Már a blog első, nyolc évvel ezelőtt írt bemutatkozóposztjában kiemeltük, hogy hiszünk abban, nem lehet elégszer felhívni az emberek figyelmét egy-egy fontosabb témára. Nagyon döcögősen haladunk a fejlődés irányába, újra és újra beszélni kell olyan alapvető fogalmakról, mint például a környezetvédelem. Az emberi hanyagság miatt óceánokban úszkáló, hozzávetőlegesen 150 millió tonna műanyag hulladék jelenti a legnagyobb veszélyt az élővilágra, ez a mennyiség pedig az előrejelzések szerint a következő évtizedben megháromszorozódhat. Bárki tehet azért, hogy ez ne így legyen. Mindenkinek kell tennie valamit az ügy érdekében!

Azok a művészek, designerek, akik különböző eszközökkel háromdimenziós, anamorfikus optikai illúziókkal próbálják levenni az embereket a lábaikról, mindig kitüntetett figyelmet kapnak a Manzárd Cafén. Számos posztban mutattunk már be figyelemreméltó tehetségeket, Stefan Pabst német festő, illusztrátor, grafikusért pedig 2015-ben rajongtunk egy kicsit egy nagyon különleges kígyós átverés kapcsán.

Amikor diák voltam, nem kifejezetten szerettem a tankönyveket, manapság azonban imádok olyan kiadványokat olvasni, amelyek bevezetnek egy-egy téma rejtelmeibe. Persze lehet, hogy ez csak akkor van így, ha olyan kiadványról van szó, amelynek témája kiemelten foglalkoztat. Mindenesetre a Cser Kiadó Kis Műterem című sorozata pont az a kategória, amely tökéletes kikapcsolódást és könnyed és észrevétlen tanulást jelent a számomra.

Nem mondhatnám, hogy különösebben felizgat a sakk, de az egyedi, érdekes, szokatlan formában megdizájnolt sakkfigurák azért néha okoznak pulzusszám-emelkedést. Ezt sikerült elérnie Daniel Skoták cseh ipari formatervezőnek a betonból készített minimalista sakkfigurákkal.

Én sajnos nem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki különböző embercsoportokat démonizál, bűnösnek tekint és kiált ki, aki szorongó, gyűlölködő zombikká változtatja az embertársait, úgyhogy instant válaszok helyett magam térképezem fel a valóság millió árnyalatát. Mindenki az ismeretlentől fél, amelyre egyetlen gyógyír van, a szembenézés és a megismerés. Ha megismersz valamit vagy valakit, onnantól kezdve lehetetlenség a korábbi szemszögből vizsgálódni, és akár az empátia is beköltözhet a mindennapokba.

A kezdőképen látható furcsa ugrálóvárra hasonlító installáció a külseje alapján semmit nem árul el arról, hogy milyen csodalátvány fogadja a belsejébe érkező érdeklődőket. Mondhatni, a rút külső csodálatos belsőt takar, úgyhogy érdemes a felszín alá is benézni!

Nem értem, hogy miért teszünk úgy, mintha a szülő nem tudná elmagyarázni a gyereknek, amit lát. Ha ezt feltételezzük, akkor azt mondjuk, hogy a szülő buta. Bár, amennyiben a korlátoltságot adja át, akkor jogos ez az elmélet.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy vízzel teli zacskókat látsz a képeken! Dylan Martinez művész egyszerűen csak Water Bags fantázianévvel ellátott sorozatában tökéletes illúziót hozott létre. Akkor veszed észre, hogy valami nem stimmel, amikor egy kicsit jobban odafigyelsz a részletekre.

Július végén, Samsung-posztsorozatunk második részében beszéltem arról, hogy a velünk szembejövő témák és hosszú évek tapasztalata alapján milyen trendek figyelhetőek meg a lakberendezésben. Ennek zanzásított lényege, hogy a vásárlók igényeit maximálisan figyelembe véve és kielégítve a tervezők és a lakberendezők is egyaránt arra törekszenek, hogy a rendelkezésre álló tér optimális, helytakarékos berendezésére minél praktikusabb, több funkciót is ellátó lakberendezési kiegészítőkkel kedveskedjenek a lakástulajdonosok számára.

Ahogy korábban írtam az egyik kedvenc könyvsorozatommal kapcsolatban, minden gondolatunk és tettünk hatással van a testünkre, láthatóak a táplálkozási szokások, az életvitelünk, a cigi, a pia, a drog és a gyógyszerek félreérthetetlen jelei, az öröm és a bánat, a nevetés és a nehézségek okozta ráncok, és az is, hogy ezekkel foglalkozunk-e vagy sem.

A pazarlás és a hulladékgyártás olyan méreteket ölt, amely egyre kezelhetetlenebb, és kétség sem férhet hozzá, hogy a jövőnk egyre retkesebb lesz, ha nem vagyunk hajlandóak változtatni a hozzáállásunkon.

A Luzinterruptus nevű spanyol művészcsapat a kedvenceink közé került az elmúlt években, de sajnos a különböző nehézségek és megpróbáltatások miatt nem igazán volt idő és energia minden favorit munkásságának lekövetésére. A legtöbbjükről csak azért sikerült update-et készíteni, mert valamilyen extra különleges dologgal felhívták magukra ismét a figyelmet, így a nagy oldalak is beszámoltak róluk, aminek a monitorozására amúgy volt erőm.

Kevés üdítőbb elfoglaltság van számomra annál, mint az, amikor újra gyerek lehetek. Sajnos meglehetősen nehezen tudom előcsalogatni a gyermeki énemet, mert túlságosan is jól beletanultam a felnőtt szerepbe, de azért az elmúlt években megtanultam, hogy milyen eszközök vezetnek sikerre.

