Régebben ez nem volt probléma. Megboldogult harminchatötvenesem ugyanis egy feltöltéssel szó nélkül, akár négy napig is bírta, mióta felvettem a ritmust, és androidos telóra váltottam, azóta van az, hogy a nap végén – az esetek többségében, inkább már este tíz körül – jajgat a vas, hogy azonnal és tüstént áramot neki, merkülönben...!
Mondjuk, ha épp otthon jön el ez a pillanat, különösebb gond még nincs, ám ha a város közepén, vagy egyébként bárhol máshol – nem négy fal közt – következne be, lehet szánalmas, az akkor is nagypara! Ma még!
Egy brooklyni kreatív stúdió, a PENSA kollektíva eljátszott a gondolattal: miért is ne lehetne megkönnyíteni a mobilt használók, ergo mindannyiunk életét az utcákra, terekre vagy akár utasforgalmi várókba kihelyezett „köztöltőkkel? A filozófia egyébként maga az ötlet mellett szintén figyelemre méltó. A "Street Charge" ugyanis amellett, hogy napenergia hajtja (vagyis zöldebb, még inkább energiatakarékosabb, ha akarna se lehetne), a közelében free a wifi is, egyben pozitív közösségépítő/formáló „térerővel” is bír! Szerintünk, az urbán teraszok mellett ez is egy progresszív városi beavatkozás lehetne... :)
