürke hétköznapok mindennapjaiba megfáradt, hotelbe betoppanó vendégeket már az első percben magához öleli a futurisztikus belsőépítészeti dizájn. Finoman hangolt, minden sarkot megvilágító, rejtett, enyhe kék fények, a mindenhol körülvevő organikus mintázattal ékesített csillogó üvegfelületekig, a légies könnyedség érzetét nyújtó, elegánsan visszafogott minimál dizájn a „pincétől a padlásig”, egytől egyig kizárólag egy célt szolgál: oázisként csillapítani és egy másik dimenzióba repíteni, az egy kis csendre és harmóniára szomjazó vándort.
A 2010. május 1.- október 31. között megrendezésre kerülő Sanghaji Világkiállítás témája a „Jobb város, jobb élet” szlogen köré szerveződik, és elképesztő vizuális orgiát élhetnek majd meg az odalátogatók, amit most mi is elképzelhetünk magunknak kicsiben, a tervekről készült képek nézegetése közben. Megpróbáltuk a teljesség igénye nélkül összeszedni és egy helyre gyűjteni a főbb országok, városok pavilonjait. Vigyázat, ez tényleg gigaposzt, akinek kevés ideje van, lehet, hogy bele sem kezd, de reményeink szerint a téma érdekli az embereket annyira, hogy jobban beleássák magukat (és esetleg visszatérjenek)!
Elsőként a Magyar pavilont említeném, mely Lévai Tamás és Harnos László tervei alapján készül, és a Budapesti Műszaki Egyetem kollégái által kifejlesztett, világsikert aratott Gömböc nevű találmány formájának negatívját jeleníti meg belső tereiben. Így a belső tér egy Gömböc forma lyuk, mely egy letisztult, minimál épületben jelenik meg. „Magyarország ezer éves államiságú, a Kárpát medencében élő népek „kohójaként” sokszínű mentalitású és kultúrájú, eredményeire büszke, a népek és országok közötti „híd” szerepét betöltő ország, amely nyitott a világra.” Ezt szeretnék megjeleníteni.
A lettországi pavilon filozófiája szerint a boldogsághoz vezető út a harmónián, természeten és a tudományon keresztül vezet. A 6 hónapos kiállítás alatt bemutatják a kulturális vívmányokat, intézkedéseket, technológiai fejlesztéseket és sikeres üzleti történeteket a környezet védelme érdekében. A Mailītis A.I.I.M. Által tervezett épületet közel 100.000 15x15 centiméteres műanyag lemez teszi majd „csillogóvá”.
A svédországi pavilon bemutatja, hogy mennyire segítik a nemzeteket az innovációs törekvések a problémák megoldásában, hogyan lehet javítani a városi környezetet és életszínvonalat, továbbá demonstrálja az új kommunikációs technológiák jelentőségét. A SWECO által tervezett három szintes, négy különálló egységből és a köztes „közlekedőkből” létrejövő komplexum 1.500 négyzetméteres kiállítási területtel, számos kávézóval, éteremmel és butikokkal lesz felszerelve.
A svájci pavilon könnyen lebomló szójaszálas külső borítással, festékanyaggal érzékenyített napelemekkel és egy szórakoztató tetőtéri „sífelvonós” megoldással kápráztatja el az odalátogatókat. A földszinten mozi található, de bevásárlóközpont is helyet kap, ahol nevezetességeikkel tankolhatják fel magukat az emberek. A Buchner Bründler Architects által tervezett 4000 négyzetméteres épület a fenntartható fejlődés, valamint harmónia és egyensúly kapcsolatát kívánja bemutatni, ami egybeesik a kínai Yin és Yang filozófiával.
Az acél szerkezetű, vízálló anyaggal bevont vessző fonott borítású Spanyol pavilon 8.500 négyzetméteres lesz. A Benedetta Tagliabue által tervezett monstrumban két hatalmas nyitott tér foglal majd helyet, ahol különböző kulturális eseményeken vehetnek részt az odalátogatók, és persze a kávézók éttermek, butikok is elengedhetetlen résztvevői a fonott kosárra hasonlító épületnek.
A Heatherwick Studio által tervezett tüskés kockára hasonlító Angol pavilonban a látogatók hatalmas digitális kijelzőkön nézhetik majd a tartalmakat, külső területén, a nézőtéren kiállítások foglalnak majd helyet kávézókkal és üzletekkel egyetemben a befüvesített „szalagokkal” határolt részen. A pavilon a lehető legteljesebb mértékben környezetbarát technológiát használ, az újrahasznosított anyagok igénybevételével.
A Conix Architects és a JV Realys együttműködésében megtervezett belgiumi pavilon az agysejtek belső struktúráját jeleníti meg. Hazájuk művészeti, illetve tudományos gazdagságára és az ország központi fekvésére Európában kívánják felhívni a figyelmet, utalva arra, hogy Belgium az egyik központja és vegyítése a határokon átívelő latin, germán és angolszász kultúrának. A könnyen felépíthető és szétszedhető pavilon összes építőeleme újrahasznosítható. Külsejét tekintve a három, zárt homlokzatú tagból álló épület feszített fémlemezekből készül, ezen belül kap helyet az „agysejt”, illetve bemutatótermek, kiállítások, kávézók és egy VIP terem.
A hongkongi pavilon valamiért sokkal kisebb területen helyezkedik el, de ez nem szegte kedvét a tervező Ida & Billy's- nek, akiknek ötletei alapján készítik el az épületet. A Kelet Koronája fantázianevet viselő három szintes létesítmény alulról felfelé mutatja be a hongkongi városfejlődés fokozatait. Az első emeleten prezentálják infrastruktúrájuk alapjának sikerességét. A második szinten mutatják be a végtelen kreativitás lényegét falba ágyazott monitorokkal, LED-lámpákkal. A harmadik emeleten pedig a „képzeletbeli jövőben” kaphatunk választ a természet és a fenntartható fejlődés kapcsolatára.