Az elmúlt hónapokban nagyon sokszor eszembe jutott Dinara Kasko ukrán cukrászmester, sütidizájner és az ő döbbenetesen szép, szobor-szerű finomságai, amelyeket legszívesebben vitrinben tartanék...de persze titkon inkább mindbe beleharapnék.

Elég régen írtunk már mobiltelefonnal kapcsolatos „Manzárdos” tesztet, de ez nem azért van, mert túlságosan is válogatósak lennénk, és nem is azért mert nem jelennek meg időről időre remek készülékek, egyszerűen csak a tudatos választásainkkal hosszútávon is elégedettek szoktunk lenni. Most viszont, a Samsung Galaxy Note9 okostelefonnal egy olyan ponthoz érkeztünk az életünkben, amikor komolyan elgondolkodtunk azon, hogy érdemes lenne beruházni erre a remek készülékre.

Nem tudom pontosan megmondani, hogy mikor kezdődött a gyógynövényekhez fűződő, máig tartó érzékeny és pozitív kapcsolatom, de gyanítom hogy édesanyám első betegségre adott kamilla vagy hársfa teájával. Arra emlékszem, hogy imádtam a mézzel édesített finom és aromás teákat, olyannyira hogy elhittem, az anyai szeretettel karöltve megfognak gyógyítani. Így is lett.

Amikor változtatni kezdesz az életeden, még nem gondolsz arra, hogy a döntéseidnek sokkal nagyobb következményei lehetnek a vártnál. Amikor 4 és fél évvel ezelőtt úgy határoztam, hogy nem iszom több alkoholt, és amikor 3 évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy nem szívok több cigit, a káros szokásaimról való leszokás kínkeserves örömében azt vettem észre, hogy néhány "barátról" és "baráti" társaságról is le kell szoknom, mert "kivetnek magukból". Az emberek ugyanis nem tudnak mit kezdeni azzal, ha változtatsz az életeden és ezzel a saját meg nem tett lépéseikre emlékezteted őket.

Az IKEA 2019-es katalógusbemutatójának reggelén 35 fokos hőségben az a kép derengett fel előttem, amikor évekkel ezelőtt úgy kezdtem az IKEA-s posztokat, hogy az áruházlánc sajtótájékoztatóin mindig valami fincsi hidegfront érkezik. Mármint az esemény alatt már tombolni szokott a természet. Ezúttal sajnos később érkezett a lehűlés a nap folyamán, úgyhogy a reggeli, exkluzív helyszínen, az IKEA Örs vezér téri áruházának tetején tartott bemutatót az augusztusi forróságban és tűző napsütésben, napernyők alatt, jéghideg ásványvízzel a kezünkben éltük át.

Az általános vélekedés szerint vannak olyan emberek, akiknek nem kell különösebben megerőltetni magukat a sikerek elérésében és az álmaik megvalósításában, mindenki más sokkal kevesebb tehetséggel és/vagy lehetőséggel rendelkezik, és vért kell izzadni az érvényelülés érdekében.

Amióta az eszemet tudom, a konyha mindig központi szerepet töltött be a családunk életében, gyakorlatilag ez volt mindig is az a helyiség, ahol (ha nagy vonalakban is, de) egymás hétköznapjairól beszélgettünk a finom ételek elfogyasztása közben. Felnőve azt tapasztaltam, hogy valószínűleg mások is ugyanilyen élményekkel rendelkezhetnek, mivel a megszaporodó bulik alkalmával hiába akartam a szobába terelni a barátokat, rövid időn belül mindenki újra a konyhában volt, óriási zabálások, sztorizások, egymás szavába vágások, gigantikus röhögések közepette.

A Charlotte Olympia brit luxuscipő-és kiegészítőtervező cég együttműködve a Zaha Hadid Design munkatársaival egy különleges, limitált darabszámban kiadott kiegészítőkombinációval tiszteleg a világhírű építész munkássága és félreértelmezhetetlen formanyelve előtt.

Nem győzök elégszer áradozni arról, hogy a Star Wars világa meghatározó gyerekkoromtól kezdve, viszont arról sokkal kevesebbszer tettem említést, hogy a nagyjából hasonló időben induló Alien sorozat is ugyanekkora hatással volt rám. Előbbi volt az izgalmas mesevilág, a másik a sötétség és a félelem megtestesítője, A horror, amit gyerekként nem nézhettem, pedig nagyon akartam.

Mi mást mondhatnék Miguel Rothschild multidiszciplináris művész alkotása láttán, minthogy szívesen csobbannék ebben a hőségben most a tengerben, ahelyett, hogy a laptop billentyűzetét nyomogatom. Vagy akár egy jól lehűtött galériában, élőben is szívesen nézegetném ezt az elképesztő "tengerdarabkát", miközben az alkotó zsenialitásán merengek.

Egyre izgalmasabb számomra azoknak a lakberendezési tárgyaknak a látványa, amelyek formailag teljesen eltérnek a hétköznapi, megszokott, unalomig ismert külsőtől. A közelmúltban több olyan témát is mutattam nektek, amely tökéletes példája az iménti kijelentésnek.

A régi vágású krimik híve vagyok, ahol egy szimpatikus, sajátságos stílusú és humorú, zseniális nyomozó komótosan és megfontoltan jön rá a rejtélyre, valószínűleg ezért sem tudtak megragadni és nagyon hamar elveszítenek engem a manapság divatos bűnügyi sorozatok.