Ruediger Dahlke Depresszió, a pozitív lehetőségek tárháza című könyvében olvastam először Hermann Hesséről. A német pszichoterapeuta, természetgyógyász, író behatóan elemzi az irodalmi Nobel-díjas német-svájci író, költő és festő depresszióját, annak kialakulását, felfejti az okokat, megmutatja a kiútkeresést, én pedig érintettségem okán végül közvetlen közelségbe kerültem vele ismeretlenül is.
Ebben a könyvben, miközben a mentális betegség összetevőit boncolgatták, részleteket is közöltek Hesse könyveiből, és mivel minden egyes mondata tökéletesen visszaadta a depresszió és a kigyógyulás reményébe vetett rendíthetetlen hit lényegét, eldöntöttem, hogy el fogom olvasni Hermann Hesse minden egyes magyarul megjelent könyvét, amely folyamatban nagy segítségemre volt a Helikon kiadó, aki egyrészt kiadta/kiadja az életműsorozatot, valamint a Helikon Zsebkönyvek sorozaton belül több kiemelkedő könyvét is.
Bár a Sziddhártha című könyvéből olvashattam hosszabb-rövidebb részleteket Dahlke könyvében, mégis Hesse Rosshalde című könyve keltette fel először e figyelmemet a leírása alapján, ugyanis a művészélet kérdéseit feszegeti benne.
Végül olyan pontos és varázslatos leírását találtam meg ebben a könyvben a művészléleknek, amelyet soha, sehol máshol nem olvastam még. Gyógyító erővel hat a megértésen keresztül! Nem csak a folyamatosan önmagukkal vívódó művészeknek kellene elolvasni, hanem terápiás jelleggel, a jobb megértést segítendő azoknak is, akikek vannak művész ismerőseik, sőt, mindenki másnak, aki valaha szeretett bármilyen művészt és alkotását, és szerette volna jobban megismerni a bennük lezajló lélektani folyamatokat. Aztán sorban jött a többi, új kiadású kötet a Helikon Kiadó jóvoltából. A Demian, a Kerék alatt, és A pusztai farkas, A napkeleti utazás és a közelmúltban az újra kiadott Az üveggyöngyjáték, amelyektől egytől egyig elakadt a lélegzetem, és remélhetőleg hamarosan újra elérhető lesz a Narziss és Goldmund is, valamint folytatódik ez az elképesztő sorozat.
A legfontosabb útravaló amit tőle kaptam könyvein keresztül, a bátorság a nehézségek elviselésére, hiszen minden folyamatnak van értelme, minden vezet valamilyen irányba, még akkor is, ha a nehézségek kellős közepén semmit nem látunk belőle. A nehézségek nem az ellenségeink, hanem a segítőink, akik önmagukon keresztül mutatnak rá a helyes irányra. Hiszen mi az, amiből a legkönnyebben észrevesszük, hogy mit akarunk? Az az állapot, amit nem akarunk. Ezek csak tükrök.
A könyvei alapján úgy tűnik, hogy Hesse szó szoros értelemben megpróbálta kiírni magából azt a rengeteg szenvedést, amit saját énjének, életcéljának elfojtása okozott, és végül megtanulta elfogadni, és megpróbálta a legtöbbet kihozni belőle. Mint ahogy könyvei szereplői is, amelyek közül a Sziddhártából tűnik ki egyértelműen az a belső lelki folyamat, ahogy eljuthatunk az elfogadás állapotáig. Ha magunkévá tudjuk tenni ezt a tanítást, megszerezhetjük az irányítást az életünk felett, amely dolog manapság is kifejezetten fontos téma mindenki életében.
