Bármennyire is rútabb arcát fogja mutatni hétvégén az időjárás az időjósok szerint, belerondítva ezzel a szépen sarjadó tavaszi ráhangolódásba, most már kétség sem fér hozzá, ez csak egy gyenge próbálkozás lesz a részéről, a jó idő átlépett a küszöbünkön. Csak-azért-is erre fókuszálok ma reggel, ehhez pedig a Vegetal Identity nevű francia design stúdió lakberendezési kiegészítőit hoztam. Különleges növénytartóikkal egyedi vertikális kertet varázsolhatunk a lakásunkba.

...amennyiben persze minden a terv szerint halad. Az elmúlt napokban végigszaladt a hír a neten, hogy 2016-ban elkészül a szomorú sorsú Titanic modern kori változata, mi pedig annyiban tudunk pluszban hozzájárulni a hírhez, hogy elhoztuk nektek a belső kialakításról készített látványterveket.

Egészen meglepően sokszor találkozom mostanában hittel, spiritualitással foglalkozó alkotásokkal. Mármint nem az meglepő, hogy foglalkoztatják az embereket ezek a témák, hanem, hogy milyen gyakran bújik elő a gondolatok sokaságából a felszínre, a szavak szintjére, és milyen bátran slisszan ki a kulcslyukon a külvilágba a négy fal zártságából az egyes emberek hite. Tetszik például az is, ahogy Suh Do-ho (korábban itt és itt írtunk róla) megjeleníti a karmáról alkotott belső képeit.

Ma egy hete, hogy a nagyszoba egyik falát betakarja a tesztre hozzám érkezett „egyszemű szörny”. A diszkréten „Social TV”-nek becézett [monszun idején aláállni is lehet] óriás, ami néhány nap élményei alapján – a Samsung állításával szemben – bátran ki merem jelenteni, hogy már nem is tévé, hanem egy pimaszul logikusan – hangsúlyozottan nem helyettem, sokkal inkább értem/miattam – gondolkodó interaktív multimédia-hibrid vagymi…

Valamiért egyértelműen Björk zseniális videója, a Chris Cunningham féle All is Full of Love jutott eszembe (tudjátok, amelyben két Björk-robot évődik egymással) Wang Zi Won mozgó alkotásairól. Az 1980-as születésű dél-koreai művész egyébként nem vallási fricskaként, sértő szándékkal készíti mechanikus Buddháit és bódhiszattváit, sokkal inkább egy pozitív jövőképet szeretne festeni.

Korábban több alkalommal is ténferegtünk már Toszkána magába szippantóan elragadó vidékén. Legutóbb tavaly a nyár kellős közepén Castello di Vicarello középkori várkastélyában kialakított ötcsillagos hotelbe lestünk be. Most, miután - bízunk benne - melegebb éghajlatra zavartuk a hideget, szökjünk vissza Olaszország legszebb régiójába, kapjunk a hónunk alá ismét egy flaska chianti-t és…

A New York Times szerint Mario Ceroli olasz szobrász egyike azon kortárs művészeknek, akik talán kevésbé ismertek (hangsúlyozom, méltánytalanul!), mégis a legbefolyásosabbak közé tartoznak. Különböző szobraival, installációival, performanszaival több mint 40 éve kápráztatja el a szakmát és a műkedvelő laikusokat egyaránt.

Vik Muniz munkáiról már kétszer is beszámoltunk a blogon (itt és itt találjátok a bejegyzéseket), úgyhogy nagyon úgy tűnik, hogy a brazíliai születésű, jelenleg New Yorkban élő ökoművész is belépett azok sorába, akik nem tudnak mellélőni, munkásságuk igen nagy hatással van ránk.

"A performansz-művészet egyik úttörőjének számító Marina Abramović 1946-ban, Belgrádban született. Nemzeti hősként ünnepelt apja, Vojo és anyja, Danica partizánként harcoltak a második világháborúban. Anyja az 1960-as évek közepén a belgrádi Forradalmi és Művészeti Múzeum igazgatója lett. Marina 1965 és 1970 között a belgrádi Szépművészeti Akadémián tanult. Posztgraduális tanulmányait 1972-ben, a zágrábi Szépművészeti Akadémián fejezte be. 1973 és 1975 között a Novi Sad-i Szépművészeti Akadémián tanított. Ebben az időben valósította meg első szóló performanszait. 1976-ban Amszterdamba költözött...