Az oroszországi pavilon a gyermek szemén át, egy elképzelt mesevilágon keresztül mutatja be az „ideális várost”. A 6.000 négyzetméteren elterülő telken az összesen 12 darab tornyot a tradicionális orosz női ruha ihlette, melyen keresztül a hagyományok és a modern városok kapcsolatát kívánják bemutatni. A három épületegységből összeálló komplexum Nikolay Nosov mesekönyv író történetét, a Dunno és barátai kalandjait eleveníti meg, melyben a három épületegyüttes három különböző várost szimbolizál. Virágok városa a környezetvédelemmel, a Nap városa az új energiaforrások felfedezésével, míg a Hold városa az űrkutatási technológiák bemutatásával foglalkozik majd.
A romániai pavilon bibliai eredetű almát formázó épülete az egészség, tudás, frissesség, kísértés és örökkévalóság témakörét járja körül. Az SC M&C Strategy Development által tervezett Greenopolis két részből áll: a fő épület „kiharapott” oldallal, illetve egy „szelet alma”, így a megkettőződés hatására el tudták érni a tervezők, hogy a belső tereket nagyvonalúan kezelhessék, mindezt öt emeleten. A környező részeken pedig megjelennek a természet főbb elemei: folyó, hegyi pázsit és különböző növények.
A mexikói pavilon lejtősre megtervezett „épülete” a mexikói városi élet és tradíciók három fő momentumát próbálja megjeleníteni: a múlt a talapzaton képviselteti magát, Mexikó jelene a bejárati szinten, míg a jövő az emelvényen foglal helyet. A SLOT által tervezett pavilon központi eleme a „papalotes” (papírsárkány), ami a „Nahuatl papalotl” szóösszetétel jelentéséből a pillangóból eredeztethető. Ezzel kívánják a Kína és Mexikó közötti ősi kulturális kapcsolatokat megjeleníteni.
A szingapúri pavilon neve Városi Szimfónia mely az egyidejűleg létező kultúrák harmóniáját képviseli. A Kay Ngee Tan Architects által tervezett épület egy zenedoboz hangulatát idézi, ahol a homlokzat ritmusa, illetve az átriumos belső terek ügyesen ragadják meg a szingapúri élet lényegét. Az első emeleten található dísztermen keresztül az oszlopmentes, tág második emeletre juthatunk, ahonnan a tetőtérre, az „égi kertben” pihenhetjük ki a kultúrától túlcsorduló elménk fáradalmait.
A finn pavilon neve Kirnu, azaz Óriások üstje, ami Finnország mikrokozmoszát tárja az odalátogatók szeme elé, akár egy mini finn városnak is tekinthető, melynek belső tere róluk, kultúrájukról mesél. Mint a finn társadalom is, a pavilon ötvözi a kreativitást, a magas technológiát és a kultúrát – egy egységet, ami jóvá teszi az emberi életet. A JKMM által tervezett épület kiemelkedik, mint egy sziget a vízből, a látogatók egy hídon keresztül érkeznek a pavilonba, a mikróvárosba, ahol mint egy üstben, összekeverednek az ötletek, mint a jó hozzávalók egy leveshez.
A nepáli pavilon koncepciója a „Mesék Katmandu városáról”, ami bemutatja a város minden fontos történelmi eseményét, és Katmandut, Nepál fővárosát mint az építészet, a művészet és a kultúra 2000 éves fővárosának kiáltja ki. Külsejét tekintve ősi buddhista templomra hasonlít, amit tradicionális épületek vesznek körül. Persze belül a legmodernebb kivetítőkön csodálhatjuk majd meg törekvéseiket a környezetvédelem és a megújuló energiaforrások fejlesztésének témakörében.
Az izraeli pavilon 3 részből fog állni: Suttógó Kert, Fény Csarnoka, és az Innováció Csarnoka. A Suttogó Kertben gyümölcsfák fogadják az odalátogatókat, melyek, ha közel sétálnak hozzá az emberek, valóban suttogni fognak hozzájuk angolul és kínaiul. A Fény Csarnokában egy 15 méteres kivetítő hivatott bemutatni országuk újításait és technikai eredményeit, azonban az Innováció Csarnoka a központi eleme az izraeli pavilonnak, ahol egy hatalmas audiovizuális műsor keretén belül, izraeli tudósokkal, orvosokkal, feltalálókkal és persze gyerekekkel is beszélgethetünk.
A törökországi pavilon a „Civilizáció bölcsője” szlogent dolgozta fel, melyet a világ első ismert települése ihletett. A 2.000 négyzetméteres épület leginkább egy vörös és bézs színű ementáli sajtra hasonlít, ahol a tervezők szeretnék, ha az odalátogatók „fedezzék fel az álmok labirintusát”. Belépéskor történelmi időutazásban lehet részünk, ahol behatóbban is megismerkedhetnek Törökországgal, a központi részen egy 360 fokos körkivetítőn az aktuális isztambuli élőképet csodálhatjuk meg, míg a harmadik területen a jövővel foglalkozó kérdéseket feszegetik.
Lévén, hogy Kína tartja 2010-ben a Világkiállítást, így természetesnek vehető, hogy az ő épületük emelkedik ki a többi közül minden fajta értelembe véve, illetve foglal helyet a központban és áll legjobban az elkészültét illetően. A 45.000 négyzetméteren, 63 méteres magasságba emelkedő épületet He Jingtang tervezte és minden lesz benne, mi szemszájnak ingere. Az Expo után pedig a kínai történelem múzeumaként fog tovább élni.
