Ahányszor csak tehetem, elmondom, hogy szerintem kisebbséghez tartozni nem szégyen, többséghez tartozni nem érdem, és ugyanez fordítva is igaz. Bár sokan a pokolba kívánnak az ilyen gondolatokért, de számomra a megkülönböztetés és az előítéletesség minősül szégyenletesnek, ha az olyanokat érint, akik semmi rosszat nem tettek, és az elfogadás és a tolerancia minősül érdemnek, bármelyik oldalon születik is meg.
A megkülönböztetés és előítéletesség önnön tökéletességét hirdetve szűk keretek közé szorítja önmagát és minden elképzelhető módon bánt mindenki mást, aki kívül rekedt a korlátokon, míg az elfogadás, empátia és a tolerancia egyenértékűvé tesz másokkal, békét teremt, szabaddá teszi az egyént és megóv mindenkit, úgyhogy az egyetlen, valódi és járható út az életben. Bármennyire is azt gondoljuk, hogy az előbbi fog majd eredményre vezetni, érdemes újra és újra megnézni, hogy mit mutat az emberiség történelme. És ha azt gondoljuk, hogy eléggé áttanulmányoztuk, vegyük elő újra és újra, majd megint és újfent, egészen addig, amíg észre nem vesszük azt az egyszerű gondolatot, hogy a nyitottság, az együttműködésre való képesség, a csapatmunka az, ami eredményre vezet.
Olyan, mintha az emberek már nem éreznék, hogy mi igazából a rossz, inkább mindent egy kalap alá vesznek, olyat is, ami nem tartozik ebbe a kategóriába, ezzel pedig valóban nagyon szűkösre húzzák a határvonalakat, amin olyan emberek tömege marad kívül, akik valójában semmi rosszat nem tettek. Mi minősül valóban rossznak? Ölni, lopni, csalni, hazudni, másokat testileg és/vagy lelkileg bántani, terrorizálni. Ha valaki ezek egyikét sem teszi, ellenben a boldogságra és a szabadságra törekszik, tud szeretni, tisztelni, becsületesnek és alázatosnak lenni, azt nincs miért bántani, azt megóvni kell fajtól, nemtől, nemzetiségtől, nyelvtől, etnikai származástól, vallástól, politikai vagy bármely más meggyőződéstől, fogyatékosságtól, egzisztenciális helyzettől, kortól vagy szexuális irányultságtól függetlenül! Sokan felröhögnek, ezen, de őszintén hiszek/hiszünk abban a Manzárd Cafénál, hogy a szeretet, megértés, de legalább az elfogadás az egyetlen esélyünk az életben maradásra.
Képtelenségnek tartom, hogy egy olyan, gondolkodó ember előtt, aki gyakran kijózanító és felforgató mondatokkal ugyan, de az ugyanezekre a gondolatokra, az empátiára, nyitottságra és az összefogás fontosságára tanít, ne tudnék elismeréssel tekinteni, és úgy érezni, hogy van remény a világ és benne az emberiség számára.
Aki előtt ebben a posztban virtuálisan meghajolok, az Yuval Noah Harari, aki a Sapiens és a Homo Deus című könyveiben az emberiség múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozik. Tudom, hogy ez a téma megüli az emberek gyomrát, és kétség sem férhet hozzá, nem egyszerű kérdéseken mereng a történelmi tényeket vizsgálva, mégis rendkívül szórakoztatóan és olvasmányosan teszi ezt.
A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár ott kezdi a történetét, ahol mi még csak jelentéktelen majmok voltunk, végigvezet a rögös és elképesztő fejlődéssel teli úton egészen addig, ahol a "világ uraivá váltunk", majd továbbmegy, elgondolkodtatóan és világosan, sokszor nagyon is meglepően vázolja fel az emberiség lehetséges jövőit, arról elmélkedik, hogyan válhat az ember végül istenné, és mi lehet majd az értelem és a tudat sorsa. A most megjelent 21 lecke a 21. századra című új könyvében pedig a jelenre és az emberi társadalmak közvetlen jövőjére koncentrál. Megvizsgálja a világ társadalmait leginkább formáló, és a bolygónk jövőjét legnagyobb valószínűséggel befolyásoló erőket.
