Harmadik napjához érkezett az Urbanista fül és fejhallgatókat bemutató sorozatunk. Be kell vallanunk, ahogy haladunk előre, egyre nehezebb helyzetben vagyunk, hiszen előző San Francisco és Paris fülesekről szóló posztjainkban ami jóságot el lehetett mondani az alig néhány éves múltra visszatekintő, ám annál innovatívabb stockholmi cégről, azt tulajdonképp megtettük, és a termékpaletta képzeletbeli ranglétráján egy szintet feljebb kúszva a London fülhallgató esetében továbbra is „csak” ódákat tudunk zengeni.

Thibault Sld kanadai grafikus, designer úgy tervezte meg a „Hexi” fantázianevű, 60 darab, alumínium és PVC felhasználásával készített hatszögű panelből álló szerkezetet, hogy az reagáljon az emberek mozgására.

Az innovatív zenei és kommunikációs szolgáltatások okostelefonokra generált gyors fejlődésének következtében egyre nagyobb az igény a praktikus, jól megtervezett, egyben divatos kiegészítők iránt. Az elmúlt néhány évben a felhasználók érdeklődése - szinte robbanásszerűen - a divat-fejhallgatók irányába fordult. E trendérzékeny célcsoportot találta jó érzékkel telibe a stockholmi székhelyű Urbanista.

Egészen hosszú időbe és néhány munkafolyamatról készített fotóba került, amíg rájöttem, hogy nem valamilyen animációs filmből kivágott képkockákkal, és még csak nem is egy szépen elkészített illusztrációsorozattal, hanem modellezőagyag felhasználásával a térbe formázott és ügyesen befotózott figurákkal és jelenetekkel állok szemben.

Bár van idehaza egy remek blog ugyanezzel az elnevezéssel, mi most nem erről fogunk beszélni, hanem egy viszonylag fiatal és friss fül-és fejhallgatómárkáról, amely az általunk oly’ kultivált Svédországban látott napvilágot Urbanista néven. A korábban bevásárlótáskák és bringák készítésével és forgalmazásával foglalkozó cég 2009-ben evezett át a fül-és fejhallgatók világába, ami igazán frappáns döntésnek bizonyult, hiszen az elmúlt években a hagyományosan letisztult svéd design és a minőségi hangtechnika keverésével olyan termékeket sikerült alkotniuk, amelyek lazán megállják a helyüket a szegmens mára követhetetlenül bőséges kínálatában.

Echo Yang művésznő Autonomous Machines című vicces projektjével abba enged betekintést, hogy hétköznapi használati tárgyaink, illetve játékaik eredeti funkciójukon felül akár értékelhető művészeti alkotások készítésére is képesek.

Bár úgy tűnhet, hogy a képeken látható alkotások falra, padlóra, különböző lakberendezési tárgyakra vetített háromdimenziós illúziók lennének, nem szimplán csak erről van szó. Jake Johanson aka Mad King amerikai autodidakta művész bizony ráfesti az adott felületre a gyakran különböző állatokkal díszített geometrikus ábrándképeit.

A kínai Guangdong tartományban található Foshan városban készítették el minden idők egyik legfurább utcai installációját. A 10.000 darab újrahasznosított vécékagyló, piszoár és mosdó felhasználásával megépített 100 méter hosszú, 5 méter magas installációt 2010 októberében mutatták be a nagyközönség számára a China International Ceramic & Bathroom Fair keretén belül, a foshani Shiwan Parkban.

Nem pontosan értem az összefüggést a bicikli és a pizza között, bár lehet, hogy nincs is, egyszerűen csak a tervezők tökéletesen alkalmasnak találták a bringakerekeket a pizzaszeletelésre. Mindenesetre, ha a bringázás, pizzazabálás, és a vicces konyhai kütyük elkötelezett híve vagy, akkor a DOIY design stúdió neked találta ki a Fixie Pizza Cutter névre keresztelt szeletelőt.

Abdulrahman Katanani palesztin művész hullámlemezek, szögesdrótok, kerítések, nap mint nap használt hétköznapi eszközök felhasználásával, ezek formázásával készíti sokatmondó alkotásait. A dél-bejrúti Sabra és Shatila nevű menekülttáborban született és itt is élő művész a helyszínen talált alapanyagokból dolgozik és személyes tapasztalatait jeleníti meg a drámával körbeölelt, mégis a problémákon felülemelkedő, legtöbb esetben vidám életképekben.

Ellen Jewett Markhamban (Ontario, Kanada) született, már fiatalon a háromdimenziós formák megszállottja, a szobrászat és a biológia a kezdetektől érdeklődésének középpontja. Esztétikája hiperrealisztikus, szürreális, groteszk formanyelv. 2007-ben kitüntetéssel végzi el a biológia antropológia képzőművész szakot a McMaster Egyetemen.

Hogyan hívják fel a figyelmet a művészek Spanyolországban a társadalmi-és gazdasági problémákra? Tavaly Barcelonában például négy vizuális művész, bizonyos Octavi Serra, Mateu Targa, Daniel Llugany és Pau Garcia egy szemléletes utcai installációval próbálkozott meglehetősen nagy sikerrel.