Azt hiszem a sanghaji pavilon lesz mind közül a „legkörnyezetbarátabb”, hiszen a tetőn elhelyezett 160 négyzetméteres napenergia gyűjtő rendszeren keresztül, a kínaiak által eldobott évi 30 millió cd-ből előállított álomszerű, és utólag hasznosítható külső borításon át egészen az esővízgyűjtő rendszerig, minden lesz benne. Ami pedig a belsejét illeti, hasonlóan a többi pavilonhoz itt sem maradhatnak el az emberek informálására, kényelmére és kiszolgálására irányuló szolgáltatások tömegei.
A tipikus olasz épületet formázó 3.600 négyzetméteres 18 méter magas olaszországi pavilont az Iodice Arcitetti tervei alapján készítik el. Belül különböző méretű szabálytalan rétegek összeköttetésben vannak egy acél hídszerkezettel, mely a galéria terembe vezet. Struktúrája kiemeli a domborzati sokszínűséget, a szűk sikátorok hatalmas terekbe nyíló lenyűgöző hatását. Megfáradván a központban található kertben pihenhetünk meg, és a külső borításon természetesen átszüremlő fényben sütkérezhetünk.
Az AsBEA és az APEX közreműködésével Fernando Brandão által tervezett Brazil pavilon neve „Lüktető Városok”, melyet az inverz zárójel, illetve a bent található „robbanásra kész”, folyamatosan nyüzsgő, mozgó kulturális események mutatnak be számunkra.
A WWA Architects által tervezett, Lengyelországot bemutató pavilon külseje egyértelműen a hagyományőrzésről szól, ám ezt sikerrel keveri a kortárs, hagyományokat újraértelmező, jövőbe mutató építészeti megoldásokkal.
A 6.000 négyzetméteres kanadai pavilonban megnézhető kiállítás híven tükrözi majd elképzelésüket a jövőről, melynek címe: Az Élő Város: Befogadó, Fenntartható, Kreatív. A három nagy részből álló épületegység központjában a hatalmas tér található majd, hogy mielőtt megtekintenék az odalátogatók az épületeket a Cirque de Soleil előadásában gyönyörködhessenek. Természetesen a környezetvédelmet is szem előtt tartva, a külső borítást speciális növényekkel vonják be, illetve esővízgyűjtésre is alkalmassá teszik az épületet.
A Francia pavilontJacques Ferrier tervezte, neve „Az Érzéki Város”, belső terében francia kert található, a külső területen mesterséges tó veszi körül az épületet, mindezt 6.000 négyzetméteren. A korszerű és környezetvédelmi szempontból elengedhetetlen építészeti megoldások és a tetőn elhelyezett napelemek természetesen itt is megjelennek.
A Dán pavilon egy korábbi terv alapján a nemzeti zászlajuk színtémáját dolgozta volna fel, dinamikus térbeli környezetben, de a Világkiállítás.hu tájékoztatása szerint végül egy másik épület kivitelezése valósul meg a Bjarke Ingels Group segítségével.
A német pavilon neve „Balancity”, csúnya fordításban Egyensúly Város. A 6.000 négyzetméteres monstrum a legnagyobb, amivel Németország valaha is részt vett Világkiállításon. A „sétálj keresztül” szobor meghatározhatatlan külsővel rendelkezik, ahová egy kikötőn keresztül juthatnak be a látogatók a parkokkal, kertekkel övezett „gyárba”, ahol megcsodálhatják a fejlődő Németországot.
A Norvég pavilon szintén a fenntartható fejlődést kívánja bemutatni a Helen&Hard, Melvaer&Lien és a Sweco Groener tervei alapján. A 15 bambuszból és fából készül építészeti elemmel feldíszített épület a természeti kincsekre helyezi a hangsúlyt, ezzel szilárdan értelmezve Norvégia változatos tájait. A látogatók mintegy erdőn keresztül sétálhatnak át, természetesen a legmodernebb technológiát is megcsodálva.
A 6.000 négyzetméteres Japán pavilon a németországihoz hasonlóan szintén a legnagyobb Világkiállításon szereplő épülete lesz a japánoknak. Már hivatalosan is a „lila selyemhernyó-sziget” (zi is dao) becenevet kapta, és a múlt, jelen jövő bemutatásával foglalkozik. Ez a „lélegző organizmus” is a legújabb környezetvédelmi technikákat vonultatja föl.
A JWT átlal tervezett 4.000 négyzetméteres buddhista emlékműre emlékeztető indiai pavilon körbevezeti a látogatókat az ókortól napjainkig. Bemutatja a városok és a vidék integrációját, a fejlődő országban. A központi kupola természetesen nap-és szélenergiát gyűjt, a terület többi részén indiai árusok és egy különleges élelmiszereket árusító bolt is helyet kap.
A bécsi központú SPAN és a Zeytinoglu Architects által tervezett ausztriai pavilon a gazdag osztrák zenei világot eleveníti meg több VJ segítségével, különleges akusztikájú falai között. A koncerttermek mellett persze kiállítások, éttermek, kávézók, butikok is helyet kaptak.
Az Egyesült Arab Emirátusok pavilonja homokdűnét formáz, mely jelképe a sivatagos területen elhelyezkedő 7 Emirátusnak. A Foster+Partners tervező iroda által megálmodott 20 méter magas csúcson és a különleges külső borításon keresztül áramlik be a fény a belső térbe, ahol üzleti központ és egy 3.000 négyzetméteres kiállításokkal színesített terület is helyet kapott.
