Az internetről való letöltés nem csak nálunk nemzeti sport. Egy-egy jövőheti premierfilmet szinte diadalittas üvöltések közepette, szemernyi lelkiismeret furdalás nélkül szakítunk le a hálóról az otthoni merevlemezekre, nem gondolva arra, valakinek a vérrel verejtékkel alkotott szellemi terméke a zsákmány, persze a lényeg: ingyé! Jah, hogy ezért állnak a csatában vesztésre...?
Annak reményében, hogy a Szimpla-kertben kiállított képei még ott lógnak a falakon, gyorsan szeretnénk nektek bemutatni a magyART mai főhősnőjét, Zsófit. A lényegretörően rövid bemutatkozásból alább olvashattok. Mi, némi utánjárással kiderítettük továbbá azt is, hogy tavaly egy stockholmi táncversenyen Lindy-Hop Jak & Jill kategóriában 3. helyezést ért el...
Chuck Close amerikai fotós, festő leginkább hagyományos eszközökkel készülő fotórealisztikus festményeiről híresült el, én most mégsem ezekkel kapcsolatban fejezném ki a rajongásom, hanem a művész ujjai miatt morzsolnék el egy apró könnycseppet. Mert ezek bizony aranyat érnek.
Ugye milyen nehéz megválni a kedvenc ruhadaraboktól, főleg, ha azt kinézetétől függetlenül is még hordhatónak találjuk? És ugye egyre többen tudják már, ha vérző szívvel bár, de mégis meg kell szabadulni tőlük, nem muszáj felmosórongyként használni vagy végső esetben a kukába dobni őket, hisz annyi lehetőségünk van az újrahasznosításukra...amennyiben persze egy fokkal kreatívabban közelítjük meg a dolgot és hajlandóak vagyunk újragondolni a létét, újraformálni az alakját.
A képeken látható X-Times People Chair egy helyspecifikus performansz Angie Hiesl német művésznőtől. A jópofa ötlet lényege egyértelműen látszik, különböző épülethomlokzatokra, jó magasra, körülbelül 3-7 méter magasra felhelyezett székeken pihengetnek és múlatják az időt a bátor nyugdíjasok.
A Holdat és más, távolabbi égitesteket célzó küldetések tervezése során igen sok technikai kihívással kell szembenéznünk. Ugyanakkor felmerül egy másik, legalább ennyire fontos kérdés is: mit egyenek az űrhajósok? Az emberes űrmissziókra szánt ételek fejlesztése közben azonban nem kizárólag a táplálkozási szempontokra, de az űrhajósok pszichológiai állapotára is figyelemmel kell lenni!
Az emberi haj évente átlag 18 centivel nő. Kilenc millió svéd ez alapján kb. 1 620 000 méter hajat termel, arányosítva ez a szám itthon nagyjából 1,8 millió méter, melynek nagy része egyszerűen a kukákban, illetve valahol egy szemétégetőben végzi. Ola Giertz stockholmi formatervező a számok láttán először megdöbbent, aztán rámutatott az egyik divatosnak számító helsingborgi borbélyműhelyre [Studio Västra Sandgatan], majd újragondolva ezt a dolgot, hajmeresztő vállalkozásba kezdett...
A Dulux-féle Let's Colour projektjéért korábban itt és itt rajongtunk. A kezdeményezés a szívünk egyik csücske, tavalyi (2011. március 21.) magyarországi indulásánál pedig végtelenül örültünk. Nem is olyan rég ismét kaptunk egy sajtóanyagot, hogy bizony idén már második alkalommal írtak ki pályázatot a szürke és lehangoló közösségi területeink kiszínesítésére, a számos jelentkező közül nyerteseket is választottak, és az elmúlt hetekben el is kezdődött a csúnyaságok kicsinosítása.
Vik Muniz mindent újrahasznosító alkotássorozataiból korábban már bemutattunk párat, de természetesen az elmúlt időszak alatt sem tétlenkedett a brazíliai születésű, jelenleg New Yorkban élő ökoművész.
Isabelle de Borchgrave belga művésznő megszállottja a ruháknak, olyannyira, hogy készíti is őket. Ez persze önmagában még nem olyan furcsa dolog, sőt, első pillantásra akár úgy is tűnhet, hogy drága anyagokból készültek, de korántsem erről van szó.
Pro - Huffington hír, június 16.:
Egy austini ügyvédnő, Stacy Zoern aktív közreműködésével a Community Cars [Pflugerville, Texas] nevű vállalkozás megvásárolta az eredetileg a szentendrei székhelyű Rehab Zrt. által kifejlesztett, Kenguru névre keresztelt elektromos hajtású rokkantautó gyártási jogát, az óriási érdeklődés miatt pedig azzal a gonddal küzd, hogy nem tud elég autót gyártani, ezért befektetőket keres...
Bruce Campbell akár egy csodálatos házat is vásárolhatott volna magának abból a pénzből, amit jelenlegi otthonára költött, de ő inkább az álmát valósította meg. Nem kellett neki jómódú, lilaakácközszerű környék, unalmas szomszédok, a fényűzés, csillivilli bútorok és egyéb lakberendezési kiegészítők, ő csak távol mindentől, az oregoni erdő közepén egy repülőgépből kialakított egyszerű otthont akart. Sikerült neki elérni!
