Új rovatunk szeretne gyűjtődobozként működni, mely a környezetvédelem és a design, esetleg a kettő elegyének területéről szemezget azok közül a hírek közül, melyek nem kerülnek kibontásra itt a blogon, viszont fontos és érdekes információkat tartalmazhatnak a téma iránt érdeklődők számára. Ezentúl -elvileg- minden vasárnap jelentkezünk majd az éppen aktuális hét híreivel, röviden, remélhetőleg mindenki örömére!

Az 5.heti történésekből szemezgetve:

• A magyarországi lakosság 23 %-a ítéli úgy, hogy kormányunk a megfelelő lépésekkel és ütemben próbálja megakadályozni a globális éghajlatváltozást – derül ki az Ipsos legújabb felméréséből.
• Energiatakarékos autópálya kivilágítás.
• Tartós, génmanipulált paradicsomokat fejlesztettek, amik akár 45 napig is frissek maradnak...én maradnék a gyorsan romló, ám természetes fajtáinál.
• Megérkezett a kerti faházak környezetbarát prototípusa.
• Magyarország még mindig nem tudta megoldani, hogy literenként 10 mikrógramm alá csökkentse az ivóvíz arzéntartalmát.
• 100% újrahasznosított kartonlapokból készítették a kisgyerekek etetőszékének legújabb változatait.
• A dunakeszi tőzegláp egy részének védettségét megszüntető másodfokú hatósági határozat megsemmisítését kérték civil szervezetek a Vizes Élőhelyek Világnapján.
• Japánok óriási emberalakú kerttel fejlesztik a természetes gyógymódok iránt érdeklődők tudását.
• Támogasd a klímatörvényt! A kampányt több tízezer állampolgár, 200 civil szervezet támogatja. A szervezet további támogatókat vár.
• A jövő diákjai konténer-kollégiumokban fognak lakni?
• Energiavámpírok vagy klímabarát otthonok? Évi 472 milliárd forintnyi földgázt lehetne megtakarítani.
• Környezetvédők, őslakos indiánok is tiltakoznak egy hatalmas brazíliai vízerőmű megépítése ellen...zöld utat engedtek a beruházásnak.
• Január 25-én Prágában hívták össze a narancslepke európai szakértőit, hogy megalkossák a faj védelmének cselekvési programját. Magyarországról nemrég pusztult ki a lepkefaj.
• A Védegylet ellenzi, hogy magánkórházat építsenek a Soproni-hegység tájvédelmi körzetén. Másodfokon azonban még engedélyezhetik a beruházást.
• A Regionális Környezetvédelmi Központ Magyar Irodája kommunikációs kampányában most a minőség, az újrahasznosítás, és a komposztálás témakörét járja körül.
• Tovább bővül a hulladékgyűjtő szigetek hálózata, így a Magyarországon élők mintegy fele különválogatva dobhatja el a szemetét 2012-re.
• Február 19-én rendezi meg a II. Magyarországi Klímacsúcsot a Klíma Klub, ami az interneten is követhető lesz.

VIA: greenfo, inhabitat, ozone network

Szeretném rögtön az elején leszögezni, hogy elvetemült állatbarátként még a légynek se tudnék ártani. Minden láb nélküli, avagy kettő, négy, nyolc vagy akár ezer lábú teremtményben tisztelem az életet, és természetesen ez vonatkozik a halakra is. Viszont szemlesütve be kell vallanom, nem csak tartani és gyönyörködni, de kifogni és megenni is szeretem őket, mármint horgászható fajtáikat. Ennyit saját barbarizmusomról és kanyarodjunk vissza inkább ahhoz a tényhez, hogy bizony nem akármilyen esztétikai élményt tud nyújtani számunkra egy-egy apró, a természet nagyvonalú fantáziájával megalkotott élőlényekkel teli akvárium.

Hatványozottabban lehet igaz ez a megállapítás, ha úgy döntünk, hogy a fiatal francia üvegművész, designer Vanessa Mitrani akvárium költeményeiből választunk egy hal-lakot kedvenc kopoltyúsaink számára.

A tervezés fázisában Mitrani hosszasan tanulmányozta a halak biológiáját és több hónapon át tartó megfigyelésének egyik tanulsága az volt, hogy ezeknek az élőlényeknek nem csak a horizontális, hanem legalább annyira a vertikális mozgástérre is igényük van.

Meglepődve ezen a felismerésen nyomban nekilátott a munkának, melynek végeredménye egy díszhalbarát és nagyon eredeti üvegszoborcsoport, melyek nem mellékesen tökéletesen betöltik egy normál akvárium funkcióit, és lakói is szemmel láthatóan élvezik a luxus kényelmét. Részeg felhőkarcolókra emlékeztető rafinált alkotásaiban a művészet és a természet - szerves buborékok - tökéletes szimbiózisának lehetünk szemtanúi.

via: Trendir

Remélhetőleg hamarosan beköszönt az az idő, amikor a szelektív szemétgyűjtés nem merül ki majd abban, hogy a pet palackokat külön szatyorba gyűjtjük, azt is csak jobb esetben. Számos különböző megoldással találkozhattunk már, most éppen francia designerek leptek meg minket legújabb tervükkel. Az Ekokook-ot azoknak az embereknek tervezték, akik szeretnék csökkenteni ökológiai lábnyomukat, akik tudatosan szeretnének odafigyelni, hogy erőforrásainkat takarékosan használjuk.

Úgy tűnik, hogy a Faltazi által tervezett konyhabútorral minden környezetvédő álma teljesülhet. A VIA díjas alkotással szeretnék bevezetni az otthonokba a környezettudatos gondolkodásmódot, ezért úgy alkották meg, hogy minden konyhai hulladékot újrahasznosít...mindent; szervest, szilárdot és folyékonyat.

A szilárd hulladékot, mint üveg, papír, műanyag, fém egy külön rendszer aprítja darabokra és helyezi el a megfelelő tárolórekeszbe. A folyékony hulladékot két tartó tárolja. Egyikben mosogathatunk, míg a másik megtisztítva a mosogatás alatt keletkezett szennyező anyagoktól a vizet, a konyhapult felett elhelyezett fűszernövények (vagy egyéb növényeink) locsolására is alkalmassá tesz azt. A szerves hulladékokat pedig egy komposztálóba gyűjthetjük, ahol akár földigiliszták (!) segítségével tökéletes komposztanyagot készíthetünk növényeink trágyázására.

És az Ekokook még csak a kezdet...

