Adott egy a Monarchia vaniliáscukor illatában és békebeli hangulatában merengő egykori főnemesi nyaralóhely. Egy csodaszép tengerszem-szerű tó, a Traunsee, mely Felső-Ausztria legmélyebb tava. Továbbá a part mentén elegánsabbnál elegánsabb szecessziós stílusban emelt villák. Ebbe az idilli képbe nincs az a vakmerő, aki venné magának a bátorságot, hogy odakanyarítson egy a vászon évszázados harmóniáját megtörő monogramot, jelezve nézzétek! Itt vagyunk!
Chadwick Gray és Laura Spector művészek a testfestés egy igazán különleges formáját választották, eltorzított történelmi képeket mutatnak be. A Chadwick & Spector néven ismertté vált duó az elmúlt tíz évben folyamatosan újabb és újabb alkotással örvendezteti meg a nézőket a Museum Anatomy című sorozatban.
Alessandro Diddi olasz művész nem csak képzett illusztrátor, hisz ilyen nagyon sok van, de egy hihetetlenül kreatív elme is egyben, akinek anamorfikus alkotásai a pillanat tört része alatt terjedtek el a neten. A blogon korábban bemutatott két művészhez, Hideyuki Nagaihoz és Ramon Bruinhoz hasonlóan ő is egyszerű papírlapokkal, na jó, nem csak ezzel, hanem a rájuk rajzolt, háromdimenziós érzetet keltő figuráival cibálja ki a megszokott valóságból a nézőket.
Kyle és Liz von Hasseln Los Angeles-i építészek agyszüleménye a „The Sugar Lab”, amely high-end ehető tárgyak gyártására szakosodott a modern 3D-s nyomtatási technológia segítségével. Ahogy a címe is elárulja, cukorból (plusz víz és alkohol hozzáadásával) készülnek a különleges dizájndarabok, a hagyományos 3D nyomtatáshoz hasonló eljárással.
Ha már reggel is hajas téma volt, legyen ebédre is ilyesmi, bár az az oldala, ami alapjáraton kisebb rajongást válthat ki belőletek. Életünk velejárója a hajhullás (már akinek van haja), és egyáltalán nem tartozik a kedvenc dolgaink közé, pláne, ha valaki más elhullott hajszálait találjuk meg itt-ott-amott. Viszont ezt a gusztusosnak egyáltalán nem nevezhető eseményt, a talált hajszálak létét is újra lehet gondolni, célt lehet adni nekik, csak némi kreativitás kell hozzá!
Hogy mit lehet kezdeni a fésűkkel fésülködésen és hátvakaráson kívül? Sonya Clark amerikai művész például szobrokat, installációkat készít belőlük. Ez az első meglepetés után akkor válik igazán értékelhetővé, ha egy fokkal több figyelmet szentelünk az elsőre hülyeségnek hangzó dolognak. A Virginiában élő szobrász lenyűgöző alkotásokat készít a több száz, gyakran több ezer vékony fogú fekete műanyag fésű segítségével, a folytatásban be is bizonyítom az igazamat...
Az idehaza is jelen lévő Hansgrohe nevű fürdőszobai eszközökkel foglalkozó céghez tartozó Axor márka számára készítette el az általunk oly kedvelt Nendo a képeken látható szürreális fényfürdőt. A világ leghíresebb designereivel is együttműködő, egyedi termékeket forgalmazó német cég azért kérte fel a japán designstúdiót, hogy a jövő fürdőszobájával kapcsolatos kérdéseikre adják meg saját válaszukat.
Jeff „Jeffro” Uitto művész középiskolás kora óta nem bírja elviselni, hogy Washington állam partjai mentén szanaszét hevernek a felhasználásért kiáltozó uszadékfák, ezért kitalálta, hogy gyönyörűséges szobrokat készít majd belőlük. Bár esetenként hónapokig is tart egy-egy tökéletes darab megtalálása, a szobor elkészítése pedig évekbe telhet, azóta lelkesen fűrészeli, faragja és újra összeilleszti őket, műhelyéből pedig életnagyságú és valóban lenyűgöző alkotások kerülnek ki!