Yuval Noah Harari könyvei semmit nem vettek el, hanem totálisan megerősítettek a bekezdésben írt gondolatfolyam helyességével kapcsolatban, de persze ennél még sokkal többet adtak számomra. Egyszerre borzasztottak el, ábrándítottak ki és töltöttek meg reménnyel a jelenben a múlt igazságai, és ijesztettek meg a lehetséges disztópikus jövő képei, amelyet elkerülhetünk...de nem egyedül, hanem összefogva:
"A korábbi nemzedékek úgy gondoltak a békére, mint a háború ideiglenes hiányára. Mi ma úgy gondolunk rá, mint a háború valószínűtlenségére. Amikor 1913-ban az emberek azt mondták, hogy Franciaország és Németország között béke van, ezt úgy értették: "Franciaország és Németország jelenleg nem háborúzik egymással, de ki tudja, mi lesz jövőre?" Amikor ma azt mondjuk, hogy Franciaország és Németország között béke van, azt jelenti, elképzelhetetlen, hogy bármely előre látható körülmények között háborút kezdjenek egymással. És nem csak Franciaország és Németország között áll fenn béke, hanem a világ több (noha nem az összes) országa között. Nem létezik olyan forgatókönyv, amely szerint jövőre háború tör ki Németország és Lengyelország, Indonézia és Fülöp-szigetek, vagy mondjuk, Brazília és Uruguay között."
Fontos, témáját tekintve nehéz és sokszor megbotránkoztató olvasmányokról van szó, amelyek úgy mutatják meg a történelmünket és a lehetséges jövőt, ahogy senki más nem tette idáig. Úgy tesz fel és olyan kérdéseket, ahogy és amiket még senki, és olyan válaszokra jut, amelyek minimum elgondolkodtatnak és változtatásra sarkallnak, de gyakran felérnek egy-egy atyai pofonnal is, persze ez utóbbit inkább azok fogják érezni, akik zártabb illúziók között élik a mindennapjaikat. Bár végül is azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a végig érezhető összetett, okos és tűpontos érvelés indítja el az olvasót az együttérzés és együttműködés, vagyis a valódi megoldás irányába.
Sapiens - Az emberiség rövid története
A tűz tett minket veszedelmessé. A pletyka együttműködővé. A mezőgazdaság még éhesebbé. A mitológia tartotta fenn a törvényt és a rendet. A pénz adott valamit, amiben mind bízhatunk. Az ellentmondások teremtették meg a kultúrát. A tudomány tett minket a teremtés urává. De egyik sem tett boldoggá…A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár szerint így foglalható össze annak története, ahogyan jelentéktelen majmokból a világ uraivá váltunk.
A könyvet az Animus Kiadó kínálatában kedvezményesen vásárolhatod meg. Részletekért kattints ide.
Homo Deus - A holnap rövid története
Legyőztük a pusztító éhínséget. Megfékeztük a gyilkos járványokat. Véget vetettünk az öldöklő háborúknak. De mihez kezdjünk ezek után? Kíséreljük meg legyőzni az öregedést? Próbáljuk meg kicselezni a halált? Tegyük az embert istenné? A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár, Yuval Noah Harari elgondolkodtatóan és világosan vázolja fel az emberiség lehetséges jövőit, és hogy miként válhat a Homo sapiens Homo deusszá.
A könyvet az Animus Kiadó kínálatában kedvezményesen vásárolhatod meg. Részletekért kattints ide.
21 lecke a 21. századra
Lényegtelen információkkal elárasztott világunkban a tisztánlátás hatalom. Vajon értjük még egyáltalán a világot, amelyet alkottunk? Tudjuk, mi történik körülöttünk, melyek a jelen legnagyobb kihívásai és döntései? Tudjuk, hogy mire tanítsuk a gyerekeinket? Ez a könyv nem történelmi narratívának, hanem válogatott leckék gyűjteményének készült. Ám ezek a leckék sem szolgálnak egyszerű válaszokkal. Céljuk, hogy további gondolkodásra késztessenek, és segítsenek az olvasónak részt venni korunk fontos párbeszédeiben. Mit jelez Donald Trump hatalomra kerülése? Mit tehetünk a járványszerűen terjedő álhírek ellen? Miért van válságban a liberális demokrácia? Isten visszatért? Új világháború közeleg? Melyik civilizáció uralja a világot? A Nyugat? Kína? Az iszlám? Nyitva hagyja-e a kapuit Európa a bevándorlók előtt? Meg tudja-e oldani a nacionalizmus az egyenlőtlenség és a klímaváltozás problémáit? Mihez kezdjünk a terrorizmussal?
A könyvet az Animus Kiadó kínálatában kedvezményesen vásárolhatod meg. Részletekért kattints ide.
A recenziós példányokat a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