Via: Yankodesign

Új rovat indul a mai naptól, mely - ha nem is naponta -, de a legelborultabb ötleteket szeretné prezentálni. Napi Kata Pultján mindent megtalálsz a jövőben a modern agymenések közül, remélhetőleg mindenki örömére. Fogyasszátok egészséggel:

Biztosan idiótán hangzik ilyenkor, derékig a hóban a kérdés: kérsz egy jéghideg kólát? Pedig lehet, hogy nemsokára már nem fognak hülyének nézve bambán a szemünkbe bámulni, amikor a sarkvidéki mínuszok elől bemenekülve a legközelebbi „Manzárd” kávézóba magadnak egy forró csokit kérsz, egy üveg kólát meg a mobilodnak!

Itt van ugyanis a kínai származású Daizi Zheng Nokia mobilkoncepciója, melyet esze ágába sem volt holmi lítiumionos aksival felszerelni! Annál inkább egy tartállyal, amibe nem mást, mint a sokak által szorgalmasan cumizott cukros kólát kell tölteni (WTF). Ez az újfajta szénhidrát alapú bio akkumulátor, egyetlen feltöltéssel háromszor-négyszer hosszabb ideig bírja, mint hagyományos társai. Vigyázat! Light-al ne itasd, csak a klasszikussal! 

via: Inhabitat

Sok fejlődő országban a vízforrások túl távol vannak a lakásoktól, így a ruhamosás kemény és fáradságos munkafolyamatot jelent a felnőtteknek – cipelni őket, kimosni, majd visszahurcolkodni. A „Swirl” nevű hordó/labda/játék egy új fogalom a nem elektromos mosógépek területén.

A németországi központú designaffairs STUDIO legújabb találmányával reményeit fejezi ki, hogy megannyi gyermek, de leginkább felnőtt embertársunk imájára ad hathatós választ, és segíteni enyhíteni a ruhák kimosásával kapcsolatos terheket. A szülők szempontjából azért, mert számukra a jövőben kiiktatható munkafolyamattá válik mindez, míg a gyerekek játékosságára építve a találmány lényegét, ők válnak a feladat elvégzőivé. Sosincs elég korán ahhoz, hogy a gyerekeket ráneveljük a házimunka elvégzésére, ráadásul játékos formában – gondolhatják a készítők.

A Swirl használata egyszerű: csak bele kell tölteni a ruhákat, lezárni a fedővel, a kar segítségével pedig egyszerűen letolhatják a folyóhoz vagy a gyerekek lefocizhatják. Mire hazaérnek, a ruhák már tiszták is. A játék közben a labdában található kosár mossa és súrolja a ruhákat, célja pedig egyszerű: ezzel kívánják finomhangolni a szociális érzékenységet anya és gyermeke között.

Természetesen javaslom, hogy mindenhová szállítsanak belőle, hiszen ezzel a találmánnyal mindenki jól jár, nem csak a fejlődő országok lakói. Lelki szemeimmel látom az új Swirl-divathullámot, ahogy minden gyermek ezzel a színes játékkal végzi a házimunkát a parkban, miközben anyu otthon kávét szürcsölgetve pihen és az árammal spórol a gazdasági világválság idején. Fura, de mindenesetre sok szempontból ötletes találmányról van szó!

A városképet nemcsak a látványos épületek, high-tech irodaházak és lakóparkok alkotják, hanem a hétköznapi élet egyszerű kellékei, mint például a járható útburkolat, a tiszta aluljáró, a használható köztéri pad és az enyészettől megóvott korszerű buszmegálló.

A gyakran kaotikus nagyvárosi forgalom a tömegközlekedésre is negatív hatással van, ezért az unalmas várakozás a lepukkant buszmegállókban szinte mindennapjaink részévé vált.

Egy város arculatát ezek az „apróságok” határozzák meg, melyek erős kihatással vannak az ott lakók hangulatára és a turisták városról alkotott véleményére. Vannak helyek, tőlünk nem is olyan távol, ahol a modern köztéri design már nemcsak egy tiszta, használható egységet jelent; hanem egyre inkább légkondicionált, napelemes vagy éppen internetes információegységgel felszerelt megállókat, amely stílust teremt és evvel közízlést alakít.

Mai példánkban Firenzében, ahol megoldást találtak erre a hangulat romboló napi rítusra és formatervezett, interaktív, 2.0 iBuszmegállókkal örvendeztették meg a tömeg közlekedni vágyókat. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) szakemberei egy olyan parametrikus és rugalmas kommunikációs rendszert fejlesztettek ki, melynek elsődleges célja a nagyvárosok utazóközönségének információval történő maximális kiszolgálása, és nem titkoltan szórakoztatása is.

Giovanni de Niederhausern a fejlesztő csapat vezetője szerint, minden tekintetben sikeresnek tekinthető az elkészült "EyeStop" prototípus gyakorlatban való kipróbálása. Az emberek, főleg a fiatalabbak néhány nap alatt megtanulták kezelni a hatalmas átlátszó e-Ink érintésérzékeny kijelzőket.

Sőt, abban a néhány utcában, ahol már működnek ezek a multifunkciós interfészek, a szerves részként funkcionáló wifi-nek, valamint a teljes internetezés élményét nyújtó multitouch felületeknek is köszönhetően, saját mikróközösségek kezdenek kialakulni körülötte. A hatalmas transzparens felületeken folyamatosan jelennek meg a legkülönfélébb információk az aktuális menetrendtől kezdve a környezetszennyezettségi adatokon át egészen a legfrissebb hazai és nemzetközi hírekig. A kijelző megtervezésekor arra is ügyeltek, hogy különböző fényviszonyokban is jól használható legyen a szerkezet, fejlesztését a firenzei városi buszvállalat, az ATAF támogatta.

Természetesen a reklámokat sem ússzuk meg. A megálló üvegfalain állandóan változó és mozgó hirdetések talán a „Minority Report”-ból lehetnek ismerősek. Az iBuszmegállók abszolút energiatakarékosak, hiszen a teljes rendszert napenergia hajtja meg.

 

A tesztidőszak letelte után...

...valamikor 2010 októbere után várható a teljes hálózat élesítése, Firenzében...

Konklúzió? A kényszeres ácsorgás rossz hatással van a pszichére, ezért a teljesítőképességre is, akár tanulásról, akár munkáról van szó, ezért össztársadalmi érdek és mindenképpen követendő példa a hazai buszmegállók kettőpontnullásítása!

forrás: Solidsmack, CNET

Tavaly év végén több magyar hírforrás is beszámolt arról, hogy Madonna 15 millió dollárt áldoz egy Malawiban épülő leányiskola elkészítésére. Az akkori bejegyzések többsége persze nem ettől volt hangos, hanem örökbefogadási botrányai miatt, pedig joggal várhatta volna az ember, hogy folyamatában kaphatunk információkat a bulvárhíreken felül erről a projektről is.

