Ahogy már korábban is bemutattuk, Jean-François Fourtou francia művész előszeretettel játszik a perspektívákkal, a képzelet és a mágia világával. Rendszeres időközönként lepi meg a rajongóit újabb kedvességekkel, furaságokkal, amelyek bárkit visszarepíthetnek a gyerekkor édes könnyedségébe. Ilyen például a 2011-ben Marokkóban bemutatásra került megfordított ház is.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének és az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem (ELTE) Etológia Tanszékének kutatói - akiknek tanulmánya idén januárban jelent meg a Current Biology című szakfolyóiratban - szerint a kutyák és a néhány hónapos csecsemők meglepően hasonló érzékenységgel rendelkeznek az emberi kommunikációt illetően. Az eredmény segít megmagyarázni, hogy miért kezeli sok ember a kutyáját saját gyermekeként.
Romos épületek, penészfoltok, repedések. A peremvidék beavatkozásra váró szabálytalan felületei az igazi terepei Brazília egyik legismertebb utcai művészének. Andre Muniz Gonzaga Dalata bizarr szenvedélyének élve, lerobbant városrészek figyelmünket szinte soha fel nem keltő zugaiba rejtette el ’I See Things’ című sorozatának ijesztően jól sikerült arcait…
A 2010-ben alapított tajvani Anarchy Dance Theatre nevű táncszínház az ugyancsak 2010-ben indított Ultra Combos nevű média design céggel karöltve dolgozta ki a Seventh Sense című előadást, amelyben olyan vizuális orgiában részesíti a nézőket, amely a párját ritkítja.
Szabó-Lencz Péter alkotásairól itt számoltunk be korábban a magyART keretén belül. Művészetéért azóta is rajongunk, így kifejezett kérésünk volt, ha van valami újdonság a puttonyában, mindenképpen értesítsen bennünket róla. Petyka meg is tette, nem olyan régen levél érkezett, amely a legújabb festményeket, digitális grafikákat, sőt, újragondolt órákat, széket és egy szófát is tartalmazott. Lelkesedésünk hatalmas, úgyhogy most ezeket mutatjuk be nektek.
Még tegnap késő délután a segítségeteket kértük. A véleményetekre lettünk volna kíváncsiak. Arra, hogy a mai nappal kapcsolatban milyen saját gondolatok fogalmazódnak meg bennetek. Elismerve azt, hogy talán hamarabb is eszünkbe juthatott volna a dolog, őszinte döbbenet ült ki arcunkra a passzivitást látva…
Nem vagyok nagy rajongója a faliszőnyegeknek; meg a szőnyegeknek sem úgy általában, csak nagyon indokolt esetben tudok igazán örülni egy-egy darabnak. Ez most viszont egy ilyen eset, Faig Ahmed alkotása a maga különlegességével egyből belopta magát a szívembe. Egy röpke pillanatra szerethetővé tette őket, és emiatt máris köszönettel tartozom neki.
Morovián Luca kilóra megvett a bemutatkozásával és különösen azzal, amit levelének utolsó mondataként írt: „Nos, hát azt hiszem összességében ennyit akartam írni...talán még annyit, hogy mostanában apukám szőlője elkezdte benőni az erkélyt és ennek igazán örülök.” Nem tudom, hogy miért tetszik ennyire, de nem az erkély vagy a szőlő miatt. Talán a jól elhelyezett, előre nem látható poén miatt, ami a szürrealizmus irányába billenti a mérleg nyelvét, hisz egy „hivatalos” bemutatkozást nem sűrűn fejeznek be így. Mosolyt csalt az arcomra, a váratlan csattanó pedig előre vetítette számomra, hogy Luca bizony több érdekességet is tartogathat a tarsolyában. A megérzésem beigazolódott, úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy a magyART főszereplője most ő lesz!
Egészen brék: barátunk GOOGLE egy spec oldalon [Google Data Centers] keresztül elérhetővé tette az Univerzum ismereteink szerinti legnagyobb, hálózatba kötött szerverbázisáról készült fotókat! Az Egyesült Államokban, Finnországban, valamint Belgiumban található, összesen nyolc - fokozottan védett - adatközpont >jobbegérújablakos< megoldással nagyítható fotói, a hajtás után...
Évek óta töprengenek egy új budapesti híd gondolatán. Másfél éve még mindenki örült és támogatta, hogy a kormány az Új Széchenyi Tervben egy budapesti gyalogoshíd megépítését szorgalmazta, azóta viszont, mintha némasági fogadalom kötné az érintetteket, nagy kushadás van! Akadtak persze szép számmal jelentkezők a feladatra, nyilván a kihívás nagysága miatt! A logikusan sem feltételezhető ellenérdekeltségek [ sic…] izgatóan kusza hálója - mint motiváció -, bennünk fel sem merült…
A Rolando Rodriguez-Leal és Natalia Wrzask által alapított építészeti-és design cég, az Aidia Studio igazi érdekességgel, egy magával ragadó lámpainstallációval jelentkezett az idei Pekingi Design Hét keretén belül. Hogy mi az érdekes benne? Az apró és szépséges lámpaburák bizony újrahasznosított mázas kerámia joghurt palackokból készültek.
Azt hiszem, hogy a címben minden lényegeset elmondtam arról, amit Craig Wals művelt a Sydney-i Hyde Park South fáival. Életre keltek a művész kivetítései nyomán, ami meglehetősen frusztráló hangulatot ébreszt bennem, persze azzal együtt, hogy nagyon bejön az ötlet.
