A sorozatpremiernél aktuálisabb pillanatot keresve sem lehetett volna találni arra, hogy Szvetlana Alekszijevics - Csernobili ima című könyvét (és persze a belőle készült sorozatot is) figyelmetekbe ajánljam, hacsak nem a mostani csernobili erdőtüzet. Aztán megjelent a COVID-19 koronavírus, és bár a témáját tekintve teljesen más drámáról szól a könyv, rengeteg áthallást lehet felfedezni a jelen helyzettel kapcsolatban. A láthatatlan veszély szorongató élményét, a kiszámíthatatlan sorozatgyilkos miatti rettegést most gyakorlatilag az egész emberiség átéli.

A koronavírus nálunk is teljesen új gondolkodásmódot követel meg, de az első pánik után, pár nap alatt átszerveztük a munkafolyamatokat, kialakítottuk az új kereteket, létrehoztunk egy helyszínt, és útjára indítottuk az online kurzusainkat konferenciahívásos rendszerben, valamint elkezdtük felvenni a videókat, összevágni a snitteket, zenét írni a készülő online rajz-tanfolyamainkhoz.

Már többször hallottam vagy olvastam azt a véleményt, hogy fölösleges az Akaraterő-höz hasonló önsegítő könyveket olvasni, mert úgysem működnek azok a tanácsok, amelyeket az írók adnak. Az én tapasztalatom azonban az, hogy bennem a gyakran mások véleménye alapján kialakított és saját magam által fenntartott, akár évtizedek óta hordozott akadályok miatt nem mennek simán a dolgok. Azonban, ha belekezdek valamibe és közben kétségem sincsen, hogy végig is viszem a dolgot, akkor minden esetben sikerül elérni a vágyott célt. Ez ilyen egyszerű.

Pontosan úgy éreztem magam egész életemben, ahogy Brené Brown a Bátran a vadonban című könyvében megfogalmazta, ő sem tartozott igazán sehová sem, mindenhol kilógott a sorból, és rengeteget küzdött, hogy ezt megváltoztassa.

Joseph Ford brightoni fotóművész és kötésben jártas barátja, Nina Dodd egy szívemhez közel álló együttműködést hozott létre az elmúlt években. A Knitted Camouflage című projektjükben rejtőzködő embereket jelenítenek meg a tudásukat egyesítve.

Vannak valódi hőseink, orvosok, nővérek, mentősök, szociális- és idősellátásban dolgozók, patikusok, bolti eladók, pénztárosok, árufeltöltők, futárok, szállítmányozók, taxisok akiknek végtelen hálával tartozunk mindannyian.

Amikor már nem tudok mit kezdeni a rengeteg feladat és elvárás és a világban tapasztalt félelmetes és/vagy szomorú helyzetek és események okozta szorongással, mint például most, ezzel a koronavírus világjárvánnyal, és éppen senki sincs a közelemben, akinek ki tudnám önteni a lelkemet, olyan könyveket olvasok, amelyek felemelnek a földről és feltöltenek energiával.

Spenser Little amerikai autodidakta művész a drót megszállottja. Az elmúlt 15 évben számtalan izgalmas szobrot, drótfirkát-és rajzot, valamint lakberendezési kiegészítőt készített különböző könnyed vagy éppen súlyos témákban.

Azok az emberek, akik háziállatot tartanak tudják, hogy kedvenceik micsoda érzelmi intelligenciával rendelkeznek, mennyire ragaszkodnak és hűségesek, hogy egytől egyik önálló egyéniségek. Látják, ahogy velük vagy fajtársaikkal, a külvilággal kommunikálnak, ahogy játszanak, ahogy nevelik az utódaikat, amennyire szomorúak, ha valaki eltávozik közülük vagy emberbarátaik közül.

Esther Choi séf, étteremtulajdonos, író, fotós a maradék szabadidejében egy olyan, egyedi szakácskönyvet készített, amelyben különböző művészek és designerek által inspirált receptek találhatóak, olyan ételfotókkal megfűszerezve, amelyet még egyetlen hasonló könyvben sem láttam.

Ani Abakumova orosz művésznő és férje, Andrei Abakumov programozó egészen különleges alkotásokat készít algoritmusok, mérhetetlen kitartás és kézügyesség elegyítésével. Többek között azt is bebizonyítják ezzel az érdekes sorozattal, hogy a mesterséges és természetes milyen jól megfér egymás mellett, sőt kiegészíthetik egymást és csodákra képesek együtt, minden csak a felhasználókon múlik.

Mindig érdekeltek Albert Einstein tudományos elméletei, el is olvastam, sőt ajánlottam is olyan könyvet a blogon, amely ezeket magyarázza a lehető legegyszerűbb formában. A saját szemszögéből nézve végtelenül egyszerűnek találta a világegyetem működését, mégis a hozzám hasonló átlagos halandóknak néha igencsak meggyűlik a baja az értelmezéssel.

