Qiyun Deng kínai terméktervező idén diplomázott a svájci École cantonale d'art de Lausanne egyetemen. Diplomamunkája egy igen érdekes és végtelenül szépen kidolgozott ötlet: olyan evőeszközök (plusz fagyiskehely, salátástál), amelyek komposztálható bioműanyagból (PLA) készültek.
Lance Oscarson, sokoldalú amerikai művész, reklámszakmában jeleskedő kreatív igazgató, a Vintedge Artworks alapítója csodálatos kézműves alkotásokat, köztük mitikus állatokat, gépembereket készít stempunk és dieselpunk stílusban.
Lisa Lou egy rendkívül tehetséges és végtelenül türelmes művész! Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a képeken látható, leginkább egy fura festményre hasonlító konyhát valóban berendezte, ráadásul minden egyes apró részletet a kreatív boltokban kapható, különböző formájú és színű gyöngyökkel ragasztgatta tele, állítólag hozzávetőlegesen 30 millió darabból...
Az elmúlt tizenhárom évben a Serpentine Gallery rendszeresen meghív egy-egy neves építészt, hogy ideiglenes alkotásaikkal részt vegyenek a lazán csak „a maga nemében a világ a legambiciózusabb építészeti programjának” nevezett projektben. A Serpentine-pavilon presztízsnek számító megtervezésében az elmúlt években olyan ikonikus alakok vettek részt, mint például Zaha Hadid (2000), Oscar Niemeyer (2003), Frank Gehry (2008) és AI Weiwei (2012), idén pedig harmadikként ismét Japánból Sou Fujimoto került kiválasztásra, aki a maga 41 évével a legfiatalabbnak számít ebben a körben.
Michael Aaron Williams munkájának középpontjában az utca áll, az a hely, ahol az emberek élik mindennapi életüket, és ahol így a lehető legtöbb érdeklődőhöz juttathatja el az alkotásait. A street art területén ügyködő művész azonban nem csak itt jeleskedik, hanem számos egyéb projektet is futtat egyszerre. Közülük is a legszembetűnőbb talán az, amelyben a múlt századból származó (1920-1930) kereskedelmi könyveléshez használt főkönyvek lapjaira fest portrékat kávé és némi tinta felhasználásával.
Nagyon úgy tűnik, hogy Agata Oleksiak, közismertebb nevén Olek az egyre nagyobb művek készítésében találta meg a feltűnéskeltés és a siker kulcsát. A yarn bombing koronázatlan királynője és lelkes segítőtársai nemrégiben fejezték be a művésznő talán legnagyobb alkotását, egy vonatszerelvény befedését, amely szülőhazájában, Lengyelországban szórakoztatja a járókelőket.
Nem minden az, aminek látszik! A baglyok meg pláne nem, úgyhogy most se higgyetek a szemeteknek, mert amit néztek, a MadeIn Company nevű kínai művészeti kollektíva Calm című alkotása sem csupán egy építkezésről megmaradt, ám szépen elegyengetett törmelékmező!
Ha némi rajzkészség és persze a szabadon szárnyaló fantázia is megvan, éppen elég csak egy-egy hétköznapi tárgy, hogy apró csodákat műveljünk! Tang Chiew Ling malajziai szabadúszó grafikusnak sem kell több például faleveleknél vagy vattacsomóknál ahhoz, hogy azonnal a szívünkbe lopja magát. Az egyszerű kellékek köré kerekített történetek egy végtelenül kedves univerzumba kalauzolják el a nézőt, úgyhogy a hétfő ellenpontozásaként most ide csalogatlak benneteket. Vigyázat, ultra könnyed levél-és vattamesék következnek a folytatásban...
Ha nagyon unatkozol az irodában, akár megpróbálkozhatsz azzal is, amit Pietro D'Angelo művész csinál, ő ugyanis csak és kizárólag iratkapcsok felhasználásával építi fel figuratív szobrait. Az 1974-ben Palermóban született, jelenleg is itt élő és dolgozó szobrász eredetileg hagyományosabb alapanyagokkal dolgozott.
A táblafesték elterjedését nézve nem meglepő, ha újabb és újabb felhasználási területeken agyalnak az emberek. Az egyik legújabb, jópofa ötletet az első kép jobb oldalán is látható Harry Potter kinézetű főiskolai hallgató, Philip Romano találta ki, aki a saját autója, egy 2004-es Hyundai Elantra teljes külső felületét kezelte vagy inkább kezeltette ilyen festékkel.
