Egy tavaszias január végi napon a reggeli rutin kávézós postabontással kezdődött a történet. Szokásos email cunamik: nem túl izgalmas tartalommal bíró cévék, önjelölt precelebektől, majd az egyik legtörvényszerűbb hálivúdi klisét //nem rizsa// követve, „A” soron következő levélnek már a feladójától vigyázzba vágja magát a tompuló figyelem. Izgatott olvasás, majd - miután sikerült jól felcsigáznia minket -, további gyors üzenetváltások, a vége pedig...
...hogy nyakunkba vettük a belvárost, meg sem állva egy jobb sorsra érdemes V. kerületi pesti bérház udvaráig [Múzeum körút 7.], ahol tavaly decemberben egy izgalmasan új gasztro-kult hellyel gyarapodott az - értsd szó szerint -, fogyasztható dizájnt kínáló helyek száma.
Az eredeti szakmája szerint építész Gerzsenyi András, az Insitu és Front üzletek tulajdonosa, Hajdú Anett a Kepp Showroom egyik alapítója és divattervezője, valamint a félig-meddig a szakmából érkezett Csizmadia Attila nevével fémjelzett manufaktúra egy mára szinte feledésbe merült mesterséget rehabilitál. Lelkes profizmussal és gyermeklélekkel...
Becsöngettünk, beengedtek és villanásnyi idő múlva máris egy apró időkapszulában találtuk magunkat. Egy órányi back in time, nyolcvan évvel az időben... Hiperaktivitás, nosztalgia, belassulás, színkódokkal újratöltött energiacsatornák, re-hagyományőrzés, édes tradíciók, meg egész végig nem ortodox elektropop, a város kellős közepén, telibe az érzékeinkre hatva...
A Cukorka Sweetfabric-nál jártunk, kérdezni és persze torkoskodni...
- Egy divattervező, egy építész és egy vendéglátós mikor, hol és egyáltalán miért találta ki azt, hogy csinálnak közösen egy cukorkaműhelyt? Lehet, hogy a gyermeki énetek volt a primer motiváció?
- Anett és András ismerték egymást civilben is a Cukorka előtt, illetve dolgoztak együtt is már közös projekten. Én pusztán a szerencsés véletlennek köszönhetően kerültem a csapatba. Jó időben, jó helyen elv alapján. És a motiváció? Szerintem mindannyian őrzünk gyermekkorunkból meghatározó pillanatokat, benyomásokat magunkban. És abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy ezen érzések közül az egyik legmeghatározóbbat -az édességek iránti vonzalmat- így felnőve is a magunkénak mondhatjuk, és ráadásul mindezt hivatásszerűen csinálhatjuk is.
- A békebeli, nosztalgiát árasztó arculat, valamint a showroom-ba érkező kuncsaftokat fogadó, egészen elképesztő, energikus színvilág milyen koncepció mentén valósult meg? Ki volt ebben a „tettestársatok”?
- A szó hagyományos értelmében nem volt igazán tettestársunk ebben. A fehér szín koncepciójának letisztultságát és steril hangulatát próbáltuk ellenpontozni egy igazán ütős, belépéskor történő első érzéssel .Ezt mi, ebben a valóban vibráló, piros színben találtuk meg. Az összhatás energikus érzetét így ez a kontraszt adja meg igazán. Mindezen elképzelés kiötlése és megvalósítása is Anett, plusz András érdeme.
- A food design előre megtervezett sablonok alapján készül, vagy a végső formájukat inkább improvizációk által nyerik el a cukiságok?
- Az improvizációnak is nagy teret hagyunk. Persze vannak bevett formulák amiket alkalmazunk formázás terén is és az ezt megelőző munkafolyamatok során is. Ez halmozottan igaz azokban az esetekben amikor a cukorka keresztmetszetébe valamilyen mintát tervezünk vagy szöveges részt. Ezekben az esetekben rendkívül precízen kell össze dolgoznunk és a készítést megelőző tervezés lépéseihez kell tartanunk magunkat. Van a cukorkatésztának egy olyan stádiuma amikor a legjobb vele dolgozni. Ez viszonylag igen rövid ideig tart és nekünk ezen kis rövid időtartamban kell az elkészítés lényegi részét elvégeznünk.
- Hányféle ízben készülnek a cukorkák? Mi a saját kedvenc és melyik a legnépszerűbb a vásárlók körében? És persze adott az a kérdés is: van-e valami különleges, bizarr aroma az „étlapon”, amivel az ínyencek igényeit próbáljátok kielégíteni?
