Manapság kevés olyan dolog létezik, amit huncutabb emberek ne tudnának azonosítani a genitáliákkal. Természetesen ez alól a bútortervezők sem kivételek, viszont ők nem csak azonosítanak, hanem meg is formálják látomásaikat.

Arik Levy francia tervező által elkészített, a párizsi SLOTT galériában még február 12- ig kiállított bútorai azonban mellőznek minden közönségességet és trágárságot. Mindezt úgy, hogy ellenpontként a „Dick, Pussy& Ass” fantázianevet adta alkotásainak.

Minden darab feketére viaszolt MDF-ből (Medium Density Fiberboard), azaz közepes sűrűségű farostlemezből készült, amit után színezéssel díszítenek. A „női” bútorelem esetében még akár szín hűnek is nevezhető.

Igaz, hogy nem túl gyakran találkozunk a környezetünkben ennyire kifejező, (sz)explicit bútordarabokkal, és ha mégis megtörténik, akkor sem túl esztétikus darabjai köszönnek vissza ránk, ám Levy minimalista stílusjegyeket magán viselő szobaberendezései szerencsére kivételt képeznek. Mivel elemes bútor, könnyen variálható, egyiket a másikhoz vagy másikat az egyikhez, kinek mihez van éppen gusztusa.

Manapság, mikor az elképesztően szennyezett levegőjű városok utcáit kell rónunk, kiemelten fontossá válik, hogy legalább otthonunkban olyan friss és tiszta környezetet tudjunk teremteni, ahol kizárhatjuk a tüdőnket ért káros hatásokat. Rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre, ami most egy újabb innovatív légtisztító készülékkel bővült.

A Mathieu Lehanneur és David Edwards által tervezett „Andrea” az ideális megoldás a háztartási környezetszennyezés ellen, hogy otthon már tényleg a lehető legtisztább levegőt szippanthassuk be. A készülékbe helyezett növényeink mintegy zöld „tüdő” szűrik ki a káros anyagokat a levegőből, azok légtisztító kapacitását felerősítve.

Találmányuk különlegessége, hogy otthoni növényeink természetes biológiai funkcióját, a légtisztítást használja fel a friss levegő biztosítására, annak felgyorsításával és intenzívebbé tételével. A tudományos kísérletek bebizonyították, hogy például a Spathiphyllum – Vitrolavirág, a Dracaena marginata – Sárkányfa, a Chlorophytum comosum – Zöldike, illetve az Aloe Vera használatával érhetőek el a legintenzívebb eredmények. Az eljárás egészen egyszerű elvet követ: kedvenc cserepes növényünket csak bele kell helyezni a gépezetbe, és bekapcsolás után tobzódhatunk a harapnivaló, üde levegőben.

Mind formát, mind a technikát figyelembe véve valóban újszerű és környezetbarát megoldásnak tűnik. Bármilyen lakás, bármilyen szobájában illeszkedik a környezethez, ami a szépnek mondható külsejét illeti. Funkciójában azonban az erősebben szennyezett helyiségekben érdemes elhelyezni, mint például a hálószoba. 2009 októberétől kapható Amerikában, azonban az Amazon- on mi is magunkénak tudhatunk egyet, potom 199.99 dollárért.

Vajon milyen ékszereket fognak hordani a jövő lányai és fiai? Elképzelhető, hogy teret nyer majd a jelen korban meglepőnek számító, nyomtatott áramkörből (NyÁk) készült kiegészítő-trend? Most hogy egyre több tervező lep meg minket különböző kreációkkal, kezdjük szeretni vagy nem? Tetszik vagy nem tetszik? Bizsu, bóvli esetleg trendi? Vagy a nemesfémeket -arany, ezüst, réz- is tartalmazó NyÁk- ékszereket felfedezik maguknak a megújulást, különlegességet kedvelő igényes divat örültek?

Tény, hogy az itt látható ékszerek többsége úgymond korlátozott lehetőségeket biztosít, ami a felhasznált anyagok tárházát illeti, és még csak újdonságnak sem számít, hiszen a Christophe Koch tervező által rendezett 2008-as „Jewerly_cycle” bemutatón már szerepeltek, mégis minden egyes darab tükröz valami egyediséget. Különleges, meglepő és tekintet vonzó kiegészítőkről van szó.

Arról nem is beszélve, hogy a környezettudatos emberek még akár a „természetbarát” jelzőt is rámondhatják, mivel az elhasznált, már nem működő áramkörök nem a szeméttelepen kötnek ki, hanem testünkön élnek tovább.

A teljesség igénye nélkül, néhány kiemelkedő tervező: Gabriel Dishaw, David Casella, Sparkower, Emiko Oye, Christine Dhein, Christoph Koch

Nem nevezném minden esetben szépnek, de mindenképpen praktikus például, amennyiben a hölgyek azért viselik, mert szívük választottja éppen egy informatikus. Inkább dereng fel egy kép, egy sci-fi-be illő, testhez simuló, akár latex anyagú, de mindenképpen fura ruhakölteménybe bújtatott nőről, aki a jövő nemzedék divatjának képviselője.

VIA:ecouterre

Howard Suissa, az Ontario College of Art and Design ipari formatervezés szakán végzett fiatal dizájner rögtön a diplomaosztás után egy évre japánba szerződött. Tokió legnagyobb közlekedési vállalatának tervezési osztályán bepillantást nyerhetett az ottani forgalomirányítási, valamint a közterek megvilágítási technológiájába, a nyugati filozófiától merőben különböző problémamegoldások gyakorlati alkalmazásába.

Hazatérése után 2006-ban megalapította saját cégét, a Suissa Computers-t. A cég filozófiája szerint az alkalmazott high-tech-nek nem kell feltétlenül konformista „bőrt” viselnie magán. A tiszta belső erőt magába rejtő természetes külső szépség harmóniája, a limitált és kizárólag egyedi megrendelésre dolgozó Suissa formabontó alkotásaiban ma már kézzelfogható és akár haza is vihető. Viszont a nagy műszaki áruházláncok polcain ne keressük, mert ott bizony nem fogjuk azokat megtalálni.

A termelési folyamatok technológiája még a híresen szigorú kanadai környezetvédelmi előírásokat is űberelik. Természetesen arra is odafigyelnek, hogy a „gyártás” során keletkezett fahulladékot például kertek talajtakarójaként újrahasznosítsák.

