Pontosan úgy éreztem magam egész életemben, ahogy Brené Brown a Bátran a vadonban című könyvében megfogalmazta, ő sem tartozott igazán sehová sem, mindenhol kilógott a sorból, és rengeteget küzdött, hogy ezt megváltoztassa.
Nagyon érdekes volt egy személyes és részletesen bemutatott tapasztalaton keresztül átélni, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával, és bátorítóan hatott rám, ahogy megfogalmazta, igazából semmi gond nincs azzal, ha nem tartozunk sehová, ami egyébként csak illúzió. A legfontosabb, hogy elsősorban önmagunkhoz legyünk hűek, másnak megfelelni pedig nem szükséges a boldog élethez. Sőt, ha saját magunk számára mi vagyunk a legfontosabbak, akkor könnyebben találunk olyan közeget, ahol úgy fogadnak el minket, amilyenek vagyunk.
Persze fontos kiemelni, hogy nem az önző, mindenkitől elidegenítő, irritáló, lekezelő stílus kialakítását ösztönzi a szerző, amelyet oly sokszor, és sajnos egyre többet tapasztaljuk meg a szűkebb vagy tágabb környezetünkben, hiszen ez a lényeg felszínes megközelítése, a jéghegy csúcsa. Önmagunknak lenni, önmagunkhoz hűek lenni, kiállni az igazunkért valójában sosem mások kárára történik!
Ha előbb tudtam volna ezt, akár már az általános iskolában tanították volna a témát, talán kevesebb szenvedéssel élem meg a hétköznapokat, de hiszek abban, hogy semmi sincsen véletlenül. Akkor találkoztam ezzel az információval, amikor már a helyén tudtam kezelni, és azokkal a tanácsokkal is tudok mit kezdeni, amit a szerző megfogalmaz.
Meg kellett érni annak felfogására, hogy a megfeleléskényszer felőrli a személyiséget, tejesen eltávolít magunktól, szorongásba és depresszióba taszít; ha boldogok akarunk lenni, akkor csak magunknak kell megfelelnünk.
Ha ez megtörténik és önmagunkkal rendben vagyunk, akkor a világot és a benne elő embereket is könnyebben elfogadjuk olyannak, amilyenek. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem változtatunk azon, ami nem a céljainknak megfelelően működik az életünkben, hanem azt, hogy nyitottak vagyunk és megértjük, együtt könnyebb előre jutni, mint külön-külön.
Furcsa irányba halad a világ, a félelem, düh, agresszió, ítéletesség vezérli a lépéseket, különösen most, a COVID-19 járvány idején, és a történelem már számtalanszor bizonyította, hogy ezek nem jó tanácsadók, úgyhogy az ilyen lelkesítő, ösztönző, belső békét tápláló könyveket receptre írnám fel az embereknek, hogy változtatni tudjunk.
Brené Brown - Bátran a vadonban
Egyre több embert érint az elszigetelődés, a társas magány problémája, s egyre többen gondolják úgy, hogy nehéz valódi, mély kapcsolatokat kialakítani. Hiába vagyunk szociális lények, a konfliktusoktól és az elutasítástól való félelem bénítóan hat ránk, a szorongás, a bizonytalanság, a félelem pedig aláássa azt a törekvést, hogy nyissunk a másik és a világ felé.
A tartalmas társas kapcsolatok kulcsa a bátorság. Bátorság kell ahhoz, hogy megismerjük és elfogadjuk magunkat. A megszerzett önismeret révén ugyanakkor kibontakoztathatjuk a bennünk rejlő pionír szellemet, s felfedezhetjük mindazt, ami rajtunk kívül van – legyen az akár egy másik ember, egy másik kultúra vagy egy másik közösség.
A houstoni egyetem neves kutatóprofesszora, Brené Brown a tőle megszokott közvetlen stílusban meséli el azokat a személyes történeteket, amelyek segítenek megérteni, hogyan alakíthatunk ki valódi kötődéseket, és fedezhetünk fel ezáltal új világokat.
A könyvet ide kattintva vásárolhatod meg kedvezményesen.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