Az amerikai pavilon természetesen egy dinamikus és erős nemzetet szeretne bemutatni épületén keresztül, hasonlóan a kínai néphez. „Amerika a lehetőségek földje azok számára, akik változtatni szeretnének a világon.” Többet nem is kell hozzáfűzni...
Ausztrália pavilonja a Think OTS nevű, Melbourne-i központú vállalat tervei alapján készül. Az ausztrál pavilon koncepciója három lépésben építkezve tükrözi a "Jobb város, Jobb élet" mottóját: utazás, felfedezés, szórakozás. A látogatók először az „utazással” találkoznak, sétájuk során képernyőkön fedezhetik fel a két nép között fellelhető „ősi kapcsolatokat”. A további lépések pedig bemutatják, hogy hogyan kell előbb felfedezni majd napról napra egyre jobban élvezni egy város nyújtotta lehetőségeket, értékeket.
Prágának is saját pavilonja lesz a 2010 - es Sanghaji Világkiállításon, akiket a 2002 - es pusztító árvíz után véghezvitt védőgát projektjük miatt választottak ki erre a lehetőségre.
Az 5.000 négyzetméteren megépülő holland nemzeti pavilont John Körmeling építész-képzőművész tervezi. Körmeling értelmezésében az épületkomplexum egy 450 méter hosszú, nyolcas alakzatú területet jelent (a nyolcas kínai szerencseszám), 26 házikóval. A házikók azt mutatják be, hogyan gondolta újra a természeti erőforrások felhasználását a nyugat-európai ország tervezője, szem előtt tartva az elvet, miszerint a fejlődő modern technológiának harmóniában kell lennie az emberek szükségleteivel, a fenntartható fejlődés jegyében.
Az írországi pavilon a látogatókat jellegzetes ír élőképekkel varázsolja el, amelynek hangulata a híres dublini Liffey folyó hangulatát idézi. A látogatók végigsétálhatnak az O'Connell utcán és láthatják az ír főváros meghatározó helyeit. A több mint 3000 négyzetméter területű épület enyhe lejtőin 1500 négyzetméteren öt, folyosókkal összekötött galériát építenek, melyben egy kiállítási térként és előadás területként egyaránt szolgáló udvaros plaza is helyet kap.
Az Új-zélandi pavilon szlogenjéül az „új, tengeri, földi és emberi” szavakat választotta. Ezeken keresztül szeretné bemutatni a természet és a fenntartható fejlődés kapcsolatát. Az épület legvonzóbb része a központban található csarnok, ahol maori táncosok és előadók fogják elkápráztatni a nézőket.
Mindezek után a kérdésem már csak annyi: kinek melyik épület tetszik a leginkább?
Sejtelmem sincs, mi motiválhatta a koreai Je Sung Park és Woo Jung Kwon tervezőpárost, amikor kipattant az agyukból egy olyan esernyő terve, ami összesen egy henger alakú üreges csőből áll. Laikusok egy hirtelen kitörő nyári zivatarban zavartan pislogva, pánikszerűen menekülnének menedéket nyújtó kapualjak mélyére.
Pedig mindössze annyit kellene tenniük, hogy a kezük ügyében lévő műanyag hengeren lévő kapcsolót megnyomják. Ha ezt a megoldást választanák, meglepődve tapasztalnák, hogy a fejük fölé tartott rúd hirtelen egy láthatatlan pajzsot képezve megállítja és látványosan elkezdi eltéríteni a fenyegetően záporozó esőcseppeket.
Az elv pofon egyszerű. A mindkét végén lyukas cső az alulról beszippantott levegőt felül kipréselve magából, egy teljesen átlátszó, fejünk felett lebegő felületet képezve védheti meg tulajdonosát.
Megrögzött tetőtérfan vagyok, de igazán mégsem tudom megmagyarázni mi az a titokzatos mágnes, ami vonz minden olyan helyhez, mint egy vidéki parasztház padlása, egy még beépítetlen városi tetőtér vagy egy apró, romantikus hangulatot árasztó manzárd szoba. Talán a múlt titkai azok, amiket (legalább is a filmekben) a benne lakók általában ott szoktak elrejteni a kíváncsi szemek elől, mégis úgy megőrizve azokat a fenti félhomályban, hogy hangulattól függően bármikor ismét a jelen részévé válhassanak.
Ilyen, kicsit a tértől és időtől is elszeparálódást nyújtó menedékhely a loft is. Rajongásom irántuk odáig fajult, hogy séfkollégámmal és barátommal, Tibivel úgy döntöttünk, megpróbáljuk bemutatni a világ legkülönlegesebb és legszebb loft lakásait itt a Manzárd Café-n, a „LoftMánia” című állandó rovat keretén belül.
Első kiszemeltünk Berlinben a 2005-ben átadott Loft Gleimstrasse, ami egy 19.századi klasszikus bérház tetőterében kialakított ultraminimál barlang loft. Mint ahogy a képeken is látható, az átalakítás során a tervező pimaszul nagyvonalúan kezelte a tereket.
Megtehette, hiszen alaphangon 320 négyzetméter állt a rendelkezésére. A megrendelőnek három kérése volt: az egyik, hogy minél kevesebb válaszfal szabdalja fel a lakást, a második, mivel notórius konyhalakókról van szó, arra vonatkozott, hogy az egész gubószerű enteriőr szíve -mint a szocializáció központi egysége- a konyha legyen. A harmadik még ennél is egyszerűbben kivitelezhető volt. Legyen minden világos, lehetőleg fehér színű.