Saját definíciójuk szerint ők nem használati tárgyakat állítanak elő. Műhelyeikben olyan műtárgyakat alkotnak a gépszobrászok, melyek egyfajta érzelmi kapcsolatot tudnak generálni ember és gép között. Kompromisszumot nem ismerve, alapanyagként kizárólag válogatott nemes fákat (meggy, dió) és többszörösen edzett üveget használnak. A szkeptikus kockafejűek megnyugtatására, minden egyes darabban úgynevezett „air-flow” szisztéma gondoskodik a megfelelő üzemhőmérsékletről.

Egyik legnépszerűbb prémium kütyüjüket az „Enlighten” számítógépet úgy készítették el, hogy a gép tulajdonosa által használt és érintett felületeket elkülönítsék.

A tápegység például a blokkban elrejtve, az üveg elejű fagyűrű alá került elhelyezésre.

Az „Enlighten” alaptípusának természetes, különleges megjelenése és a kimagasló paraméterei -egy microATX alaplapot, egy Intel Quad elsődleges CPU-t vagy AMD X2 6400+-t, egy önálló GeForce GTX 280 SC 1024MB GDDR3 Dual Dual-Link DVI PCI-Express 2.0 videó kártyát vagy ATI Radeon HD2900XT, 6GB PC6400 memóriát, 2TB merevlemez és Blue Ray és dvd író - megfelelő kompenzáció a masszív, 16.000 dolláros árcéduláért.

Néhány további megrendítően autentikus csoda a Suissa kínálatából:

a Revolution PC 

az SL PC

a Shadow külső merevlemez

és a Yasuko dvd lejátszó

Úgy tűnik, Tolkien Megyéjének földbe vájt lakásai beépültek a kollektív tudatalattiba. A Zsáklakhoz hasonló épületek immár nem elérhetetlenek sem a rajongók, sem a különleges építmények kedvelőinek számára, így mindenki hobbit lehet egy kicsit. A Binishells megalkotta számunkra ezt a lehetőséget, ami állításuk szerint a „legzöldebb útja lehet” a jövőben az építészetnek.

Dr. Dante Bini a 60-as években találta fel az alacsony légnyomással formázó rendszert, amit azóta 23 országban 1600 épületnél használtak. Így készült például 1992-ben Szarvason, a Zsidó Ifjúsági Tábor területén a 32 m átmérőjű, 10,8 m magas kupola, amely kézi-, illetve kosárlabdapályának ad helyet, a pálya hosszoldalain tribünnel.

Természetesen a szisztéma azóta rengeteg fejlődésen ment keresztül. A U.S. Green Building Council által kiosztott LEED díjak közül platina elismerésben részesült Binishells lehet a jövőben az egyik leginnovatívabb építészeti áttörés az eco-házak területén. 2010-ben indulnak az első építkezések a dél-kaliforniai sivatag területén, ami képeken látható épületeket illeti.

„A Binishells technológiának az alapelve az, hogy a héjszerkezet vasalását és a szerkezeti betont megfelelő vastagságban a még a síkfelületű alzaton fekvő, szálerősített műanyag ballonra hordják fel. A betonrétegre egy a gyors kiszáradást és a lecsúszást egyaránt gátló külső ballont terítenek, ezután a belső ballont úgy fújják fel, hogy maga a ballon emelje fel a még képlékeny állapotú betont és a vasalást a végleges szerkezeti alaknak megfelelő magasságba.”

Amellett, hogy eleve környezetbarát technológiával készül, gyorsan létrehozható, rendkívül erős, rugalmas és végtelen formavilágot biztosít a megrendelő számára. Csúcskategóriás lakásokon keresztül a kis pénzűek igényeiig, iskolákon át a kereskedelmi létesítményekig -sőt, szükséglakásokig-, bármit el tudnak készíteni, itt tényleg csak a fantáziánk szabhat határt.

Zöld, mert a technológiának köszönhetően 80%-al csökkenti a „szén-dioxid lábnyom” kibocsátást. Gyors, mert a hagyományos építészeti megoldásokhoz képest 67-75%-al rövidebb idő alatt készülnek el az építkezéssel. Erős, mert képes ellenállni a hurrikánoknak, földrengéseknek, áradásoknak. Rugalmas, mert végtelen formává alakítható, illetve bővíthető. Olcsó, mert közel 50%-al csökken az építési költség.

Minden ehhez hasonló kezdeményezést támogatok, nem csak a környezetvédelmi megoldásai, hanem a magával ragadóan különleges formavilága miatt is.

Közismert tény, hogy a gyerekek fogékonyabbak a játékos megoldásokkal egybekötött tanulásra, pláne, ha mindezt úgy oldják meg a szülők, hogy észre sem veszik az oktató jelleget. A Richter Spielgeräte dizájn ház által tervezett, 360 fokban a gyerekek által is könnyen forgatható játszótéri kiegészítő elem a kreativitás új dimenzióit hozhatja elő belőlük.

A rúdon elhelyezett különböző formákban, színekben gyártott üveglapok a napfény, illetve a gyerekek ötleteit felhasználva a legváltozatosabb árnyékokat vetik a földre, hogy aztán mi is rácsodálkozhassunk rejtett képességeikre. Talán mondanom sem kell, hogy a hazai játszótér fejlesztések üde színfoltja lehetne, ha a tervezők beiktatnák ezt a különleges játékot is a lehetőségek közé.

Úgy tűnik, lassan befellegzik a capuccino, plusz 300 forintos ostya menü órákon át tartó kényszer majszolásának ideje, ha nem otthon szeretnénk internetezni. A körúti és egyéb „szakosodott” kávéházaknak remélhetőleg gyorsan ki kell majd találni valami új okosságot, amivel ismét be tudja rángatni az utcáról az egyre tekintélyesebbre duzzadó célközönséget. Azokat, akik eddig szinte kizárólag azért dekkoltak ezen intézmények teraszain vagy óriáskirakataiban - persze feltett kézzel megadva magukat, ilyen vagy olyan fogyasztást generálva a helynek -, mert egyszerűen csak szörfölni szerettek volna ideig-óráig laptopjukkal a világhálón.

Három fiatal koreai dizájner tanonc agyából pattant ki a roppant egyszerű ám zseniális ötlet. Sean Park, Olbae Woo és Owen Song saját lapos brifkójukra gondolva dugták össze fejüket, és a „brainstorming” eredményeként megszületett korszakalkotó találmányuk, a Solar Bench. 

