Lenyűgöznek a gigantikus élőlények a különböző filmekben, sorozatokban, képregényekben. Dawid Planeta lengyel művész Mini People in the Jungle című sorozatában látható alkotások láttán is borzongok a gyönyörűségtől, pedig igazából már sok hasonlót láttam korábban. A tehetséges grafikus fantáziavilágában megjelenő misztikus lények a maguk titokzatosságában izgalmasak. Félelmetesek, mégis végtelen békét árasztanak.

Bármennyit képes vagyok dolgozni az előrehaladás és a siker érdekében, gyakorlatilag egy nap 24 órát feláldoznék azért, hogy minden álmomat valóra váltsam. Egyre többször érzem, hogy ha 48 órából állna egy nap, vagy ha klónozni tudnám magamat, akkor sem tudnám utolérni magamat, annyi feladatot végzek egy napon. És ez a tendencia évről évre rosszabb. Más is ezt csinálja, más is ezt várja el, miért én viselkednék másként?

Érdekes, idáig még soha nem tapasztalt érzések kerítettek hatalmukba: idén vágyom a tavaszra, és sokkal jobban fáraszt a hideg időjárás, mint valaha. Lehet, hogy ebben szerepet játszik a kitörési vágy a lehangolt, depressziós, szorongós időszakból, úgyhogy pozitív jelként értékelem. Mivel még messzinek tűnik az igazi kikelet, így a magam módján próbálom finomhangolni az érzékeimet. Fények, színek és vidámság kapják a főszerepet.

Hugh Hayden bútorokat készít, amelyeket nem használatra terveztek, sokkal inkább olyan szobrokról van szó, amelyek gondolkodásra sarkallnak a környezetünkön és ennek védelmén.

A DOT for You egy nem mindennapi pályázatot indított a közelmúltban. Arra kérik az egyediség kedvelőit, hogy engedjék szabadon a fantáziájukat, és készítsék el a saját maguk által díszített PURE IRKA mini 2019 határidőnapló borítóját, a nyertes pályaműveket pedig értékes ajándékcsomagokkal jutalmazzák.

Nem igazán tudom megmondani, hogy pontosan milyen a kapcsolatom a nippekkel, mindenesetre az biztos, hogy furcsa. Nagymamámnál és más rokonoknál sok volt belőlük, némelyiket gyerekszemmel kifejezetten félelmetesnek láttam, és az is rossz volt, hogy sosem játszhattunk velük, mindig körbelengte őket az érinthetetlenség köde, így a barátkozás lehetőségétől is megfosztattunk. Debra Broz szürreális kerámiafigurái azonban felnőttként abszolút felkeltették a figyelmem és meglágyították a szívemet különbözőségükkel.

Justin Peters egy húszas évei elején járó német szürrealista művész, aki Photoshop segítségével a saját képzeletét egyesíti a valósággal. Pablo Picassótól származó kedvenc idézetének tökéletesen megfelelve hoz létre szemkápráztató, elgondolkodtató vagy éppen csak vicces valóságokat izgalmas fotómanipulációin.

Ebben az évben sem maradnak asztali naptár nélkül a minimál design szerelmesei! A DOT for You hazai design márka idén is elkészítette a népszerű IRKA határidőnaplók asztali változatát. Ezúttal ingyenesen elérhető formában is!

Amaury Guichon francia/svájci cukrászmester és művész minden egyes alkotásától elakad a lélegzetem. Az elején nagyon nehezen hittem el, hogy bármit is látok a műveiről készített fotókon, azok biztos, hogy csokibázisú ehető finomságok...

A „Kimondhatatlan – A Tudattalan Esszenciájáról” kiállításon Tomasz Piars legújabb festményeit láthatjuk. A budapesti festő és kurátor folytatja absztrakt művészeti utazását, hogy még a nehezen megfogható, csupán képzeletünkben rejlő dolgokat is formába öntse.

A Kikkerland Design munkatársai 1992 óta keresik a világban a dizájnerek egyedi koncepcióit, amelyek élvezhetőbbé, könnyebbé vagy akár boldogabbá teszik a mindennapi életet. Az elmúlt évtizedekben rengeteg tervezővel működtek együtt, és hozzáértésüket, valamint sikerüket bizonyítandó mára több ezer üzletben, sőt múzeumokban is kaphatóak a termékeik.

Már megint egy tipikus példa arra, hogy gyerek vagyok, hogy régóta gondolkodom azon, hogy kellene egy olyan, táblafestékkel kezelt falrész a lakásban, ahol legálisan, kedvemre firkálhatok vagy üzenhetek. Az olyan ötletek pedig, mint amit például Nikolas Bentelnek köszönhetünk, felélénkítik a vágyat, hog megtegyem a kezdő lépést.

Ismét eltelt egy év, amely számtalan érdekes, különleges, meglepő és/vagy egyedi művészeti alkotással, design tárggyal, köztéri alkotással és épülettel ajándékozott meg minket. Szokásunkhoz híven idén év végén is összegyűjtöttük a kedvenceinket tartalmazó nagyon szubjektív listánkat, úgyhogy a mai posztban a 15 favoritot hoztuk el nektek újra. Sorrendet nem állítunk közöttük, mert mindegyik téma közel áll a szívünkhöz. Annyi rendszer van csak, hogy év elejétől és végéig haladunk. Jó szórakozást!

Titkos képességeimre derül fény a mai könyvajánlóban. Olyannyira titkos, hogy magam is csak akkor szembesültem velük, amikor szembejöttek velem az adott témával foglalkozó könyvek. Például égető vágyat éreztem, hogy megtanuljak kötni vagy éppen jó lenne izgalmas, modern hímzéseket készíteni, utánajárni és gyakorolni a kalligráfia tudományát, hiszen annyi remek alkotás jön szembe velem nap mint nap a témakeresés közben, ami felébreszti a bennem élő kreativitást. 

