Bár közel 20 évig kacérkodtam a tetoválás gondolatával, a döntést, hogy tényleg magamra tetováltatok egy szimbólumot, csak 2016-ban, Laci halála után hoztam meg. Ekkor a fájdalom a testvérem, legjobb barátom és munkatársam, a blog társalapítójának elvesztése miatt olyan hatalmas volt, hogy ennek az óriási változásnak szerettem volna emléket állítani. A tetoválás közben érzett testi fájdalom tudatos átélése a lelki fájdalom szimbóluma volt a számomra. Megjelöltem magam, hogy mindig emlékezzek.
Azóta még két fontos, az életemet meghatározó témának állítottam emléket tetoválás formájában, és azt hiszem a jövőben is ezt az elvet fogom követni. Merthogy rám is igaz az, hogy a tetoválásokkal kapcsolatban “elkapott a gépszíj”. Nincs megállás, csak pihenőidő.
Ahogy az elmúlt 20 évben, úgy most is folyamatosan keresem azokat a mintákat, amelyek szóba jöhetnek, kutatom azokat a tetováló művészeket, akik a lehető legkreatívabb formában valósítják meg a különböző elképzeléseket. Az érdeklődésem pedig nem áll meg ezen a szinten, mindig is foglalkoztatott a tetoválás történelme, úgyhogy nagyon örültem, amikor tavaly év végén megjelent a Scolar Kiadó gondozásában magyarul is David McComb A tetoválás 100 éve című testes, informatív és végtelenül inspiráló kiadványa.
Manapság már az a furcsa, hogy egykor milyen kirívó volt és micsoda tabunak számított a tetoválás. Persze a megítélése folyamatosan változott az elmúlt évszázadban, de amikor a jelenben celebek tetkóit látjuk a tévében, tetovált modellek mutogatják a ruhákat és évről évre nő azok száma, amik legalább egyetlen tetoválást viselnek a testükön, mondhatjuk, hogy sosem volt meg ennyire közkedvelt a testünk ilyen irányú díszítése.
David McComb könyve azt a folyamatot követi végig nagyon élvezetes formában, rengeteg fotóval, mintával és érdekes információval megfűszerezve, hogy a tetoválás művészete hogyan jutott el A-ból Z-be, az undergroundból a mainstreambe. Ha még nincs tetoválásod, de gondolkodsz rajta, vagy éppenséggel van, de mindig új mintákon töröd a fejedet, netalán csak távolról figyeled, de kíváncsi vagy a témára, vagy esetleg utálod és meg akarsz botránkozni, mindenképpen ajánlom figyelmedbe ezt a remek kiadványt, mert remek szórakozásban lesz részed! Sőt, az is biztos, hogy nem fogsz tudni ugyanúgy nézni a tetoválásokra és tulajdonosaikra, valamint a tetkók készítőire sem!
David McComb - A tetoválás 100 éve
Az elmúlt száz év során a tetoválás művészete felküzdötte magát az undergroundból a mainstreambe. Fotókkal gazdagon illusztrált könyvünk ennek a folyamatnak a történetét meséli el a kezdetektől, amikor a tetoválás még csak a tengerészek, a rabok és a társadalom peremén élő emberek önkifejezésének eszköze volt, a hetvenes évek tetoválóreneszánszán át egészen napjainkig, amikor a testművészet már a hétköznapi kultúrának, sőt a sztárkultúrának is szerves része.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