A tervezők célja egy olyan multifunkciós köztéri bútor létrehozása volt, ami nemcsak pihenésre szolgálhat, hanem ennél sokkal többet tud. Az eco-pad a jövőbeni sorozatgyártás költségeinek minimalizálása érdekében kizárólag környezetbarát újrahasznosított anyagokból fog készülni.

A külső átlátszó felület alá szuper vékony napelem-filmréteg kerül. Ezek a cellák a nappal összegyűjtött energiát egy szintén rendkívül vékony akkumulátorban tárolják. Amitől valójában különleges a koncepció, hogy minden darabba beépítésre kerül egy wifi hotspot adó-vevő is, ami már valóban a teljesen szabad szörfölés élményét tudja nyújtani a padon ücsörögve bármikor, bárkinek. Sőt, attól sem kell tartani, hogy az önfeledt internetezés közben lemerül laptopunk akksija, mivel ez az ülőalkalmatosság egyben töltőként is funkcionál.

A koncepció nyilvánosságra kerülése óta a tervezőket is meglepte az óriási érdeklődés. Több nagyváros - Dublintól Koppenhágáig - megkeresése már konkrétan arra vonatkozott, hogy mikor lehet nagyobb tételben megrendelni a terméket. Információk a Solar Inside iránti hazai érdeklődésről egyelőre sajnos nincsenek...

Forrás

A Haitin történt tragikus földrengés az építészeket is gondolkodóba ejtette, és olyan ideiglenes megoldások kitalálására késztette, melyekkel hatékony segítséget nyújthatnak az otthon nélkül maradtaknak. Legújabb példája ennek a törekvésnek a SEED elnevezésű projekt, amely ötvözi a szállításra használt konténereket az ideiglenes lakások fogalmával.

Az Andres Duany építész által tervezett tűz-, víz- és penészálló instant lakás megfelelő ideiglenes megoldást jelenthet a károsultak számára. Egy ilyen konténer nyolc fő elszállásolására alkalmas, emeletes ágyakon. Duany már elkészítette a prototípust egy floridai gyárban, a következő lépés a szponzorok megtalálása, olyan helyek feltérképezése Haitin, ahol egyáltalán szóba jöhet ezek felállítása, ezután pedig maga az építkezési folyamat.

Duany nem először segít ilyen formán a katasztrófa sújtotta területek túlélőinek. Az építész a nevezetes Katrina hurrikán által letarolt New Orleansban és Mississippiben is közreműködött a mintegy 3000 ideiglenes otthon felállításában. Innovida néven saját céget alapított, amely most 1000 ház felépítésére kér támogatást Haitin.

Azt hiszem, hogy a külföldi Mágnás Miskáknak nem feltétlenül kellene sokat gondolkodnia, már az is meglepő, hogy egyáltalán ilyen formán kell „kuncsorogni” a támogatásért. Azonban, ha ennek csak a töredékét sikerül felépíteni, akkor is jó látni az ilyen minőségi törekvéseket.

VIA:inhabitat

Mindig is tudtam, hogy a japánok egy egészen speciális galaxisból érkeztek a föld nevű bolygóra, és most egy újabb bizonyítékát láthatjuk ennek. Növeszteni és megosztani másokkal a saját zöldséges kertedet még sosem volt ilyen egyszerű és szórakoztató. Ez az Osusowake, ami japánul annyit jelent: megosztani.

Tavaly decemberben a Suntory nevű cég leányvállalata a Midorie nyilvánosságra hozta a legelső „Midorie Design Contest” győztesét, mely a Kenma Design Studio lett ezzel a fura nevű pályamunkával. A Midorie 2008 óta kínál vásárlóinak különleges kertészeti megoldásokat, legfurább termékük a falba építhető organikus „cserép”, melyet most az Osusowake- val übereltek.

A verseny egyetlen kikötése az volt, hogy az általuk szabadalmaztatott szivacs szerű talaj helyettesítő anyagnak, fantázianevén Puffcal- nak szerepelnie kellett benne, hogy ezt az innovatív zöld-design módszert minél szélesebb körben elterjeszthessék. Ezt a Kenma-nak sikerült a legjobban kiviteleznie egy úgymond feldarabolható tárolószerkezettel, melybe a Puffcal úgy simul bele, mintha mindig is így képzelték volna el.

A „megosztás” így stílusosnak nevezhető, hiszen semmi sem jobb annál, mint amikor a szeretteidnek palántákat adhatsz, ha már otthon úgyis veteményest gondozol szabadidődben; szerintük ez az emberi kapcsolatok ápolására szolgál. Jópofa, de nem tudom...vajon sikerült megragadniuk a lényeget?

A Midorie féle organikus fal.

VIA:inhabitat

Ha valaki elengedhetetlenül szükségesnek látja egy igazán kuriózumnak nevezhető, luxus szálloda felszereltségével vetekedő repülőgépben eltölteni vakációját, el kell látogatnia Hollandiába a Teuge repülőtérre, ahol az 1960-ban készített Iljusin 18-as gépmadárban élvezheti a kényeztetést.

A két személy számára kiadó, 24/7 hosztesz szolgálattal jacuzzival, külön zuhanyzóval, infra szaunával, minibárral, 3 lapos képernyős televízióval, a Blu-ray dvd-lejátszóval és a hozzá tartozó átfogó dvd gyűjteménnyel, sütő, mikró, kávé-és teafőzővel, ingyenes vezeték nélküli internettel, klímával, stb. felszerelt lakosztályért 2 főnek 350 eurós összeget kell kicsengetnie/éjszaka. Ez a különleges helyszín azonban 10-15 fő befogadására is képes, úgyhogy a következő céges work shop-ot is érdemes ide szervezni.

A repülő előtörténetében szerepel persze repülés is, az első években a német kormány használta és olyan neves személyiség is utazott vele, mint Erich Honecker. 1964–1984-ig a kelet-német légitársaság használta, többek között Kuba, Oroszország, Kína és Vietnam volt a célpontja a 120 férőhelyes gépnek. A német újraegyesítés után 15 évig étteremként üzemelt, aztán 2007-ben a holland Hotelsuite.nl megvásárolta és az átalakítás után nyitotta meg „kapuit” jelen állapotában.

Extra szolgáltatásként (persze plusz pénzért) pilóta oktatásban is részesülhetünk, illetve ejtőernyős ugráson is részt vehetünk, úgyhogy tényleg teljes körű kiszolgálásban lehet része annak, akinek nem fáj ennyi pénzt kifizetni...azért kipróbálnám!

Joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy miért éppen a növények maradnának ki a dizájnerek agymenéséből?! Sajnos elég kevés újítással lehet találkozni, ami a kertészettel kapcsolatos kiegészítőket illeti, bár rengeteg fajtájú, formájú, színű, szagú cseréppel, kaspóval lehet találkozni. A home made mozgalom aktív tagjaként ruhát is köthetünk rájuk, illetve egy kevés utánajárással, csekély pénzráfordítással elképesztő mennyiségű technikát alkalmazhatunk, hogy változatossá tegyük megunt növénytartóinkat.

Az új-zélandi tervező, Patrick Morris és az általa alapított Boskke design stúdió alkotta meg a virágültetés forradalmian új elképzelését, melyben minden növény végre a feje tetejére állhat. A speciális és díjnyertes kerámiát úgy alkotta meg, hogy a kis és közepes méretű növényeket, illetve a földet egy zárólemez tartja magában. Ráadásul egy bizonyos „innovatív belső tartály rendszer” tárolja és adagolja a gyökérzet számára napi szinten szükséges nedvességet, hidratálva az egész növényt olyannyira, hogy 90%- al kevesebb vízzel is beérik, elég egyszer, maximum kétszer locsolni havonta. Gondolom ez a notórius növénygyilkosok számára nem olyan nehéz feladat :).

A különböző formájú és színű, elképesztő és igazán szürreális elgondolás darabjáért 20-75 euró közötti árat kell kifizetnünk (Update 2016.03.03.: Az elmúlt években hazai forgalmazója is lett a kaspóknak, itt 4.000-10.000 forint közötti áron lehet beszerezni a kiegészítőket.). Arról nem szól a fáma, hogy vajon a növények hogyan érzik magukat ebben az állapotban, de mivel nálunk lényegesen harmonikusabb kapcsolatban állnak a természettel elképzelhető, hogy jól bírják és „fejet hajtanak” az emberek elképzelései előtt. Nincs választásuk.

Az Észak-Nyugat Angliában található Chester Zoo nagyot álmodott, mikor kitalálta, hogy elhozza az afrikai őserdőt és ennek lakóit állatkertjükbe, egy gigantikus fejlesztés keretén belül. A kiírt pályázatot a Proctor and Matthews építészei nyerték meg futurisztikus terveikkel, ahová valóban mindent be tudnak majd zsúfolni az egyenlítői éghajlat flórájából és faunájából, úgy 2014 környékén. (Update 2016.03.01.: A kész projektről egyelőre nincs hír, csak a tervek szerepelnek az állatkert és a tervezők honlapján, valamint egy 2013 őszén megjelent cikk, amelyben arról számolnak be, hogy az építkezés megkezdődött.)

A készülőben lévő létesítményt nemes egyszerűséggel „Afrika Szívének” nevezték el, ahol szimulálva az ottani környezetet, menedékre találhatnak majd a legveszélyeztetettebb fajok közé tartozó gorillák, okapik, továbbá csimpánzok, madarak, halak, kétéltűek és hüllők. Ez lesz a zászlóshajója a Chester Zoo új, természetről kialakított víziójának, de még csak az első szakasza, hiszen radikális változásokat helyeztek kilátásba, mindenki örömére.

Az összekapcsolt kupolákban található dzsungelben interaktív vízi túrákon, a lombkoronák teteje felett kialakított járdákon vezet majd körbe az út, miközben testközelből szemlélhetjük ezeket ezeket a lenyűgöző állatokat. Nem kevesebbet tűztek ki célul, minthogy az Afrika Szíve lesz a legnagyobb állatvédelmi és turisztikai központ egész Európában. Mi mást lehetne erre mondani, minthogy sok sikert kívánok nekik, és közben egy kicsit irigykedem is.

Pontosan nem tudom, hogy mikor vált „divattá” a különböző világító lakás, illetve buli kiegészítők használata, mindenesetre újabbnál újabb változataival halmoznak el minket. Jótékony mosolygás lett úrrá rajtam, mikor internetes kalandozásaim során ráakadtam a világító zuhanyrózsa változatra, és minden huncut gondolatot félretéve egyértelműen a párunkkal közös esti zuhanyzás élményének finomhangolása jutott róla eszembe. A felhasználási lehetőségek szó szerint értelmezhető sokszínűsége rengeteg fürdőszobatitkot rejt magában.

Gyermeklelkű felnőttként, csendes magányomban még talán az enyhe lézerkard utánérzés is hatalmába kerítene, csak győzzek utána felmosni. Amúgy persze a színterápia bizonyítottan jótékony hatása sem elhanyagolható. Most, hogy repkednek a mínuszok a folyamatos vörös színben -ami, ki gondolta volna, a forróvíz jelölője- való fürdőzés után az asszonyka vagy a ház ura sem hivatkozhat fejfájásra, a vörös ugyanis a nemiség szimbóluma, a libidó színe. Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható. Aktivizál, élénkít, lendületesebbé, intenzívvé tesz. A renyhe és redukáló folyamatokat új lendületbe hozza, erősíti a gondolkodást.

„Zuhanyozz a fényben! Egy egyszerű tusolásból varázslatos fényshow lesz! A világító zuhany nemcsak isteni látvány, hanem praktikus is: a zuhanyfej a víz hőfokát érzékelve kék, zöld vagy piros fényben világítja meg a vízsugarat, ha pedig túl forró a víz, pirosan villogva figyelmeztet. A gyerek a fénnyel játszva tudni fogja: vigyázva nyúlunk a pirosan ragyogó vízhez! A világítás energiáját a víz nyomása adja, elemre nincs szükség, ha folyik a víz, a zuhany világít! A zuhanyfej bármely szabványos zuhanycsőhöz egyszerűen csatlakoztatható, de a tartozékként zuhanycsövet is adunk a fejhez.” - áll a magyar forgalmazó honlapjának leírásában.

Egyetlen hátrányát érzem, valószínűleg csak az esti sötétségben érvényesülnek igazán ezek a fényhatások, viszont használata közben rengeteget spórolhatunk a villanyszámlán, ami ugye manapság nem elhanyagolható szempont. A weboldalon nem csak zuhanyrózsát árulnak, repertoárjukban több, bulikon használható műjégkocka és egyéb kiegészítő kellék is megtalálható, viszonylag elfogadható áron. (Update: a cikkünk 2010 elején jelent meg, azóta a forgalmazó oldalán már nem lehet vásárolni a világító zuhanyfejből.)

Fény-műjégkocka

Fénypohár

Fénytejespohár

Fény-műnarancs

Fényesernyő

Aki pedig többet szeretne olvasni a színterápia jótékony hatásairól, itt böngészhet.