A kivitelezéssel megbízott Graft Architects remek munkát végzett. A privát szféra szentségét maximálisan biztosító „bujdosók” diszkréten rejtőznek a gipszkarton falak mögött, míg a nagy nyitott terek szinte önként ajánlják fel magukat különféle óriáspartik helyszínének. Természetesen a konyha lett mindennek a lelke. Az összes barangoló (ahogy Róma esetében is) innen indul ki és ide is érkezik vissza. Végezetül, hogy szó ne érje a ház elejét, két, egyenként 13 négyzetméteres balkon is a buli hevében kimelegedő vendégek rendelkezésre áll.
Szeretnéd, ha olyan hűtőd lehetne, amit ki sem kell nyitnod és máris tudnád, hogy mi van benne? Szeretnéd, ha kinyitás előtt még attól is megkímélhetnéd magad, hogy át kelljen nyúlni a gyümölcsjoghurtos dobozon, ezzel a frissen magadra öltött pulóveredet is tisztán tartva, máris kezed ügyébe kerülhetne a kívánt étel vagy ital? Szeretnéd elkápráztatni barátaidat egy varázsütésre (érintésre) átlátszóvá váló hűtővel, Rodolfo mester szállóigévé vált „figyeljék a kezemet, mert csalok” mondatának elhangzása után?
Ha mindezekre igennel válaszoltál, csak erősen kell vágynod rá, hogy Yoon jung Kim és Jong rok Lee designer által tervezett érintésre átlátszóvá váló üveggel, belül forgó emeletekkel ellátott csodája mihamarabb valóra válhasson.
A csoda pedig ez esetben egyszerű: fóliával vonják be a teljesen átlátszó üvegajtót, ami valójában egy különleges folyadékkristály lap, amelyet két oldalról egy-egy speciális fólia borít. Alapállapotában tejszerű, opálos anyag, amely elektromos feszültség hatására válik átlátszóvá és egészen addig az is marad, amíg a feszültséget fenntartjuk.
Lehet, hogy ez így élményromboló, bár ettől függetlenül is azt gondolom, hogy egy zseniális ötlettel állunk szemben, ami látványra még úgy is csodaszámba megy, hogy tudjuk a kémiai hátterét.
Új rovatunk szeretne gyűjtődobozként működni, mely a környezetvédelem és a design, esetleg a kettő elegyének területéről szemezget azok közül a hírek közül, melyek nem kerülnek kibontásra itt a blogon, viszont fontos és érdekes információkat tartalmazhatnak a téma iránt érdeklődők számára. Ezentúl -elvileg- minden vasárnap jelentkezünk majd az éppen aktuális hét híreivel, röviden, remélhetőleg mindenki örömére!
Az 5.heti történésekből szemezgetve:
A magyarországi lakosság 23 %-a ítéli úgy, hogy kormányunk a megfelelő lépésekkel és ütemben próbálja megakadályozni a globális éghajlatváltozást – derül ki az Ipsos legújabb felméréséből.
A dunakeszi tőzegláp egy részének védettségét megszüntető másodfokú hatósági határozat megsemmisítését kérték civil szervezetek a Vizes Élőhelyek Világnapján.
Környezetvédők, őslakos indiánok is tiltakoznak egy hatalmas brazíliai vízerőmű megépítése ellen...zöld utat engedtek a beruházásnak.
Január 25-én Prágában hívták össze a narancslepke európai szakértőit, hogy megalkossák a faj védelmének cselekvési programját. Magyarországról nemrég pusztult ki a lepkefaj.
Szeretném rögtön az elején leszögezni, hogy elvetemült állatbarátként még a légynek se tudnék ártani. Minden láb nélküli, avagy kettő, négy, nyolc vagy akár ezer lábú teremtményben tisztelem az életet, és természetesen ez vonatkozik a halakra is. Viszont szemlesütve be kell vallanom, nem csak tartani és gyönyörködni, de kifogni és megenni is szeretem őket, mármint horgászható fajtáikat. Ennyit saját barbarizmusomról és kanyarodjunk vissza inkább ahhoz a tényhez, hogy bizony nem akármilyen esztétikai élményt tud nyújtani számunkra egy-egy apró, a természet nagyvonalú fantáziájával megalkotott élőlényekkel teli akvárium.
Hatványozottabban lehet igaz ez a megállapítás, ha úgy döntünk, hogy a fiatal francia üvegművész, designer Vanessa Mitrani akvárium költeményeiből választunk egy hal-lakot kedvenc kopoltyúsaink számára.
A tervezés fázisában Mitrani hosszasan tanulmányozta a halak biológiáját és több hónapon át tartó megfigyelésének egyik tanulsága az volt, hogy ezeknek az élőlényeknek nem csak a horizontális, hanem legalább annyira a vertikális mozgástérre is igényük van.
Meglepődve ezen a felismerésen nyomban nekilátott a munkának, melynek végeredménye egy díszhalbarát és nagyon eredeti üvegszoborcsoport, melyek nem mellékesen tökéletesen betöltik egy normál akvárium funkcióit, és lakói is szemmel láthatóan élvezik a luxus kényelmét. Részeg felhőkarcolókra emlékeztető rafinált alkotásaiban a művészet és a természet - szerves buborékok - tökéletes szimbiózisának lehetünk szemtanúi.
Remélhetőleg hamarosan beköszönt az az idő, amikor a szelektív szemétgyűjtés nem merül ki majd abban, hogy a pet palackokat külön szatyorba gyűjtjük, azt is csak jobb esetben. Számos különböző megoldással találkozhattunk már, most éppen francia designerek leptek meg minket legújabb tervükkel. Az Ekokook-ot azoknak az embereknek tervezték, akik szeretnék csökkenteni ökológiai lábnyomukat, akik tudatosan szeretnének odafigyelni, hogy erőforrásainkat takarékosan használjuk.