A szigetországot is komolyan érintő, ráadásul elhúzódó recesszió a brit cégek nagy többségét is spórolásra kényszeríti. A tartós hullámvölgy a megcsappant megbízások miatt ezért a nem tőkeerős, kevesebb lábon álló, esetleg kizárólag belsőépítészetben utazó cégeket is felettébb érzékenyen érinti. Vannak aztán szabályt erősítő kivételek is, ahol még a válság előtt szuperszonikus sebességi fokozatba kapcsolt szekér lassan minden konkurens verdát maga mögött hagy…
Nincs is jobb egy átdolgozott nap után (főleg, ha hűvös őszi/téli napokról van szó) belemerülni egy kád forró vízbe, kilazítani az izmokat, elengedni magunktól a feszültséget, és gyertyafénynél, valami kellemes zenére, behunyt szemmel utazgatni gondolatban egy szépséges helyre. Ennél már csak az lehet a jobb, ha nem csak gondolatban utazhatunk a kádunkban, hanem ténylegesen is. Frank de Bruijn megvalósította ezt az álmot!
Babis Panagiotidis, ismertebb nevén Babis Cloud német művész készítette a képeken látható gomblovat, amely a kéjes és már-már irracionális internetfüggésünkről és az ebből, vagyis az odafigyelés hiányából fakadóan gyakran előforduló problémáról, a vírusok benyalásáról kíván beszélni.
Persze létezhetnek spirituális elméletek, amiket megpróbálok - ugyan affinitás hiányában, ám a téma iránt fogékonyan - magamévá tenni, kitartóan hiszem: egyszer, akár még kozmikus erőket is igénybe véve, de sikerülhet nekem is egy ilyen snájdig tetőtéri kecó…
Különleges látványosságot álmodott meg Adam Niklewicz lengyel művész a Connecticut államban nagy népszerűségnek örvendő City Canvas Public Art Program keretén belül. Hartford-ban, a 215 Pearl St.-en található egykori zsinagóga téglafalára ugyanis egy tölgyfát varázsolt, ami csak akkor rajzolódik ki, amikor víz éri a környezetét.
Robin Protz, türelmes amerikai művész készítette a képeken látható sárkányszobrot, nem kevesebb mint 40.000 darab arany színű gombból. A különleges és légies alkotással az idei ArtPrize Top25-ös listájába is bekerült a közönség által, de aztán a legnagyobb művészeti verseny szervezői kizárták a megmérettetés további részéből, mert a művésznő korábban (a megengedett határidőn kívül) már elkészítette a sárkányt.
Ebben ez a legszebb, de legizgalmasabb is. Kibontasz egy a magyART-ra beérkezett mailt, végigfutod az esetek döntő többségében - mint utóbb szinte mindig kiderül -, szerényre megfogalmazott néhány sort, majd kattintasz a mellékelt linkre. Aztán a szájad marad tátva magától, csak úgy… a látottaktól! Meg ismét, és ismét… és ismét, és nem először, meg nem is utoljára a felismeréstől, hiszen újra ott az orrod előtt a bizonyíték: a színskála két szélső értéke közötti kurvanagy szivárványpacában - nyilván tehetségtől függően -, de kódolva van mindenki sikere! Csak tudni kell játszani a pipettával…
...sokat. Vagyis sosem hagyta abba, az eredmény pedig lélegzetelállító, mint mindig. A francia művész, akire már többször felhívtuk a figyelmet, új alkotásokkal jelentkezett, a főszereplők pedig ismét a tűzőkapcsok. Debombourg most sem tért el a megszokottól, a folyamatban lévő Aggravure című sorozat legújabb darabjai továbbra is a pátoszt, szépséget és a manierizmus természetellenességét jelenítik meg.
Viszonylag ritkán találkozni olyan alkotásokkal, amelyeknek az alapanyagát a játékautók teszik ki valamilyen formában. A Manzárdon is csak egyszer érintettük a témát, és akkor sem arról volt szó, hogy valaki beleépítette volna a művébe ezeket a játékokat, igaz, a mai napig emlékszem a meglepő ecsethasználatra. A ritka alkalmak egyike azonban most jött el a Miss Bugs nevű angol művészduó képében.
Olyan jó néha elbújni a világ elől, egész nap pizsamában maradni, ágyból nézni a tévét (bár ez opcionális), nem csinálni semmi különöset, és úgy nagy általánosságban ez azért a legtöbbünknek sikerül is hétvégén. Tessék megengedni magunknak, hogy kilépjünk a mókuskerékből, mert az nagyon jó lesz nekünk! Ma Carolyn Roper sminkmester, testfestő camouflage alkotásait hoztam inspirációnak a rejtőzködéshez.
Nagyonpéntek lévén most lazítunk a nadrágszíjon. Esti kiadás+napi dizájn+WTF... jahh, meg még divat rovatunk is büszkén mutatja be a tetőtől talpig "csúcsragadozó férfiistenek" innentől kezdve kötelező kiegészítőjét, minden női szívek megolvasztóját...
…belebújva pedig kívánhatnál - de jól fontold meg -, mert mesebeli három helyett, most csak egyet lehet! Mi annak a titkos helynek a neve, ahová „Monotónia” szorgalmas polgáraként egy visszautasíthatatlan lehetőség erejéig kiszakítanád magad...?
Többek között. Merthogy nem csak a csúnyádat, hanem mindenedet nézegeti. De azt már nyilván magatok is észrevehettétek, hogy a vörös bársonyba bizony sok-sok műanyag szemgolyót ágyazott a készítő. Teszteljünk! Tegye gyorsan fel a kezét az, aki soha az életében nem leselkedett, kukkolt (hallgatózott) lélegzetvisszafojtva, a csendes homályba burkolózva! Nah, ugye, hogy nem tobzódnak a magasban a kezek...