Hesse élete és könyvei reményt jelentenek minden olyan ember számára, aki a depresszióval, szorongással, önértékelési problémákkal küzd. Felemelnek a padlóról, és erőt adnak ahhoz, hogy újra és újra keressük az életünk értelmét, pontosan addig, amíg meg nem találjuk, ha pedig megtaláltuk, akkor addig menjünk felé, ameddig oda nem érünk, még akkor is, ha számtalanszor esünk pofára útközben, és ha ott vagyunk, bátran éljük meg, még akkor is, ha az egész világ ellenünk van. Ha Hesse életműve nem elég példa arra, hogy a legnagyobb szenvedéseknek is van értelme, ezek segítségével érhetünk el a célunkig, akkor semmi.
Hermann Hesse - Rosshalde
Hermann Hesse több írást is szentelt az őt magát is komoly kihívások elé állító „művészlét” kérdéseinek, amelyekben többek között a művész és a környező világ gyakran súlyos konfliktusokkal terhes kapcsolatát boncolgatta. A Narziss és Goldmund, a Gertrud és a Klingsor utolsó nyara mellett ezek sorába tartozik a nagyjából száz éve született, 1912-13-ban írt és 1914-ben megjelent Rosshalde is, amelynek (fiktív) főhőse egy igen tehetséges, ismert és sikeres festő, Johann Veraguth. Ekkoriban Hesse még nem kezdett el festeni, de számos festőbarátja volt – saját alkotói tapasztalatai mellett nyilván ennek is köszönhető, hogy a szerző rendkívül érzékletesen írja le, hogy mit jelent a művészi látásmód, illetve hogy mennyi öröm és mennyi kínlódás kíséri az alkotás folyamatát. A regénybeli Veraguthnak hatalmas árat kell fizetnie művészi sikereiért: házassága tönkremegy, a festő a hatalmas rosshaldei birtok egyik, a felesége, Adele pedig a másik végében lakik, idősebbik fiuk, a bentlakásos iskolába száműzött Albert már csak ritkán látogat haza, és a házaspárt egyedül a kisebbik fiú, Pierre tartja még valamennyire együtt. Veraguth már kizárólag a festészetnek él, és a váratlanul felbukkanó régi jó barátjával folytatott beszélgetések során arra is rádöbben, hogy művészetének legfőbb ihletője a boldogtalansága. A sors fintoraként, Veraguth csak egy súlyos szerencsétlenség árán szabadulhat e kilátástalan helyzetből, és egy új – teljesebb és boldogabb – élet reményét csak egy másik földrész, Ázsia kínálhatja fel neki.
A könyvet ide kattintva szerezhetitek be kedvezményesen.
Kerék alatt
A Kerék alatt megjelenésekor (1905) – az egy évvel korábban publikált Peter Camenzind sikerének köszönhetően – már ismert és elismert írónak számított Németországban. A regény megírásakor a húszas évei közepén járó író részben személyes élményeiből, a saját gyermekkorából merített inspirációt új könyvéhez, merthogy Hesse, történetének főhőséhez hasonlóan, egy ideig szintén a maulbronni kolostor teológiai szemináriumának diákja volt, és akár csak a regénybeli Hans Giebenrath, ő sem tudta elviselni a merev szabályrendszerű intézmény rideg légkörét, és félbehagyta tanulmányait. Hesse pontos, tárgyilagos, látszólag indulatoktól mentes mondatokkal jeleníti meg a gyermekkor szabadságától és az egyéniség kibontakoztatásának lehetőségétől megfosztott kiskamaszok tragikus sorsát. Különböző okokból és más-más módon, de több diák is idejekorán távozik a kolostorból, ami világosan jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben a nagy tekintélyű maulbronni iskolában. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a regényt a hitleri Németországban betiltották, hiszen Hans Giebenrath – és a többi diák – története végső soron az egyformaságot, az egyéniség feladásával járó alázatos engedelmességet, az állam szolgálatának elsődlegességét hirdető iskola(rendszer) és általában a német nevelési elvek nyilvánvaló kritikája. Másfelől a Kerék alatt persze jóval több is ennél: egy szilárd erkölcsi alapokon álló, érzékeny tollú fiatal író hitvallása az ember élethivatásáról.
