Egyre többször veszem észre magamon, hogy a múltba, a gyerekkoromba révedek. Nem azért, hogy elfeledtessek valamit a jelen nehézségeiből, bár volna mit; nem azért, mert nincs jövőképem vágyaim és álmaim; és nem is azért, mert azt gondolom, hogy régen minden jobb volt.

Nagyon szeretem azokat a bútorokat, amelyek formáját kedvünk szerint alakíthatjuk, mert így azt az érzetet keltik bennem, hogy egy bútordarab áráért sokat kapok. Legújabb kedvencem a holland Studio Lorier Wave Bookshelf fantázianevű könyvespolca, amely pillanatnyi lelkiállapotunknak megfelelően formázható.

Ahányszor csak tehetem, elmondom, hogy szerintem kisebbséghez tartozni nem szégyen, többséghez tartozni nem érdem, és ugyanez fordítva is igaz. Bár sokan a pokolba kívánnak az ilyen gondolatokért, de számomra a megkülönböztetés és az előítéletesség minősül szégyenletesnek, ha az olyanokat érint, akik semmi rosszat nem tettek, és az elfogadás és a tolerancia minősül érdemnek, bármelyik oldalon születik is meg.

Nyolcadik éve az egyik kedvenc őszi eseményünk az Art Market Budapest művészeti fesztivál, úgyhogy nagy örömmel ajánljuk figyelmetekbe az idei programot, amely a mai naptól indul és vasárnapig tart. Az Art Market Budapest Kelet-Európa vezető és Európa egyik számottevő kortárs képzőművészeti vására és a legnagyobb Magyarországon megrendezésre kerülő művészeti kiállítás is egyben.

Édesapám egészen aprócska gyerekként ugyan, de átélte a 2.világháború borzalmait, ami mélyen beleégett a lelkébe. Azóta is lázasan próbálja értelmezni a történéseket, ami azt jelenti, hogy minden információt magába szív, ami ezzel a témával kapcsolatos, legyen szó előzményekről, a történtekről, vagy éppen az utóéletről. A minden információ szó szerint azt jelenti, hogy minden információt, így a szülői otthon tele van például könyvekkel.

Októbert 10-én szerdán nyílik Antal "BAANTAL" Balázs művész, dizájner, Manzárd Café társszerkesztő egyéni kiállítása és termékkollekció-bemutatója a Design Hét Budapest programsorozat keretén belül a Szenecsár Galéria és Kreatív Műhelyben.

Miben különbözik Philip Zimbardo Pszichológia mindenkinek című könyvsorozata a többi pszichológiával foglalkozó, tanulásra is alkalmas könyvtől? Abban, hogy bárki számára könnyen befogadható információkat közöl élvezetes, olvasmányos, üdítő stílusban. Úgy osztja meg a mérhetetlen mennyiségű tudást, hogy az ismeretanyag észrevétlenül rögzül az olvasóban, közelebb hozva őt önmagához és mások megértéséhez is egyaránt.

Imádjuk az őszt, de nem csak az időjárás vagy a természet színváltása miatt, hanem mert ilyenkor vannak a kedvenc, művészettel és dizájnnal foglalkozó programjaink is. Október 5-én, azaz két nap múlva indul például a Design Hét Budapest, amely az évfordulóra való tekintettel a megszokottól eltérően nem 10, hanem 15 napon keresztül várja majd az érdeklődő nagyközönséget, több mint 150 eseménnyel.

A tegnapi nagy bejelentésnél, hogy elindult a Manzárd Café Shop, említettem már, hogy a Manzárd Café indulásakor pontosan tudtuk Lacival, hogy a blogolásnál többet is szeretnénk kihozni magunkból, és a lehetőségekből. A kávézóval egybekötött, galériával fűszerezett dizájnbolt terve és a hazai tehetségek elkötelezett támogatása ezzel az egész vállalkozással már 8 évvel ezelőtt is ott volt a fejünkben, igaz csak nagy vonalakban.

Amikor elindult a Manzárd Café 2010-ben már az első pillanatban egyértelmű volt, hogy szeretnénk valami nagyobbat is kihozni belőle, mint egy egyszerű blog. Már akkor világosan láttuk Lacival, hogy szeretnénk egy valódi Manzárd kávézót, amelyben egy galériával egybekötött designbolt is helyet kap, ahol leginkább tehetséges magyar művészeket támogatunk a megjelenés lehetőségével. Az évek múlásával első lépésként elindult a magyar művészeket támogató posztsorozatunk, és további lépéseket is terveztünk.

Korábban már olvashattatok tőlem arról, hogy évtizedekkel ezelőtt azért indultam el a kegyetlen őszinteség útján, mert meguntam, hogy gyakorlatilag minden nap minden percében azon aggodalmaskodom, hogy kinek, mikor, hol és mit füllentettem, ferdítettem, hazudtam.

Már a blog első, nyolc évvel ezelőtt írt bemutatkozóposztjában kiemeltük, hogy hiszünk abban, nem lehet elégszer felhívni az emberek figyelmét egy-egy fontosabb témára. Nagyon döcögősen haladunk a fejlődés irányába, újra és újra beszélni kell olyan alapvető fogalmakról, mint például a környezetvédelem. Az emberi hanyagság miatt óceánokban úszkáló, hozzávetőlegesen 150 millió tonna műanyag hulladék jelenti a legnagyobb veszélyt az élővilágra, ez a mennyiség pedig az előrejelzések szerint a következő évtizedben megháromszorozódhat. Bárki tehet azért, hogy ez ne így legyen. Mindenkinek kell tennie valamit az ügy érdekében!