Bízunk benne, a francia Guillaume Kurkdjian hűsítő pasztellszínekkel kombináló izometrikus animGIFizéi a kint, meg már bent is tomboló tikkadtságban nem csak nekünk okoznak némi felfrissülést. A fiatal grafikus/illusztrátor > Bisous Les Copain < címen futó, hetente frissülő 2D projektjét itt lehet követni!
Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de szerintem baromi viccesek Peter Pink rózsaszín napszemüveges krumplijai, akik ezektől az apró kiegészítőktől szinte életre keltek. Az önmagát egyszerűen csak ostobasággyártó kisiparosnak nevező kreatív ráadásul különböző hétköznapi helyzetekbe helyezi őket, például tengerparton napoznak, rózsaszín szemüveges kígyóuborkák kordonja előtt tüntetnek vagy éppen szánkóznak, amitől még jópofább ez az egész szürreális ötlet! De erről magatok is meggyőződhettek a folytatásban...
Genovától 22km-re a Portofino félsziget nyugati oldalán fekvő halászfaluban Camogliban található a kis öbölre néző ház, melynek második emeletét a Gosplan Architects belsőépítészei vettek kezelésbe. A 35 négyzetméteres gambrel tetővel fedett padlásszoba átalakításával fél év alatt végeztek. A két apró hálószobát, konyhát és fürdőszobát magában foglaló apartman, spártaian egyszerű funkcionalitásával idegnyugtató választás egyedülálló, ablakbakiülés közben tengerillatot mélyen belélegezni szerető kismackók számára…
„Utazzunk el nyaralni, de nagyon gyorsan!” című rovatunkban ma egy olyan válogatást hoztunk inspirációnak, amely a 20. század méltán híres alakjainak útlevelét mutatja meg. Mert, hát ugye nekik is volt/van ilyen, ha meg akarták mutatni tehetségüket a nagyvilágban. Kerestem, kutattam, hogy ki készítette a válogatást, hátha van egy gyűjtőoldal, de nem találtam, úgyhogy meg kell elégedni azzal, hogy egyszer csak valaki összeszedte a képeket. Így ismeretlenül is köszönet a munkájáért! Többek között Marilyn Monroe, Janis Joplin, Ella Fitzgerald, David Bowie vagy éppen Walt Disney vár a folytatásban...
Dinnye, dinnye és még több dinnye! Ha nyár, akkor elmaradhatatlan, ebbe a dinnyébe azonban biztos nem harapnál bele, vagyis inkább nem lenne célszerű, ugyanis bármennyire élethűek és kívánatosak a képeken látható kúp alakú lékek, ezek bizony gyertyák!
Nos, ha legközelebb kiöntenétek valami italt, folyékonyabb nyalánkságot, jusson majd eszetekbe Vivi Mac hírességekről, ismert karakterekről készített festménysorozata, és a zsörtölődés helyett próbáljátok meg kihozni a legtöbbet a kényelmetlen helyzetből!
A Manzárdos munkánk miatt sok király helyre hívnak minket. Namostan, a Szputnyik Shop nem ilyen volt, ide magunk tértünk be, de egy különleges helyre érkeztünk, ahol csak kapkodni tudtuk a fejünket. Hirtelen nem is tudtuk eldönteni, hogy hol is vagyunk valójában, mert a Szputnyikban a használt, vintage ruhák és kiegészítők mellett különleges, egyedi és idehaza máshol nem kapható tervezői darabok is beszerezhetőek. Ráadásul a Bakáts téri bolt kialakítása a legmogorvább emberből is újra előhozhatja a gyereket, hiszen annyi impulzus éri az innen-onnan előbújó divatkellékek miatt, hogy úgy érezheti, valami divatjátszótéren jár, ahol azonnal ki/fel kell próbálnia mindent, már csak a poén kedvéért is. Úgy döntöttünk, hogy felkeressük és egy kicsit kifaggatjuk őket a részletekről, a mára bolthálózattá növő Szputnyik történelméről. Sok érdekes dolgot tudtunk meg, amelyről egy interjú keretén belül a folytatásban olvashattok.