A StudioMDA által tervezett iskolában a rendkívül szegény és betegségektől sújtott afrikai térségből 28 körzet közel 500 diákja tanulhat majd, természetesen környezetbarát technológiát igénybe vevő berendezések között, előreláthatólag 2012-től. A fővárostól, Lilongwétől 10 kilométerre fekvő Chinkotában összesen 46 hektárt felölelő területen, a 30 tantermet magába foglaló iskola mellett 12 diákotthon, 18 személyzeti ház, könyvtár, ebédlő, tornaterem, wellness centrum, sportpálya is helyet foglal majd. Mindezt a helyi talajból előállított környezetbarát Hydraform téglából felépítve, kiváltva ezzel a gyakorta használt környezetszennyező égetett téglát.

Az épületeket az ezen a területen tapasztalható extra mennyiségű napsugárzás miatt az úgynevezett fotovoltaikus panelok fogják energiával ellátni, közben két kiépített „láp” dolgozza majd fel a campus fekete és szürke vizét, hogy tisztítás után öntözővízzel szolgálhasson az egyéb területek számára. Az oktatási célzattal fenntartott mezőgazdasági területek pedig a tanterv részét képezik, ezzel is segítve az ott tanuló diákokat a helyi adottságok helyes használatának elsajátítására.

Madonna az alapkőletételnél szimbolikusan egy Moringa fát ültetett, amely mindamellett, hogy kevés vízigényű növény és gyorsan termőre fordul, magvai olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek helyettesíthetik az ivóvíz tisztítására használt drága vegyszereket, továbbá a belőlük kivont fehérjéknek fertőtlenítő, baktériumölő hatásuk is van. A helyiek „csoda fának” nevezik.

„Madonna 2006-ban, első látogatása után hozta létre a Raising Malawi nevű alapítványt, amely élelmezéssel, oktatással és orvosi ellátással igyekszik segíteni az egyik legszegényebb, és az AIDS által leginkább sújtott afrikai ország lakóin. A 12 milliós Malawiban közel 500 ezer gyerek vesztette el legalább egy szülőjét az AIDS miatt. A híresség kiemelte, hogy a jótékonysági szervezet az ország oktatási minisztériumával és pedagógiai szakértőkkel együttműködve dolgozik azon az oktatási programon, amely révén a lányok szolgálni tudnák közösségüket és javíthatnának országuk helyzetén.”

Nyilatkozatai szerint, amennyiben a Raising Malawi Academy for Girls sikeresnek bizonyul, nem csak Malawiban, hanem a világ más részein is megismétlik ezt a projektet. Legyen így!

Madonna felkérése

VIA:

inhabitat

Breaking News:

Magyar tervezők, építészek figyelem!

Mint köztudott, Haiti egyike a világ legszegényebb nemzeteinek, a földrengés nyomán mind a kormányzati, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális helyzet összeomlott, amin most mi változtathatunk, ha hozzájárulunk saját tudásunk szerint...

A GOOD Magazine a PRE és a Studio X közös kooperációjában tervpályázatot hirdetett Haiti újjáépítésére. A verseny, amikor Haitinek a legnagyobb szüksége van a segítségre, nagyszerű lehetőséget kínál, ha a tanultakat felhasználva valami jót szeretnétek tenni. Kérik a tervezőket, építészeket, nagyot álmodókat, hogy vegyenek részt ebben a projektben és vizsgálják meg a Port-au Prince-i társadalmi, gazdasági, kormányzati területeket, és az egyéni gondolatok megosztásával járuljanak hozzá a stratégiai, szervezeti, intézményi, és/vagy építészeti megoldások megtervezéséhez.

A győztes az összesített nevezési díj felét tudhatja a magáénak, míg a másik felével a Haiti károk enyhítését szeretnék támogatni.

A beadványról: egyetlen kép, melynek fekvő, 8,5 x 11 cm-es, 300 dpi követelménynek kell megfelelni, és nem kell hogy tartalmazzon bármilyen adatot az alkotóról. A leírásnak (bár ez nem kötelező) nem szabad 100 szónál többnek lennie.

A verseny szervezőinek egyetlen fontos kérése van ezeken kívül: a jelentkezők vegyék komolyan a feladatot! Beadási határidő: 2010. február 15. 11:59.

HAJRÁ!

VIA:inhabitat

A Seymourpowell dizájn és innovációs cég munkatársai a jövőbe néztek, és ott egy kísérleti projekt keretén belül nullásgépnek álcázott léghajót láttak, mely a következő generációk high-end tagjai számára biztosít majd utazási lehetőséget.

Hogy szó ne érje a ház elejét, természetesen a környezetvédelmet is szem előtt tartják, ezért napenergiával és hidrogén- meghajtással fog működni, aminek egyetlen végterméke vízgőz és víz, így üzeme során teljes mértékben környezetbarát, semmiféle káros anyag kibocsátása nincs. A mindössze 100-110 férőhelyes luxuscirkáló szlogenje szerint „a lassú az új gyors”, úgyhogy nem sietnek el semmit, ami az utazás hosszát illeti. Előzetes számítások szerint Londontól New Yorkig 37 órába fog telni az út, míg Los Angelestől Sanghajig kevesebb mint négy napig, természetesen a legnagyobb pompa közepette, 100–150km/óra sebességgel.

A 30 méter magas léghajón négy dupla és öt kisebb apartman, továbbá egy penthouse lakás is helyet kap a külön étteremről, bárról, előcsarnokról, közösségi zónáról és egyéb tágas terekről nem is beszélve, mindezt 12 emeleten. Ráadásul ebben az óriási monstrumban még arra is ügyelni fognak, hogy külön emeletet szenteljenek a hatalmas üvegfelületeknek, ahonnan „beleszédülhetünk” az alattunk elterülő látványba. A repülésbiztonságot pedig négy hatalmas emelőzsák biztosítja a külső felületen, ami ennek sérülése esetén is levegőben tartja a repülő szállodát.

Az Aircruise koncepció megkérdőjelezi a tér-, erőforrás igényes és gyakran túl stresszes utazások létjogosultságát, egy olyan világban, ahol a sebesség már-már univerzális megszállottságot jelent. Az elgondolás jónak és különlegesnek tűnik csak kár, hogy mondjuk a karancslapujtői, kétkezi munkás Józsa Pista és hozzá hasonlóan még milliók nem engedhetik majd meg maguknak...