Régebben ez nem volt probléma. Megboldogult harminchatötvenesem ugyanis egy feltöltéssel szó nélkül, akár négy napig is bírta, mióta felvettem a ritmust, és androidos telóra váltottam, azóta van az, hogy a nap végén – az esetek többségében, inkább már este tíz körül – jajgat a vas, hogy azonnal és tüstént áramot neki, merkülönben...!
Amikor My Dog Sighs szemetet talál a járdán – ami valljuk be, nem is annyira nehéz dolog –, kihasználva az élet, az emberi hanyagság, nemtörődömség adta lehetőséget, különleges lényeket varázsol belőlük. Nyilván itt az újrahasznosítható dolgokról van szó, jelen esetben például az alumíniumdobozokról.
Nos, a mai poszt elég durva csúszásáért mi, vagyis én kérek elnézést. Magyarázkodni soha nem szerettem, most sem teszem! Nyilván mindenki érteni fogja, ha annyit mondok: a magyar egészségügy egyik esztergomi intézményébe voltam ma délelőtt 10 órára hivatalos, ehhez képest alig egy órája értem haza...!
2007 szeptemberében nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a Tiencsin kereskedelmi központjában (Heping kerület) található Porcelán Ház, Csang Lian-cse (张连志) sikeres üzletember, étteremlánc-tulajdonos, porcelángyűjtő jóvoltából. A különleges házat állítólag több mint 400 millió antik porcelán darabka, 10 000 darab ősi váza, 500 darab porcelán macska, 300 kőoroszlán stb., valamint több mint 20 tonna természetes kristály felhasználásával díszítették fel...
A világ kert-és virágszerelmesei számára kiemelt fontossággal bírnak az RHS (Royal Horticultural Society, avagy Királyi Kertészeti Társaság) virágkiállításai. Az, hogy melyik a legnagyobb, legdíszesebb, legjobb, a Chelsea Flower Show vagy a Hampton Court Place Flower Show, megoszlanak a vélemények, egy dolog viszont biztos, idén (is) lemaradtunk az eseményekről, viszont hoztunk pár képet ízelítőnek.
Bár napi szinten jómagam már képtelen vagyok olyan sebességgel kapkodni a fejem, ami a geekfronton történő viharos események követéséhez ma alapfeltétel lenne, a dán dizájner Niels Astrup, elsőre hétköznapinak látszó órakoncepciója láttán meg kellett pihennem egy pillanatra. A Touch Skin Watch ugyanis, valami egészen mérföldkőnek számító cucc lehet, ha a Mashable is jónak látta beszámolni róla...
A művészet egy rendkívül jó fogyókúrás módszer lehetne, feltéve, ha rendszeresen az alkotást választanánk az evés helyett, de nyilván ilyen nem létezik, úgyhogy valószínűleg Gregory Euclide is bepótolja a kimaradt ebédeket a tanítási órák alatt.
Földrajz-, újrahasznosítás- és különlegességmániásoknak, és persze mindenki másnak ajánlom figyelmébe a képeken látható földgömbcsillárt, amelynek Benoit Vieubled jóvoltából örülhetünk és köszönhetünk szépen. Köszönjük!
Lehet, most néhányan felteszik a kérdést, mit találtak ezek annyira érdekesnek egy hivatalos elnevezése szerint "üzemanyagtöltő állomáson", hogy 18 képet pazarolnak rá? A kérdésre itt a rövid válasz: a betont, a formát, az ötletet, és nem utolsó sorban a nevét " Pausa". A Galánta melletti, magunk között szimplán Jetson-os benzinkutat a cseh Atelier SAD építészei követték el, nekünk meg bejön! Nagyon...
Vannak olyan barátaim, akik imádják a régi bőröndöket, akik a lomtalanításon is csak ezt keresik, kutatják a sok kidobált kacat között, és néha gyöngyszemekre lelnek. Jelentem, nincsenek egyedül ezzel a szenvedéllyel, sőt, van valaki (és persze rajta kívül még biztos sokan mások is), aki művészi szintre emelte ezeknek az összegyűjtött vintage bőröndöknek a létét.
Benoît Maubrey művész alapítója és igazgatója a berlini székhelyű művészeti csoportnak, a Die Audio Grippe-nek. Maubrey és társai látványos és viselhető elektroakusztikus ruhákat készítenek és különleges képzőművészeti performanszaikban táncosok segítségével gyakran meg is szólaltatják őket. Ezzel a mókával több mint 20 éve járják a világot, Tokiótól kezdve Helsinkiig nagy-nagy sikert aratva.
Abraham Maslow A lét pszichológiája felé című könyvében írja: „Az alapszükségletek (a létfenntartás, a biztonság és veszélymentesség, a valahová tartozás és a szeretet, a tisztelet és az önbecsülés, valamint az önmegvalósítás szükségletei), az alapvető emberi érzések és az alapvető emberi képességek vagy semlegesnek, premorálisnak, vagy egyenesen „jónak” tűnnek...