Domenico Crolla, Glasgow-ban élő olasz séf meglehetősen kreatív módját választotta annak, hogy Bella Napoli nevű éttermének egy kis hírnevet szerezzen. A hobbiművész ugyanis az alap pizza összetevőket használja celebportréinak megjelenítésére.
A poszt tulajdonképpen egy kreatív pályázatról szól, melynek témája mindannyiunk elemi érdeke; hogyan, mi módon lehetne azt a fránya villanyszámlát valahogy csökkenteni. A pályázatról lejjebb részletesebben is írunk, előtte azonban, néhány sokatmondó adat, tény, csak hogy képben legyünk…
Mit lehet csinálni az iszonyatos mennyiségű, építkezésekről származó bontási törmelékkel, acél gerendákkal, munkaeszközökkel és a munkások mindennapi életéhez szükséges használati tárgyakkal? Lehet például főnixmadarakat építeni belőlük úgy, ahogy Xu Bing kínai művész tette.
Gondolom, ti is szerettetek/szerettek játszani a kenyérbéllel, bár, ami engem illet, a kreativitásom a dobókockán túl még sohasem mutatott, azonban lehet, hogy azok után, amit Milena Korolczuktól láttam, megpróbálom továbbfejleszteni ezen irányú képességeimet is!
Régen az még úgy volt, hogy napokig csengett a fülem egy-egy csattanós atyai pofont követően, miután lázadásom jelképei, a falamat utolsó négyzetcentiméterig beborító idol-plakátok száma jól láthatóan, ismét szaporodott eggyel. Hogy a mai „megnemértettek” hol, miért és milyen sallerekbe futnak bele, ha egyáltalán, elképzelésem sincs, abban biztos vagyok: ha én nyitnék be egy olyan „bűnbarlangba”, mint az egyik brit tehetségkutatóban két évvel ezelőtt feltűnt Olly Murs zeneszobája...
A régi óraalkatrészek nagyon menők a steampunk stílust képviselő művészek között, ebben a kijelentésben semmi újdonság nincs, viszont időről időre előkerül egy-egy tehetséges alkotó, akinek a munkáira mindenképpen érdemes odafigyelni. Ilyen például Susan Beatrice, New Jerseyben élő és dolgozó művész, más néven All Natural Arts, aki társaihoz hasonlóan szintén látványos szobrokat teremt régi óra alkatrészek felhasználásával, igaz, a stílus követelményeinek nem feltétlenül vagy nem minden esetben felel meg.
Ti voltatok már úgy, hogy egy puzzle képet nem tudtatok kirakni és a feladás pillanatában arra gondoltatok, hogy bárcsak tökmindegy lenne a darabkák sorrendje? Én bizony igen, de javarészt azért, mert a szüleim intelmeire figyeltem, miszerint „vigyázzak a játékra”, soha nem is gondoltam a további lehetőségekre.
Az István, a király rockopera 30 éves évfordulójára egy vadiúj, átdolgozott változatával készülnek a szervezők 2013. augusztus 30-án a Budapest Sportarénában, amely keretében a közönség és a rendező Alföldi Róbert rója le tiszteletét Szörényi Levente és Bródy János műve előtt!
Ron Arad, az 1951-ben Tel-Avivban született, Londonban élő nemzetközi hírnevű művész, designer, építész a közelmúltban visszatért a tel-avivi Holon Design Múzeumba, hogy elkápráztassa a nézőközönséget In Reverse című egyéni kiállításával. A brutálisan látványos kiállításon többek között azt is megtekinthetjük, hogy mi történik az autókkal hatalmas nyomás hatására...
Ahogy korábban is írtuk már, Jeremy Mayer amerikai szobrász meglehetősen mélyen vonzódik a régi írógépekhez, amely vonzalom egyértelműen megjelenik alkotásaiban is, olyannyira, hogy tulajdonképpen kizárólag az írógépek alkatrészeiből épülnek fel azok. Az embereket, állatokat és egyéb élőlényeket formázó, újrahasznosított anyagokból készített remekművek ragasztó, forrasztás, hegesztés nélkül nyerik el végleges, bizarr és néha horrorisztikus formájukat.
