Tavaly februárban ismerkedtem meg André Aciman Szólíts a neveden című könyvével és Luca Guadagnino azonos című, 4 Oscar-díjra jelölt (amelyek közül egyet meg is nyert) filmjével. A könyv és a film meghatározó szerepet tölt be azóta az életemben, olyannyira, hogy a maguk területén a Top 3-ban benne vannak, így talán nem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy legalább annyira vártam Aciman új regényét, mint a Szólíts a neveden könyves és filmes folytatását.
Persze az elvárás óriásira növekedett bennem a Szólíts a neveden hatására, és a szerzőnek sikerült is, meg nem is megugrania a saját maga által igencsak magasra helyezett lécet. Pont az az előnye, ami a hátránya is. Kicsit azt éreztem, hogy olyan, mint a Szólíts a neveden, mármint abban az értelemben, hogy gyakorlatilag pontosan ugyanazt a kérlelhetetlenül alapos érzelmi boncolást hajtja végre a Nyolc fehér éjszakában, mint az egekig magasztalt elődjében egy szerelmi történeten keresztül, csak itt nem egy egész nyár áll rendelkezésére a szerelem kibontakoztatásához és elemzéséhez, hanem csak 8 nap a karácsonyi időszakban.
Önmagával szemben tanúsított hihetetlen őszinteség kell ahhoz, hogy valaki ennyire tisztán lássa a legapróbb rezdüléseket a lélekben, és végtelen bátorság, hogy a benne rejlő felfedezéseket be merje vallani magának. Ez az, amit az emberek többsége nem tud, nem mer, vagy nem akar bevállalni, mert akkor képtelenség hazug életet élni. Amit pedig a gyakorlottság okán könnyebbnek tűnik csinálni. Hihetetlenül inspiráló és példamutató, amikor valaki azt próbálja meg átadni az írásain keresztül, hogy önmagunk elemzése és megértése mennyire fontos, már amennyiben rendben akarunk lenni saját magunkkal, és érteni akarjuk a minket körülvevő világot is.
Ez a fajta minden apró részletre való odafigyelés és elemzés, saját érintettségem okán nagyon izgalmas. Ez az, ami már a Szólíts a neveden olvasása közben is maximálisan lekötötte minden figyelmemet. Persze ez sokakat el is riaszthat, hiszen a cselekmény igazából a lélekben és a gondolatokban történik és nem feltétlenül a felszínen. Elhangzik egy-egy mondat, egy röpke párbeszéd, és utána az oldal további része a befelé figyelésről, az elemzéséről, a megérteni akarásról szól, miközben ez a folyamatos lelki munka egyre közelebb sodorja a szereplőket egymáshoz, vagy éppen eltaszítja őket egymástól.
Aki hozzám hasonlóan szereti a lélek boncolgatását, élvezni fogja ezt a regényt is, bár egy furcsa mellékíz azért mégis megjelenik, mégpedig az, hogy egy újabb könyvben már nem biztos, hogy ennyire le tudna kötni egy szerelmi történetbe ágyazott pszichoanalízis. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármilyen csalódás ért vagy nem fogom elolvasni Aciman összes többi könyvét, amennyiben megjelenik idehaza (főleg, ha a Szólíts a neveden folytatása is egyszer ténylegesen napvilágot lát), egyszerűen csak szomjaznék egy kicsit másabb köntöst a lélekelemzésekhez.
André Aciman - Nyolc fehér éjszaka
A Nyolc fehér éjszaka felejthetetlen utazás azon az elvarázsolt vidéken, ahol a szenvedély, a félelem, a vágy és a szerelem képes örökre megváltoztatni az életünket. Egy huszonéves férfi elmegy egy manhattani karácsonyi partira, ahol egy nő csupán annyit mond: "Clara vagyok." Az elkövetkező hét napon minden este találkoznak, ugyanabban a moziban. A férfi le van nyűgözve, de azért óvatos, lassan halad előre. Fokozatosan alakul közöttük a feszültség, a remény, a bizalmatlanság. André Aciman kérlelhetetlen pontossággal kutatja érzelmeiket, érzéki nyelvezettel írja le útjukat, ahogy egyre közelebb és egyre távolabb kerülnek, míg a varázslatos záró jelenet, a szilveszter éjszaka elhozza a megújulás ígéretét. Aciman korábbi regénye, a Szólíts a neveden méltán emelte a szerzőt korunk legkiválóbb írói közé. A Washington Post könyvmellékletében így fogalmaztak a könyvről: "Aciman írásmódjának szépsége, szenvedélyének tisztasága ezt a különleges első regényt a nagy romantikus szerelmi történetek kánonjába illeszti." A szerző metszően éles és romantikus új regénye a próza mesterének újabb ragyogó teljesítménye.
A könyvet ide kattintva szerezheted be kedvezményesen.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
