A képeken látható „Bone-A-Day” című folyamatban lévő ravasz és minden részletében szórakoztató sorozat kicsit olyan, mintha a készítő az „az vagy, amit megeszel” dologgal poénkodna jóízűeket, állatokat használva. Persze lehet, hogy egyáltalán nem erről van szó és ez csak egyfajta belemagyarázás, bár nekem ez jutott először eszembe a képek láttán.

Ida Skivenes, ismertebb nevén IdaFrosk Oslóban élő norvég művésznő saját magát egyszerűen csak „Instagramos étel-művésznek” nevezi. Szerinte az étel lehet egyszerre vicces, ízletes, de legfőképpen egészséges, ezt próbálja bebizonyítani nagy sikert arató fotósorozataiban.

E ragyogó kezdeményezésnek New Yorkban egészen komoly hagyományai vannak. Szinte nem múlik el hónap, hogy ne nyílna valahol a városban egy ilyen új közösségi placc. A célközönség elsősorban a szerényebb anyagi körülmények között élő, ám a könyveket szerető népek, olvasnivalót azonban bárki ingyen és minden formaság nélkül választhat magának, és ugyanúgy otthagyhat egyet a saját könyvei közül. Kettő+1 példa a hajtás után…

Bogár tulajdonosok most inkább ne nézzenek ide; vagy talán mégis, meg ilyet még biztos nem láttak! Ichwan Noor, Jakartában élő indonéz művész ugyanis egy 1953-as Bogárral játszott, a kultikus autó valódi darabjaiból formázott szobrot, vagyis egy tökéletes gömböt.

Nahoko Kojima japán művésznőt 1987-ben kezdte foglalkoztatni a papírvágás művészete, az eltelt évtizedek alatt pedig olyan tökélyre fejlesztette kézügyességét a témában, hogy mára már a legnagyobb galériák biztosítanak kiállítási lehetőséget a számára.

Tom Eckert amerikai művész hihetetlenül életszerű szobrokat készít fából. Igen, jól olvastátok, legyen szó akár éteri könnyedségű lepedőről, kártyalapokról, magassarkú cipőkről vagy éppen egy körtéről, a képeken látható alkotások összes eleme fából (pontosabban leginkább hársfából) került kifaragásra.

Johanna Basford brit művész a tetoválás mestere, igaz, ő nem emberekre rajzol, hanem tárgyakra. Bonyolult, első körben ceruza vázlatként megszülető illusztrációit fekete tintával viszi fel végül a többnyire fehér felületekre, köztük például csónakokra, autókra, cipőkre, ember-és állatszobrokra, de tetovált már boros címkét, logót, plakátot is.

Safwat Saleem, Amerikában élő díjnyertes grafikus, filmrendező és művész Coupled című sorozatában található szórakoztató grafikái az oly kedvelt és ismert figurák, hétköznapi használati tárgyak (ritkább esetben élőlények) meglepően személyes világába, bonyolult kapcsolatrendszerébe engednek betekintést. Egy olyan világba, amely teljesen eltér a megszokottól: szeretni való személyiséggel ruházza fel azokat a karaktereket is, akiktől nem ezt várnánk, ironikus, meglepő, elgondolkodtató mondatokat ad a tárgyak „szájába”.

Tejhabvarázslókról (és persze kávéról) számos alkalommal írtunk már, de olyat, mint amit Yamamoto Kazuki, Oszakában élő 26 éves barista művel, még nem láttunk. Ahogy a képeken is megcsodálhatjátok, a vendégeket háromdimenziós tejhab-alkotásokkal lepi meg.

Hogy a gondolatainknak, a hozzáállásunknak mekkora szerepe van az életünk terelgetésében, mindenkinek csak sejtései vannak. Tudományosan nem bizonyított, de ha hiszünk benne, ha nem, jóformán mindenkinek vannak saját tapasztalatai ehhez a témához kapcsolható fura történésekről. A szombat finomhangolásához egy kedves és romantikus történetet hoztam Chloe Mayoról, aki néhány éve már azok táborát erősíti, akik hisznek a pozitív gondolatok, vizualizáció befolyásoló erejében. A brit amatőr művész 2009-ben, amikor éppen egyedülálló volt, festett egy vágyképet saját magáról, amin álomférjével, egy magas, szakállas férfival boldogan andalog az őszi éjszakában. A csoda pedig hamarosan megtörtént.

A kenyai Ocean Sole nevű cég flipflop papucsok (vagy tangapapucsok, leánykori nevén vietnámi papucs), szandálok újrahasznosításával foglalkozik. A tengerpart mentén „ottfelejtett” leamortizált jószágokat gyűjtik be, évente mintegy 400 ezer kilónyit, tehetséges és szorgos kézművesek pedig játékállatokat és más alkotásokat, valamint használati tárgyakat készítenek belőlük.

A jobb felső sarokba biggyesztett fotókon látható szakállak megtépésének kockázatát is vállalva, bátran jelentjük ki: az agresszív, nyers külső igenis érzékeny, kifinomult belsőt takar! Végre méltó helyén kell/kellene már kezelnünk ezt a "férfiasan tökéletes" matériát, melynek dilemmák nélküli helye van a négy fal között, szvsz... 

A képeken látható Ballroom Luminoso nevű csillárkollekció különleges darabjait Joe O'Connell és Blessing Hancock művészek tervezték és készítették el. A 6 darab, acélból és ezekből kialakított különböző figuratív elemekből, újrahasznosított bringaalkatrészekből összehegesztett, egyedi LED világítással megfűszerezett csillárt a Texasi San Antonio városán áthaladó I-35-ös autópályája lehangolóan szürke aljára szerelték fel és világították meg különféle színekkel.