- Jelenleg 25-26 különböző ízünk van, amiket előszeretettel kombinálunk is egymással. Így nő a sokszorosára a rendelkezésünkre álló ízek tárháza. Nekünk mindig változnak a kedvenceink, talán nem is tudunk kiemelni egyet. Ellenben a vásárlók szempontjából már igen. Úgy mondanám, hogy kedvelik a mérsékelten ínyenc elképzeléseket. Ezalatt azt értem, hogy vannak különböző ízek amik azért előfordulnak az emberek mindennapjaiban, de nem gondoltak arra hogy mindezt cukorka formájában is fogyasszák vagy tapasztalják. Gondolok itt egy levendula-gin ízesítésre, vagy egy kávé-narancs-fahéj kombinációra. De nem hagyhatom ki a forraltboros cukorkát sem. Illetve van egy abszolút ínyenc cukorkánk..ő polip ízű cukorka. De természetesen sokan szeretik a hozzánk betérő vendégek közül a hagyományosabb gyümölcsös ízeket is.
- A cukorbetegek, mint tudjuk szeretnek bűnözni. Tudtok ebben neki segíteni? Milyen ellenállhatatlan ajánlatotok van az ő számukra?
- A közelmúltban térképeztük fel ezt a szegmensét is a cukorkakészítés általunk művelt formájában. És arra jutottunk, hogy a kedvükre fogunk tudni tenni a cukorbeteg édességkedvelőknek is. Ugyanis többek között a nyírfacukor is ugyanúgy viselkedik főzés közben, mint az átlagos cukor. Így lehetőségünk van ilyen alapanyagból készíteni majd cukorkákat a közeljövőben.
- Szoktatok kísérletezgetni a „tésztával”? Mi volt az eddigi legspeciálisabb forma, ami a kezeitek közül kikerült?
- Természetesen. Mindig kapunk érdekes elképzeléseket. Amiket a cukormassza adta lehetőségekhez képest próbálunk teljesíteni is. Ilyen volt például Budapest legnagyobb nyalókájának az elkészítése, amit végül egy pizzás dobozban kellett elvinnie a kedves megrendelőnek. Vagy a nemrégiben befutott kérés, a Star Warsból ismert Halálcsillag, nyalóka konverziójának az elkészítése. De említhetem egy kiállítás welcome kedveskedésének szánt pénisz alakú nyalókát is.
- Egyedi megrendelésre is dolgoztok?
- Igen dolgozunk. Valentin napon volt keresett az olyan nagyobb méretű nyalóka, aminek a felületére egy nevet mintáztunk még a lágyabb cukormasszából, ami a végén ugyanúgy megdermedt rajta és ezáltal lett személyessé és rendkívül frappáns kis ajándékká téve. Vagy esküvőre például a házasodó felek nevét egy cukorkába mintázzuk és így egy ültető kártya koncepciójába illeszthető maga az édesség. De csináltunk iskolának emlékplakettet.
- A munkafolyamat során felhalmozódó maradék cukorkáknak mi lesz a sorsa? Lehet-e a letöredező, széttörő, szépséghibás cukorkákat újrahasznosítani? Itt most nem feltétlenül arra gondolunk, hogy újramelegítve bele lehet-e keverni valamilyen másik, készülő cukorkamasszába, hanem inkább azokra a maradékokra, amivel végül semmit nem tudtok kezdeni, van-e valamilyen vásárlócsalogató, esetleg jótékonysági akciótok?
- Egészen mostanáig nem is igazán gondolkoztunk el mindezen bevallom őszintén. Még az elején vagyunk elég sok mindennek. De az első találkozásunkkor is említetted ezt a dolgot,ami természetesen szöget ütött a fejünkben és most már gőzerővel ötletelünk, hogy a számunkra már nem felhasználható cukorkákat valamilyen jótékonysági akción belül eljuttassuk mondjuk kórházak gyerek osztályára vagy adott esetben hátrányos helyzetű gyerekeket segítő szervezetekhez. Tehát a szándék már megvan, most már csak a legmegfelelőbb utat keressük mindehhez.
- Nem tudunk elmenni a tény mellett, hogy ti, a cukorkakészítők sportos/átlagos külsővel rendelkeztek. Hogy lehet ennyi édesség között megőrizni ezt a slank alkatot? Nem esztek a cukorkákból, vagy munka után egész éjszaka valamelyik edzőteremben nyomjátok?
