A londoni Orproject építészstúdió készítette el a képeken látható Vana című helyspecifikus installációt (The Brick House, Project Jan-Path, Újdelhi) az India Design Forum számára. A természetes és a mesterséges hangulat ötvözésével létrehozott geometrikus erdő teljes egészében papírból készült, a sejtelmes derengésért LED lámpák feleltek.
Érdemes közelebbről is szemügyre venni a 2005-ben Leman Lominashvili építész/designer által alapított XYZ Integrated Architecture akut szögekben bicsakló sorozatbútor koncepcióit. Hogy a tbiliszi székhelyű kollektíva függőleges tengelytől 60 fokos szögben eldőlni készülő egyedi, kézzel készített asztalai, székei milyen komfortérzetet nyújthatnak, elképzelésünk sincs...
Megcsinálták! Sipho Mabona profi origami művész és segítői létrehoztak egy óriási, életnagyságú elefántszobrot egy darab papírlapból. A Svájcban élő művésznek, három asszisztensének és még néhány önkéntesből álló csapatának nagyjából 1 hónapját vette igénybe a körülbelül 3 méter magas állatszobor megformázása abból a bizonyos 15×15 méteres papírlapból.
Liv Buranday amerikai művész kávét használ kreativitásának kifejezésére. Az egyébként ápolónak tanuló tehetség életében az édesapja kávészeretete adta az ihletet a szokatlan alapanyag használatára. Ujjai és fogpiszkálók segítségével formázza a különböző képeket, néha különböző kiegészítőkkel, faágakkal, levelekkel próbálja feldobni a hangulatot.
Fra.Biancoschock olasz utcai művészről közel másfél évvel ezelőtt számoltunk be stresszoldó-bubifóliás utcai projektjével kapcsolatban. Természetesen nem ez az egyetlen figyelemre méltó alkotása, számtalan jópofa és/vagy meglepő, elgondolkodtató utcai installációval szórakoztatta már a járókelőket leginkább szülőhazája, azon belül is legtöbbször szülővárosa, Milánó területén (munkáit egyébként szerte Európában, sőt, Malajziában és Szingapúrban is megcsodálhatták már az emberek). Pénteki lazulások jeligére a kedvenceimet hoztam el nektek.
Nemo Gould művész szülők gyerekeként látta meg a napvilágot 1975-ben Minneapolisban. Miután a művészetet az anyatejjel itta magába, nem meglepő, hogy szülei példáját követve maga is ezt a karriert választotta magának.
Melyik szín áll legjobban egy városnak? A valójában pofonegyszerűen megválaszolható kérdés nem csak a város, tájépítészek és urbanisztikával foglalkozó szakemberek régi dilemmája, de ma már egyre több civil, egyszerű városlakó fejében is megfogalmazódik. A városban sétálva tapasztalható: az elmúlt években az emberek egyre erősebb késztetést éreznek arra, hogy valami zölddel töltsék fel közvetlen életterük mini-foghíjtelkeit, ami örvendetes, exponenciálisan fejlődő környezettudatosságra utal.
Alyson Shotz amerikai művész Mirror Fence címmel 2003-ban mutatta be először a nagyközönség számára a képeken látható elgondolkodtató installációt. A térben csendesen elrejtőző, mégis meghatározó alkotás különlegessége, hogy a hosszan elnyúló kerítés minden egyes eleme tükrökkel van felszerelve.
Myriam Dion brutálisan aprólékosan elkészített, kézzel csipkézett újságairól tavaly ősszel írtunk. A kanadai művésznő nagy sikert elérő sorozatában elkészült egy olyan alkotás is, amelyben nem olló segítségével vágta ki a különböző bonyolult mintákat, hanem apró lyukakat égetett a 2,5×1,5 méteres képbe.
Valószínűleg nem csak a saját nevemben írok, amikor azt pötyögöm a billentyűzeten, hogy az étkészletekkel kapcsolatban néha sokkal inkább számítanak az egyes darabokon szereplő minták, mint az ezeknek felületet biztosító porcelánszépségek formavilága. Az én tekintetemet legalábbis sokkal inkább vonzza egy-egy szokatlan motívum, bár nyilván az a legtutibb, ha az alakzat és a díszítőelemek egyszerre részesítenek vizuális orgiában.
Redmer Hoekstra holland művész meglehetősen bizarr grafikákat készít, aprólékosan kidolgozott alkotásain ugyanis minden esetben emberek, állatok és hétköznapi tárgyak különleges, szokatlan és szürreális párosítási láthatóak.
Ebédhez közeledve nem is lehetne stílusosabb témát találni annál, mint amit Hikaru Cho prezentál számunkra „It’s not what it seems” című folyamatban lévő sorozatában. A japán művésznő profi ételillúziókat készít egyszerű akril festék segítségével. Ötletének zanzásított lényege, hogy a különböző élelmiszereket mássá festi át, például, ha azt hiszed, hogy az első képen kígyóuborkát látsz, tévedsz...
Az Urbanista fül-és fejhallgató márkát és ár/érték arányban egyaránt jól teljesítő termékeit bemutató ötödik és egyben befejező posztunkhoz érkeztünk, amelyben az Urbanista külcsínben és belbecsben egyaránt felső kategóriásnak szánt, Copenhagen fantázianevű gyönyörűségét mutatjuk be nektek egy fokkal részletesebben.