Ha szélesebb kontextusba helyezzük a dolgot: mostanában helyénvaló divat felfedezni a gyökereket és helyretenni azt, ami valaha kisiklott. A punk-mozgalom gyökerei között turkálva például sokféle vélemény létezik. A téma iránt érdeklődő, ám felszínes kultúrafogyasztók tetemes hányada leginkább a Ramones vagy a Sex Pistols első fellépését tekinti a zászlóbontás időpontjának, a tájékozottabbak David Bowie, Jim Morrison vagy a Velvet Underground tájékán vélik felfedezni a gyökereket. Pedig a tudatos polgárpukkasztás már a Rolling Stones korai időszakában is tetten érhető volt, így hát akár Jaggeréket is kinevezhetnénk az önmagukat a popzene főáramával szemben meghatározó punk zenészek előfutárainak.
Tavaly már beszámoltunk arról, hogy portugáliai Águeda nevű városban egy színpompás ernyő-installációval díszítettek fel néhány utcát. Akkor két fotós Patrícia Almeida és Diana Tavares jóvoltából jutottak el a képek a nagyközönséghez, de nem halmoztak el túl sok egyéb információval a dologról.
A képen, gif-eken és a poszt végén található videóban a Trinity című interaktív audiovizuális táncelőadásból láthattok részleteket. Az Oscar Sol által megálmodott előadást az Electronic Performers nevű spanyol csapat állította össze és adja elő.
1983 augusztusában mutatták be az István, a király c. rockoperát, Budapesten a városligeti szánkózó dombon. Ez a hely a bemutató előtt rendezvényre, illetve színpadi előadásra nem adott teret és a szánkózó dombot is ettől az időtől kezdve keresztelték át Királydombbá, később hivatalosan is. A magyar politikában 1990-ben volt rendszerváltás, ugyanez a kultúrszférában már 1983-ban megtörtént az első nagyszabású rockopera az István a király színrevitelével. A bemutató - 1983-at írunk - igazi áttörést jelentett. Az István, a király a hagyományos színházi gyakorlat, a kemény rock zenével és a pop műfajjal való szembenállását törte meg, hiszen Pelsőczy László, Berek Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Balázsovits Lajos színészek mellett az akkori "lázadó" rockerek: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák "Bill" Gyula, Victor Máté kaptak főszerepet. A szerzők Szörényi Levente és Bródy János zenei múltja is a pop zenében gyökerezik. Az István, a király zenei stílusa, amelyben a populáris zene, a népzenével, valamint az egyházi gregorián zenével ötvöződött, az első ilyen volt a hazai zenés színjátszás történetében. A nagyszabású művet 1983 augusztusában 6 előadásban 120.000 néző látta, mozifilm, bakelitlemez, CD és kazetta is készült róla. Talán nem túlzás, hogy az István, a király valamilyen formában fellelhető minden 3. családnál.
A június elején megnyitott Figment NYC szabadtéri fesztivál keretén belül készítették el a képeken látható hatalmas, felhő alakú pavilont kizárólag újrahasznosított és újrahasznosítható anyagokból a Studio Klimoski Chang Architects lelkes tagjai, Jason Klimoski és Lesley Chang tulajdonosok, valamint csapatuk.
Mona Caron, San Franciscóban élő művész a közelmúltban megbízást kapott a San Franciscó-i Tömegközlekedési Ügynökségtől, hogy az egyik nem túl vágykeltő kinézetű elektromos dobozt gondolja újra és alakítsa át a kénye-kedve szerint.
A budapesti Architecture Uncomfortable Workshop (Boronkay Péter, Demeter Lilla, Ghyczy Dénes Emil, Szabados Karolina, Szederkényi János, Szederkényi József, Szederkényi Lukács) már az április 9-14. között megrendezésre került 52. milánói nemzetközi bútorkiállításon is feltűnést keltett egyszerű, természetes anyagokból, kézműves munkával készült dizájnbútoraival.