Amikor először ránéztem, gőzöm nem volt, hogy tulajdonképpen mit is látok. Aztán megértettem, és bár értelmet azóta sem nagyon vélek felfedezni benne, mégis jópofának, inkább furának, vagyis furán jópofának tartom a Magarcokat. Mármint magokról van szó, amik arcoknak vannak álcázva. Magarc, érted?!

Azon a semmitmondó és amúgy is mindenki számára látható információn kívül, hogy a londoni székhelyű művész, Mark Powell rendkívül ügyesen rajzol – főképp idős embereket –, egy dolgot azért érdemes kiemelni: egyszerű papírlapok helyett régi borítékokra rajzolja a portréit. Nagyon régiekre!

Az idén immár második alkalommal (január 26-29.) megrendezett Gent-i Fényfesztivál egyik fő attrakciója minden bizonnyal a Luminarie De Cagna nevű, 1930-ban alapított olasz családi vállalkozás által készített lenyűgöző fénykatedrális volt.

Ma ráhajoltunk rendesen a különleges épületekre, és ha már a véletlen folytán ez lett a nap tematikája, akkor használjuk ki az alkalmat és egy másik, nem kevésbé izgalmas építmény miatt keverjünk át Skóciába. Egészen pontosan Glasgow-tól alig ötven kilométerre nyugatra, ahol az ország egyik legrégebbi, természetesen kísértetekkel zsúfolt várkastélya, Kelburn Castle áll...

A La Maison à Vaisselle Cassée egy nagyon különleges épület a franciaországi Louviers-ben. Nem annyira, mint a Jancsi és Juliskában szereplő mézeskalácsház, és még csak boszorkány sem lakja, de a manapság (remélhetőleg) egyre elterjedtebb újrahasznosítás egyik mintapéldányáról van szó.

Az édesanyja valószínűleg tiltotta tőle, Steven Spazuk mégis a tűzzel játszik. Az ő esetében viszont ennek a játéknak egy olyan megnyilvánulási formájával találkozhatunk, ami amellett, hogy totál megbocsátható, még az iskolákban is érdemes volna tanítani!

Ha semmi másból, csak a fényviszonyokból kellene kitalálni, akkor sem lenne nehéz dolgunk biztosan jó választ adni a kérdésre: a képek vajon melyik hazai iskolában készülhettek? És nem kedves szülők, sietni sem kell nagyon, ha a gyermeket ilyen, vagy ehhez hasonló suliba szeretnék beíratni. A nyár végéig van még idő bőven, a repjegyet viszont nem ártana időben lefoglalni! A delegációhoz meg csatlakozhatna, akár néhány oktatásügyben potens személy is...

Nem túl közkedvelt művészeti alapanyaggal, a hajjal sokkolok megint, de csak azért mert lenyűgözött Jenine Shereos amerikai szobrász és installációs művész aprólékossága, az alkotások szépsége és a témaválasztás maga.

Eljött az idő, hogy újra moziba csalogassunk titeket. Már vártátok, tudjuk! Ezúttal Az erő krónikája című szuperhősös/kézikamerásfelvételes filmre nyerhettek jegyeket, ha jók lesztek. Ez persze nem igaz, ennél azért könnyebb dolgotok van. Mint mindig, most is csak egyetlen egyszerű kérdésre kell válaszolnotok, persze helyesen. További információkat, a kérdést, a film leírását és előzetest a folytatásban kínálgatunk. Játékra fel!

Bogdán Viki grafikus, illusztrátor 1979-ben született Budapesten. Az egyetemi évek alatt Németországban, Horvátországban és 2005-ben Erasmus ösztöndíjjal Franciaországban tanult, végül 2006-ban diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. A kétgyerekes családanya, feleség, alkotóművész könyveknek, kiadványoknak készít illusztrációkat és grafikákat, azon kívül játékok és dísztárgyak is gyakran kerülnek ki a kezei alól. A mai magyART-ban az ő varázslatos világában engedünk betekintést.

A kamera ma már szinte mindenkinél kéznél van. Elég lenne, ha csak pillanatokra, de tudnánk néha egy kicsit fékezni, és megízlelni azt a közeget, felfedezni a városnak azokat a dimenzióit, melyek között élünk. Legtöbbünknek fel sem tűnnek a mindennapjainkat meghatározó hétköznapi, rejtett kincsek, pedig ott vannak mindenhol, és sok esetben csupán akkor vesszük észre őket, mikor - jobb esetben – már csak a hiányukat észleljük.

Abraham Lincoln, John Lennon, John F. Kennedy csak pár név azok névsorából, akik amellett, hogy más-más szempontból, de mindenképpen inspirálhatják a jelen és a jövő generációit, egy közös dologgal még rendelkeznek: mindegyiküket lelőtték. David Palmer úgy gondolta, hogy különleges emléket állít ezeknek az embereknek.

Aprólékosságmániámat ma Federico Pietrella alkotásaival elégítem ki. A Rómában született, jelenleg Berlinben élő és dolgozó olasz művész különböző, nem hétköznapi eszközökkel készített művei közül egyértelműen azt a sorozatot kell kiemelnem, amiben dátumbélyegzővel "festett" képek találhatóak. Igen, dátumbélyegzővel!