Úgy tűnik, hogy a Faltazi által tervezett konyhabútorral minden környezetvédő álma teljesülhet. A VIA díjas alkotással szeretnék bevezetni az otthonokba a környezettudatos gondolkodásmódot, ezért úgy alkották meg, hogy minden konyhai hulladékot újrahasznosít...mindent; szervest, szilárdot és folyékonyat.
A szilárd hulladékot, mint üveg, papír, műanyag, fém egy külön rendszer aprítja darabokra és helyezi el a megfelelő tárolórekeszbe. A folyékony hulladékot két tartó tárolja. Egyikben mosogathatunk, míg a másik megtisztítva a mosogatás alatt keletkezett szennyező anyagoktól a vizet, a konyhapult felett elhelyezett fűszernövények (vagy egyéb növényeink) locsolására is alkalmassá tesz azt. A szerves hulladékokat pedig egy komposztálóba gyűjthetjük, ahol akár földigiliszták (!) segítségével tökéletes komposztanyagot készíthetünk növényeink trágyázására.
Új rovat indul a mai naptól, mely - ha nem is naponta -, de a legelborultabb ötleteket szeretné prezentálni. Napi Kata Pultján mindent megtalálsz a jövőben a modern agymenések közül, remélhetőleg mindenki örömére. Fogyasszátok egészséggel:
Biztosan idiótán hangzik ilyenkor, derékig a hóban a kérdés: kérsz egy jéghideg kólát? Pedig lehet, hogy nemsokára már nem fognak hülyének nézve bambán a szemünkbe bámulni, amikor a sarkvidéki mínuszok elől bemenekülve a legközelebbi „Manzárd” kávézóba magadnak egy forró csokit kérsz, egy üveg kólát meg a mobilodnak!
Itt van ugyanis a kínai származású Daizi Zheng Nokia mobilkoncepciója, melyet esze ágába sem volt holmi lítiumionos aksival felszerelni! Annál inkább egy tartállyal, amibe nem mást, mint a sokak által szorgalmasan cumizott cukros kólát kell tölteni (WTF). Ez az újfajta szénhidrát alapú bio akkumulátor, egyetlen feltöltéssel háromszor-négyszer hosszabb ideig bírja, mint hagyományos társai. Vigyázat! Light-al ne itasd, csak a klasszikussal!
Sok fejlődő országban a vízforrások túl távol vannak a lakásoktól, így a ruhamosás kemény és fáradságos munkafolyamatot jelent a felnőtteknek – cipelni őket, kimosni, majd visszahurcolkodni. A „Swirl” nevű hordó/labda/játék egy új fogalom a nem elektromos mosógépek területén.
A németországi központú designaffairs STUDIO legújabb találmányával reményeit fejezi ki, hogy megannyi gyermek, de leginkább felnőtt embertársunk imájára ad hathatós választ, és segíteni enyhíteni a ruhák kimosásával kapcsolatos terheket. A szülők szempontjából azért, mert számukra a jövőben kiiktatható munkafolyamattá válik mindez, míg a gyerekek játékosságára építve a találmány lényegét, ők válnak a feladat elvégzőivé. Sosincs elég korán ahhoz, hogy a gyerekeket ráneveljük a házimunka elvégzésére, ráadásul játékos formában – gondolhatják a készítők.
A Swirl használata egyszerű: csak bele kell tölteni a ruhákat, lezárni a fedővel, a kar segítségével pedig egyszerűen letolhatják a folyóhoz vagy a gyerekek lefocizhatják. Mire hazaérnek, a ruhák már tiszták is. A játék közben a labdában található kosár mossa és súrolja a ruhákat, célja pedig egyszerű: ezzel kívánják finomhangolni a szociális érzékenységet anya és gyermeke között.
Természetesen javaslom, hogy mindenhová szállítsanak belőle, hiszen ezzel a találmánnyal mindenki jól jár, nem csak a fejlődő országok lakói. Lelki szemeimmel látom az új Swirl-divathullámot, ahogy minden gyermek ezzel a színes játékkal végzi a házimunkát a parkban, miközben anyu otthon kávét szürcsölgetve pihen és az árammal spórol a gazdasági világválság idején. Fura, de mindenesetre sok szempontból ötletes találmányról van szó!
A városképet nemcsak a látványos épületek, high-tech irodaházak és lakóparkok alkotják, hanem a hétköznapi élet egyszerű kellékei, mint például a járható útburkolat, a tiszta aluljáró, a használható köztéri pad és az enyészettől megóvott korszerű buszmegálló.
A gyakran kaotikus nagyvárosi forgalom a tömegközlekedésre is negatív hatással van, ezért az unalmas várakozás a lepukkant buszmegállókban szinte mindennapjaink részévé vált.
Egy város arculatát ezek az „apróságok” határozzák meg, melyek erős kihatással vannak az ott lakók hangulatára és a turisták városról alkotott véleményére. Vannak helyek, tőlünk nem is olyan távol, ahol a modern köztéri design már nemcsak egy tiszta, használható egységet jelent; hanem egyre inkább légkondicionált, napelemes vagy éppen internetes információegységgel felszerelt megállókat, amely stílust teremt és evvel közízlést alakít.
Mai példánkban Firenzében, ahol megoldást találtak erre a hangulat romboló napi rítusra és formatervezett, interaktív, 2.0 iBuszmegállókkal örvendeztették meg a tömeg közlekedni vágyókat. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) szakemberei egy olyan parametrikus és rugalmas kommunikációs rendszert fejlesztettek ki, melynek elsődleges célja a nagyvárosok utazóközönségének információval történő maximális kiszolgálása, és nem titkoltan szórakoztatása is.
