Yamashita Kumi új alkotással jelentkezett a Constellation című folyamatban lévő sorozatában. Mint ahogy előző posztunkban már írtuk, a New Yorkban élő, fény és árnyék témáját előszeretettel boncolgató japán művész ebben a sorozatban szögek közé kifeszített cérnával formázza meg portréit, hihetetlen türelemről tanúbizonyságot téve.

Volt valaha is szükséged egy rámpára a csomagoknak, vagy mondjuk a bringának? Esetleg menedékre egy hirtelen felhőszakadás elől? Vagy szimplán egy seggnyi helyre, hogy ülve köthesd meg a cipőd? Az IBM úgy véli, a városi élet szörnyen kényelmetlen, ergo a köztereket eleve úgy kellene tervezni, ha erre egyéb okok miatt nincs lehetőség, akkor oly módon átalakítani, hogy a benne élő polgárok igényeit mindenkor szem előtt tartsák.

Az európai kastélyépítészet csúcsának számító Versailles-i kastély amúgy is lenyűgöző parkjában idén október 30-ig egy meglehetősen különleges élményben lehet része a látogatóknak. Jelenleg ugyanis az 1947-es születésű híres olasz szobrászművész, Giuseppe Penone nagyszabású szürreális kiállítását lehet megtekinteni.

James Dive a dán trónörökös ausztrál feleségének kezdeményezésére indított kiállítássorozatra, a dániai Aarhusban immár negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Sculpture by the Sea nevű szabadtéri szoborkiállításra készítette el a képeken látható Once nevű alkotást. A június végéig még élőben is megtekinthető kiállításra felépített közel 4 méteres szoborba lebontott vidámparkokból származó tárgyakat tömörített az ausztrál művész, egyfajta emlékkockát sűrítve a vidámságból.

A könyvekre szakosodott művészek manapság olyan sokszor hívják fel a korábban nagy becsben tartott olvasmányaink szomorú sorsára. Sajnos tömegével kerülnek kiselejtezésre, gazdátlanul, elhagyatottan tengődnek, pedig nem feltétlenül kellene, hogy így legyen, sőt, ahogy minden alkalommal jelzik is számunkra, bárki tehet legalább egy próbát az újrahasznosításukra, ha végképp nincs más megoldás.

Joris Kuipers holland művész munkamódszerei és a megjelenített művek egyaránt a hagyományos festészet határait feszegetik. A képeken látható Escaping Expressionism című sorozatban például levegőbe lógatott, rétegezett, vibrálóan színes festményekből épített háromdimenziós szobrokat.

Lisa Park (Yeon-Hee) a jelenleg New Yorkban élő dél-koreai művész az Art Center College of Design elvégzése után, a New York University ITP (Interactive Telecommunications Program) posztgraduális képzésén szerzett mesterfokozatú diplomát. Munkáit kivétel nélkül a kísérleti média, illetve a konceptuális művészet egyfajta kíváncsi szinkronizálása jellemzi…

Baptiste Debombourg francia művész legutóbbi helyspecifikus installációja, a Flow címre keresztelt különlegesség a kanadai L'Oeil de Poisson galériában került kiállításra. A művész tavalyi, Aérial nevű installációjára hasonlító hatalmas alkotás tulajdonképpen egy terembe beömlő üveghullám, amely ripityára tört szélvédőkből épített fel a művész, és amelyeken bárki kedvére sétálgathatott a kiállítás ideje alatt.

A Yarn Bombing Los Angeles (YBLA) tavaly októberben kezdte el epikus projektjét, amelyben a Los Angeles-i Wilshire Boulevardon található Kézműves és Népművészeti Múzeum (CAFAM) épületének homlokzatát teljes egészében fonallal vonták be.

A Washington szívében található National Mall nemzeti parkban került kiállításra az úgynevezett One Million Bones nevű hatalmas installáció június 8–10. között. Az elképesztően hatásos alkotás egymillió darab kézzel készített csont alakú struktúrát tartalmaz, amelyek agyagból, gipszből, papírból és egyéb szobrászatban használatos anyagból készült.

Mester Éva Hajnalka képzőművész családban nevelkedett, mégis teljesen autodidakta módon kezdte képezni magát, kiskora óta rajzol és fest. Ahogy önmagával kapcsolatban fogalmaz, akkor tud a leginkább alkotni, amikor feszült vagy felszabadult. Érthető, hisz bármelyik oldalát is szemléljük éppen a bennünk lévő energiának, azt felhasználva, a magunk javára fordítva, meglepő dolgokat érhetünk el.

Az utóbbi időben kicsit elmaradtunk kedvenc tetőtereink bemutatásával, épp itt az ideje tehát, hogy lépcsőzzünk egyet. A legújabb kedvenc ismét - akkora meglepit nem okozunk vele - egy skandináv kecó, amely Stockholmban, a Barnhusviken / Karlbergssjön öböllel határos Vasastan-Östermalm kerületben, a West Higgins Road 96. alatt található. Pontosabban az 1916-ban emelt épület teljes legfelső, hatodik emeletén.

A képeken látható Fallen Tree címre keresztelt ülőalkalmatosságot Benjamin Graindorge francia designer tervezte. A minimalista formavilággal rendelkező pad egyik lába nem elhanyagolható módon üvegből készült, mégis a bútor igazi különlegessége, a másik láb ugrik bele az arcunkba először...

Ekaterina Panikanova Szentpéterváron született 1975-ben, jelenleg Rómában él és készíti különleges installációit. A művésznő könyvlapokra fest, ami önmagában már nem feltétlenül jelent újdonságot, azonban ahogy a képeken is látszik, az ő esetében azért ennél egy fokkal komplexebb dologról van szó.