Seymourpowell Aircruise Concept VIA:inhabitat

Nyáron bokáig a porban, míg télen a sárban próbáljuk magunkat átküzdeni Budapest több frekventált pontján a négyes metró gigaberuházásának építési helyszínein. Saját „élményeimből” kiindulva valószínű, hogy nem tévedek nagyot -illetve nem vagyok egyedül-, ha úgy érzem inkább ellenem, mint értem épül évek óta, és ki tudja még meddig, ez a város szempontjából amúgy létfontosságú mű. Nap mint nap testközelből megtapasztalva az építkezések körüli anomáliákat, illetve konkrétan a helyszínek körüli áldatlan állapotokat, nem kicsit irigykedve vettem tudomásul, hogy ennek baromira nem kellene így lennie!

Ugyanis vannak a világ más tájain bizony olyan módszerek, melyeket ha az itthoni főberuházó vagy éppen a megbízó a tenderbe belefoglalt volna, akkor minden bizonnyal nem keserű szájízzel, hanem széles mosollyal az arcunkon várnánk, hogy birtokba vehessük az elkészült létesítményeket, sőt, akár minden nap ekörül csoportosulnának az emberek (bár valószínűleg nagyban megnövelte volna az amúgy sem alacsony kivitelezési költségeket).

Ismét a koreaiak bizonyítanak különleges találmányukkal, az úgynevezett „Szimbióta zöld fallal”, mely komplett, függőleges ökoszisztémaként védelmezi a városlakókat az építkezés okozta zaj-, hő-és légszennyezéstől. A vastag, porózus, dupla falú rendszer összegyűjti, tisztítja és hasznosítja az esővizet és az elkerített területen keletkező szennyvizet, ezzel táplálva a fal külső oldalán található „odúkat”. Ezekbe a résekbe azon kívül, hogy világítást helyeztek el, ami éjszaka különlegesen széppé teheti az amúgy nem túl kívánatos építkezési terület környezetét, még növényeket is lehet telepíteni (jelen példából kiindulva füvet), sőt, akár madarakkal is megkedveltethetjük, hiszen üresen hagyott vájatok is találhatóak rajta.

A Kooho Jung és Hayeon Kelly Choi által tervezett zöld térhatároló fal belső, építési oldalán pedig az esővíz elosztó szisztéma részeként egy öntöző-permetező berendezés található, ami segít fenntartani a normális levegőminőségi szintet a munkaterületen, az ott dolgozók szintén nagy örömére.

Erős vágyat érzek arra, hogy most azonnal leromboljam a rissz-rossz kerítések, összefirkált, kidőlt-bedőlt, szétluggatott fatákolmányok tömegét, és azonnal ilyeneket követeljek minden építkezés köré. Ha multimilliomos lennék, azonnal fizetnék már csak azért, hogy élőben láthassam ezt a találmányt. Sőt, szerény javaslatom az volna, hogy az országban található összes egyéb kerítést is cseréljük erre, mi több csak úgy telepítsünk ilyeneket közterekre, parkokba, mindenhová. Elképesztő...

Manapság kevés olyan dolog létezik, amit huncutabb emberek ne tudnának azonosítani a genitáliákkal. Természetesen ez alól a bútortervezők sem kivételek, viszont ők nem csak azonosítanak, hanem meg is formálják látomásaikat.

Arik Levy francia tervező által elkészített, a párizsi SLOTT galériában még február 12- ig kiállított bútorai azonban mellőznek minden közönségességet és trágárságot. Mindezt úgy, hogy ellenpontként a „Dick, Pussy& Ass” fantázianevet adta alkotásainak.

Minden darab feketére viaszolt MDF-ből (Medium Density Fiberboard), azaz közepes sűrűségű farostlemezből készült, amit után színezéssel díszítenek. A „női” bútorelem esetében még akár szín hűnek is nevezhető.

Igaz, hogy nem túl gyakran találkozunk a környezetünkben ennyire kifejező, (sz)explicit bútordarabokkal, és ha mégis megtörténik, akkor sem túl esztétikus darabjai köszönnek vissza ránk, ám Levy minimalista stílusjegyeket magán viselő szobaberendezései szerencsére kivételt képeznek. Mivel elemes bútor, könnyen variálható, egyiket a másikhoz vagy másikat az egyikhez, kinek mihez van éppen gusztusa.

Manapság, mikor az elképesztően szennyezett levegőjű városok utcáit kell rónunk, kiemelten fontossá válik, hogy legalább otthonunkban olyan friss és tiszta környezetet tudjunk teremteni, ahol kizárhatjuk a tüdőnket ért káros hatásokat. Rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre, ami most egy újabb innovatív légtisztító készülékkel bővült.

A Mathieu Lehanneur és David Edwards által tervezett „Andrea” az ideális megoldás a háztartási környezetszennyezés ellen, hogy otthon már tényleg a lehető legtisztább levegőt szippanthassuk be. A készülékbe helyezett növényeink mintegy zöld „tüdő” szűrik ki a káros anyagokat a levegőből, azok légtisztító kapacitását felerősítve.

Találmányuk különlegessége, hogy otthoni növényeink természetes biológiai funkcióját, a légtisztítást használja fel a friss levegő biztosítására, annak felgyorsításával és intenzívebbé tételével. A tudományos kísérletek bebizonyították, hogy például a Spathiphyllum – Vitrolavirág, a Dracaena marginata – Sárkányfa, a Chlorophytum comosum – Zöldike, illetve az Aloe Vera használatával érhetőek el a legintenzívebb eredmények. Az eljárás egészen egyszerű elvet követ: kedvenc cserepes növényünket csak bele kell helyezni a gépezetbe, és bekapcsolás után tobzódhatunk a harapnivaló, üde levegőben.

Mind formát, mind a technikát figyelembe véve valóban újszerű és környezetbarát megoldásnak tűnik. Bármilyen lakás, bármilyen szobájában illeszkedik a környezethez, ami a szépnek mondható külsejét illeti. Funkciójában azonban az erősebben szennyezett helyiségekben érdemes elhelyezni, mint például a hálószoba. 2009 októberétől kapható Amerikában, azonban az Amazon- on mi is magunkénak tudhatunk egyet, potom 199.99 dollárért.