- Mikor mindezt elkezdtük szerintem mindannyian előszeretettel kóstolgattuk folyamatosan az elkészült cukorkáinkat, akár már csak az élvezeti szempontok miatt is. Mostanra ez annyiban változott, hogy pusztán az élményért nemigen csipegetünk. Ha elkészül az adott cukorka természetesen vigyorogva leteszteljük, de ennél többet ritkán eszünk belőle. Ez tudatos dolog, hiszen annyi cukorka vesz körül minket, amiket természetesen szeretünk is, hogy muszáj megálljt parancsolni magunknak.
- A munka közben háttérben szóló, mainstreamnek nem feltétlenül nevezhető zenei stílusok a saját ízléseteket takarják, vagy van esetleg valamiféle megfontoltság is a választásban, egyfajta tudatos áthidalás a látványműhely vintage korokat idéző, ám energikus hangulata és a mai multikulti életérzések között?
- Mindhármunknak van egy eléggé kiforrott és sajátos zenei ízlésvilágunk. Amit természetesen cukorkakészítés közben állandó jelleggel egymás tudtára is adunk. Az szerencsés véletlen, hogy ezen sajátos zenei ízlésvilág összefüggésbe hozható a Cukorka más irányultságú megjelenési formájával. És így utólag örülünk is, hogy mindez egy külső szemlélőben felébreszt ilyen gondolatot, hiszen a dolog amit mi csinálunk itt, mint mondtad vintage jellegű dolog. Az is kiderült, hogy szeretjük a kontrasztokat. A megjelenésben tetten érhető kontraszt egyértelmű, erre az elején ki is tértünk, maga a cukorkakészítés szellemisége is kontrasztos a megjelenésünkkel. Végül mindezekre felteszi a koronát szerintünk a zeneiség kérdése. És szerintünk így alkot egy nagy egészet, amiből a szemfüles érdeklődő már letudd vonni egy olyan konzekvenciát, ami már átfedésben van a mi általunk elképzelt végeredménnyel.
- A látványműhely egyfajta workshopként is funkcionál. Ha jók az információink, itt rendszeres és visszatérő vendégnek számítanak már a különböző diákcsoportok. Éreztek késztetést arra, hogy a Sweetfabric a jövő leendő cukorkakészítő mestereinek egyfajta szellemi műhelyévé is váljon?
- Megtisztelő lenne ha egy ilyet elérnénk idővel. Fontosnak tartjuk, h diákok is járjanak hozzánk, hiszen a cukorkakészítés mint olyan, lassan kezdett feledésbe merülni. És hol máshol lehetne a lassan feledésbe merülő tudást feléleszteni, ha nem a gyerekekben, vagy a gyerekekkel kezdve?
- Ha valaki kedvet kapna és szeretne belevágni a cukorkakészítésbe, milyen hasznos jó tanácsokkal tudnátok ellátni őket a kezdéshez?
- Az otthoni próbálkozás a műhelykörülményekhez képest egy sokkal visszafogottabb eredményhez vezet, ezt tapasztalatból tudjuk. Mindenekelőtt szükséges beszerezni hővédő kesztyűt, aminek a felülete szilikonos anyaggal bevont, mert ehhez kevésbé tapad hozzá a cukormassza, mikor még forró és rendkívül ragadós. Cukorhőmérő is kell, mert a hőfok folyamatos ellenőrzése nagyon fontos, hogy tudjuk, mikor kell beletenni a glükózszirupot és mikor készül el a főzetünk. A technikáról pedig akkor tudhat meg legtöbbet a vállalkozó kedvű ember, ha ellátogat hozzánk és a nyilvános főzéseink alkalmával vagy workshopunkon való részvételkor ellesi a fogásokat.
- Végezetül: a nem budapesti édesszájú fanatikusok örömére, tervezitek esetleg a Cukorka látványműhely hálózattá fejlesztését?
- Ezidáig is kaptunk vidéki városokban való megjelenési lehetőségeket különböző magán vagy közösségi kezdeményezések keretein belül. Ezeket mi szívesen teljesítettük, éppen azért, mert nem biztos, hogy van kapacitása mondjuk egy soproni édesség kedvelőnek mondjuk csak emiatt a fővárosba utazni. Ilyen alkalmakat ragadunk meg minden lehetséges esetben. És ha úgy tapasztaljuk, hogy lenne igény egy ilyen dologra távol Budapesttől is akár, természetesen fontolóra vesszük egy vidéki bázis kialakításának a lehetőségét is.
Köszönjük, hogy itt lehettünk. Egy életre szóló élmény volt...