"Volt Hansban valami vad, szabálytalan, kulturálatlan, amit először szét kellett törni, egy veszélyes láng, amit ki kellett oltani és el kellett taposni. Az ember úgy, ahogy a természet megteremtette, kiszámíthatatlan, rejtélyes, veszélyes lény. Ismeretlen hegyekből előtörő áradat, út és rend nélküli őserdő. S ahogy az őserdőt is meg kell ritkítani, tisztítani és erőszakkal korlátok közé kell szorítani, úgy az iskola dolga, hogy megtörje, legyőzze és erőszakkal korlátozza a természetes embert; az iskola dolga, hogy hivatalosan jóváhagyott alapelvek szerint mindenkiből hasznos tagot faragjon a társadalom számára, s hogy életre keltse bennük azokat a tulajdonságokat, melyek teljes kifejlesztését végül a kaszárnya gondos nevelésére bízza.”
A könyvet ide kattintva szerezhetitek be kedvezményesen.
Demian – Emil Sinclair ifjúságának története
Az ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is. “Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud.”
1927-ben Hugo Ball, a zürichi dadaizmus vezető egyénisége Hesse születésnapjára megjelentet egy kis életrajzot az íróbarátról, melyben így ír a Demianról: A Demiannal a költő áttör minden határt: áttör önmagához, lehatol egészen az ősi összefonódottságig. És ének ez a mű az anyaság hatalmáról; ének az emberi lény gyökereiről. Nyelvezete áttetszően tiszta, és mégis olyannyira halálosan félelmetes, hogy a Gertrud hangjához hasonlóan képes megszólaltatni a szenvedély, sőt még a vérfertőző, káini szenvedély minden vad, édes ízét is, miközben teljesen tiszta emberi gondolatokat és viharokat is fel tud ragyogtatni. Mert a kor is beleszüremlett ebbe a nyelvezetbe méghozzá milyen kor! Egy testvérgyilkos, lázadó, törvényellenes kor!
A könyvet ide kattintva szerezhetitek be kedvezményesen.
A napkeleti utazás
Leo egyik szolgálónk volt (a szolgálók természetesen ugyanúgy önkéntesen vállalták feladatukat, mint a többiek); segített vinni poggyászainkat, és gyakran beosztották a szószóló mellé is személyes szolgálatra. Ez a jelentéktelen ember rendelkezett valamiféle tetszést keltő, szerényen megnyerő vonással, amiért is mindnyájan szerettük. Derűsen végezte munkáját, gyakran énekelt vagy fütyörészett, és soha nem láttuk, csak amikor szükségünk volt rá: eszményi szolgáló volt. Az állatok is ragaszkodtak hozzá; Leo miatt szinte mindig szegődött hozzánk egy-egy kutya; Leo megszelídítette a madarakat és magához csalogatta a pillangókat. Ama vágy vonzotta Napkeletre, hogy a salamoni kulcs segítségével elsajátítsa a madarak nyelvét.
Hermann Hesse e két elbeszélését Az üveggyöngyjáték című regény kapcsolja össze. A napkeleti utazás 1927 és 1929 között, mintegy a nagy regény előmunkálataként keletkezett, s Hesse magát a regényt is a Napkelet utazóinak ajánlotta. A Sváb életrajz 1934-ben született, és Az üveggyöngyjáték egyik tervezett életrajza volt, amelyet Hesse végül mégsem dolgozott ki teljesen, és nem vett fel a regényébe. A Napkelet, vagyis az egzotikus, távoli, mesés és misztikus Kelet, a fényesség birodalma a romantika óta a német irodalom egyik toposza: a rideg, ésszerűen működő realitás világából való elvágyódás, vándorlás és útkeresés birodalma, amelyben feloldódik idő és tér, és lehetővé válik egyfajta imaginárius szellemi közösség megteremtése. A napkeleti szövetség tagjai múlt-, jelen- és jövőbéli valóságos és költött alakok: művészek és bölcselők, akik életüket egy személyfölötti cél szolgálatába állítják, és nemzeti, vallási és ideológiai különbségektől függetlenül a humánum és a tiszta vagyis a minden érdek nélkül munkálkodó szellem jegyében hatnak és alkotnak. A történet egyik főalakja H. H. egyes szám első személyben tudósít a Szövetségről és a napkeleti utazásról, s megkísérli lehetővé tenni a lehetetlent: ésszel felfoghatatlan szellemi lelki történéseket igyekszik a nyelv eszközeivel a realitás dimenziójában megragadni és ábrázolni. Az 1934-ben íródott Sváb életrajz főhőse, Joseph Knecht mindkét szülőtől örökli azok különböző és közös képességeit: különösen a zene iránti szeretetet és érzéket. A paplány anya családi hagyománya nyomán szellemivé szublimálódik az egyszerű hivatású apa hivatása, a kútmesteré, aki felfedi, tisztán tartja, és az emberek számára elérhetővé teszi a friss forrásvizet vagyis, Bengel szavaival, a Biblia és Luther tanításait.
