Rácz Ráhel Időtlen című könyve pillanatok alatt kiolvasható, de a hatása még hosszú ideig velünk marad. Miután befejeztem az alig több mit 100 oldalas, fotókkal színesített könyvet, egy kicsit bosszankodtam, hiányérzetem volt, mert azt éreztem, hogy a történet ennél bővebb kifejtést is megérdemelne, a szerző a felszínen marad mindvégig, de aztán rájöttem, hogy nem volt célja a magyarázatok szájbarágása, inkább "csak" elgondolkodtatni akar a felvillanó, forgatókönyvszerű jelenetekkel, dialógusokkal. Súlyos kérdéseket tesz fel a 100 évet felölelő, különböző korszakokban kortalanul létező szereplők segítségével.
A Balázs István Balázs Zsigmond Vilmos-díjas operatőr fotóival illusztrált, Bródy János idézetekkel tarkított történelmi fantasy 1900-tól napjainkig játszódik, mialatt a szereplők nem öregednek, minden korban ugyanannyi idősek. A több idősíkon játszódó női felnövéstörténet azt mutatja be, hogy a 20. századi Budapest különböző évtizedei milyen megalkuvások mentén definiálhatnak egy női, szakmai kibontakozást és szerelmi kiteljesedést, valamint arra is választ keres, milyen mértékben blokkolhatja egy erős történelmi rendszer, esetleg társadalmi sztereotípia a valódi vágyak és motivációk őszinte és teljes megélését.
Bár erősen egyértelmű a szerző világlátása, nekem egy kicsit hiányzott a személyes válaszok megadása, a felnőtté válás konklúziói nem igazán jelennek meg, ami persze lehet, hogy szándékosan maradt ki a forgatókönyvszerű szerkezet miatt, csak a kérdések szaporodnak frusztráló mértékben.
Mit kezdünk a jelen szabadságával, amiért milliók adták a vérüket és az életüket az elmúlt évszázadokban? Tudjuk-e értékelni, haszonnal kamatoztatni szabadság adta lehetőségeket, fejleszteni és továbbörökíteni a további generációknak a lényeget, vagy csak a céltalan lézengés marad, amit a gyerekeink is átvesznek? Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, ha határvonalak, pontos napirend, életviteli tanácsok és aminket felügyelő "felnőttek" iránymutatásai nélkül nem tudunk mit kezdeni a szabadságunkkal. Pedig számtalan lehetőségünk van értelmesen, önmagunk és az egész világ örömére használnunk azt; például önfejlesztésre, célok és álmok megvalósítására.
Vajon nem ez a céltalan lézengés termeli ki újra a jelen egyre szűkülő kereteit, mert a jövő céljait a szabadságmámorunk okozta elveszettségünkben még nem ismerjük, ezért a múlt elavult szabályait próbálják meg olyan sokan ráerőltetni a mostra? A történelem egy önmaga farkába harapó kígyó, ha nem vagyunk képesek felismerni azt a rengeteg kincset, ami megadatott nekünk oly sok szenvedés árán.
Rácz Ráhel - Időtlen
Milyen mértékben van kiszolgáltatva a legintimebb szféra is egy történelmi kontextusnak? Hogyan hatnak a kollektív tudatalattiban lappangó múltbeli traumák a jelen társadalom Y generációjára? A történelmi fantasy 1900-tól napjainkig játszódik, mialatt a szereplők nem öregednek, minden korban ugyanannyi idősek. Natasa, Artúr és Kornél szerelmi háromszöge mentén töredékesen megjelenik a „boldog békeidők”, 1918, a ’30-as évek, az 1944-es nyilas időszak, az ’50-es évek első fele, a gulyáskommunista éra, a ’90-es évek, s végül az online világra áttelepült jelen.
A könyvet ide kattintva szerezhetitek be kedvezményesen.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
