Egészen meglepően sokszor találkozom mostanában hittel, spiritualitással foglalkozó alkotásokkal. Mármint nem az meglepő, hogy foglalkoztatják az embereket ezek a témák, hanem, hogy milyen gyakran bújik elő a gondolatok sokaságából a felszínre, a szavak szintjére, és milyen bátran slisszan ki a kulcslyukon a külvilágba a négy fal zártságából az egyes emberek hite. Tetszik például az is, ahogy Suh Do-ho (korábban itt és itt írtunk róla) megjeleníti a karmáról alkotott belső képeit.
A nemzetközileg is elismert koreai művész 2010-ben rozsdamentes acélból készített, 7 méter magasságba nyúló szobra egyértelműen mutatja a semmiből, vagyis a mindenségből újra és újra megjelenő, manifesztálódó, önmaga végtelenségéről, korábbi életeiről, tetteiről, az ok-okozat törvényéről mit sem tudó, kvázi „vak” és éppen ezért mindig újra és újra töltekező, tanuló lélek szimbolikáját. A posztban látható képeket Alan Teo fotós készítette még tavaly a New Orleans-i Művészeti Múzeum (NOMA) Sydney and Walda Besthoff Szoborparkjában.
via: colossal