Shira Barzilay kifejező festményein az emberek szerves részei a művészeti alkotásnak. Puzzle-darabkák, akik előtűnnek az arc mélyebb tónusaként, néhol sziluettként foglalják magukba a furcsa, emberszerű lények valamelyikét.

Donna Wilson textiltervező furcsa és mégis nagyon szerethető, puha játékfiguráival hívta fel magára a figyelmet, és gyűjtött maga köré egyre nagyobb rajongóbázist az elmúlt években. A fantáziája azonban új helyszínre repítette, és megtervezte az Abstract Assembly nevű ötletes székkollekciót, amelyet a saját akvarellfestményei ihlettek.

Az elmúlt évek nehézségei miatt kevesebbet voltam emberek között, kifejezetten kerültem őket, a városi nyüzsgést. Bár csak 2-3 év mélyrepülésről volt szó, mióta egyre többet járkálok Budapesten, megdöbbenve tapasztalom, hogy az emberek fizikai és mentális állapota siralmas irányba változott ezalatt az idő alatt.

Kaori Kurihara kerámiaművész elképesztően gyönyörű növényeket készít meglehetősen aprólékos és időigényes alkotói munkával. A végeredmény sokszor nagyon is ismerős, néha felsejlik egy-egy banán, ananász vagy karfiol körvonala, de mégis minden alkotás okoz valami meglepetést.

Minden szellemi és lelki munka közül az egyik legnehezebb számomra a jelenben lenni. Mindig a múlton merengek, sajnálkozom, dühöngök különböző dolgokon, sérelmeken, manapság pedig egyre többször nosztalgiázom és néha visszavágyok egy-egy időpontba; vagy a jövőt fürkészem és leginkább a szorongást érzek. 

Dirk Koy svájci művész összefűzött és ezzel végtelenre állított videóit, animációit órákig képesek volnánk nézegetni, mert új és érdekes perspektívából, szemszögből mutatják meg számunkra a hétköznapi valóságot.

A januári hónapot Napoleon Hill A siker törvénye tizenhat leckében című négy kötetes könyvsorozatának társaságában töltöttem, mert úgy éreztem, hogy a szürke, hideg és ködös évindítás közben muszáj valami inspiráló közeget választanom a feltöltődéshez, a hamarosan bekövetkező tavaszi kibontakozáshoz, és persze a várva várt siker eléréséhez.

Amey Kandalgaonkar shanghai-i építész, fotós izgalmas építészeti megoldással állt elő, amikor megtervezte az úgynevezett "House in the Rock"-ot. Gyakorlatilag egy hatalmas sziklában helyezte el a multimilliomosoknak szánt lakást.

Ősszel és télen, az ünnepek előtt és után, az évkezdés hosszadalmas folyamata közben, a szürkeségben és a hidegben vágyom a testesebb ételekre, a művészfilmekre, a fajsúlyos, mély, felkavaró gondolatokra és eszmékre; ebben az időszakban alakítok a legtöbbet tudatosan a személyiségemen, hogy aztán újult erővel, felvértezve vágjak neki a kikeletnek és a nyári zsongásnak.

Mikor legutoljára írtam az Ella & Pitr francia művészduó alvó embereket ábrázoló gigantikus festményeiről, még nem volt akkora az alvásigényem, mint az elmúlt években, és az éntudatom sem volt azon a szinten, ahol most, így az alkotások mérete nyűgözött le inkább és nem a mondanivalójuk.

Ruediger Dahlke Depresszió, a pozitív lehetőségek tárháza című könyvében olvastam először Hermann Hesséről. A német pszichoterapeuta, természetgyógyász, író behatóan elemzi az irodalmi Nobel-díjas német-svájci író, költő és festő depresszióját, annak kialakulását, felfejti az okokat, megmutatja a kiútkeresést, én pedig érintettségem okán végül közvetlen közelségbe kerültem vele ismeretlenül is.

A Petcozy egy kompakt játszóház macskák és kisebb testű kutyák számára, amelyet a szingapúri Design On Shell stúdió készített. Játékra és pihenésre egyaránt alkalmas kiegészítőről van szó, amelyet az egyszerű és letisztult dizájn miatt még egyfajta modern szoborként is ki lehet állítani minimalista lakások különlegességeként.

Az életünk folyamán számtalan olyan remek, kiemelkedő és lélekemelő könyvel találkozunk, amely megváltoztatja az életünket. Az egyetlen probléma csak az, hogy a bennük foglalt lényeget a hétköznapok sodrásában újra és újra elfelejtjük.