Azok a művészek, designerek, akik különböző eszközökkel háromdimenziós, anamorfikus optikai illúziókkal próbálják levenni az embereket a lábaikról, mindig kitüntetett figyelmet kapnak a Manzárd Cafén. Számos posztban mutattunk már be figyelemreméltó tehetségeket, Stefan Pabst német festő, illusztrátor, grafikusért pedig 2015-ben rajongtunk egy kicsit egy nagyon különleges kígyós átverés kapcsán.

Amikor diák voltam, nem kifejezetten szerettem a tankönyveket, manapság azonban imádok olyan kiadványokat olvasni, amelyek bevezetnek egy-egy téma rejtelmeibe. Persze lehet, hogy ez csak akkor van így, ha olyan kiadványról van szó, amelynek témája kiemelten foglalkoztat. Mindenesetre a Cser Kiadó Kis Műterem című sorozata pont az a kategória, amely tökéletes kikapcsolódást és könnyed és észrevétlen tanulást jelent a számomra.

Nem mondhatnám, hogy különösebben felizgat a sakk, de az egyedi, érdekes, szokatlan formában megdizájnolt sakkfigurák azért néha okoznak pulzusszám-emelkedést. Ezt sikerült elérnie Daniel Skoták cseh ipari formatervezőnek a betonból készített minimalista sakkfigurákkal.

Én sajnos nem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki különböző embercsoportokat démonizál, bűnösnek tekint és kiált ki, aki szorongó, gyűlölködő zombikká változtatja az embertársait, úgyhogy instant válaszok helyett magam térképezem fel a valóság millió árnyalatát. Mindenki az ismeretlentől fél, amelyre egyetlen gyógyír van, a szembenézés és a megismerés. Ha megismersz valamit vagy valakit, onnantól kezdve lehetetlenség a korábbi szemszögből vizsgálódni, és akár az empátia is beköltözhet a mindennapokba.

A kezdőképen látható furcsa ugrálóvárra hasonlító installáció a külseje alapján semmit nem árul el arról, hogy milyen csodalátvány fogadja a belsejébe érkező érdeklődőket. Mondhatni, a rút külső csodálatos belsőt takar, úgyhogy érdemes a felszín alá is benézni!

Nem értem, hogy miért teszünk úgy, mintha a szülő nem tudná elmagyarázni a gyereknek, amit lát. Ha ezt feltételezzük, akkor azt mondjuk, hogy a szülő buta. Bár, amennyiben a korlátoltságot adja át, akkor jogos ez az elmélet.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy vízzel teli zacskókat látsz a képeken! Dylan Martinez művész egyszerűen csak Water Bags fantázianévvel ellátott sorozatában tökéletes illúziót hozott létre. Akkor veszed észre, hogy valami nem stimmel, amikor egy kicsit jobban odafigyelsz a részletekre.

Július végén, Samsung-posztsorozatunk második részében beszéltem arról, hogy a velünk szembejövő témák és hosszú évek tapasztalata alapján milyen trendek figyelhetőek meg a lakberendezésben. Ennek zanzásított lényege, hogy a vásárlók igényeit maximálisan figyelembe véve és kielégítve a tervezők és a lakberendezők is egyaránt arra törekszenek, hogy a rendelkezésre álló tér optimális, helytakarékos berendezésére minél praktikusabb, több funkciót is ellátó lakberendezési kiegészítőkkel kedveskedjenek a lakástulajdonosok számára.

Ahogy korábban írtam az egyik kedvenc könyvsorozatommal kapcsolatban, minden gondolatunk és tettünk hatással van a testünkre, láthatóak a táplálkozási szokások, az életvitelünk, a cigi, a pia, a drog és a gyógyszerek félreérthetetlen jelei, az öröm és a bánat, a nevetés és a nehézségek okozta ráncok, és az is, hogy ezekkel foglalkozunk-e vagy sem.

A pazarlás és a hulladékgyártás olyan méreteket ölt, amely egyre kezelhetetlenebb, és kétség sem férhet hozzá, hogy a jövőnk egyre retkesebb lesz, ha nem vagyunk hajlandóak változtatni a hozzáállásunkon.

A Luzinterruptus nevű spanyol művészcsapat a kedvenceink közé került az elmúlt években, de sajnos a különböző nehézségek és megpróbáltatások miatt nem igazán volt idő és energia minden favorit munkásságának lekövetésére. A legtöbbjükről csak azért sikerült update-et készíteni, mert valamilyen extra különleges dologgal felhívták magukra ismét a figyelmet, így a nagy oldalak is beszámoltak róluk, aminek a monitorozására amúgy volt erőm.

Kevés üdítőbb elfoglaltság van számomra annál, mint az, amikor újra gyerek lehetek. Sajnos meglehetősen nehezen tudom előcsalogatni a gyermeki énemet, mert túlságosan is jól beletanultam a felnőtt szerepbe, de azért az elmúlt években megtanultam, hogy milyen eszközök vezetnek sikerre.

Az elmúlt hónapokban nagyon sokszor eszembe jutott Dinara Kasko ukrán cukrászmester, sütidizájner és az ő döbbenetesen szép, szobor-szerű finomságai, amelyeket legszívesebben vitrinben tartanék...de persze titkon inkább mindbe beleharapnék.