Fából vaskarikában annyira még nem, bringában ellenben meglepően sok tervező lát fantáziát. Alig telik el hónap, hogy ne akadnánk bele valami új elképzelésbe, egyik remek koncepciót követi a másik. Bő egy hónappal ezelőtt egy Tasmán tölgyből készített bringa volt a sláger, a júniust egyértelműen a két francia dizájner Thierry Boltz és Claude SAOS által jegyzett BSG műhelyéből származó ’WOOD.b’ viszi…

John Jagger Chicagóban született profi szobrász kalandos életúttal rendelkezik. Volt boksz-, birkózás-és cselgáncs bajnok, zongorázott bárokban és fizetős teniszversenyeken is szerepelt, az elmúlt 45 évben pedig szépen fokozatosan elérte, hogy tehetségének és áldozatos munkájának köszönhetően a művészetéből tud megélni.

Nguyen Cuong (Nguyễn Hùng Cường) Hanoiban élő és dolgozó „papír művész” kézügyessége előtt a képeken látható alkotások átnézése után azonnal térdre borultam. A tehetség leggyakrabban az úgynevezett Dó, vietnami kézi merítésű papírból hozza létre hihetetlenül szép alkotásait, körülbelül 5 éves kora óta.

Napjaink egyik legbefolyásosabb és méltán híres művészéért, a sokoldalú építész, szobrász, fényképész, konceptuális alkotó, emberi jogi aktivista, blogger Ai Weiwei munkáiért mindig is rajongtunk, így természetesen arról is be kell számolnunk, hogy az elmúlt hetekben számos figyelemre méltó alkotással (bővebben itt, itt és itt) jelentkező művész az idei Velencei Biennálén 886 darab antik fa székkel próbálja elvarázsolni a nagyérdeműt.

Az idén május 24. és június 10. között tartott (akik tudnak teleportálni, még biztos láthatják) Vivid Sydney 2013 részeként találkozhattak az érdeklődők a képeken látható egyedülálló, interaktív fényinstallációval, amelyet a Designworks a The Benevolent Society-vel karöltve hozott létre. A Hundreds and Thousands című alkotás tulajdonképpen 17 ezer apró LED-fényből formázott alagút; a „remény alagútja”, amelyen bárki megjeleníthette pozitív üzenetét (akár fotóval és videóval fűszerezve) a Twitteren vagy a külön erre az alkalomra létrehozott weboldalon keresztül.

Tudom, nem túl könnyed a most következő téma, de néha kell ilyennel is foglalkozni, mert ha túlságosan is tabuként kezeljük, csak a valóság elfojtása történik, ami hosszútávon a kárunkra válik. Tokushige Hideki Tokióban élő japán művészt az élet, halál, újjászületés körforgására foglalkoztatja. Az úgynevezett „Honebana” (csontvirág) című alkotássorozatban az említett folyamat egy adott pontja kerül kiemelésre, az elmúlás (és ebből fakadóan egyfajta „újjászületés” is).

Erdal Inci, 1983-as születésű török performansz-, street art-, videó-és fotóművész folyamatban lévő sorozatáról jóformán az összes nagyobb külföldi művészeti oldal, blog beszámolt már. Minden valószínűség szerint azért, mert hipnotikus GIF-jei nagyban eltérnek az átlagtól, a megszokottól.

Miután továbbra is komoly animált GIF-re kattanásban vagyunk, valami ilyesmit kerestünk ma délutánra. A TechNoir oldalán találtunk rá az alábbi jóságokra. Függőséget okoznak, ennek ellenére követésre feltétlenül ajánljuk az oldalukat, ami itt található...

Szeretem az olyan tehetségeket, akik a kreativitásukat nem csak egy területen próbálják kiélni! Potháczky Angéla aka Angie vagy Karikatúra Angie, a felvidéki magyar lány éppen ebbe a kategóriába tartozik, úgyhogy a mai magyART-ot neki és sokrétű személyiségének, valamint munkáinak szentelem. Angie a karikatúrák készítése mellett szinte megszámlálhatatlanul sok dolgot művel, többek között: kreatív bútorfelújítást vállal, varrogat, cipőt fest, karkötőket, pólókat és más kiegészítőket készít/dekorál, és volt már úgy, hogy múmia-koporsót faragott (igaz, ez utóbbi csak díszlet volt), vagy épp’ átalakítja a lakást, mire mindenki hazaér. Imádja a gumimacit, szereti a Disney filmeket, a rock and roll-t. Mátyás király jelleme van, 80 évesen is szeretne az esőben táncolni, és szeretné mindig azt csinálni az életben, ami a szívéből jön. Megvalósítani minden álmát, színt vinni a szürke világba, hogy ne kelljen idős korában azon merengenie, hogy „mi lett volna, ha...”. Ezerrel pörög és még vicces is, amire a folytatásban található bemutatkozása is jó példa!

Mindig vágyunk, mindent akarunk, a lehető legtöbbet meg is szerezzük. A pénz bűvkörében élünk, fogyasztunk, erről szól az életünk. Mindennek ára van, a művészetnek is. Ennek próbál fityiszt mutatni egy bizonyos BL67 nevű francia művész, akiről ezen kívül sokkal többet nem lehet megtudni.

„Szeretem a magyar söröket. Néhány tradicionális hazai sörmárka évek óta változatlan címkéje, azonban mára lehangolóan unalmassá vált” - állítja a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett grafikus, Bernáth Csaba. Teljes egyetértésben, ehhez csupán annyit: az évszázadok óta változatlan, titkos receptek állandósága maradjon csak meg üvegen belül. Nekünk, sörösöknek az úgy pont jó lesz! A külcsín? Igen is, legyen szinkronban végre a mával. Attól, talán még jobb lesz…!