Rövid és egyszerű videó a használatról

Nicolas Dorval-Bory építész együttműködve Emilio Martin- nal a Xella építészeti pályázatára alkották meg az úgynevezett „Hó-Ház” terveit, mellyel harmadik helyezést értek el a megmérettetésben. Elképzelésük szerint a két rendszer, a geotermikus hőszivattyú és az úgynevezett „Trombe-fal” együttműködése következtében a rendszerbe pumpált téli, fagyos levegővel fűtenék fel a belső teret.

A Trombe-fal melegíti fel a hideg levegőt úgymond üvegházhatást kiváltva, a hőszivattyú a szellőzőnyílások segítségével pedig ezt keringeti a nap folyamán. A külső fekete, vízhatlan bevonat elnyeli és maximalizálja a nap által kibocsátott sugárzás hatását, így csökkenti a hó tartós magmaradását a tetőn, ezen kívül a ház felhasználja a természeti adottságokból fakadó meredekséget az optimális hőszigetelésre és hőelosztásra évszaktól függetlenül.

„A Trombe- fal működési elve szerint egy masszív külső falból (a „tömegfal”) és az elé épített üvegezésből áll. Ezt a mozgatható árnyékolószerkezet, valamint a tömegfalban és az üvegezésben kialakított, nyitható-zárható szellőzőnyílások egészítik ki. A tömegfal külső felületét „sötét” színezéssel látják el. Itt történik a napsugárzás által kiváltott hőterhelés elnyelése, amelyet a nagy tömegű fal tárol és késleltetéssel a helyiségbe juttat. A fal külsõ rétegeiben maradt tárolt hőnek a „lemosása” a tömegfalon átmenő szellőző járatok nyitásával, természetes légkörzéssel valósítható meg. (E szellőzőnyílások nélkül tömegfalról, ezekkel együtt Trombe-falról beszélünk.) Az árnyékolók télen éjszaka a kihűlés, nyáron napközben a túlzott felmelegedés ellen védenek.”

Talán nem ártana idehaza sem ilyen és ehhez hasonló építészeti megoldásokkal még inkább telepakolni a legújabb, illetve a jövőben elkészülő terveket, hátha nem kellene többet fűtésdíjat fizetnünk...bár ez nem feltétlenül érné meg a gázszolgáltatóknak, de álmodozni jó!

Elmúlni látszanak azok az idők, amikor nagyszüleink bútorának beszerzése és felújítása vagy minimál stílusú berendezések gyűjtése volt a divat?! Nem hiszem, hogy a Peter Rolfe által tervezett próbababa, ruha-és ékszer tároló, alsónemű tartó komód ötvözéséből létrejött testbútor nagy áttörést fog jelenteni a trendekben, mindenesetre érdekes ötletnek lehetünk szemtanúi.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon ki lehet a célközönség...Megrögzött agglegények, illetve szinglik, esetleg erotomán párok? A guminők és gumiférfiak egyeduralkodására próbáltak csapást mérni? Vagy pusztán csak figyelemre áhítozott a készítő? A választ sajnos nem tudom, de lehet, hogy a kedves olvasóközönség rengeteg ötlettel vagy meglátással tud hozzájárulni az amúgy szépen kidolgozott, ámbár funkciójában megkérdőjelezhető bútordarabok jövőbeli életéhez.

Személy szerint maradok inkább a mediterrán hangulat és a minimalista stílus összemosásánál, az valahogy közelebb áll a szívemhez, mintha telepakolnám a lakást torzókkal.

Belső Mongólia, e szélsőséges időjárásáról is ismert kínai tartomány a helyszíne az „Ordos 100” projektnek, melynek célja egy olyan passzív ház felépítése, amely az évszakok közötti, olykor 80-90 Celsius fokos ingadozásokat - a nyáron kíméletlenül tűző nap energiáját, illetve a hosszú és dermesztő tél méteres havait - nem sokként éli meg, annál inkább a saját és a benne élők létfenntartására, sőt komfortjának növelésére alakítja át, zöld high-tech technológiát alkalmazva.

Az alábbi kísérleti házat tervezői, a Multiplicities New York és fő ügyfele a Jiang Yuan Water Engineering, nemes egyszerűséggel „X” háznak nevezték el, ami azt jelenti, hogy konkrétan ilyen formájú speciális csatornákkal „szőtték” keresztül-kasul az építményt. A szabad szemmel természetesen nem látható, viszont hihetetlenül hatékony háló, egyfajta energia cellaként működve feleslegessé tesz olyan energiazabáló és környezetszennyező technológiák beépítését, mint például a légkondicionáló vagy a kazán.

Az épület alapanyagául egy speciális technológiával égetett hőtároló fekete téglát, míg külső burkolatához termosztát feladatokat ellátó fehér kvarcot fognak alkalmazni. Funkciójának eleget téve ez a tégla, mint a ház „fekete tüdeje” napközben magába szívja és eltárolja a nap melegét, amit a különleges eljárással kezelt és felvitt kvarcbevonat szó nélkül beenged a falak mögé, napmentes, téli vagy éjszakai periódusokban tökéletesen kontrollálva a többszintes építmény hőháztartását.

Vállalkozó kedvű, valamint éppen házépítés előtt álló környezettudatos érdeklődők, itt, itt és itt bővebben elmélyedhetnek a témában.

Zárszó gyanánt annyi személyes engedtessék meg nekem, hogy elmondjam, a poszt írása alatt folyamatosan valami megmagyarázhatatlan déjà vu érzés mocorgott bennem egészen addig, amíg hirtelen bevillant egy emlékfoszlány, egy Tatooine nevű bolygóról, egy messzi-messzi galaxisból...

Az egyik legrégebbi és legnagyobb név a kortárs dizájn világában a finn Eero Aarnio,

Ikonikus alkotásai közé tartoznak többek között...

...a "Ball" szék...

...a "Bubble" szék...

 ...és a "Pastil" szék...

Aarnio munkái állandó kiállítási darabként ott vannak a világ nagy múzeumainak presztízs kiállításain is, mint például: Viktória és Albert Múzeum (London), Moma(New York) és Vitra Design Múzeum (Wheil am Rhein).

A "Swan XL Floor Lamp" premierje, a tavalyi milánói Design Week-en volt. Ez a hattyút formázó kecses állólámpa koncepció három részből, alap, állvány és árnyékból áll. Tervezése során a mester számtalan életnagyságú rajzot készített, valamint különböző dolgokat, például kedvenc olvasó foteljét és imádott dalmatáját is a monstrum alá helyezte, ezzel is próbálva annak funkcionalitását még tovább csiszolni és tökéletesíteni.