Február 16-án vasárnap hajnalban a londoni Clapham Common parkban éppen egészséges életmódot folytató sportmániások, kutyasétáltatók, buliból hazafelé ténfergők eltervezett rutinjaiba egy gigantikus sün szólt bele. Szobrászok egy csapata 2 hónapig készítette a kicsivel több mint 2 méter magas, körülbelül 2000 darab fatüskével feldíszített sündisznót, amely Sir David Attenborough Natural Curiosities című sorozatához készült.

Caroline Slotte szobrász életében és művészetében kulcsfontosságú szerepet játszik az újrahasznosítás. Úgy manipulálja a talált alapanyagokat, elsősorban kerámiát és porcelánt, hogy annak új értelmet és ezzel együtt új életet vagy éppen teljesen más jelentést adjon.

Nagyjából (remélhetőleg) mindenki számára ismeretes az a gyerekkori élmény, hogy a szülei, hozzátartozói, életének fontos szereplői rendszeres időközönként megmérték és a lakás valamely erre kinevezett részén és formában felrajzolták a magasságát. A most bemutatásra kerülő Measuring the Universe című interaktív művészeti installáció alapjait is ez a tevékenység szolgáltatja.

A Benjamin Shine brit művész, designer által kifejlesztett Rekindle Candle nevű gyertyatartó egy zseniális termék, már amennyiben te is úgy gondolod, hogy használat után tök fölöslegesen kerül kidobásra a szétolvadt viasz.

Murat Palta török művész diplomamunkájának részeként készítette el a most bemutatásra kerülő Classic Movies in Miniature Style című sorozat darabjait. A dolog különlegessége, hogy a vicces alkotások a hagyományos keleti motívumok és a kortárs nyugati filmművészet keverésével kapták meg végleges formájukat.

Ahogy a cím is elárulja, Nicholas Baker Prism Nightlight névre keresztelt lámpáját úgy lehet be-és kikapcsolni, hogy átbillented a másik oldalára. A bútor-, háztartási eszköz-, játék-és grafikai tervezés területén jártas, jelenleg ipari formatervezést tanuló szenvedélyes grúz designer olvasólámpáját a libikóka inspirálta. A játékos, jópofa, minimalista olvasólámpa elemmel működik, és sajnos egyelőre csak prototípusról van szó, ami nagy kár, mert azonnal vevő lennék rá!

Párizs szívében, a Place de la Madeleine egyik kétszáz éve a tér fölé magasodó épületének legfelső szintjén, egykori cselédszobák vertikális összenyitásával alakították ki a ma Madeline Loft névre keresztelt lakás fényárban úszó beltereit. Az Ateliers Michael Herrman építészei által elkövetett 140 m2-es három hálószobás duplex kompromisszumok nélkül hozza a tetőtéri alapvetéseket. Minden megtalálható benne, ami az összes hasonló kialakítású „padlásszobákban”, szerte a nagyvilágban.

Ahány munkahely, annyiféleképpen gondolkodnak a munkahelyi összetartás megteremtéséről, a csapatszellem növeléséről. A „The Barbarian Group”-nak is volt egy meglehetősen különleges elképzelése, ők azt találták ki, hogy mi lenne, ha egy asztalnál ülhetnének a dolgozók.

Amikor éppen nem magazinok, könyvek, weboldalak, tévécsatornák számára készíti illusztrációit a Tokióban élő Hama-House fantázianévre hallgató művész, akkor is a rajzolás tölti ki az idejét. Ha akad valami egyszerű, mégis megörökítésre érdemes élethelyzet, például egy kávézóban ülve a szomszéd asztalnál folyó beszélgetés, vagy éppen a metrón vele szemben édesdeden szundikáló emberek, azonnal előkerül a jegyzetfüzet és egy rajzeszköz.

Úgy néz ki, mintha egy erősebb fuvallat emelt volna a levegőbe egy halom papírlapot, pedig nem ilyen egyszerű a dolog, sőt, nem is valamiféle installációról van szó. Ezek bizony polcok, amelyeket a YOY nevű japán designcég tervezett.

Bár hosszú ideje érzem, hogy valami megmagyarázhatatlan vonzalom köt a designos ágyneműkhöz, eddig még nem találkoztam olyan céggel, akinek egytől egyig minden termékét szívesen láttam volna a hálószobámban. Eddig...

Egészen bizarr alkotások születhetnek, ha a művészek szó szerint értelmezik a szavakat. Ha azt mondom, hogy „babaarcú”, valószínűleg mindenkinek egy kedves, bájos, ártatlan arc ugrik be. Nyilván Freya Jobbins is így van ezzel, viszont úgy gondolta, hogy vicces lenne, ha szó szerint venné ezt a jelzőt és különböző játékok alkatrészeiből, testrészeiből készítené el portréit, mellszobrait, torzóit.

A most bemutatásra kerülő designtárgyról készített videót vagy hússzor néztem végig, és nem tudom eldönteni, hogy az idei év egyik legviccesebb, legszeretetreméltóbb vagy legötletesebb konyhai kiegészítőjének válasszam-e meg már most a Peleg Design tojássárgája-cuppantó halát...