Giovanni de Niederhausern a fejlesztő csapat vezetője szerint, minden tekintetben sikeresnek tekinthető az elkészült "EyeStop" prototípus gyakorlatban való kipróbálása. Az emberek, főleg a fiatalabbak néhány nap alatt megtanulták kezelni a hatalmas átlátszó e-Ink érintésérzékeny kijelzőket.
Sőt, abban a néhány utcában, ahol már működnek ezek a multifunkciós interfészek, a szerves részként funkcionáló wifi-nek, valamint a teljes internetezés élményét nyújtó multitouch felületeknek is köszönhetően, saját mikróközösségek kezdenek kialakulni körülötte. A hatalmas transzparens felületeken folyamatosan jelennek meg a legkülönfélébb információk az aktuális menetrendtől kezdve a környezetszennyezettségi adatokon át egészen a legfrissebb hazai és nemzetközi hírekig. A kijelző megtervezésekor arra is ügyeltek, hogy különböző fényviszonyokban is jól használható legyen a szerkezet, fejlesztését a firenzei városi buszvállalat, az ATAF támogatta.
Természetesen a reklámokat sem ússzuk meg. A megálló üvegfalain állandóan változó és mozgó hirdetések talán a „Minority Report”-ból lehetnek ismerősek. Az iBuszmegállók abszolút energiatakarékosak, hiszen a teljes rendszert napenergia hajtja meg.
A tesztidőszak letelte után...
...valamikor 2010 októbere után várható a teljes hálózat élesítése, Firenzében...
Konklúzió? A kényszeres ácsorgás rossz hatással van a pszichére, ezért a teljesítőképességre is, akár tanulásról, akár munkáról van szó, ezért össztársadalmi érdek és mindenképpen követendő példa a hazai buszmegállók kettőpontnullásítása!
Tavaly év végén több magyar hírforrás is beszámolt arról, hogy Madonna 15 millió dollárt áldoz egy Malawiban épülő leányiskola elkészítésére. Az akkori bejegyzések többsége persze nem ettől volt hangos, hanem örökbefogadási botrányai miatt, pedig joggal várhatta volna az ember, hogy folyamatában kaphatunk információkat a bulvárhíreken felül erről a projektről is.
A StudioMDA által tervezett iskolában a rendkívül szegény és betegségektől sújtott afrikai térségből 28 körzet közel 500 diákja tanulhat majd, természetesen környezetbarát technológiát igénybe vevő berendezések között, előreláthatólag 2012-től. A fővárostól, Lilongwétől 10 kilométerre fekvő Chinkotában összesen 46 hektárt felölelő területen, a 30 tantermet magába foglaló iskola mellett 12 diákotthon, 18 személyzeti ház, könyvtár, ebédlő, tornaterem, wellness centrum, sportpálya is helyet foglal majd. Mindezt a helyi talajból előállított környezetbarát Hydraform téglából felépítve, kiváltva ezzel a gyakorta használt környezetszennyező égetett téglát.
Az épületeket az ezen a területen tapasztalható extra mennyiségű napsugárzás miatt az úgynevezett fotovoltaikus panelok fogják energiával ellátni, közben két kiépített „láp” dolgozza majd fel a campus fekete és szürke vizét, hogy tisztítás után öntözővízzel szolgálhasson az egyéb területek számára. Az oktatási célzattal fenntartott mezőgazdasági területek pedig a tanterv részét képezik, ezzel is segítve az ott tanuló diákokat a helyi adottságok helyes használatának elsajátítására.
Madonna az alapkőletételnél szimbolikusan egy Moringa fát ültetett, amely mindamellett, hogy kevés vízigényű növény és gyorsan termőre fordul, magvai olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek helyettesíthetik az ivóvíz tisztítására használt drága vegyszereket, továbbá a belőlük kivont fehérjéknek fertőtlenítő, baktériumölő hatásuk is van. A helyiek „csoda fának” nevezik.
„Madonna 2006-ban, első látogatása után hozta létre a Raising Malawi nevű alapítványt, amely élelmezéssel, oktatással és orvosi ellátással igyekszik segíteni az egyik legszegényebb, és az AIDS által leginkább sújtott afrikai ország lakóin. A 12 milliós Malawiban közel 500 ezer gyerek vesztette el legalább egy szülőjét az AIDS miatt. A híresség kiemelte, hogy a jótékonysági szervezet az ország oktatási minisztériumával és pedagógiai szakértőkkel együttműködve dolgozik azon az oktatási programon, amely révén a lányok szolgálni tudnák közösségüket és javíthatnának országuk helyzetén.”
Nyilatkozatai szerint, amennyiben a Raising Malawi Academy for Girls sikeresnek bizonyul, nem csak Malawiban, hanem a világ más részein is megismétlik ezt a projektet. Legyen így!
Mint köztudott, Haiti egyike a világ legszegényebb nemzeteinek, a földrengés nyomán mind a kormányzati, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális helyzet összeomlott, amin most mi változtathatunk, ha hozzájárulunk saját tudásunk szerint...
A GOOD Magazine a PRE és a Studio X közös kooperációjában tervpályázatot hirdetettHaiti újjáépítésére. A verseny, amikor Haitinek a legnagyobb szüksége van a segítségre, nagyszerű lehetőséget kínál, ha a tanultakat felhasználva valami jót szeretnétek tenni. Kérik a tervezőket, építészeket, nagyot álmodókat, hogy vegyenek részt ebben a projektben és vizsgálják meg a Port-au Prince-i társadalmi, gazdasági, kormányzati területeket, és az egyéni gondolatok megosztásával járuljanak hozzá a stratégiai, szervezeti, intézményi, és/vagy építészeti megoldások megtervezéséhez.