Vajon milyen ékszereket fognak hordani a jövő lányai és fiai? Elképzelhető, hogy teret nyer majd a jelen korban meglepőnek számító, nyomtatott áramkörből (NyÁk) készült kiegészítő-trend? Most hogy egyre több tervező lep meg minket különböző kreációkkal, kezdjük szeretni vagy nem? Tetszik vagy nem tetszik? Bizsu, bóvli esetleg trendi? Vagy a nemesfémeket -arany, ezüst, réz- is tartalmazó NyÁk- ékszereket felfedezik maguknak a megújulást, különlegességet kedvelő igényes divat örültek?

Tény, hogy az itt látható ékszerek többsége úgymond korlátozott lehetőségeket biztosít, ami a felhasznált anyagok tárházát illeti, és még csak újdonságnak sem számít, hiszen a Christophe Koch tervező által rendezett 2008-as „Jewerly_cycle” bemutatón már szerepeltek, mégis minden egyes darab tükröz valami egyediséget. Különleges, meglepő és tekintet vonzó kiegészítőkről van szó.

Arról nem is beszélve, hogy a környezettudatos emberek még akár a „természetbarát” jelzőt is rámondhatják, mivel az elhasznált, már nem működő áramkörök nem a szeméttelepen kötnek ki, hanem testünkön élnek tovább.

A teljesség igénye nélkül, néhány kiemelkedő tervező: Gabriel Dishaw, David Casella, Sparkower, Emiko Oye, Christine Dhein, Christoph Koch

Nem nevezném minden esetben szépnek, de mindenképpen praktikus például, amennyiben a hölgyek azért viselik, mert szívük választottja éppen egy informatikus. Inkább dereng fel egy kép, egy sci-fi-be illő, testhez simuló, akár latex anyagú, de mindenképpen fura ruhakölteménybe bújtatott nőről, aki a jövő nemzedék divatjának képviselője.

VIA:ecouterre

Howard Suissa, az Ontario College of Art and Design ipari formatervezés szakán végzett fiatal dizájner rögtön a diplomaosztás után egy évre japánba szerződött. Tokió legnagyobb közlekedési vállalatának tervezési osztályán bepillantást nyerhetett az ottani forgalomirányítási, valamint a közterek megvilágítási technológiájába, a nyugati filozófiától merőben különböző problémamegoldások gyakorlati alkalmazásába.

Hazatérése után 2006-ban megalapította saját cégét, a Suissa Computers-t. A cég filozófiája szerint az alkalmazott high-tech-nek nem kell feltétlenül konformista „bőrt” viselnie magán. A tiszta belső erőt magába rejtő természetes külső szépség harmóniája, a limitált és kizárólag egyedi megrendelésre dolgozó Suissa formabontó alkotásaiban ma már kézzelfogható és akár haza is vihető. Viszont a nagy műszaki áruházláncok polcain ne keressük, mert ott bizony nem fogjuk azokat megtalálni.

A termelési folyamatok technológiája még a híresen szigorú kanadai környezetvédelmi előírásokat is űberelik. Természetesen arra is odafigyelnek, hogy a „gyártás” során keletkezett fahulladékot például kertek talajtakarójaként újrahasznosítsák.

Saját definíciójuk szerint ők nem használati tárgyakat állítanak elő. Műhelyeikben olyan műtárgyakat alkotnak a gépszobrászok, melyek egyfajta érzelmi kapcsolatot tudnak generálni ember és gép között. Kompromisszumot nem ismerve, alapanyagként kizárólag válogatott nemes fákat (meggy, dió) és többszörösen edzett üveget használnak. A szkeptikus kockafejűek megnyugtatására, minden egyes darabban úgynevezett „air-flow” szisztéma gondoskodik a megfelelő üzemhőmérsékletről.

Egyik legnépszerűbb prémium kütyüjüket az „Enlighten” számítógépet úgy készítették el, hogy a gép tulajdonosa által használt és érintett felületeket elkülönítsék.

A tápegység például a blokkban elrejtve, az üveg elejű fagyűrű alá került elhelyezésre.

Az „Enlighten” alaptípusának természetes, különleges megjelenése és a kimagasló paraméterei -egy microATX alaplapot, egy Intel Quad elsődleges CPU-t vagy AMD X2 6400+-t, egy önálló GeForce GTX 280 SC 1024MB GDDR3 Dual Dual-Link DVI PCI-Express 2.0 videó kártyát vagy ATI Radeon HD2900XT, 6GB PC6400 memóriát, 2TB merevlemez és Blue Ray és dvd író - megfelelő kompenzáció a masszív, 16.000 dolláros árcéduláért.

Néhány további megrendítően autentikus csoda a Suissa kínálatából:

a Revolution PC 

az SL PC

a Shadow külső merevlemez

és a Yasuko dvd lejátszó

Úgy tűnik, Tolkien Megyéjének földbe vájt lakásai beépültek a kollektív tudatalattiba. A Zsáklakhoz hasonló épületek immár nem elérhetetlenek sem a rajongók, sem a különleges építmények kedvelőinek számára, így mindenki hobbit lehet egy kicsit. A Binishells megalkotta számunkra ezt a lehetőséget, ami állításuk szerint a „legzöldebb útja lehet” a jövőben az építészetnek.

Dr. Dante Bini a 60-as években találta fel az alacsony légnyomással formázó rendszert, amit azóta 23 országban 1600 épületnél használtak. Így készült például 1992-ben Szarvason, a Zsidó Ifjúsági Tábor területén a 32 m átmérőjű, 10,8 m magas kupola, amely kézi-, illetve kosárlabdapályának ad helyet, a pálya hosszoldalain tribünnel.

Természetesen a szisztéma azóta rengeteg fejlődésen ment keresztül. A U.S. Green Building Council által kiosztott LEED díjak közül platina elismerésben részesült Binishells lehet a jövőben az egyik leginnovatívabb építészeti áttörés az eco-házak területén. 2010-ben indulnak az első építkezések a dél-kaliforniai sivatag területén, ami képeken látható épületeket illeti.

„A Binishells technológiának az alapelve az, hogy a héjszerkezet vasalását és a szerkezeti betont megfelelő vastagságban a még a síkfelületű alzaton fekvő, szálerősített műanyag ballonra hordják fel. A betonrétegre egy a gyors kiszáradást és a lecsúszást egyaránt gátló külső ballont terítenek, ezután a belső ballont úgy fújják fel, hogy maga a ballon emelje fel a még képlékeny állapotú betont és a vasalást a végleges szerkezeti alaknak megfelelő magasságba.”