 Ennek köszönhetően egy nem csak belső, de szabadtéri alkalmazásra is tökéletesen megfelelő „termék” került le a tervezőasztalról, ami akár sétáló utcák vagy hangulatos mediterrán terek dísze is lehet. Első pillanatban szembesülve méreteivel (magasság: 130cm/szélesség 116cm/mélység 48cm) mindenkinek tátva marad a szája.

Ha magunkhoz tértünk az ámulatból és úgy döntünk, hogy otthonunkban is szeretnénk egy „példányt”, arra mindenképpen készüljünk fel, hogy egy olyan tárgy kerül be életterünkbe, mely az enteriőr meghatározó darabjává válva önkéntelenül is további, hozzá passzoló kiegészítők beszerzésére, sőt némelyeket az addig szeretett, nagy gonddal törölgetett bútorok lecserélésére fog „kényszeríteni”.

Macskatulajdonosok figyelem! Végre összehangolták bútoraink egyik alappillérét a folyton mozgó, változó hangulatainkkal, és jelen esetben környezetünk élővilágával.

Ha valakinek van macskája jól tudja, hogy abban a lakásban ő a tulajdonos, mi csak albérlők lehetünk. Mindig minden úgy van, ahogy őkegyelme jónak látja, de talán ezúttal sikerülhet örömére tenni. Ezek az imádni való, de önálló élőlények elképesztő helyeket találnak meg a pihenésre, ahol a legkülönbözőbb, olykor vicces pózokat képesek felvenni.

Elmúlt az az időszak, amikor kosaraikat a lakás valamelyik pontján a földre helyezzük el. A modern kor dizájnerei, mint például Koichi Futatsuma ennél sokkal funkcionálisabb képekben gondolkodik. Az üveg dohányzóasztal monotóniáját házi kedvencünk élőképeivel képzelte el, mikor megalkotta a rozsdamentes acélból és rattanból elkészített The Hammock névre hallgató asztalát.

A fotók tanúsága szerint nem kevés sikerrel, hiszen macskástól vagy macska nélkül is megállja a helyét lakásunkban, a lehető legkreatívabb felhasználási módok valamelyikében, aminek csak a fantáziánk szabhat határt.

Manapság a „praktikus” olyan hívószó, amivel bárkit meg lehet szólítani. Mit nekünk a Panton-féle retro szék, ha 2 in 1 megszerezhetünk egy olyan koncepciószéket, amit egy laza mozdulattal azonnal átalakíthatunk festménnyé...

...hogy aztán azzal a lendülettel fel is dobhassunk a nappalink falára, és amellyel így sznob körökben is vadul lehet arcoskodni. Fanatikus Da Vinci rajongók figyelmébe ajánlom Kwangho Lee dél-koreai dizájner kissé morbidnak tűnő, amúgy abszolút trendi álomszékét! Nem másra helyezhetjük egy nehéz nap után megfáradt nemesebbik felünket, mint Leonardo titokzatos szerelmének, az androgün Mona Lisa-nak kerekded kebleire és misztikusan mosolygó szájára, hátha végre elárulja titkát! 

E felettébb izgalmas és egyedi szék sorozatgyártásáról egyelőre nincs bővebb infóm, de ha valakinek ez a lehetőség megmozgatja a fantáziáját, keressen utána és kérem számoljon be itt az élményről.

Egyébként sem ez az első próbálkozás a híres/hírhedt hölgy (???) „felhasználására” teljesen eklektikus környezetben! Íme néhány kreatív ML variáció, amik közül kertünkbe, illetve otthonunkba is adoptálhatunk néhányat:

Például csepeli hátsókertek díszeként…

...ízléses iPod reklámarcként...

...vagy akár egy meghökkentően bizarr falióraként.

Ugye nem tévedek, ha csukott szemmel is kitalálom, hogy mindenkivel megesett már az a felettébb bosszantó szituáció, amikor az egyik szoba kitakarítása után húzta volna maga után a másikba porszívóját, de azt az utolsó fél métert, ami éppen ahhoz kellett volna, hogy a helyiség legtávolabbi csücskében dekkoló éjjeliszekrény alól is a porzsákba terelje a heti porcica termést, az hiú ábránddá vált egy szemvillanás alatt a kábel rövidsége miatt? 

Nos, Murphy ide vonatkozó, eddig kőbe vésettnek hitt törvényét egy apró, egészen pontosan 1.5 méter hosszú, de annál zseniálisabb megoldással Meysam Movahedi indiai dizájnernek sikerült felülírnia a koncepciójában!

Számomra semmi meglepő nincs abban, hogy tekintetünket mondjuk észak felé kell fordítanunk akkor, amikor arra vagyunk kíváncsiak hová is kell postáznunk a megrendelést, ha egy igazán pofás bicajra lenne igényünk. Igen, valahol Dániában járunk, ahol az Aurumania nevű dizájn cég rakja össze a világ legdrágább kerékpárjait. A cég kizárólag egyedi, limitált darabszámú bicókat „gyárt”, szigorúan hand made technológiát alkalmazva!

Ebből a szépségből kereken tíz darab készült, természetesen egyedi sorszámmal és a szerencsés, illetve nagyon gazdag tulajdonos nevével ellátva.

Az Aurumania két verzióban készítette el „őt”. Az eredeti koncepcióban „piacra” dobott drótszamár 24 karátos aranyból készült, az illesztéseket pedig éppen 600 darab Swarowski kristály tudja „csak”diszkréten eltakarni a kritikus szemek elől!

Ezért a darabért nagyjából egy közepes kategóriájú családi ház árát, úgy 22,5 millió forintot kell átutalnunk a cég 

bankszámlájára, de ha beérjük a kristályok nélküli fapados verzióval, akár 16 milliót meg is tudunk spórolni, ami ugye ezekben az időkben...

Egy jó tanács a végére! Ha az „istállónk” kapacitása lehetővé teszi, szerintem a Critical Mass-re inkább a sokat próbált Csepelünkkel kerekezzünk ki...már, ha a pénzünknél szeretnénk maradni! 

Egy közel negyven évvel ezelőtt épült metróállomás nem ad túl sok lehetőséget a kreativitásra. Barcelona Ciutat Vella kerületében, a régi Port Vell-i dokkoknál van Drassanes, ahol a város egyik legrégebbi, és egyúttal leginkább leamortizálódott metróállomása viszont ideális helyszín volt a különleges koncepció megálmodóinak, így átépülhetett egy ilyen figyelmet nem felkeltő létesítmény.