Annyi információ érkezik nap mint nap, ami feldolgozhatatlanná és zaklatottá teszik az embert. Nem igazán lehet kikerülni, csak ha a világtól távol, valami buja erdő mélyén lakunk, magunk termelünk meg mindent, ami az élethez kell, nincsen sem tévénk, sem rádiónk, sem internet. Lehet erre vágyni, de hosszútávon ez sem jelent megoldás, inkább a tudatosságot kell fejleszteni, és minden nap gyakorolni. Meg kell találni az egyensúlyt.

Nem tudom, hogy mennyiben járult hozzá az elmúlt időszak Facebookos bukdácsolása abban, hogy én is egyre kevesebb időt töltök az oldalon, de az tény, hogy gyakorlatilag 80%-kal visszavettem a Facebookozásra szánt időt, hogy többet foglalkozhassak fontosabb dolgokkal. Észrevettem ugyanis, hogy egyre kevésbé vagyok képes hosszútávon hosszabb szövegeket olvasni, egyre kevésbé kötnek le, sőt nem egyszer már a rövid híreket is csak átfutom, mindig új élményt és még érdekesebb impulzust keresve. Megijedtem ettől a tendenciától!

Október elején nagy lépést tettünk a blog társszerkesztőjével, Antal "BAANTAL" Balázs dizájnerrel közösen, hiszen hosszú hónapok munkájának eredményeként elindult a Manzárd Café online boltja a Redbubble nevű oldalon, ahol tehetséges magyar művészek, dizájnerek mintáival ellátott használati tárgyak közül válogathattok és vásárolhattok.

Egy kiadós antibiotikumos kúra közben kezdődött a kálváriám az emésztésemmel kapcsolatban, gyakorlatilag teljesen újra kellett alkotnom minden elképzelésemet az étkezésről, és sajnos számos kedvencemről le kellett mondanom az elmúlt évek során. Tizennyolc évvel ezelőtt még nem tették hozzá automatikusan az orvosok a kezelés megkezdésekor, hogy valami kiegészítő, emésztést segítő terméket is kell szedni, ha nem akarok rosszul járni; vagy csak az én orvosom nem említette meg nekem, erről sajnos nincsenek behatóbb ismereteim.

Október elején nagy lépést tettünk a blog társszerkesztőjével, Antal "BAANTAL" Balázs dizájnerrel közösen, hiszen hosszú hónapok munkájának eredményeként elindult a Manzárd Café online boltja a Redbubble nevű oldalon, ahol tehetséges magyar művészek, dizájnerek mintáival ellátott használati tárgyak közül válogathattok és vásárolhattok.

Matt Haig akkor lopta be a szívembe magát, amikor elolvastam tőle a "Miért érdemes életben maradni?" című könyvét, amely saját depressziójáról és pánikbetegségéről szólt. Szóról szóra leírta, hogy én min megyek keresztül. Olyan tűpontos élménybeszámolót írt ezekről a mentális problémákról, amelyhez foghatót még soha senkitől nem olvastam, na jó, talán Hermann Hesse, szintén híres, depresszióval küzdő író leírása még ilyen pontos. Hangsúlyozom, az idáig elolvasott könyvekről beszélek, ami annyit jelent, hogy nagyon sok remek könyv kimaradhatott eddig a szórásból.

Sokszor és sokféleképpen találkozhattatok már a blogon azzal a gondolattal, hogy fontos érzékennyé tenni a gyerekeket a világ sokszínűsége és a benne történő változások iránt. A legtöbbet a szülő tehet azért, hogy a gyerek a lehető legnyitottabban, legérdeklődőbben legempatikusabban és legbefogadóbban álljon hozzá saját magához, szűkebb és tágabb környezetéhez, a világban zajló folyamatokhoz.

Bár az elmúlt évben elég sok szakácskönyvvel, helyes táplálkozással foglalkozó könyvet olvastam és mutattam be nektek itt a blogon, olyannal még nem találkoztam, mint a Forradalmak az ebédlőasztalon című kiadvány. Persze nem vagyok továbbra sem szakértője a témának, még mindig gyerekcipőben járok, és inkább maradtam a gyengéd érzelmi szálakkal kapcsolódó blogger szerepében.

Nem igazán értettem a Solo - Egy Star Wars történet című film előzőekhez képest számítva bukásnak nevezhető szereplését, mert szerintem egy szórakoztató és látványos filmről van szó. Azt sem érzem elegendő indoknak, hogy a Disney főnöke szerint (is) túl sokat akartak túl hamar, és hiba volt ilyen hamar bemutatni ezt a filmet a Star Wars 8. után. Lehet, hogy én vagyok fanatikus rajongó, de azt a tempót, amit a Marvel univerzummal csinálnak, simán el tudnám viselni ebben a szériában is.

Mivel nagypapám órás volt, és a nagybátyám is próbálta jó darabig tovább vinni ezt a mesterséget, így a nagyszülők, rokonok házában a korszaknak megfelelően gyakorlatilag minden óratípussal találkoztam gyerekkoromban. Egyik kedvencem a kakukkos óra volt, az időről időre előbukkanó madárral, így a japán Nendo újraértelmezett kakukkos órája azonnal megolvasztotta a szívemet.

Biztos vagyok abban, hogy hozzám hasonlóan sok ember számára a zene mellett a filmművészet az, amely igazi kikapcsolódást nyújt a hétköznapok fárasztó taposómalmából. Nagyon hamar magába tudnak szippantani az egyedi és/vagy drámai hangvételű alkotások, és persze a jó popcornmozit vagy a könnyesreröhögős vígjátékok is.