A győztes az összesített nevezési díj felét tudhatja a magáénak, míg a másik felével a Haiti károk enyhítését szeretnék támogatni.
A beadványról: egyetlen kép, melynek fekvő, 8,5 x 11 cm-es, 300 dpi követelménynek kell megfelelni, és nem kell hogy tartalmazzon bármilyen adatot az alkotóról. A leírásnak (bár ez nem kötelező) nem szabad 100 szónál többnek lennie.
A verseny szervezőinek egyetlen fontos kérése van ezeken kívül: a jelentkezők vegyék komolyan a feladatot! Beadási határidő: 2010. február 15. 11:59.
A Seymourpowell dizájn és innovációs cég munkatársai a jövőbe néztek, és ott egy kísérleti projekt keretén belül nullásgépnek álcázott léghajót láttak, mely a következő generációk high-end tagjai számára biztosít majd utazási lehetőséget.
Hogy szó ne érje a ház elejét, természetesen a környezetvédelmet is szem előtt tartják, ezért napenergiával és hidrogén- meghajtással fog működni, aminek egyetlen végterméke vízgőz és víz, így üzeme során teljes mértékben környezetbarát, semmiféle káros anyag kibocsátása nincs. A mindössze 100-110 férőhelyes luxuscirkáló szlogenje szerint „a lassú az új gyors”, úgyhogy nem sietnek el semmit, ami az utazás hosszát illeti. Előzetes számítások szerint Londontól New Yorkig 37 órába fog telni az út, míg Los Angelestől Sanghajig kevesebb mint négy napig, természetesen a legnagyobb pompa közepette, 100–150km/óra sebességgel.
A 30 méter magas léghajón négy dupla és öt kisebb apartman, továbbá egy penthouse lakás is helyet kap a külön étteremről, bárról, előcsarnokról, közösségi zónáról és egyéb tágas terekről nem is beszélve, mindezt 12 emeleten. Ráadásul ebben az óriási monstrumban még arra is ügyelni fognak, hogy külön emeletet szenteljenek a hatalmas üvegfelületeknek, ahonnan „beleszédülhetünk” az alattunk elterülő látványba. A repülésbiztonságot pedig négy hatalmas emelőzsák biztosítja a külső felületen, ami ennek sérülése esetén is levegőben tartja a repülő szállodát.
Az Aircruise koncepció megkérdőjelezi a tér-, erőforrás igényes és gyakran túl stresszes utazások létjogosultságát, egy olyan világban, ahol a sebesség már-már univerzális megszállottságot jelent. Az elgondolás jónak és különlegesnek tűnik csak kár, hogy mondjuk a karancslapujtői, kétkezi munkás Józsa Pista és hozzá hasonlóan még milliók nem engedhetik majd meg maguknak...
Nyáron bokáig a porban, míg télen a sárban próbáljuk magunkat átküzdeni Budapest több frekventált pontján a négyes metró gigaberuházásának építési helyszínein. Saját „élményeimből” kiindulva valószínű, hogy nem tévedek nagyot -illetve nem vagyok egyedül-, ha úgy érzem inkább ellenem, mint értem épül évek óta, és ki tudja még meddig, ez a város szempontjából amúgy létfontosságú mű. Nap mint nap testközelből megtapasztalva az építkezések körüli anomáliákat, illetve konkrétan a helyszínek körüli áldatlan állapotokat, nem kicsit irigykedve vettem tudomásul, hogy ennek baromira nem kellene így lennie!
Ugyanis vannak a világ más tájain bizony olyan módszerek, melyeket ha az itthoni főberuházó vagy éppen a megbízó a tenderbe belefoglalt volna, akkor minden bizonnyal nem keserű szájízzel, hanem széles mosollyal az arcunkon várnánk, hogy birtokba vehessük az elkészült létesítményeket, sőt, akár minden nap ekörül csoportosulnának az emberek (bár valószínűleg nagyban megnövelte volna az amúgy sem alacsony kivitelezési költségeket).
Ismét a koreaiak bizonyítanak különleges találmányukkal, az úgynevezett „Szimbióta zöld fallal”, mely komplett, függőleges ökoszisztémaként védelmezi a városlakókat az építkezés okozta zaj-, hő-és légszennyezéstől. A vastag, porózus, dupla falú rendszer összegyűjti, tisztítja és hasznosítja az esővizet és az elkerített területen keletkező szennyvizet, ezzel táplálva a fal külső oldalán található „odúkat”. Ezekbe a résekbe azon kívül, hogy világítást helyeztek el, ami éjszaka különlegesen széppé teheti az amúgy nem túl kívánatos építkezési terület környezetét, még növényeket is lehet telepíteni (jelen példából kiindulva füvet), sőt, akár madarakkal is megkedveltethetjük, hiszen üresen hagyott vájatok is találhatóak rajta.
A Kooho Jung és Hayeon Kelly Choi által tervezett zöld térhatároló fal belső, építési oldalán pedig az esővíz elosztó szisztéma részeként egy öntöző-permetező berendezés található, ami segít fenntartani a normális levegőminőségi szintet a munkaterületen, az ott dolgozók szintén nagy örömére.
Erős vágyat érzek arra, hogy most azonnal leromboljam a rissz-rossz kerítések, összefirkált, kidőlt-bedőlt, szétluggatott fatákolmányok tömegét, és azonnal ilyeneket követeljek minden építkezés köré. Ha multimilliomos lennék, azonnal fizetnék már csak azért, hogy élőben láthassam ezt a találmányt. Sőt, szerény javaslatom az volna, hogy az országban található összes egyéb kerítést is cseréljük erre, mi több csak úgy telepítsünk ilyeneket közterekre, parkokba, mindenhová. Elképesztő...
