Személyes érintettségem okán, rendhagyó módon egy olyan művészeti ágról szól a mai napi bejegyzés, amely eddig nem túl sűrűn szerepelt a Manzárdon. Egy kedves ismerősöm jóvoltából immár évek óta lehetőségem nyílik a Kocsis Enikő, Fitos Dezső által terelgetett tánccsoportok fotózására. Minden egyes alkalommal ámulatba ejt a két művész maximalizmusa, szenvedélye, kitartása és odaadása, amellyel támogatják, tanítják a fiatal táncosokat. Mintapéldái annak, hogy milyen is az, amikor valaki azzal foglalkozhat, ami a szívéhez a legközelebb áll!
Július 26-án a Nemzeti Táncszínházban azonban először nyílt alkalmam arra, hogy – bár leginkább csak a lencsén keresztül, de – átéljem azt az élményt, amikor Fitos Dezső táncol. Talán mondanom sem kell, hisz ezért született a poszt is, hogy nem kellett csalódnom, sőt! Ugyanaz az életöröm és szenvedély áradt a nézők felé, mint amit a gyerekeknek és kevésbé gyerekeknek próbál, próbálnak átadni a Harangozó Gyula-díjas táncosok. Ők bizony bort prédikálnak! Komolyan!
A Fitos Dezső Társulat által megálmodott Tántorgók című előadáson ráadásul nem csak ők, hanem a többi táncos is a maximumot hozza. Minden egyes pillanatot átélnek és élveznek, velük együtt pedig mi is, úgyhogy csak bátorítani tudok mindenkit, hogy nézze meg őket! Legközelebb augusztus 9-én lehet megtekinteni az előadást a Nemzeti Táncszínházban. Ízelítőül, kedvcsinálóként néhány saját fotót hoztam, valamint egy videót is. A Tántorgókról pedig a képek között találtok bővebb információt.
Fitos Dezső Társulat: Tántorgók
Táncjáték a hazát elhagyók emlékére
Amerika a jövő országa, Amerika az ígéret földje, Amerika a lehetőségek hazája, egy tündérmese, főleg a 20. század eleji magyar nincstelenség felől nézve. A magyarországi szegénylegények, zsellérek, napszámosok, cselédek százezrei hagyták el a hazát az itthoni gondok enyhítésére, a könnyebb jövő reményében. Fiumében mondtak búcsút Európának, s többhetes utazás után Ellis Islanden találkoztak először a meseországgal, ahol azonnal hunkyk lettek, "izompacsirták", és nyelvtudás híján a legkeményebb munkákra osztották be őket. Hitték, hogy hazatérnek, földet, házat vesznek majd a kint keresett pénzből, de a kivándorlóknak csak negyede tért vissza Magyarországra.
Róluk szól most a tánc, a tántorgókról, róluk, a bátrakról és bizonytalanokról, akik Fiumében beszálltak a hajófenékbe, és a manhattani szigetcsúcson várták éhesen és tétován az ügynököt, hogy vigye őket rabszolgamunkára Pennsylvania bányáiba... Róluk, a kitántorgókról, a hunkykról, akik az I. világháború előtt érkeztek Amerikába, szédölögve, tántorogva az idegen világban. Róluk, a bujdosó magyarokról, akik tiszta tekintettel, de tántorgó lélekkel álltak az Újvilág földjén.
Rendező-koreográfus: Fitos Dezső (Harangozó Gyula-díjas)
Dramaturg: Kocsis Rozi (Blattner Géza-díjas)
Zene: Fitos Dezső, Makó Péter, Pál Lajos
Jelmez: Szűcs Eszter
Művészeti munkatárs: Kocsis Enikő (Harangozó Gyula-díjas)
Szereplők: Fitos Dezső (Harangozó Gyula-díjas), Módos Máté, Darabos Péter, Moussa Ahmed, Fundák Kristóf, Sánta Gergő, Popovics Márk, Tókos Attila
Fotók: Gerlai Tibor
