Azt hiszem, leginkább azért tetszik a Hilden & Diaz lámpaötlete, mert olyan hangulatot lehet teremteni vele a szobában, mintha saját, külön bejáratú Tim Burton-féle szürreális erdőnk lenne. Ahol a sűrű és zabolázatlan fa-és bokorrengetegben szabadon engedhetjük a fantáziánkat, különböző lényeket, barátokat, legyőzendő és legyőzhető ellenségeket láthatunk a fák mögé, ahol végül mi lehetünk a hősök, vagy ahol egyszerűen csak elbújhatunk a világ zaja elől.

Ian Berry aka. Denimu, Netherton-i születésű, jelenleg Svédországban élő brit reklámszakember, művész rendkívül ötletes farmeralkotásairól már írtunk korábban. Most újra ő kapja a főszerepet, mivel a manapság már teljes időben a farmerművészetnek élő tehetség újabb alkotással jelentkezett. Ezúttal nem portrék, város-és tájképek készültek a használt/újrahasznosított farmerokból, hanem egy újságos stand.

Kölyökkorunk képregény szuperhőseinek történetei, sokunknak - hiába a húsz, harminc eltelt év - ma is szívritmuszavart okozóan izgalmas élmények. A közben ronggyá olvasott színes füzetek pedig nagy becsben tartott ereklyeként gondosan a szekrény aljában tárolva csak arra várnak, hogy időnként kézbe véve azonosulhassunk az aktuális főhőssel, megmentve - ki tudja hányadszor - újra és újra a világot, meg picit a saját fiatalságunkat is…

Celia Smith brit szobrászművész nagy rajongója a madaraknak, és ezt a dolgot nem is rejti véka alá. A fő inspirációt ők jelentik a számára, alkotásaiban is kizárólag őket jeleníti meg, azonban amit a szobrok szépsége mellett még mindenképpen érdemes kiemelni, hogy különböző drótok és gyakran újrahasznosított telefonkábelek segítségével rajzolja a saját személyiséggel rendelkező madarakat a térbe.

Egy nap, mikor a tél már tavasznak gondolta magát, bokros teendőink után megfáradva az Október 6. utcában bóklásztunk. Megpihenni vágytunk egy kávényi időre, és a tökéletes hely kiválasztása közben a KNRDY nevű hely óriási ablakai mögött szolidan megbúvó manhattani hangulata keltette fel az érdeklődésünket. A KNRDY (ami egyébként, mint megtudtuk, Konrády) szavakkal nehezen leírható. Csak érzetek jutnak eszünkbe arról, hogy mégis milyen és miért olyan különleges.

Egy meglehetősen izgalmasnak tűnő fotókiállítást szeretnénk ma a figyelmetekbe ajánlani, amely az Andrássy úti Kogart Házban került megrendezésre. A május 9. – július 7. között látogatható Analóg fotókiállításon kiváló magyar fotográfusok dokumentarista, avantgárd és más irányzatú művészfotóin keresztül ismerkedhettek meg a 20. század második felének sajátos és egyedi látásmódjával. Az 1950 – 1998 közötti időszakról, közel 50 évről 21 magyar fotós mintegy 160 ikonikus, és kevéssé ismert alkotása próbál egyfajta reprezentatív metszetet adni, valamint betekintést engedni a 20. század magyarországi fotóművészetébe. Van egy jó hírünk is, 2 darab páros jegyet szeretnénk kisorsolni egy gyors és egyszerű játék keretén belül a Manzárd olvasói közül az Analóg fotókiállításra, de erről bővebben a poszt végén olvashattok.

A Wallpaper magazin 2010-ben a világ 30 leginnovatívabb építészirodája közé sorolta. A szakma az alapító egyben névadó Antonino Cardillo-t pedig olyan kaliberű, koruk meghatározó építészeivel hozza párhuzamba, mint a 15. századi ottomán birodalom neves mérnöke Mimar Sinan, a 20.századi mesterek közül Oscar Niemeyer, Daniel Liebeskind vagy a szellemiségében leginkább rokon F.L.Wright és Ludwig Mies van der Rohe.