A könyvet ide kattintva szerezhetitek be kedvezményesen.
Az üveggyöngyjáték
Hermann Hesse fő műve, legnagyobb hatású és – A pusztai farkas mellett – legnépszerűbb írása, Az üveggyöngyjáték a szellemi lét fellegvárába, az utópikus Kasztáliába, ebbe a külvilágtól elzárt, az egyházi szerzetesrendekhez hasonlóan működő pedagógiai tartományba kalauzolja el az olvasót. Maga az üveggyöngyjáték az itt tevékenykedő, legfőbb feladatának a kultúra megőrzését, gyarapítását, illetve a tudás, a műveltség és a humanista értékek terjesztését tekintő, szigorúan hierarchikus felépítésű „nevelési hatóság” kultikus játéka, amelynek célja a tudomány és művészet, illetve a tudomány és a vallás összebékítése – elsősorban a zene, a matematika és a meditáció segítségével. Bár az egy évtizeden át íródó és végül 1942-ben befejezett műben a Németországban már korábban tiltólistára tett Hesse csak közvetett módon utal a hitleri rezsimre, regénye hazájában nem jelenhetett meg (erre majd csak a háború után kerül sor), ezért az először – 1943-ban – a svájci Fretz & Wasmuth Kiadónak köszönhetően került a könyvesboltokba. Az üveggyöngyjáték német nyelven a mai napig kétmillió példányban kelt el, és 28 nyelvre fordították le. Ez a most a Hesse-életműsorozat hatodik köteteként megjelenő regény, a világirodalom egyik kiemelkedő alkotása nagy súllyal esett latba, amikor a Svéd Akadémia 1946-ban Hermann Hessének ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat.
A könyvet ide kattintva szerezhetitek be kedvezményesen.
Sziddhártha
A pusztai farkas mellett Hesse legismertebb műve a Sziddhártha. A végső harmónia megtalálásáig vezető úton kísérjük végig az ifjú Sziddhártha életét, fényen és sötétségen, boldogságon és kétségbeesésen, tudatlanságon és bölcsességen át.
A könyvet ide kattintva szerezhetitek be kedvezményesen.
A pusztai farkas
A pusztai farkas Hesse talán világszerte legismertebb és legvitatottabb könyve. Nem véletlen, hogy épp a beatnemzedék körében arathatott óriási sikert, és a hippikorszak egyik meghatározó regénye lett, olyan műveket ihletve, mint a Szelíd motorosok című kultuszfilm és betétdala, a Der Steppenwolf együttes Born to be Wild című rockslágere. A történet a világban a helyét nem találó, önmagával viaskodó, magát kitaszítottnak érző ember fohásza és küzdelme a megváltásért. Egyfajta Faust-történet, de a cél a Buddhává válás, illetve az öröklét-Nirvána elérése. És ez Hesse szerint önmagunk megismerésével, elfogadásával, végül megszeretésével, és ezáltal önző énünk, egyéniségünk levetkőzésével érhető el.
A könyvet ide kattintva szerezhetitek be kedvezményesen.
A recenziós példányokat a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