Az idei Milano Design Week talán legbetegebb darabjait egy alig két éve alapított japán dizájnstúdió, a YOY állította ki, pontosabban támasztotta a stand falainak. A három különböző barokk ülőbútort ábrázoló, elsőre teljesen átlagos vászonfestmény láttán bizonyára sok látogató tette fel magában a kérdést: szuper, de mit keresnek ezek itt?

Hogy miért tetszik az úgynevezett SÖHKA lámpa? Mert végtelenül egyszerű ötleten alapul, a kivitelezése is letisztult, minimalista, és megadja a lehetőséget, hogy a tulajdonosa kiélhesse rajta rejtett kreativitását. A lámpa Malet Thibaut francia designertől származik, aki számszerűen 5 darab fadarabból, 60 darab befőttes gumiból álmodta meg a lakberendezési kiegészítőjét.

Kyle Bean, a rendkívüli tehetséggel megáldott brit művész, designer újabb figyelemre méltó alkotásokkal jelentkezett. A különböző kereskedelmi projektekben résztvevő, luxus divatmárkák és események látványvilágáért felelős, korábban több neves magazinnal is együtt dolgozó Bean ezúttal a Men's Health magazin felkérésére készítette el a képeken látható agyakat.

Az 1952-ben Svájcban született, Párizsban élő művész, Felice Varini brutálisan látványos anamorfikus, geometrikus illúzióival kapcsolatban itt áradoztunk korábban. Nem is olyan régen, pontosabban idén tavasszal új és természetesen ezúttal is lenyűgöző alkotással jelentkezett, amit a párizsi Grand Palais oszlopait felhasználva jelenített meg.

Justin Gaffrey korábban étterem tulajdonosként, séfként kereste a kenyerét, aztán tavaly egy éles váltással a művészet világában kötött ki. Az anyaghasználat tekintetében takarékosnak éppen nem nevezhető, vibrálóan élénk színekben pompázó, elképesztően látványos és szemet gyönyörködtető tájképei, vagyis inkább festményszobrai elmossák a határokat a festészet és a szobrászat között.

Ismét moziba hívunk benneteket! Ez alkalommal M. Night Shyamalan posztapokaliptikus sci-fijének premier előtti vetítésére a forgalmazó által felajánlott 3 páros jegyet lehet bezsákolni, cserébe mindössze egy helyes választ kérünk. Szokásunkhoz híven most sem bonyolítjuk túl a dolgot. Spoiler nélküli ízelítő a sztoriból + trailer + a helyes megfejtés az alábbi posztban!

A Francesco Rugi és Silvia Quintanilla által alkotott Carnovsky nevű milánói designer duóról, valamint az elképesztően látványos, mintaváltó tapétáiról korábban már beszámoltunk a blogon. Az idei Milánói Design Hét keretén belül újabb, igencsak látványos „RGB-tapétával” jelentek meg a nagyközönség előtt, és ezúttal is hatalmas területen kápráztatták el az érdeklődőket.

Ha nincs áram, segít a hordozható, ablakra rögzíthető, napelemes konnektor. Manapság sokak fantáziáját mozgatja, hogyan lehet megoldani az okostelefonok vagy más elektronikus eszközök töltését, ha valamiért nem elérhető az elektromos hálózat. Van, aki hordozható akkumulátorban gondolkodik, nem maradhatnak el a kurblis töltők sem, de létezik tűzzel működő szerkezet is.

Alvaro Catalán de Ocón ipari formatervező 2011 nyarán meghívást kapott Kolumbiába, hogy része legyen egy érdekes környezetvédelmi projektnek, amelynek középpontjában a műanyag palackok újrahasznosítása állt. Hélène Le Drogou, környezetvédelmi aktivistától (és egyben pszichológustól) kapta a meghívást, aki a Kolumbiát elöntő PET palackok ellen vív hosszú ideje harcot, és aki szerette volna, ha egy designer segítségével találna megoldást a problémára.

Minden városnak megvan a maga bálnája. Budapestnek jutott egy hányattatott sorsú Bálna, leánykori nevén CET, meg Zaha Hadid blobja a Szervita térre megálmodott „óriás vizicsiga”, aki megunva a paradigmaváltásra képtelen, önmagát progresszívnek tartó hazai építészszcéna egy szeletének máig visszhangzó sikolyát – villámgyorsan húzta el fővárosunkból a csíkot. Aztán van egy Graznak is, ahogy a helyiek nevezik a „Friendly Alien”...

Mi történne a városainkkal, ha az emberek egyszer csak eltűnnének a Földről? Számtalan könyv, film, művész, designer dolgozta már föl ezt a kérdést, elgondolkodtató válaszokat adva. A probléma az, hogy ezek leginkább csak a szembesülés pillanatában fejtik ki rajtunk a hatásukat, a nem létező idő előrehaladtával azonban veszítenek erejükből, helyüket átveszik a dolgos hétköznapok, miközben a változásra, változtatásra való hajlandóság is arányosan csökken. Így a rosszul működő dolgok helyét is csak lassan és árnyalatokban veszik át a jobb, életrevalóbb, életet és jól-létet támogató megoldások.

A tavalyi év egyik legangyalibb mémje, a férfi orrok horizontja alatti büszkeségek egyike (sic), a bajuszka volt. A  szőrpamacs töretlenül menő azóta is. Archie McPhee boltjában most találtunk rá ezekre a cuki sebtapaszokra. A 15 darabot tartalmazó doboz öt dolcsiért egészen jó vételnek tűnik…