A holland Studio Drift egy olyan cég, amely designtárgyaival az élet apró szépségeire hívja fel a figyelmet. Műveik arra ösztönzik az embereket, hogy észrevegyék a kis dolgokat, amiket már sajnos magától értetődőnek vesznek, sőt, gyakran meg is feledkeznek a létezéséről. A természetet és a technológiát egyesítik egyedi, váratlan és éppen ezért meglepő formában. Itt van például a Fragile Future című lámparendszerük, amely bronz, LED fények és valódi pitypangok felhasználásával készül!

Furcsa, de úgy tűnik - nekem mindenképp -, hogy az önbizalom születési adottság. Ismerek egészséges önbizalmú és krónikusan alacsony önbizalmú embereket, és azt vettem észre, hogy az önbizalom megléte vagy meg nem léte semmilyen korrelációban nem áll az életben elért eredmények számával. Mindannyian ismerünk határozottan közepes vagy feltűnően szerény képességekkel rendelkező „social neglect” egyedeket, akik valósággal kicsattannak az önbizalomtól, míg mások aránylag jó képességekkel is számos komplexussal küzdenek.

A képeken látható Al-Warqaa névre keresztelt szobrot Adel Abidin, jelenleg Helsinkiben élő iraki művésznő készítette. Az alkotást Ibn Szína (Avicenna) fizikus, filozófus, tudós, orvos, az iszlám világ kiemelkedő gondolkodója ihlette, aki szerint „Isten szükségszerűen „Egy”, ezért nincs meg benne a „sokaság”, és az „Egy” természetéből kifolyólag csak egyet tud alkotni, ebből az következik, hogy Isten szubsztanciája és a világ szubsztanciája egy. Aki önmagát ismeri meg, az Istent ismeri meg.”

Rövidesen itt az első webrádió, amely FM frekvencián is hallható lesz. A Neston zenei és szöveges tartalma hallgatható majd a Civil Rádióban. 2013. május 27-től minden hétköznap 7 és 12 óra között ezzel bővül a csaknem 20 éve sugárzó közéleti adó arculata. A két szerkesztőség azoknak a hallgatóknak kínál információt, véleményt, igényes szórakozást, elsősorban Budapesten, akik a jelenlegi frekvenciákon nem találják meg az ízlésüknek megfelelő élményt.

Nem először, ismét izgalmas csomagolás-koncepcióval rukkolt elő Koroknai Kira. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett grafikus korábban már a Csetényi Szeszfőzdének, és a Rubin Borháznak is tervezett egyedi csomagolást, most a Csetvei Pincészet számára készített egy, a szó legnemesebb értelmében vibrálóan elegáns bordizájnt…

Mi a félelem? Egy láthatatlan, megfoghatatlan érzelem, amelynek mi vagyunk a gazdái, miattunk létezik. A minket körülvevő történésekből, a belőlük levont tanulságokból, de azok különböző okokból történő téves értékeléséből fakad. Először mindig a távolban bújik meg, hiszen szinte mindig valami jövőbeli dologhoz kapcsolódik, amit a tévképzeteinken keresztül fájdalmasnak, veszélyesnek értékelünk magunkra nézve. Pedig senki nem kötelez erre minket.

A Párizsból nemrégiben hazatért Oláh Gergely Máté rövid kint tartózkodásnak - vérbeli streetfotós lévén – meg lett az eredménye. A lélegzetvételnyi szünetekben Párizs utcáira kiszabadult Máté múlt héten, hóna alatt az alábbi monokróm sorozattal másodszor is bekopogtatott hozzánk, nekünk meg ismét muszáj ide jól kitennünk…

Alessandro Lupi olasz művész igazán látványos és légies figuratív fényszobrokat készít folyamatban lévő, Densita Fluorescenti című installációsorozatában. A fluoreszkáló festékkel kezelt, aprólékosan elhelyezett/kifeszített poliamidszálak különböző pozícióban látható emberalakokat formáznak, akik a legtöbb esetben hétköznapi foglalatosságokat űznek.