Az eredeti állomás még 1968-ban épült. Felújításához a spanyol Eduardo Gutiérrez Munné- t és 31 éves partnerét, Jordi Río Fernández- t kérték fel. Az ON-A Arquitectura két tehetséges tervezőjének -annak ellenére, hogy teljesen szabad kezet kaptak elképzeléseik megvalósításához- nem volt más választása, mint elfogadni a meglehetősen szűk tér korlátait, és ebből kihozni a lehetőségekhez képest a maximumot. Mivel az utasok igényeit az új, minden luxussal felszerelt metró kocsik teljes mértékben kielégítették, úgy döntöttek, hogy hozzálátnak egy olyan új high tech állomás létrehozásához, amely kialakításában, a minőségi anyagok használatával az ide érkező utasokat, finoman szólva mégis ámulatba ejtse. Azt hiszem ez sikerült nekik, a végeredményt nem nehéz a gyermekkorunkat meghatározó csillagrombolók belső terével összetéveszteni.

Pehely könnyű, szuper kemény hófehér üveg-betonnal bélelték ki az egész állomást, természetesen arra is ügyelve egy speciális gyanta alkalmazásával, hogy a csillogóan fehér padlón várakozók barcelonaiakat még az érkező szerelvények által okozott -itthon teljesen megszokott- rázkódások, remegések se zaklassák. A végeredmény önmagáért beszél! Az űrtechnológia föld alá vitelével és alkalmazásával egy olyan mű készült el, mely bármelyik „A” kategóriás hollywood-i sci-fi helyszíne lehetne, különösebb átalakítás nélkül.

A fotókat elnézve lelki szemeim előtt felvillant egy kép: egy pesti metróállomás, például a Lehel tér sziluettje, ahol nemhogy a mai napig nem tudtak (legalább egy) mozgólépcsőt odaapplikálni a betonlépcsők mellé, de még azt sem tudták megoldani, hogy a kerekes székbe kényszerült embertársaink a többiekkel azonos körülmények között tudják igénybe venni a BKV amúgy sem olcsó szolgáltatását.

De a remény hal meg utoljára, ezért lelki szemeimmel azt is látom a jövőben, hogy a fent említett magyar állomás ultra high tech aulájában képzeletbeli harcot folytathatunk a birodalmi rohamosztagosokkal.

Ismét egy példa arra, hogy bizony vállalkozó kedvből, kreativitásra való hajlandóságból és befogadó készségből is jócskán van már mit behoznunk! Nyafogásom tárgya az, hogy egyre inkább érzi úgy az ember, hogy „vigyázó szemeinket” már nem feltétlenül csak nyugat vagy észak felé kellene fordítanunk! Egyre több merész és kreatív ötlet, terv megvalósulására találunk bizonyítékokat immáron déli és keleti szomszédaink háza táján is.

Kelletlenül és szomorúan, na meg jókora irigységgel kell megállapítanom -ez persze csak magánvélemény-, hogy olyan durva hátrányba kerültünk az itt és most megálmodott új, korszakalkotó, friss ötletek gyakorlati alkalmazása és főleg megvalósítása terén, ami már a szánalmas és arcpirító kategóriába tartozik! Az igazán mellbevágó azonban az, hogy nem elsősorban az északi országokkal vagy az olasz, spanyol gyakorlattal összehasonlítva a magyar valóságot állapítható ez meg, hanem sajnálatos módon évek kemény „munkájának” köszönhetően, már Közép-Európában is sereghajtókká váltunk, pedig kreatív magyarokból van elég bőven, valahol mélyen elrejtve vagy sokszor elnyomva a csókosok által.

Miután jócskán kisírtam magam és ezzel teljesen elkanyarodtam a poszt eredeti témájától, ideje visszatérni a címben szereplő, 2009 elején már megvalósult koncepcióra. Történt ugyanis, hogy déli szomszédunk fővárosában, Belgrádban egy Veselin Jevresimovic nevű úriember álmodott egy nagyot saját étteremről és kávézóról. Az álmot tett követte, és nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve, egyenesen a világhírű Karim Rashid asztalára landoltatta a felkérést terveinek elkészítésére. Nagy volt a meglepetés, amikor egy hónap múlva belgrádi lakásának ajtaján „őfelsége” Karim Rashid futára kopogtatott, már papírra skiccelt vázlatokkal a hóna alatt. Ezután felgyorsultak az események, és 5 hónapos megfeszített munka eredményeként megnyithatta kapuit a Majik Cafe.

Elgondolkodtam azon, hogy milyen üdítő színfoltja lehetne kis hazánknak a hasonlóan igényesen, kreatívan kivitelezett kávézók, pubok, éttermek sokasága, a rengeteg franchise rendszerben elkészített társai mellett.

Első (második) posztként rögtön belecsapnék a lecsóba egy monumentális origamira hasonlító épülettel. Volt már párszor személyes problémám a Vodafone nevű céggel, azon belül is a mobil internet adta szuper lehetőségeikkel, aminek a negyedét nem tapasztaltam, ez a bejegyzés viszont most nem erről fog szólni. Sokkal inkább a lisszaboni Barbarosa Guimares Arquitecto építésziroda előtt tiszteleg, akik a fent megnevezett cég felkérésére készítették el épületüket a portugáliai Portóban. A keresztségben az Oporto Vodafone nevet kapta, véleményem szerint mégis inkább az Origami Vodafone elnevezés állna neki jobban. A tervezők feladata egy olyan multifunkcionális épület létrehozása volt, aminek tükröznie kellett a Vodafone jelenlegi hivatalos krédóját -Vodafone Life, Life in Motion-, és ennek szellemében álmodták meg a szögletes külső borítással, fazettázott ablakokkal megspékelt épületet.

A mozgást a szabálytalanság oldaláról megközelítő Oporto nyolc emeletet foglal magába, melyből három a föld alatt található. Ezeken a szinteken a fent elhelyezkedő irodarész mellett még egy bolt, illetve kávézó is található. A megszámlálhatatlan szögű amorf építmény vitába száll a statika ma ismert és elfogadott törvényeinek többségével. Olyannak tűnik, mint egy zilált meteorit, sötétben kísértetiesen világító élien szemekkel...

...ami csak úgy bezuhant hozzánk valahonnan a sötét és jéghideg világűrből...