A svéd Urbanista fül-és fejhallgatómárka különböző jóságait bemutató posztsorozatunk negyedik napján a Los Angeles fantázianevű szépség kerül terítékre. A lézerrel vágott fém kereten párnázott fejpánttal és fülessel felszerelt teljes méretű fejhallgató bármennyire is a klasszikus formavilágot testesíti meg, mégis az az érzésem támadt tőle, hogy a visszafogottság mögött egy szexi dög lapul.
Biztos te is voltál már fültanúja olyan mondatoknak, amelyek a látvány hiányában meglehetősen furcsán hangoztak az adott családtag, barát, ismeretlen szájából. Könnyfakasztó röhögésekre adhat okot egy-egy ilyen helyzet, már amennyiben vevőek vagyunk az ilyen humorra. Én igen, úgyhogy Nathan Ripperger amerikai művész „Things I've Said to My Children” című illusztrációsorozata jóleső vihogást váltott ki belőlem.
Harmadik napjához érkezett az Urbanista fül és fejhallgatókat bemutató sorozatunk. Be kell vallanunk, ahogy haladunk előre, egyre nehezebb helyzetben vagyunk, hiszen előző San Francisco és Paris fülesekről szóló posztjainkban ami jóságot el lehetett mondani az alig néhány éves múltra visszatekintő, ám annál innovatívabb stockholmi cégről, azt tulajdonképp megtettük, és a termékpaletta képzeletbeli ranglétráján egy szintet feljebb kúszva a London fülhallgató esetében továbbra is „csak” ódákat tudunk zengeni.
Thibault Sld kanadai grafikus, designer úgy tervezte meg a „Hexi” fantázianevű, 60 darab, alumínium és PVC felhasználásával készített hatszögű panelből álló szerkezetet, hogy az reagáljon az emberek mozgására.
Az innovatív zenei és kommunikációs szolgáltatások okostelefonokra generált gyors fejlődésének következtében egyre nagyobb az igény a praktikus, jól megtervezett, egyben divatos kiegészítők iránt. Az elmúlt néhány évben a felhasználók érdeklődése - szinte robbanásszerűen - a divat-fejhallgatók irányába fordult. E trendérzékeny célcsoportot találta jó érzékkel telibe a stockholmi székhelyű Urbanista.
Egészen hosszú időbe és néhány munkafolyamatról készített fotóba került, amíg rájöttem, hogy nem valamilyen animációs filmből kivágott képkockákkal, és még csak nem is egy szépen elkészített illusztrációsorozattal, hanem modellezőagyag felhasználásával a térbe formázott és ügyesen befotózott figurákkal és jelenetekkel állok szemben.
Bár van idehaza egy remek blog ugyanezzel az elnevezéssel, mi most nem erről fogunk beszélni, hanem egy viszonylag fiatal és friss fül-és fejhallgatómárkáról, amely az általunk oly’ kultivált Svédországban látott napvilágot Urbanista néven. A korábban bevásárlótáskák és bringák készítésével és forgalmazásával foglalkozó cég 2009-ben evezett át a fül-és fejhallgatók világába, ami igazán frappáns döntésnek bizonyult, hiszen az elmúlt években a hagyományosan letisztult svéd design és a minőségi hangtechnika keverésével olyan termékeket sikerült alkotniuk, amelyek lazán megállják a helyüket a szegmens mára követhetetlenül bőséges kínálatában.
Echo Yang művésznő Autonomous Machines című vicces projektjével abba enged betekintést, hogy hétköznapi használati tárgyaink, illetve játékaik eredeti funkciójukon felül akár értékelhető művészeti alkotások készítésére is képesek.
Bár úgy tűnhet, hogy a képeken látható alkotások falra, padlóra, különböző lakberendezési tárgyakra vetített háromdimenziós illúziók lennének, nem szimplán csak erről van szó. Jake Johanson aka Mad King amerikai autodidakta művész bizony ráfesti az adott felületre a gyakran különböző állatokkal díszített geometrikus ábrándképeit.
A kínai Guangdong tartományban található Foshan városban készítették el minden idők egyik legfurább utcai installációját. A 10.000 darab újrahasznosított vécékagyló, piszoár és mosdó felhasználásával megépített 100 méter hosszú, 5 méter magas installációt 2010 októberében mutatták be a nagyközönség számára a China International Ceramic & Bathroom Fair keretén belül, a foshani Shiwan Parkban.
Nem pontosan értem az összefüggést a bicikli és a pizza között, bár lehet, hogy nincs is, egyszerűen csak a tervezők tökéletesen alkalmasnak találták a bringakerekeket a pizzaszeletelésre. Mindenesetre, ha a bringázás, pizzazabálás, és a vicces konyhai kütyük elkötelezett híve vagy, akkor a DOIY design stúdió neked találta ki a Fixie Pizza Cutter névre keresztelt szeletelőt.
Abdulrahman Katanani palesztin művész hullámlemezek, szögesdrótok, kerítések, nap mint nap használt hétköznapi eszközök felhasználásával, ezek formázásával készíti sokatmondó alkotásait. A dél-bejrúti Sabra és Shatila nevű menekülttáborban született és itt is élő művész a helyszínen talált alapanyagokból dolgozik és személyes tapasztalatait jeleníti meg a drámával körbeölelt, mégis a problémákon felülemelkedő, legtöbb esetben vidám életképekben.