Több mint két évvel ezelőtt számoltunk be először a Zim & Zou kreatív-design stúdióról, ezen belül is meglepő papírkajáikról. Az elmúlt időszakban természetesen hónapról hónapra újabb remekművekkel lepte meg a nagyérdeműt a Lucie Thomas és Thibault Zimmermann által alkotott, kísérleti papírszobrairól elhíresül francia művészduó, úgyhogy volt miből válogatnom a ma reggeli poszthoz. Madarak, rakéták, épületek, bolygók, sült csirkék a folytatásban...
Gary Hovey műveihez hasonlóval már találkozhattatok a blogon, ami viszont a többiekhez képest egy fokkal különlegesebbé teszi az ő evőeszközökből felépített bonyolult állatszobrait, hogy ezeken a gyönyörűségeken egyáltalán nem lehet felfedezni, hogy az amerikai művész a munkafolyamatot nagyban befolyásoló betegségben, Parkinson-kórban szenved.
Jon Rafman kanadai digitális művész egyik legújabb, folyamatban lévő sorozatában modernista festményeket használ fel arra, hogy különböző belső terekben játszadozzon velük és ezzel együtt az érzékeinkkel is. A „Brand New Paint Job” című projektben az ingyenes Google SketchUp 3D modellező program segítségével készülnek a különleges tervek.
A Mieke Meijer és Roy Letterlé holland designerek által létrehozott Mieke Meijer Studio a konstruktív formanyelv, tiszta vonalak és ipari részletek elkötelezett híve. Lakberendezési tárgyaik figyelmet követelnek maguknak, és nem csak a felhasznált alapanyagok, ezek ötvözése vagy a tárgyak formavilága miatt, hanem mert felhasználhatóságuk sosincs keretek közé szorítva, a tulajdonos kreativitására bízzák azt.
A firkák velünk élnek és csak azoknak mutatják meg magukat, akik eléggé nyitottak a befogadásukra. Mindig van egy közvetítő, aki segít, hogy ne csak nézzünk, ezúttal Marty Cooperről (aka Hombre_McSteez) lesz szó, aki a hétköznapi életben garázdálkodó, vicces figurákat engedi meg láttatni velünk.
Szeretem az olyan lakberendezési kiegészítőket, amelyek teret engednek a fantázia és a kreativitás kiélésének. A lakber tárgyak tervezésével, gyártásával és forgalmazásával foglalkozó német Fifti-Fifti design stúdió „Take-Off Light” névre keresztelt lámpaburája például pont ebbe a kategóriába tartozik.
Sajnos élőben csak március 15-ig lehetett megtekinteni Akacorleone portugál grafikus és vizuális művész graffiti munkáit és illusztrációit felvonultató egyéni kiállítását a lisszaboni Underdogs Galériában, azonban az itt látható alkotásokról számtalan fotó készült.
A kísérlet döcögősen indult. Az eleinte irtó fagyos hangulatban, távolságtartó bizalmatlan kérdés-felelet játék kezdődött. Nézzük a jó oldalát: legalább a Kis Herceg meg volt. Mindenkinek. „Deviánsnak”... „normálisnak” egyaránt... Első közös pont. Indításnak annyira nem rossz...
A korábban a Prada, YSL, Jil Sander, Lacoste divatház számára is pózoló, jelenleg fotósként sikereket elérő ex-modellről, Henry Hargreavesről, már kétszer is beszámoltunk a Manzárdon: először pirítós kenyerekre varázsolt celebportréi, később pedig különböző hírességek kívánságairól készített csendéletsorozata kapcsán írtunk. Mostanában különleges, élelmiszerekből formázott országtérképeiről terjedtek el a képek.
A londoni Orproject építészstúdió készítette el a képeken látható Vana című helyspecifikus installációt (The Brick House, Project Jan-Path, Újdelhi) az India Design Forum számára. A természetes és a mesterséges hangulat ötvözésével létrehozott geometrikus erdő teljes egészében papírból készült, a sejtelmes derengésért LED lámpák feleltek.
Érdemes közelebbről is szemügyre venni a 2005-ben Leman Lominashvili építész/designer által alapított XYZ Integrated Architecture akut szögekben bicsakló sorozatbútor koncepcióit. Hogy a tbiliszi székhelyű kollektíva függőleges tengelytől 60 fokos szögben eldőlni készülő egyedi, kézzel készített asztalai, székei milyen komfortérzetet nyújthatnak, elképzelésünk sincs...
Megcsinálták! Sipho Mabona profi origami művész és segítői létrehoztak egy óriási, életnagyságú elefántszobrot egy darab papírlapból. A Svájcban élő művésznek, három asszisztensének és még néhány önkéntesből álló csapatának nagyjából 1 hónapját vette igénybe a körülbelül 3 méter magas állatszobor megformázása abból a bizonyos 15×15 méteres papírlapból.