Amellett, hogy eleve környezetbarát technológiával készül, gyorsan létrehozható, rendkívül erős, rugalmas és végtelen formavilágot biztosít a megrendelő számára. Csúcskategóriás lakásokon keresztül a kis pénzűek igényeiig, iskolákon át a kereskedelmi létesítményekig -sőt, szükséglakásokig-, bármit el tudnak készíteni, itt tényleg csak a fantáziánk szabhat határt.

Zöld, mert a technológiának köszönhetően 80%-al csökkenti a „szén-dioxid lábnyom” kibocsátást. Gyors, mert a hagyományos építészeti megoldásokhoz képest 67-75%-al rövidebb idő alatt készülnek el az építkezéssel. Erős, mert képes ellenállni a hurrikánoknak, földrengéseknek, áradásoknak. Rugalmas, mert végtelen formává alakítható, illetve bővíthető. Olcsó, mert közel 50%-al csökken az építési költség.

Minden ehhez hasonló kezdeményezést támogatok, nem csak a környezetvédelmi megoldásai, hanem a magával ragadóan különleges formavilága miatt is.

Közismert tény, hogy a gyerekek fogékonyabbak a játékos megoldásokkal egybekötött tanulásra, pláne, ha mindezt úgy oldják meg a szülők, hogy észre sem veszik az oktató jelleget. A Richter Spielgeräte dizájn ház által tervezett, 360 fokban a gyerekek által is könnyen forgatható játszótéri kiegészítő elem a kreativitás új dimenzióit hozhatja elő belőlük.

A rúdon elhelyezett különböző formákban, színekben gyártott üveglapok a napfény, illetve a gyerekek ötleteit felhasználva a legváltozatosabb árnyékokat vetik a földre, hogy aztán mi is rácsodálkozhassunk rejtett képességeikre. Talán mondanom sem kell, hogy a hazai játszótér fejlesztések üde színfoltja lehetne, ha a tervezők beiktatnák ezt a különleges játékot is a lehetőségek közé.

Úgy tűnik, lassan befellegzik a capuccino, plusz 300 forintos ostya menü órákon át tartó kényszer majszolásának ideje, ha nem otthon szeretnénk internetezni. A körúti és egyéb „szakosodott” kávéházaknak remélhetőleg gyorsan ki kell majd találni valami új okosságot, amivel ismét be tudja rángatni az utcáról az egyre tekintélyesebbre duzzadó célközönséget. Azokat, akik eddig szinte kizárólag azért dekkoltak ezen intézmények teraszain vagy óriáskirakataiban - persze feltett kézzel megadva magukat, ilyen vagy olyan fogyasztást generálva a helynek -, mert egyszerűen csak szörfölni szerettek volna ideig-óráig laptopjukkal a világhálón.

Három fiatal koreai dizájner tanonc agyából pattant ki a roppant egyszerű ám zseniális ötlet. Sean Park, Olbae Woo és Owen Song saját lapos brifkójukra gondolva dugták össze fejüket, és a „brainstorming” eredményeként megszületett korszakalkotó találmányuk, a Solar Bench. 

A tervezők célja egy olyan multifunkciós köztéri bútor létrehozása volt, ami nemcsak pihenésre szolgálhat, hanem ennél sokkal többet tud. Az eco-pad a jövőbeni sorozatgyártás költségeinek minimalizálása érdekében kizárólag környezetbarát újrahasznosított anyagokból fog készülni.

A külső átlátszó felület alá szuper vékony napelem-filmréteg kerül. Ezek a cellák a nappal összegyűjtött energiát egy szintén rendkívül vékony akkumulátorban tárolják. Amitől valójában különleges a koncepció, hogy minden darabba beépítésre kerül egy wifi hotspot adó-vevő is, ami már valóban a teljesen szabad szörfölés élményét tudja nyújtani a padon ücsörögve bármikor, bárkinek. Sőt, attól sem kell tartani, hogy az önfeledt internetezés közben lemerül laptopunk akksija, mivel ez az ülőalkalmatosság egyben töltőként is funkcionál.

A koncepció nyilvánosságra kerülése óta a tervezőket is meglepte az óriási érdeklődés. Több nagyváros - Dublintól Koppenhágáig - megkeresése már konkrétan arra vonatkozott, hogy mikor lehet nagyobb tételben megrendelni a terméket. Információk a Solar Inside iránti hazai érdeklődésről egyelőre sajnos nincsenek...

Forrás

A Haitin történt tragikus földrengés az építészeket is gondolkodóba ejtette, és olyan ideiglenes megoldások kitalálására késztette, melyekkel hatékony segítséget nyújthatnak az otthon nélkül maradtaknak. Legújabb példája ennek a törekvésnek a SEED elnevezésű projekt, amely ötvözi a szállításra használt konténereket az ideiglenes lakások fogalmával.

Az Andres Duany építész által tervezett tűz-, víz- és penészálló instant lakás megfelelő ideiglenes megoldást jelenthet a károsultak számára. Egy ilyen konténer nyolc fő elszállásolására alkalmas, emeletes ágyakon. Duany már elkészítette a prototípust egy floridai gyárban, a következő lépés a szponzorok megtalálása, olyan helyek feltérképezése Haitin, ahol egyáltalán szóba jöhet ezek felállítása, ezután pedig maga az építkezési folyamat.

Duany nem először segít ilyen formán a katasztrófa sújtotta területek túlélőinek. Az építész a nevezetes Katrina hurrikán által letarolt New Orleansban és Mississippiben is közreműködött a mintegy 3000 ideiglenes otthon felállításában. Innovida néven saját céget alapított, amely most 1000 ház felépítésére kér támogatást Haitin.

Azt hiszem, hogy a külföldi Mágnás Miskáknak nem feltétlenül kellene sokat gondolkodnia, már az is meglepő, hogy egyáltalán ilyen formán kell „kuncsorogni” a támogatásért. Azonban, ha ennek csak a töredékét sikerül felépíteni, akkor is jó látni az ilyen minőségi törekvéseket.

VIA:inhabitat

Mindig is tudtam, hogy a japánok egy egészen speciális galaxisból érkeztek a föld nevű bolygóra, és most egy újabb bizonyítékát láthatjuk ennek. Növeszteni és megosztani másokkal a saját zöldséges kertedet még sosem volt ilyen egyszerű és szórakoztató. Ez az Osusowake, ami japánul annyit jelent: megosztani.

Tavaly decemberben a Suntory nevű cég leányvállalata a Midorie nyilvánosságra hozta a legelső „Midorie Design Contest” győztesét, mely a Kenma Design Studio lett ezzel a fura nevű pályamunkával. A Midorie 2008 óta kínál vásárlóinak különleges kertészeti megoldásokat, legfurább termékük a falba építhető organikus „cserép”, melyet most az Osusowake- val übereltek.