Nem tudom, hogy ki lehet a célközönség, de inkább olyan gyereklelkű felnőttekre tippelek, akiknek nem volt gyerekszobája. Vagy csupán zombi-fanatikusok. Van ilyen? Valódi gyerekekre nem biztos, hogy gondolnék, de lehet, hogy én vagyok túl konzervatív. Nehezen tudom elképzelni, hogy a lecke megírása után az apró agyacska, a gerinc vagy a combcsont helyrerakása volna a legjobb játék, de lehet, hogy ilyen nagyot változott a világ és én kimaradtam belőle.

Fülöp Gábor szobrászművész 1981-ben született Mátészalkán. 2008-ban diplomázott a Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán, 2009-ben a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány neki ítélte a Kogart-díjat, korábban pedig Ludwig- és Székely Bertalan-ösztöndíjat is nyert, munkáit elnézve nem véletlenül.

Hogy a történet hogyan is kezdődött, arról nem szól a fáma. Talán úgy, hogy néhány irigylésre méltóan kreatív ember New England partjai mentén sétálva felfigyelt a tenger által finomra csiszolt, jól megtermett kavicsokra? Aztán hazavittek egy hátizsáknyit belőlük, majd elkezdtek töprengeni azon, amellett, hogy szépek, vajon mire is lehetnek jók, még...?

Folytatván a reggeli gondolatmenetet, a környezettudatossággal kapcsolatos hozzáállásunk színvonalán is volna mit javítani. Nem véletlenül nyomatjuk a jobbnál jobb ötleteket, hiszen akár példát is vehetnénk, bár erre gyakran érkezik az a válasz, hogy van ennél nagyobb gondunk is jelenleg. Nyilván így is van, de ha soha, sehol és semmit nem kezdünk el, akkor joggal érkezhet az egyszerű válasz is: így jártunk...

A kis svájci síparadicsom, az 1 330 méter magasságban található Vercorin vezetői minden évben művészeket invitálnak a városba, hogy a nyári hónapokban valami különleges látványossággal járuljanak hozzá az amúgy is gyönyörű helyszín hangulatához. Sosem egyedülálló alkotásokat szeretnének, hanem olyan kreatív projektekre nyitottak, amelyek magukba foglalják az egész falut.

Csak szólunk, a Valentin nap nálunk ezzel a poszttal kezdődik és részünkről itt be is fejeződik! Félreértések elkerülése végett azonban deklaráljuk: a szerelem szerintünk is a legszebb és legjobb dolog, ami történhet velünk, ám abban a geil tömeghisztériában, amivé csóri Bálintjaink névnapja mutálódott, mi a továbbiakban nem kívánunk részt venni! Hogy miért is ez a mi Bálint napi posztunk, azt kizárólag a hajtás után áruljuk el, 18 éven felülieknek...! ;)

Azt hiszed, hogy van elég türelmed az életben? Lehet, hogy újra kellene gondolni ezt a dolgot. Plamen Ignatov munkája láttán én legalábbis ezt teszem, ugyanis a bolgár művésznek bizony 16 évig tartott, míg elkészítette élete legnagyobb művét, a Rilai kolostor lenyűgözően aprólékos és részletekben gazdag miniatűr mását. A Szófiai Régészeti Múzeumban kiállításra került alkotás fából, abból a bizonyos 6 millió gyufaszálból és drágakövekből készült.

A korábban bemutatott fotós projekthez hasonlóan Steve Wheen alkotásai is az autósok egyik legnagyobb ellenségére, a kátyúkra hívják fel a figyelmet. Nem ő az első gerillakertész a világon, sőt. A kátyúk újrahasznosításában viszont mutat némi újdonságot, figyelemreméltó apróságokról van szó.

Néhány kép erejéig az Észak-Kínában található Harbinban évente megrendezésre kerülő Jég-és Hószobor Fesztiválra invitálnálak titeket ebben a fagyos és havas időjárásban. Az esemény központjában, a Zhaolin Parkban minden évben más tematika alapján próbálják elvarázsolni az odalátogatókat az alkotók, ami a fotókat elnézve biztos, hogy sikerül is nekik.

Diószegi Csillának állítólag még nem volt alkalma nagy nyilvánosság előtt megmutatni a munkáit, mi pedig úgy gondoltuk a portfóliójának átnézése után, hogy mindenképpen biztosítunk egy megjelenést itt a Manzárdon. Nem csak azért, mert különböző technikákban és stílusirányzatokban gazdag az a bizonyos portfólió, de azért is, mert hihetetlenül változatos hangulatot árasztanak magukból a munkái. Hol felemelő és vidám, hol mélységes és elgondolkodtató.

A Senseteam nevű kínai kreatív cég munkatársai serényen vagdosták apró csíkokra különböző országok régi, forgalomból kivont bankjegyeit a nagyobb jó érdekében. A portrékká ragasztott darabokkal a fogyasztói társadalom orra alá szerették volna dörgölni, hogy a pénzt olykor sokkal tartalmasabb dolgokra is lehet használni, mint például a fölösleges dolgok megvásárlása. Ez a tartalmasabb dolog pedig esetükben éppen a művészet.

Amit itt és most láttok, nem fotómanipuláció, sőt, nem is hiperrealista festmény. Ez a valóság, egy kreatív, vicces és lélegzetelállítóan egyszerű optikai illúzió Párizsban, pontosabban legutóbb a Le 104-ben tartott In Perceptions című kiállításon.