Liv Buranday amerikai művész kávét használ kreativitásának kifejezésére. Az egyébként ápolónak tanuló tehetség életében az édesapja kávészeretete adta az ihletet a szokatlan alapanyag használatára. Ujjai és fogpiszkálók segítségével formázza a különböző képeket, néha különböző kiegészítőkkel, faágakkal, levelekkel próbálja feldobni a hangulatot.
Fra.Biancoschock olasz utcai művészről közel másfél évvel ezelőtt számoltunk be stresszoldó-bubifóliás utcai projektjével kapcsolatban. Természetesen nem ez az egyetlen figyelemre méltó alkotása, számtalan jópofa és/vagy meglepő, elgondolkodtató utcai installációval szórakoztatta már a járókelőket leginkább szülőhazája, azon belül is legtöbbször szülővárosa, Milánó területén (munkáit egyébként szerte Európában, sőt, Malajziában és Szingapúrban is megcsodálhatták már az emberek). Pénteki lazulások jeligére a kedvenceimet hoztam el nektek.
Nemo Gould művész szülők gyerekeként látta meg a napvilágot 1975-ben Minneapolisban. Miután a művészetet az anyatejjel itta magába, nem meglepő, hogy szülei példáját követve maga is ezt a karriert választotta magának.
Melyik szín áll legjobban egy városnak? A valójában pofonegyszerűen megválaszolható kérdés nem csak a város, tájépítészek és urbanisztikával foglalkozó szakemberek régi dilemmája, de ma már egyre több civil, egyszerű városlakó fejében is megfogalmazódik. A városban sétálva tapasztalható: az elmúlt években az emberek egyre erősebb késztetést éreznek arra, hogy valami zölddel töltsék fel közvetlen életterük mini-foghíjtelkeit, ami örvendetes, exponenciálisan fejlődő környezettudatosságra utal.
Alyson Shotz amerikai művész Mirror Fence címmel 2003-ban mutatta be először a nagyközönség számára a képeken látható elgondolkodtató installációt. A térben csendesen elrejtőző, mégis meghatározó alkotás különlegessége, hogy a hosszan elnyúló kerítés minden egyes eleme tükrökkel van felszerelve.
Myriam Dion brutálisan aprólékosan elkészített, kézzel csipkézett újságairól tavaly ősszel írtunk. A kanadai művésznő nagy sikert elérő sorozatában elkészült egy olyan alkotás is, amelyben nem olló segítségével vágta ki a különböző bonyolult mintákat, hanem apró lyukakat égetett a 2,5×1,5 méteres képbe.
Valószínűleg nem csak a saját nevemben írok, amikor azt pötyögöm a billentyűzeten, hogy az étkészletekkel kapcsolatban néha sokkal inkább számítanak az egyes darabokon szereplő minták, mint az ezeknek felületet biztosító porcelánszépségek formavilága. Az én tekintetemet legalábbis sokkal inkább vonzza egy-egy szokatlan motívum, bár nyilván az a legtutibb, ha az alakzat és a díszítőelemek egyszerre részesítenek vizuális orgiában.
Redmer Hoekstra holland művész meglehetősen bizarr grafikákat készít, aprólékosan kidolgozott alkotásain ugyanis minden esetben emberek, állatok és hétköznapi tárgyak különleges, szokatlan és szürreális párosítási láthatóak.
Ebédhez közeledve nem is lehetne stílusosabb témát találni annál, mint amit Hikaru Cho prezentál számunkra „It’s not what it seems” című folyamatban lévő sorozatában. A japán művésznő profi ételillúziókat készít egyszerű akril festék segítségével. Ötletének zanzásított lényege, hogy a különböző élelmiszereket mássá festi át, például, ha azt hiszed, hogy az első képen kígyóuborkát látsz, tévedsz...
Az Urbanista fül-és fejhallgató márkát és ár/érték arányban egyaránt jól teljesítő termékeit bemutató ötödik és egyben befejező posztunkhoz érkeztünk, amelyben az Urbanista külcsínben és belbecsben egyaránt felső kategóriásnak szánt, Copenhagen fantázianevű gyönyörűségét mutatjuk be nektek egy fokkal részletesebben.
A svéd Urbanista fül-és fejhallgatómárka különböző jóságait bemutató posztsorozatunk negyedik napján a Los Angeles fantázianevű szépség kerül terítékre. A lézerrel vágott fém kereten párnázott fejpánttal és fülessel felszerelt teljes méretű fejhallgató bármennyire is a klasszikus formavilágot testesíti meg, mégis az az érzésem támadt tőle, hogy a visszafogottság mögött egy szexi dög lapul.
Biztos te is voltál már fültanúja olyan mondatoknak, amelyek a látvány hiányában meglehetősen furcsán hangoztak az adott családtag, barát, ismeretlen szájából. Könnyfakasztó röhögésekre adhat okot egy-egy ilyen helyzet, már amennyiben vevőek vagyunk az ilyen humorra. Én igen, úgyhogy Nathan Ripperger amerikai művész „Things I've Said to My Children” című illusztrációsorozata jóleső vihogást váltott ki belőlem.