Ezúttal rövidre fogom, hisz a francia grafikus/illusztrátorról, Grégoire Guillemin-ról, Tibi korábbi posztjában már mindent elmondott, amit lehet. Az úriember legújabb sorozata ismét a képregények világába repít, most azonban cseppet keményebben fogott a cerka, kíméletlenül lerántva a leplet az idealizált szuperhősökről. Smacizó Batman és Robin, fenékvillantó Wonder Women, marizsu stb. Csupa olyan szitu, ami velünk, hétköznapi emberekkel nap mint nap megesik, de gondolta volna bárki, hogy velük is...?

A Translation című brutálisan összetett helyspecifikus, háromdimenziós cérnainstalláció könnyen megzavarhatja a térérzékelésünket. Valószínűleg előtte téblábolva is nehezen megállapítható többek között az is, hogy például hol van az eleje vagy a hátulja, vagy hogy van-e neki egyáltalán ilyen, nemhogy a képeket nézegetve.

Eredetileg nem a magyART, hanem egy éppen aktuális kiállításmegnyitója miatt jelentkezett nálunk Popella Dóra, de annyira megtetszettek a figurái, a megnyíló levélből előugró szőrös kis jószágok, hogy azonnal tudtam, róla, róluk mindenképpen írni kell, be kell mutatni a mi olvasóinknak is!

A nyolc éve boldog párkapcsolatban élő Emmy díjas Ellen DeGeneres és társa, a mexikói származású színésznő Portia de Rossi nemrég új házba költöztek. A régi Beverly Hills-i ház kényszerű eladásának ötlete azután vetődött fel, miután két évvel ezelőtt egy ismeretlen nő behatolt a birtokra. Bár a 24 órás biztonsági szolgálat gyorsan nyakon csípte az illetéktelen - mint utólag kiderült - rajongó behatolót, azóta Ellen és Portia többé már nem érezték biztonságban magukat a házban…

A 2010-es Setouchi Művészeti Triennalé keretein belül mutatták be a képeken látható, teljes egészében szalmából készített gyapjas mamut szobrot, amelyet a Musashino Művészeti Egyetem hallgatói hozták létre. Az óriási szobor a helyi gazdák együttműködésével jöhetett létre, akik az alapanyagul szolgáló rizs szalmát adományozták a betakarítás után.

Senki sem mondta, hogy mindig követni kell a hagyományokat, hisz a dolgokat újra lehet, sőt, kell is néha gondolni időről időre, aktualizálni, hozzáigazítani a legújabb elvárásokhoz. Ez a gondolat vezérelhette Marc Thomasset designert, amikor kitalálta a képeken látható zavarba ejtő, ám inspiráló jegyzetfüzetet.

Mary O'Malley alkotásai kicsit olyanok, mintha a Titanic (vagy persze bármilyen más hajó) roncsai közül bányászták volna elő őket. Kagylók, korallok polipkarok és más egyéb tengeri élőlények lepik el a kerámiatárgyait, kávés/teáscsészéit, kannáit, vázáit, tányérjait.

A projekt ugyan nem mai (2010) keltezésű, ám az ötletet kiváltó ok örökzöld! Mint szinte minden hasonló méretű nagyváros, úgy perui fővárosa, Lima is évek óta küzd az egyre elviselhetetlenebb forgalom által szmogosított levegővel. A rohamosan gyarapodó, ma már több mint 8 milliós város belső kerületeiben a szálló por köbméterenkénti koncentrációja gyakorlatilag folyamatosan meghaladja a kritikus értéket.

Jóleső érzés látni, hogy a pillanatok alatt ránk törő nyárban egyre több erkély borul virágba/zöldbe. Bár tény, hogy nem lehet senkire sem ráerőltetni, hogy növényeket tartson, neveljen, hisz baromirakegyetlenül nagy kihívás életben tartani őket, de azért sokkal többet is el tudnék képzelni a városban/városokban! Anti-növénytartóknak hoztam mára inspirációnak a japán YOY Design Studio jópofa ötletét, hátha kedvet kapnak (először csak piciben, apró lépésekkel) legalább egy növényke nevelgetésére.

Klement Csabát kb. másfél éve követjük figyelemmel. Amit el lehet, azt elkövettünk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. Osztottuk a munkáit a Manzárd Tumblr és Facebook oldalán, találkoztunk igaz kutyafuttában két alkalommal személyesen is az sűrű pesti éjszakában, de mindhiába! Semmi flashback!