Henrique Oliveira brazil művész és lelkes csapata készítette a képeken látható Baitogogo című brutálisan látványos, bonyolult és kibogozhatatlannak tűnő gordiuszi csomót. A párizsi Palais de Tokyoban nemrégiben bemutatásra került elképesztő alkotásban az általában mindenkit hidegen hagyó, totálisan átlagos tartóoszlopok/fagerendák keltek önálló életre az éjszaka csendes magányában...
Nem vagyok nagy rajongója a műnövényeknek, de abból, amit a képeken láttok, minden íróasztalra tennék legalább egy vázányit! Hogy miért? Mert tulajdonképpen egy okos és rendkívül ötletes designtermékről van szó, a fűszáltollakról.
Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, Red, vagyis polgári nevén Ji Hong idén tavasszal ideiglenesen átköltözött az Instagramra (vagyis itt publikálja legújabb képeit), nyilván azért, hogy idáig sem kicsi rajongói táborát még nagyobbra duzzassza.
Ha már ebben a remélhetőleg egyre inkább múló hőségben úgyis minden szanaszét olvad, próbáltam a hangulathoz illő témát választani. Ekkor jött szembe velem Livia Marin és az ő különleges kerámiaszobrai, amelyek, hogy, hogy nem, pont olyan tárgyak, amit a dolog elméleti oldalát nézve valami megolvasztott...a gyakorlati oldalon nyilván az anyag ügyes formázása áll.
Miután nagy rajongói vagyunk a természetes anyagokból készített napszemüvegeknek, automatikusan felkaptuk a fejünket a már a nevében is gyanús Rozi Sunglasses által forgalmazott divatkiegészítőkre. Amikor pedig megtudtuk, hogy itt bizony két lelkes magyar designer, Kis Arnold és Németh Paula készíti őket, ráadásul kézzel, azonnal tudtuk, hogy róluk mindenképpen be kell számolnunk a blogon! A még csak pár hónapja indult vállalkozásról egyre több helyen jelennek meg a honlapjukon is megtalálható információk, de mi egy picit tovább is mentünk és készítettünk velük egy interjút. Jól kifaggattuk őket a részletekről, az indulásról, névválasztásról, a munkafolyamatról, és persze arról is, hogy kik is ők valójában. Ezt találjátok a folytatásban sok-sok kép kíséretében.
A békejelet (remélhetőleg) nem kell bemutatni senkinek sem, bár a keletkezéséről nem biztos, hogy mindenki tudja a részleteket. A jelet Bertrand Russel angol matematikus, filozófus, szociológus felkérésére készítette el Gerald Holtom, szintén angol művész, designer, a Campaign for Nuclear Disarmament nevű angliai aktivista szervezet nevéből származó két betű, két katonai jelzés, az N és a D összevonásával, és először egy nukleáris fegyverkezés elleni felvonuláson bukkant fel 1958-ban.
A Mosaïcultures Internationales de Montréal (MIM) nevű, élő virágokból és növényekből készült szoborcsodákat felvonultató nemzetközi versenyt és kiállítást 1998-óta rendezik meg Montreálban. Az úgynevezett „mozaikultúra” a weboldaluk szerint egy kifinomult kertészeti művészet, amelyben a műkertészek fémkeretbe ültetett, elsősorban (egynyári, esetenként évelő) színes lombozatú növények és virágok segítségével gyönyörűséges háromdimenziós szobrokat készítenek.
Sándor-Nagy Tünde grafikus egy barátja tanácsára jelentkezett a magyART-ba, és milyen jól tette! Bár az elmúlt időszakban nem jött válasz tőle, egy rövid bemutatkozást és blogjának linkjét már az első levélben megkaptuk tőle. Kinézve az oldalára, aztán egy végtelenül hangulatos dimenzióba csöppentünk. A számos egyéni-és csoportos kiállítást a háta mögött tudó székelyudvarhelyi tehetség világa csak úgy, mint bárki másé is, örömmel és szomorúsággal, kitárulkozással és visszahúzódással teli. Egy rendkívül személyes, érzékeny és törékeny univerzum, de hála Istennek, ő meg is meri mutatni nekünk lelkének legmélyebb titkait! Figurái egyediek, akik egy könnyen felismerhető fantáziavilágban élik hétköznapi, ám mérhetetlenül szeretetteljes és őszinte életüket.