A verseny egyetlen kikötése az volt, hogy az általuk szabadalmaztatott szivacs szerű talaj helyettesítő anyagnak, fantázianevén Puffcal- nak szerepelnie kellett benne, hogy ezt az innovatív zöld-design módszert minél szélesebb körben elterjeszthessék. Ezt a Kenma-nak sikerült a legjobban kiviteleznie egy úgymond feldarabolható tárolószerkezettel, melybe a Puffcal úgy simul bele, mintha mindig is így képzelték volna el.

A „megosztás” így stílusosnak nevezhető, hiszen semmi sem jobb annál, mint amikor a szeretteidnek palántákat adhatsz, ha már otthon úgyis veteményest gondozol szabadidődben; szerintük ez az emberi kapcsolatok ápolására szolgál. Jópofa, de nem tudom...vajon sikerült megragadniuk a lényeget?

A Midorie féle organikus fal.

VIA:inhabitat

Ha valaki elengedhetetlenül szükségesnek látja egy igazán kuriózumnak nevezhető, luxus szálloda felszereltségével vetekedő repülőgépben eltölteni vakációját, el kell látogatnia Hollandiába a Teuge repülőtérre, ahol az 1960-ban készített Iljusin 18-as gépmadárban élvezheti a kényeztetést.

A két személy számára kiadó, 24/7 hosztesz szolgálattal jacuzzival, külön zuhanyzóval, infra szaunával, minibárral, 3 lapos képernyős televízióval, a Blu-ray dvd-lejátszóval és a hozzá tartozó átfogó dvd gyűjteménnyel, sütő, mikró, kávé-és teafőzővel, ingyenes vezeték nélküli internettel, klímával, stb. felszerelt lakosztályért 2 főnek 350 eurós összeget kell kicsengetnie/éjszaka. Ez a különleges helyszín azonban 10-15 fő befogadására is képes, úgyhogy a következő céges work shop-ot is érdemes ide szervezni.

A repülő előtörténetében szerepel persze repülés is, az első években a német kormány használta és olyan neves személyiség is utazott vele, mint Erich Honecker. 1964–1984-ig a kelet-német légitársaság használta, többek között Kuba, Oroszország, Kína és Vietnam volt a célpontja a 120 férőhelyes gépnek. A német újraegyesítés után 15 évig étteremként üzemelt, aztán 2007-ben a holland Hotelsuite.nl megvásárolta és az átalakítás után nyitotta meg „kapuit” jelen állapotában.

Extra szolgáltatásként (persze plusz pénzért) pilóta oktatásban is részesülhetünk, illetve ejtőernyős ugráson is részt vehetünk, úgyhogy tényleg teljes körű kiszolgálásban lehet része annak, akinek nem fáj ennyi pénzt kifizetni...azért kipróbálnám!

Joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy miért éppen a növények maradnának ki a dizájnerek agymenéséből?! Sajnos elég kevés újítással lehet találkozni, ami a kertészettel kapcsolatos kiegészítőket illeti, bár rengeteg fajtájú, formájú, színű, szagú cseréppel, kaspóval lehet találkozni. A home made mozgalom aktív tagjaként ruhát is köthetünk rájuk, illetve egy kevés utánajárással, csekély pénzráfordítással elképesztő mennyiségű technikát alkalmazhatunk, hogy változatossá tegyük megunt növénytartóinkat.

Az új-zélandi tervező, Patrick Morris és az általa alapított Boskke design stúdió alkotta meg a virágültetés forradalmian új elképzelését, melyben minden növény végre a feje tetejére állhat. A speciális és díjnyertes kerámiát úgy alkotta meg, hogy a kis és közepes méretű növényeket, illetve a földet egy zárólemez tartja magában. Ráadásul egy bizonyos „innovatív belső tartály rendszer” tárolja és adagolja a gyökérzet számára napi szinten szükséges nedvességet, hidratálva az egész növényt olyannyira, hogy 90%- al kevesebb vízzel is beérik, elég egyszer, maximum kétszer locsolni havonta. Gondolom ez a notórius növénygyilkosok számára nem olyan nehéz feladat :).

A különböző formájú és színű, elképesztő és igazán szürreális elgondolás darabjáért 20-75 euró közötti árat kell kifizetnünk (Update 2016.03.03.: Az elmúlt években hazai forgalmazója is lett a kaspóknak, itt 4.000-10.000 forint közötti áron lehet beszerezni a kiegészítőket.). Arról nem szól a fáma, hogy vajon a növények hogyan érzik magukat ebben az állapotban, de mivel nálunk lényegesen harmonikusabb kapcsolatban állnak a természettel elképzelhető, hogy jól bírják és „fejet hajtanak” az emberek elképzelései előtt. Nincs választásuk.

Az Észak-Nyugat Angliában található Chester Zoo nagyot álmodott, mikor kitalálta, hogy elhozza az afrikai őserdőt és ennek lakóit állatkertjükbe, egy gigantikus fejlesztés keretén belül. A kiírt pályázatot a Proctor and Matthews építészei nyerték meg futurisztikus terveikkel, ahová valóban mindent be tudnak majd zsúfolni az egyenlítői éghajlat flórájából és faunájából, úgy 2014 környékén. (Update 2016.03.01.: A kész projektről egyelőre nincs hír, csak a tervek szerepelnek az állatkert és a tervezők honlapján, valamint egy 2013 őszén megjelent cikk, amelyben arról számolnak be, hogy az építkezés megkezdődött.)

A készülőben lévő létesítményt nemes egyszerűséggel „Afrika Szívének” nevezték el, ahol szimulálva az ottani környezetet, menedékre találhatnak majd a legveszélyeztetettebb fajok közé tartozó gorillák, okapik, továbbá csimpánzok, madarak, halak, kétéltűek és hüllők. Ez lesz a zászlóshajója a Chester Zoo új, természetről kialakított víziójának, de még csak az első szakasza, hiszen radikális változásokat helyeztek kilátásba, mindenki örömére.

Az összekapcsolt kupolákban található dzsungelben interaktív vízi túrákon, a lombkoronák teteje felett kialakított járdákon vezet majd körbe az út, miközben testközelből szemlélhetjük ezeket ezeket a lenyűgöző állatokat. Nem kevesebbet tűztek ki célul, minthogy az Afrika Szíve lesz a legnagyobb állatvédelmi és turisztikai központ egész Európában. Mi mást lehetne erre mondani, minthogy sok sikert kívánok nekik, és közben egy kicsit irigykedem is.

