A 40 éves Alessandro Ricci nem nevezhető éppen átlagos művésznek, és ezt nem csak azért gondolom, mert effektív a házfalakról, szobrokról lekapargatott kosz az, ami a műalkotásainak fő alapanyaga, hanem azért is, mert eltérően azoktól a festőktől, akik a tehetségükért cserébe gyors elismerést várnak, őt nem igazán érdekli, hogy híres művészként élje a hétköznapjait.
Ehelyett Ricci-t sokkal jobban foglalkoztatja, vagyis inkább aggasztja, hogy szülővárosában, Firenzében mennyire retkesek az utca szebbnél szebb épületei és műemlékei a szmogtól. Bár elvégzett pár művészeti osztályt néhány évvel ezelőtt, ő inkább autodidakta művész, akinek nincs saját stúdiója, aki eladományozza a legtöbb munkáját, és aki nem hajlandó játszani az állítása szerint korrupt Firenzei Művészeti Galéria szabályai szerint.
Ricci egyébként a természettudományok doktora és jelenleg is a szüleivel él. Szinte minden nap meglátogatja a város legnagyobb forgalmat bonyolító a utcáit, hogy begyűjtse a hozzávalót a szmogfestményeihez, amelyekkel először a 90-es évek elején kezdett foglalkozni. Semmi mást nem akar, csak felhívni a figyelmet a minket körbevevő retekre. Dicséretes!
via: oddity central