Meglepő és egyedi Max Gunawan, Jakartában született, jelenleg San Franciscóban élő építész, designer lámpaterve, amivel a Kickstarteren próbálkozik, meglehetősen nagy sikerrel. Úgy tűnik, hogy hamarosan, 2013 nyarán kézbe is vehetik az első példányokat azok, akik felkapták a fejüket a hordozható könyvlámpa ötletére és áldoztak rá! A működése rendkívül egyszerű, ahogy kinyitod a könyvlámpa fedelét, felkapcsol, ha bezárod, akkor meg le. Na, mondom, hogy mi van!

Vagyim Zarickij csendéletei, tájképei és politikai személyiségekről, híres művészekről készített portréi csak közelről mutatják meg a meglepő valóságot, a művész ugyanis nem festéket használ fel alkotásain a különböző árnyalatok megjelenítéséhez, hanem egy szokatlan anyagot, elhullott lepkék szárnyait. Ez meglehetősen kegyetlenül hangzik, de hozzá kell tenni, a korábban rendőrként dolgozó művész sosem bánt egyetlen élőlényt sem! Tekinthetjük akár az újrahasznosítás egy meglehetősen fura, ám végtelenül látványos módjának is a lepkeszárnykollázsokat.

A Grammy-díjas rapper, hip-hop producer, néhány éve divattervező Pharell Williams még 2007-ben, a globális pénzügyi krach előtt a Forbes szerint 12.5 millió dollárért vette Miamiban azt a penthouse-t, amitől most 16.8 millióért szeretne megválni. Az Atlanti-óceán partján, a Bristol Tower 40.emeletéről 360 fokos, beépített körpanorámát nyújtó 855 négyzetméteres kecóban…

Amikor ránéztem Iwasaki Takahiro japán művész alkotásaira nehezen hittem el, hogy valóban azt látom, amit látok. Mármint azt, hogy a művei szigszalagból, véletlenszerűen ráncolt törülközőkből, zoknikból és használt fogkefékből, ezek szálaiból, sörtéiből formálódtak, nőttek-e ki...Aztán rájöttem, hogy bizony nincsen semmi baj a látásommal, az apró, törékeny és fájdalmasan precíz szobrok tényleg ezek felhasználásával kerültek kialakításra!

A napóleoni háború eredetileg George Dawe angol festő által vászonra festett 326 orosz tábornokának, a szentpétervári Téli Palota egyik galériájában látható portréi ihlették meg Steve Payne – korábban, itt már írtunk róla – kanadai művészt, amikor némi fotosopp segítségével elkészítette az eredetihez nagyban hasonlító, díszes rámával bekeretezett saját „Hall of Fame” arcképcsarnokát...

Ji Hong, vagyis közismertebb nevén Red, maláj művésznő nem tud mellélőni, legalábbis az elmúlt időszak tapasztalatai alapján egyre biztosabban állíthatom, hogy nálam mindig középre talál az alkotásaival. (A róla szóló korábbi posztjainkat errefelé találjátok.) Most is így történt, amikor végre napvilágot láttak a legújabb alkotásáról készült képek. Ezúttal Ang Szán Szu Csí burmai politikusról készített egy aprólékos és látványos portrét 2 000 darab megfestett szegfűből.

A tavaszvárás közben egyre többször akad meg a szemem a számomra oly kedves évszakkal kapcsolatos témákon; mondjuk nincs is nehéz dolgom, mert kikerülhetetlenül sok ömlik az arcomba bele, jól. Legutóbb éppen a képeken is látható ötletes függőleges kert volt az, amire rácsodálkoztam az egyszerűsége miatt. A ház tulajdonosai elkötelezett hívei az újrahasznosításnak, ezért készült műanyag palackokból a sok-sok virágtartó. Gondoltam, elhozom inspirációnak...

Chuck valamiért megérintett. Talán a koncepció letisztultsága, talán az ötletes megoldásnak köszönhetően változatosan alakítható organikus formavilág szippantott magába. Igazából nem is keresem a választ, mert megelégszem azzal az impulzussal, hogy egyszerűen felkaptam rá a fejem!