Pontosan nem tudom, hogy mikor vált „divattá” a különböző világító lakás, illetve buli kiegészítők használata, mindenesetre újabbnál újabb változataival halmoznak el minket. Jótékony mosolygás lett úrrá rajtam, mikor internetes kalandozásaim során ráakadtam a világító zuhanyrózsa változatra, és minden huncut gondolatot félretéve egyértelműen a párunkkal közös esti zuhanyzás élményének finomhangolása jutott róla eszembe. A felhasználási lehetőségek szó szerint értelmezhető sokszínűsége rengeteg fürdőszobatitkot rejt magában.

Gyermeklelkű felnőttként, csendes magányomban még talán az enyhe lézerkard utánérzés is hatalmába kerítene, csak győzzek utána felmosni. Amúgy persze a színterápia bizonyítottan jótékony hatása sem elhanyagolható. Most, hogy repkednek a mínuszok a folyamatos vörös színben -ami, ki gondolta volna, a forróvíz jelölője- való fürdőzés után az asszonyka vagy a ház ura sem hivatkozhat fejfájásra, a vörös ugyanis a nemiség szimbóluma, a libidó színe. Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható. Aktivizál, élénkít, lendületesebbé, intenzívvé tesz. A renyhe és redukáló folyamatokat új lendületbe hozza, erősíti a gondolkodást.

„Zuhanyozz a fényben! Egy egyszerű tusolásból varázslatos fényshow lesz! A világító zuhany nemcsak isteni látvány, hanem praktikus is: a zuhanyfej a víz hőfokát érzékelve kék, zöld vagy piros fényben világítja meg a vízsugarat, ha pedig túl forró a víz, pirosan villogva figyelmeztet. A gyerek a fénnyel játszva tudni fogja: vigyázva nyúlunk a pirosan ragyogó vízhez! A világítás energiáját a víz nyomása adja, elemre nincs szükség, ha folyik a víz, a zuhany világít! A zuhanyfej bármely szabványos zuhanycsőhöz egyszerűen csatlakoztatható, de a tartozékként zuhanycsövet is adunk a fejhez.” - áll a magyar forgalmazó honlapjának leírásában.

Egyetlen hátrányát érzem, valószínűleg csak az esti sötétségben érvényesülnek igazán ezek a fényhatások, viszont használata közben rengeteget spórolhatunk a villanyszámlán, ami ugye manapság nem elhanyagolható szempont. A weboldalon nem csak zuhanyrózsát árulnak, repertoárjukban több, bulikon használható műjégkocka és egyéb kiegészítő kellék is megtalálható, viszonylag elfogadható áron. (Update: a cikkünk 2010 elején jelent meg, azóta a forgalmazó oldalán már nem lehet vásárolni a világító zuhanyfejből.)

Fény-műjégkocka

Fénypohár

Fénytejespohár

Fény-műnarancs

Fényesernyő

Aki pedig többet szeretne olvasni a színterápia jótékony hatásairól, itt böngészhet.

Rövid és egyszerű videó a használatról

Nicolas Dorval-Bory építész együttműködve Emilio Martin- nal a Xella építészeti pályázatára alkották meg az úgynevezett „Hó-Ház” terveit, mellyel harmadik helyezést értek el a megmérettetésben. Elképzelésük szerint a két rendszer, a geotermikus hőszivattyú és az úgynevezett „Trombe-fal” együttműködése következtében a rendszerbe pumpált téli, fagyos levegővel fűtenék fel a belső teret.

A Trombe-fal melegíti fel a hideg levegőt úgymond üvegházhatást kiváltva, a hőszivattyú a szellőzőnyílások segítségével pedig ezt keringeti a nap folyamán. A külső fekete, vízhatlan bevonat elnyeli és maximalizálja a nap által kibocsátott sugárzás hatását, így csökkenti a hó tartós magmaradását a tetőn, ezen kívül a ház felhasználja a természeti adottságokból fakadó meredekséget az optimális hőszigetelésre és hőelosztásra évszaktól függetlenül.

„A Trombe- fal működési elve szerint egy masszív külső falból (a „tömegfal”) és az elé épített üvegezésből áll. Ezt a mozgatható árnyékolószerkezet, valamint a tömegfalban és az üvegezésben kialakított, nyitható-zárható szellőzőnyílások egészítik ki. A tömegfal külső felületét „sötét” színezéssel látják el. Itt történik a napsugárzás által kiváltott hőterhelés elnyelése, amelyet a nagy tömegű fal tárol és késleltetéssel a helyiségbe juttat. A fal külsõ rétegeiben maradt tárolt hőnek a „lemosása” a tömegfalon átmenő szellőző járatok nyitásával, természetes légkörzéssel valósítható meg. (E szellőzőnyílások nélkül tömegfalról, ezekkel együtt Trombe-falról beszélünk.) Az árnyékolók télen éjszaka a kihűlés, nyáron napközben a túlzott felmelegedés ellen védenek.”

Talán nem ártana idehaza sem ilyen és ehhez hasonló építészeti megoldásokkal még inkább telepakolni a legújabb, illetve a jövőben elkészülő terveket, hátha nem kellene többet fűtésdíjat fizetnünk...bár ez nem feltétlenül érné meg a gázszolgáltatóknak, de álmodozni jó!

Elmúlni látszanak azok az idők, amikor nagyszüleink bútorának beszerzése és felújítása vagy minimál stílusú berendezések gyűjtése volt a divat?! Nem hiszem, hogy a Peter Rolfe által tervezett próbababa, ruha-és ékszer tároló, alsónemű tartó komód ötvözéséből létrejött testbútor nagy áttörést fog jelenteni a trendekben, mindenesetre érdekes ötletnek lehetünk szemtanúi.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon ki lehet a célközönség...Megrögzött agglegények, illetve szinglik, esetleg erotomán párok? A guminők és gumiférfiak egyeduralkodására próbáltak csapást mérni? Vagy pusztán csak figyelemre áhítozott a készítő? A választ sajnos nem tudom, de lehet, hogy a kedves olvasóközönség rengeteg ötlettel vagy meglátással tud hozzájárulni az amúgy szépen kidolgozott, ámbár funkciójában megkérdőjelezhető bútordarabok jövőbeli életéhez.

Személy szerint maradok inkább a mediterrán hangulat és a minimalista stílus összemosásánál, az valahogy közelebb áll a szívemhez, mintha telepakolnám a lakást torzókkal.