...melynek belső tereire...

…sem mondható, hogy szabályos. Itt olyan megoldásokat és kivitelezést alkalmaztak, ami Ron Arad, Zaha Hadid, és a Plasma Studio tervei alapján felépült madridi Hotel Silken Puerta América-ban már évek óta látható. Nomen est ómen Hundertwasser!

Egyszóval, a végeredményt leginkább a kellemesen megoldatlan jelzővel illetném, illetve pártolnám hasonló, illetve még különlegesebb épületek hazánkba való importálását.

Csak azért, mert bár szakmai képesítéssel nem rendelkezünk – a blog tematikájául választott témákban laikusnak számítunk, tehát itt és most, rögtön az elején, mea culpa az esetlegesen előforduló hibákért –, mégis bele mertünk vágni, mert úgy gondoljuk, nem lehet elégszer kiállni az emberek elé, és odafordítani a befogadó, téma iránt érdeklődő emberek fejét egy-egy merész, meglepő és kreatív ötlet, tárgy, épület vagy alkotás felé.

Végre már itthon is kezdenek új szelek fújni. Örvendetes, hogy napjainkban egyre több az olyan internetes és nyomtatott formában megjelenő közeg, amely egyfajta küldetéstudattól vezérelve próbál valamiféle szemléletváltást kicsikarni az emberekből.

Az ismert gazdasági folyamatok következményeként tisztában vagyunk azzal, hogy minimálisra zsugorodott a mozgástér, a vállalkozókedv, hiszen még a fogékonyabbaknak is ezerszer át kell gondolni egy, az átlagosnál valamivel különb, esetleg egyedi tervezésű lakberendezési tárgy beszerzését.

De valljuk: életterünk, környezetünk vagy életminőségünk jobbá tételét nem kell, hogy befolyásolja „holmi” anyagi kényszerpálya!

Mert, mint szinte minden, ez is elsősorban a fejekben dől el! Ha erős elkötelezettséget érzünk a bennünk szunnyadó szépérzék előcsalogatására, ha merünk nagyokat, bátran és kreatívan álmodni, akkor előbb-utóbb azt fogjuk észrevenni, hogy kezd körénk manifesztálódni egy kézzel fogható, merőben új élettér a maga szebb és minőségibb épületeivel, tárgyaival, eszközeivel együtt.

Ha ez a blog, a maga jószándékú „esztétikaterrorizmusával” hozzá tud járulni ahhoz, hogy egy picit innovatívabb megoldások felé terelje az idetévedőt, akkor be is teljesítette a küldetését.

A Manzárd Café blog 2010. január 20-án indult útjára, ebből nőtte ki magát a vállalkozásunk és született meg a Manzárd Workshop 2020. március 15-én. Az elmúlt években számos kiállítást szerveztünk tehetséges magyar művészeknek, jótékonykodtunk, bulit szerveztünk, rengeteg céggel működtünk együtt, és a határ a csillagos ég!

2016. február 13-án Gyarmati Laci, a blog társalapítója tragikus hirtelenséggel elhunyt. Ugyanebben az évben csatlakozott a bloghoz társszerkesztőként Antal "BAANTAL" Balázs designer, művész.

2018 őszén elindult a Manzárd Café Shop, ahol Balázs és más tehetséges magyar művészek mintáival díszített termékeket vásárolhattok.

2020 márciusában, a Covid-világjárvány kirobbanásakor úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a saját utunkon elindulni, már ami a karrierünket illeti, és létrehoztuk a a manzárd műhelyet Manzárd Workshop néven, ami az akkori helyzetnek köszönhetően első körben csak online akvarellfestés, valamint agyagozós foglalkozásokat foglalt magába.

Ebben az időszakban született meg a döntés, hogy a blog tematikája hozzánk hasonlóan változni fog és inkább fókuszál majd a saját kreatív tevékenységünk bemutatására.

2020 nyarán megvettük az első kemencénket és korongozógépünket, illetve kibéreltünk egy kisebb helyiséget az Art Quarter Budapestben, ahol végül fizikai formát öltött a műhelyünk. A korlátozások egyhitésével arányosan az online foglalkozásokat pedig felváltották az élő foglalkozások.

2021 nyarától kibővítettük a foglalkozásainkat a táboroztatásal, úgyhogy minden nyáron a Balatonon és minden télen valami szuper hegyes-völgyes helyszínen van egy alkotótáborunk.

2022 őszén egy szuper lehetőségnek köszönhetően akkor még csak ideiglenesen a 1093 Budapest, Ráday utca 55. szám alatt pop-up boltot nyitottunk, és végül úgy hozta az élet, hogy ott is maradhattunk hosszútávon, így ezen a helyszínen megnyitottuk a kerámia bemutatóterműnketés és boltunkat, illetve ide, ebbe a szuper belvárosi környezetbe helyeztük át a foglalkozásainkat is, amelyek tavaszi és őszi etapokban heti rendszerességgel követik egymást jelenleg is.

Ha kíváncsi vagy a médiaajánlatunkra, ide érdemes kattintanod.

Vagy, ha kérdésed van, írj nekünk emailt: manzard.cafe@gmail.com

WEBES ELÉRHETŐSÉGEINK

Blogunk oldalai

https://manzardcafe.blog.hu/

https://www.facebook.com/manzardws

https://manzardworkshop.tumblr.com/

https://hu.pinterest.com/manzardworkshop/

https://www.youtube.com/@ManzardWorkshop

https://x.com/ManzardWorkshop

https://www.linkedin.com/in/manzardcafe/

Művészeti vezető - Antal "BAANTAL" Balázs művész, designer

https://baantal.com/

https://www.facebook.com/BaantalDesign

https://www.instagram.com/baantal

Hivatalos boltunk

https://manzard.art/

Merch termékek

https://www.redbubble.com/people/ManzardCafe/

Műhelyünk oldalai

 Műhely email: manzard.workshop@gmail.com

Telefon: +36 20 542 2719 (hétfőtől péntekig 13-19 óráig)

https://www.facebook.com/manzardworkshop

https://www.instagram.com/manzardworkshop

https://www.tiktok.com/@manzardworkshop

Zenei projekt - Gerlai "Tiboscope" Tibor (korábban "Darqo")

https://www.facebook.com/tiboscope

https://www.instagram.com/tiboscope

https://www.tiktok.com/@tiboscope

Az alábbi oldalakon velünk készült interjúkat találtok:

Igényesférfi.hu - 1.rész, 2.rész

Hír.ma