Morovián Luca kilóra megvett a bemutatkozásával és különösen azzal, amit levelének utolsó mondataként írt: „Nos, hát azt hiszem összességében ennyit akartam írni...talán még annyit, hogy mostanában apukám szőlője elkezdte benőni az erkélyt és ennek igazán örülök.” Nem tudom, hogy miért tetszik ennyire, de nem az erkély vagy a szőlő miatt. Talán a jól elhelyezett, előre nem látható poén miatt, ami a szürrealizmus irányába billenti a mérleg nyelvét, hisz egy „hivatalos” bemutatkozást nem sűrűn fejeznek be így. Mosolyt csalt az arcomra, a váratlan csattanó pedig előre vetítette számomra, hogy Luca bizony több érdekességet is tartogathat a tarsolyában. A megérzésem beigazolódott, úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy a magyART főszereplője most ő lesz!

Morovián Luca

„Morovián Luca egy szárnyait bontogató ifjú tervezőgrafikus. Vagy nem. Vagy igen. Vagy gyógypedagógus. Esetleg antropológus vagy asztronauta. De legfőképp nem tudom. Azt hiszem már sejtitek, hogy nem a gyógypedagógiai munkásságom miatt írok nektek, bár akár amiatt is lehetne, de nem...

Mindenesetre grafikusi pályám kezdetét illetően talán szolgálhatok némi érdekességgel. Mivelhogy egyelőre csak kezdete van. Kiskorom óta szeretek rajzolni, általánosban sokat festettem, vagy ha épp nem, akkor az antirasszizmus jegyében írtam regényeket fajtiszta és korcs kutyákról. Középiskolában eltitkoltam érdeklődésemet a rajzolás iránt, csak nagyon kevés embernek mutattam meg munkáimat, pedig akkoriban elég sok mindennel próbálkoztam a drámaírástól a szemétszobrokig. Azt hiszem, a legtöbbet az ELTE Gyógypedagógiai Karának köszönhetem, különösképp a „Didaktika” és a „Pedagógiai módszertan” előadások közben sikerült a legtöbbet csiszolnom stílusomon.

Aztán jött egy passzív félév az egyetemen és két nagyon aktív az Óbudai Képzőben. (Új és roppant trendi nevén OXI) Nagyjából megtanultam számítógéppel bánni, illetve kockák és pucér emberek segítségével rajzolhattam, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Most a gyógypedagógiai mellett foglalkozom grafikával, ha épp nincs munkám, akkor önként fárasztom magam fiktív feladatokkal. Nincs különösebb motivációm, egyszerűen csak szeretek ügyködni és pöszmögni.

Azt hiszem, minden hatás, ami ér, inspirál és alakít. Zene, film, színház, ruhák, emberek, szárnyas majmok, szupernyulak, hegyek és szomorú léggömbök. Talán ezek a legfontosabb inspirációim.

A blogomon a kedvenc darabjaim nagy része fent van. Nos, hát azt hiszem összességében ennyit akartam írni...talán még annyit, hogy mostanában apukám szőlője elkezdte benőni az erkélyt és ennek igazán örülök.”

Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, designer, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!