Persze, persze, tudom, hogy nem egészséges, meg különben is milyen már, hogy pont a Meki volt az egyik főszponzora az Olimpiának, meg ez most egy ingyenreklám, meg blablabla, de mielőtt valaki jó magyaroschan belekötne, Teruya Yuken alkotását most csak a kreativitás miatt emelném ki.

Mint ahogy már megtapasztalhattátok a blogon a jobbnál jobb példákon keresztül, olyan sokféle lehetőség van a papír, mint művészeti alapanyag ámulatba ejtő felhasználására, hogy belefájdul a fejünk. Mia Liu, tajvani székhelyű művész is a papírban találta meg a kiteljesedés lehetőségét. Az ötletességet, aprólékosságot a finom megmunkálás figyelembe véve egy lépéssel előrébb jár az átlagos társainál.

Nem tudom ki hogy van vele, nekem az elmúlt három hét alapjaiban változtatta meg az időbeosztásomat. Az Olimpia a napi rutin szerves részévé vált, olyannyira, hogy a 'to do list' konkrétan a magyar versenyzőkhöz lett szinkronizálva. Az utóbbi húsz év legsikeresebb szereplését végigizgulva feltétlenül megérte, és a mai utolsó nap után - egy ideig biztos - picit üresebbé válik minden! Egyszerűen hiányozni fog...

Mi még nem utaztunk vele, mint ahogy valószínűleg sokan mások sem, de itt van nekünk Bankó Roland, közismertebb nevén Rowlend, a budapesti fotós (korábbi posztjaink itt, itt és itt), aki vette a fáradtságot és felszállt a BKV egyik hajójáratára, hogy kedvcsináló képeket készítsen a saját szemszögéből.

Az újrahasznosítás egy marha jó dolog! És... erre elég régóta rájöttünk már mi is. Úgy tudunk itt a gép előtt örömködni, ha olyan frappáns ötletekre bukkanunk a hálón, amit - szinte büszkeségtől dagadó keblekkel, mintha a szikra a mi fejünkből pattant volna ki - iparkodva, hogy lehetőség szerint mindenkit megelőzve először itt, nálunk legyen látható, bemutassunk Nektek...

Füle Viktória diplomája szerint grafikus, de egyelőre még úgy érzi, hogy nem ért el annyit a szakmában, hogy művésznek nevezhesse magát. Mi reménykedünk abban, hogy ez az érzet idővel változni, halványulni és a pozitív felfogás irányába fog változni! A 23 éves lány részletgazdag grafikái a szembesülés pillanatában megfogtak minket, nem is kicsit, ezért ma Viki és az ő grafikái a főszereplők a magyART-ban.

"Change is the essential process of all existence." Nem érzem magam felhatalmazva - leginkább persze az intellektusok differenciája miatt -, hogy vitába szálljak az Enterprise félig ember, félig vulkáni tudományos tisztjének szájából a kultikus sorozat több évtizede alatt elhangzott TOP 10 bölcselet egyikével. Sőt, az amerikai grafikus Ramsey Sibaja aka Raz City, << The Many Faces of Spock << címet viselő vicces sorozatának darabjain rötyögve, egészen pikáns képzettársításokra bírtam ragadtatni magam... ;)

Charis Tsevis görög vizuálguru az eddig legszebb munkáit készítette el a Yahoo olimpiai hirdetéséhez. A most következő képeken látható szépségességes grafikákon a sportolók kecses és energikus mozdulatait jelenítette meg geometrikus és rendkívül színes formában.

Veled is megtörtént már, hogy a szakácskönyv ínycsiklandóan tökéletes fogásait megpróbáltad elkészíteni otthonodban, hogy megkoronázz egy ünnepi pillanatot? Azt is átélted már, hogy a végeredmény még véletlenül sem hasonlított a fotón látottakra, a fogás íze pedig távol állt az elképzelttől? Ezen bakik és tévedések elkerülésére fogant meg a ChefPad ötlete, ami a jövőben akár életre is kelhet...

A franciaországi Nantes városa gondolt egy nagyot és saját művészeti fesztivált csinált magának. A koncepció említésre méltó, az idén július 15. és augusztus 19. között megrendezésre kerülő Le Voyage Nantes nevű eseményen a várost a feje tetejére állítják, megbolygatják, és egy új, szürreális dimenziót mutat meg az érdeklődőknek.

London nem csak az Olimpiának ad helyszínt jelen pillanatban, hanem a 100 napon át tartó All Eyes On Korea 2012 nevű nyári fesztiválnak is, amit szándékosan ebben az időpontban rendeznek meg. A Koreai Kulturális Központban kulturális rendezvények, előadások kényeztetik a látogatókat, valamint Korea hagyományos-és modern művészeti ágait mutatják be, néhány kiemelkedő művész közreműködésével.

Marcio Kogan, a világ egyik legelismertebb minimalista építésztervezője 1953-ban, a brazíliai São Paulo-ban született. 1976-ban a Mackenzie Építészeti és Urbanisztikai Egyetemen diplomázott, és már ekkor érezhető volt kibontakozóban lévő, utánozhatatlanul sajátságos stílusa. Sokkoló kifinomultság, tökéletes harmónia és egyensúly, nagyra értékelt formai egyszerűség jellemzi építészetét. Óvatos tisztelettel méri fel leendő épületei környezetét, hogy azután abban a tökéletes összhangban alkothassa meg azokat, ahol minden egyes részlet és arány aprólékos precizitással kidolgozott és hibátlan.