Mi lenne, ha az ágyak beszélni tudnának? Valószínűleg sok olyan történetet mesélnének, amitől bárki elpirulna. Jad Melki is eljátszott ezzel a gondolattal, viszont sikerült úgy megragadnia a rengeteg árnyalattal rendelkező témát, hogy az polgárpukkasztás helyett finom érzelmekkel hívja fel magára a figyelmet. Romantikával túlfűtve egy szerelmeslevélből idéz az egyetemi tanár, újságíró beszélő ágya.

A Walking to the Sky című gravitációt meghazudtoló szoborkompozíció láttán sokaknak a „mennybemenetel” juthat eszébe, nekem még sem ez ugrott be, hanem Weöres Sándor: A teljesség felé című könyvének egyik sora: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”... Ez és a képeken látható alkotás számomra egyaránt a lelki felemelkedésről szól, arról, hogy bármit szeretnénk elérni, az bizony rajtunk múlik, mi magunk vagyunk a megoldóképlet.

Régi taoista tan szerint az emberi szervezet csak akkor élhet, ha szöveteit és szerveit állandóan energia táplálja. Tudták, hogy egy ember csak akkor egészséges, ha a szervezetében keringő energia egyensúlyban van, de amint ez az energia csökken, vagy kimerül, azonnal sebezhetővé válik. Az energia zöme a táplálékból, amit elfogyasztunk, és a levegőből, amit beszívunk, származik.

A brit szigeteken a közintézmények vezetői – nyilván és persze kizárólag az egészségügy finanszírozás differenciáiból adódó lépéselőnynek köszönhetően (sic) – gyakran tesznek tanúbizonyságot az innovatív ötletek felkarolása tekintetében. Alig három hete, hogy írtunk a londoni Great Ormond Hospital szívet melengetően fényes kezdeményezésről, máris itt egy újabb, nem kevésbé gyermekbarát projekt ugyanonnan…

Ha valaha is álmodtál arról, hogy vajon milyen lehet a térben rajzolni, akkor jó hírünk van, ezt hamarosan kipróbálhatod! Hála a Kickstarter hasonló álmokat szövögető felhasználóinak, amint meglátták Peter Dilworth és Maxwell Bogue ötletét, hihetetlen gyorsasággal dobták össze azt a 30 ezer dollárt, ami a 3D-nyomtató toll megvalósításához kellett. A 2011-ben alapított WobbleWorks LLC nevű játékfejlesztéssel foglalkozó cég tulajdonosainak minden várakozását felülmúlta a kampány iránti érdeklődés és már most az eredeti költség többszöröse érkezett be.

Egy amerikai legenda szerint a Coca-Cola azután lett előbb milliós, majd milliárdos vállalkozás, amikor egy ismeretlen férfi 50 000 dollárt kért a gyártóktól – egy kétszavas jó tanács ellenében. Miután megkapta az 50 000 dolláros csekket (ami igencsak nehezen hihető), a névtelen reklámzseni tömören csak ennyit mondott: Bottle it! – magyarul: palackozni! Addig ugyanis a szirupból csak egy ujjnyit töltöttek a vendég poharába, a csapos pedig szódavizet adagolt az édes-nyúlós-ragadós sziruphoz.

Nagyon sokan brutális mennyiségű időt töltve éljük az életünket a kütyüinkkel karöltve kialakított privát valóságunkban munkánk és/vagy függőségünk miatt. Nyomogatjuk az okostelefont, gubbasztunk a számítógép előtt, szimbiózisban élünk velük. Akár beléjük is bújhatnánk, ha beleférnénk. Egy ismeretlen orosz művész ezt jelenítette meg.

Még 97’-ben, a kontinens talán legtitokzatosabb underground közegében talált egymásra a három húszas évei vége felé járó koppenhágai srác, Henrik Ørgreen, Gregers Fastrup és Tobias Wandrup. A mindennapi életüket meghatározó szubkulturális identitás - az utcai kultúra, művészetek és dizájn iránti rajongás, extrém sportok, a konvenciók semmibe vétele - adta az ötletet, hogy megalapítsák az Ørgreen-t…