Jaakko Pernu finn szobrász a környezet-művészet kiemelkedő alakja, a kezei alól kikerülő óriási alkotásokhoz több mint 20 éve természetes anyagokat használ. Bár az Oulu városában élő művész állítólag bármit szívesen felhasznál, ami a „természetes” kategóriába tartozik, mégis, leginkább a fa, azon belül pedig a fűzfa jelenik meg a legtöbb mű alkotóelemeként.

Mike Stilkey (korábban) ezúttal nem aprózta el a dolgokat, vagyis de, és mégsem. Mindennek az alapja a korábbiakhoz hasonlóan most is a megunt könyvek újrahasznosítása és újragondolása volt egy másfajta művészeti alkotássá, azonban sokkal nagyobb kihívás elé állította saját magát. Most nem „csak” néhány könyvet használt föl festményéhez, legújabb „timburtonös” könyvportréjához, hanem több ezret.

Chiharu Shiota nemzetközileg elismert művész alkotásaiban régi, elhasználódott tárgyakat alkalmaz, amelyeket az adott helyszínhez, annak történetéhez igazítva választ ki. Különleges installációit ráadásul a legtöbbször úgy fűszerezi meg, hogy jól behálózza őket különböző színű fonalakkal, mintha egy óriási pók vette volna birtokba az adott területet.

Személyes érintettségem okán, rendhagyó módon egy olyan művészeti ágról szól a mai napi bejegyzés, amely eddig nem túl sűrűn szerepelt a Manzárdon. Egy kedves ismerősöm jóvoltából immár évek óta lehetőségem nyílik a Kocsis Enikő, Fitos Dezső által terelgetett tánccsoportok fotózására. Minden egyes alkalommal ámulatba ejt a két művész maximalizmusa, szenvedélye, kitartása és odaadása, amellyel támogatják, tanítják a fiatal táncosokat. Mintapéldái annak, hogy milyen is az, amikor valaki azzal foglalkozhat, ami a szívéhez a legközelebb áll!

Harminc hónappal ezelőtti posztunk óta nem volt kétséges: ez az ember megszállottan megy szembe a világ bigott felével, még inkább – valljuk be sokszor – riasztóan unalmas trendjeivel. Sőt, szinte perverz sportot űz abból, hogy a "konvenciókhoz" hagymaszagú görcsösséggel ragaszkodó kritikusait – időről időre ördögöt kiáltatva velük – egy-egy új munkájával konkrétan kikergessen a világból!

Daniel Edlen egy hihetetlenül tehetséges (és rendkívül türelmes) művész. Az arizonai festő csak ül és fehér akril festék segítségével apró pontok és foltok ezereit pingálja régi bakelitlemezekre, egészen addig, amíg lemezen szereplő híres énekes/zenész arca kirajzolódik.

Pontosan egy évvel ezelőtt jártunk utoljára sivatagban, közelebbről az Arizona államban, a Nap Völgyének [Valley of the Sun] is nevezett vidéken, ahol az ötven fokos perzselő forróságtól hullámzó levegőben többméteres kaktuszokkal tarkított szikla-sivatag közepén kukkantottunk be a Brown Residence falai közé. Most navigáljunk egyet a nyugati part irányába - maradva továbbra is sivatagi környezetben -, hogy Palm Springs városától nem messze, a Joshua Tree nemzeti park szomszédságában szemügyre vehessünk egy másik, az o2 Architecture által tervezett házat, a Rock Reach House-t és persze nem mindennapi környezetét...

Sayaka Ganz művésznő Jokohamában született, Hongkongban és Brazíliában nevelkedett, jelenleg pedig az Indianai Fort Wayne-ben él és dolgozik. Segítségével olyan alkotásokon legeltethetjük a szemünket, mint például az újrahasznosított háztartási eszközökből készült kutyák, sirályok, lovak, sárkányok...

Igazából lövésem sincs, hogy miért szereti néhány művész ennyire az egyensúlyozó elefántok témakörét, hiszen a mondanivaló nagyjából mindig ugyanaz és a pózok száma is rohamosan csökken, de az tény, hogy mindig mosolyt csal az arcomra és legalább eszembe juttatja: a lehetetlen lehetséges.

Scott Gundersen újra egy látványos alkotással jelentkezett. Legutóbb Parafadugó Grace-ről írtunk, most pedig Trisha a főszereplő, aki a szabadúszó amerikai designer és vizuális művész legújabb alkotása, és hogy, hogy nem, parafadugókból készült.

Sokadjára kell rácsodálkoznom arra a tényre, hogy az életünkben nap mint nap használt teljesen hétköznapi dolgok is - ha progresszívabb perspektívából jön a megközelítés - milyen funkcionális kielégülést és nem utolsó sorban esztétikai örömöt tudnak okozni. A közértben általában oda sem figyelünk, amikor a napi bevásárlás alkalmával már rutinszerűen nyúlunk oda a margarinért, tejfölért vagy például a tojásért...

Agata Oleksiak lengyel származású, Brooklynban élő yarn bombing mesternőről számos alkalommal írtunk már korábban. A művész egyre nagyobb dolgokról álmodik, így ezúttal Brazíliába utazott, hogy sokadmagával itt valósítsa meg legújabb fantáziáját, a Crocheted Jacaré nevű, aligátor alakú játszóteret, amelyet jó szokásához híven természetesen fonalból készített.

Gregor Gaida művész a németországi Brémában él és dolgozik. Figuratív szobraival gyakran agresszív, erőszakos embereket ábrázol, akik rejtélyes módon, de mindig kapcsolatban állnak egymással valahogy. Ilyen az Attaboys című padlóromboló (egyébként para) alumíniumfiúkat bemutató szoborkompozíciója is.