A lakás, szerencsésebbek esetében a saját ház felújítása az általában az a projekt, amitől fázni szoktunk! No, nem az igénytelenség, annál inkább a pénzszűke miatt. A mai építőanyag árakkal kalkulálva még a legminimálisabb költségvetéssel is sanszos a hétszámjegyre végződő összeg. Ha a "na most telt be a pohár" kényszer pillanatában mégis úgy döntünk: belevágunk, a pénzügyesek  - férfitársak, ugye tudjuk kik -  korlátlan hatalmuk birtokában osztásszorzással borzolják még tovább, amúgy sem kevés stressznek kitett idegpályáinkat. Majd a folyamat végén kimondatik a megfellebbezhetetlen: és lemondásokra ítéltetünk...

Ha máshogy nem vagy csak döcögősen megy, figyelemfelkeltő installációkkal is lehet inspirálni az embereket arra, hogy a célnak megfelelően használják a tárgyakat, vagyis, hogy egyáltalán használják. Itt van például a szemetes, amibe ímmel-ámmal azért beledobáljuk a hulladékokat, de még mindig nem megy tökéletesen.

Mattias Adolfsson svéd művész vázlatfüzetei aranyat érnek! Bennük olyan szemkápráztatóan részletes alkotásokat találhatunk, amelyek a párjukat ritkítják. Bár Adolfsson világa első körben az aprólékosságával hökkenti meg a nézőt, a „felvázolt” témák hangulata, szürrealitása is kiemeli őt a nagy átlagból.

Kezeket fel: ki szereti közületek a sört? Sok másik bloghoz hasonlóan mi is kaptunk jegyeket a Budavári Sörfesztivál szervezőitől, amelyekből 4 darab napijegyet (a napijegy 1 korsó sör ingyenes elfogyasztására is feljogosít) egy viszonylag gyors és végtelenül egyszerű játék keretén belül jól kisorsolunk majd az olvasóink között. Nem kell semmi extra dologra gondolni, csak a poszt végén felteszünk egy kérdést, a helyes választ pedig emailben el kell küldeni nekünk (érdemes elolvasni a lentebb található ismertetőt, mert ebből merítettük a kavics egyszerűségű kérdést). A helyesen válaszolók között fogjuk kisorsolni a 4 napijegy egyikét.

Ha becsületes polgári foglalkozásként az ember a bloggerkedést választja, annak vannak furcsa hátrányai, meg vannak előnyei is. Az előbbi kategóriából kapja meg például az olyan enyhén szánakozó kérdést, hogy: „és ebből meg lehet élni...?” … Vagy az inkább mosolyra késztető nekiszegezést, mint legutóbb egy évek óta nem látott cimbi, mikor két korty kávé között, cseppet tétován rebegte felém: „deee... akkor most, mi is az a blog...?”

Nina Boesch, német származású New York-i művésznőt is (mint ahogy jó néhány más művész is) megihlették a város tömegközlekedésért felelős Metropolitan Transport Authority (MTA) által gyártott metrókártyák; vagyis ezeknek újrahasznosítása, merthogy az utasok előszeretettel dobálják el őket.

Namost, nagy lelkesen, karitatív áhítattól vezérelve, azt a nagyon okos dolgot találtuk mi itt ki, hogy londoni barátaink lassan a << kínai agyaghadsereg+harci szekér+ló << a köbön létszámával vetekedő táborának  (in brief) el-és kiadó helyi hüttékről szóló ingatlanpiaci információkat fogunk szolgáltatni. A helyi sajátosságok ismeretének stabil hiányában, ergo az ártatlanság édes bélyegével a homlokunkon vágunk hát neki e hasznos sorozatnak. Reményeink szerint minden oda-, el-és kiszakadt honfitársunk szívét megdobogtatva... :)

Adam Scales és Paul Van Den Berg építészek dolgoztak együtt a képeken látható ügyes optikai illúzió létrehozásán. A Reframe című installációt az idén már 7. alkalommal megrendezésre kerülő Montpellier-i Festival of Architecture Lively című eseményre készítették el.

Első pillanatban fel sem fogtam, hogy többet látok egy egyszerű, ám szépen terített asztalnál, aztán igen hamar leesett a tantusz, hogy itt bizony valakik egy rendkívül kreatív módon megálmodott háromdimenziós portréasztallal próbálnak levenni a lábamról. Nos, sikerült nekik!

Milyen a stílusod, kísérletező vagy inkább konzervatív? Igazi lázadó vagy, aki mindig tele van energiával? Vagy inkább azok közé tartozol, akik egy életre elkötelezték magukat a konvencióikkal? Amennyiben ez utóbbi van - persze ez sem baj - lehet, értetetlenül fogsz állni e poszt utolsó sorában olvasott vélemény előtt...

Derek Gores Floridában élő és alkotó művész mesterfokozatot ért el a saját maga által teremtett káosz uralásában. Zseniális kollázsokat teremt a vászonra mindenféle magazinokból kitépkedett papírfecnikből és más talált anyagokból az újrahasznosítás nevében.

Biztos sokaknak ismerős a rózsaszín tütüben parádézó mackós alkatú szőrös fazon, aki a legkülönbözőbb helyszíneken, abszurd helyzetekben jelenik meg a szokatlan kiegészítőben, hisz olykor feltűnik egy-egy kép a neten, sőt, mi is próbáltuk elviccelni az egyik versenyt, amikor megígértük, hogy ilyen szerkóban jelenünk majd meg előttetek, ha nyerünk.

Jim Power az elmúlt 26 évben sokat dolgozott azon, hogy manapság a „Mozaikember” elnevezéssel illessék. A 64 éves hajléktalan kedvenc foglalatossága ugyanis, hogy a New York-i East Village-ben felcicomázza a lámpaoszlopokat (és manapság egyéb tereptárgyakat is) sajátságos csempe-és üvegmozaikjaival.

Bár autentikus vélemények szerint az elkészült fotó minőségéhez valójában nincs köze a beépített megapixelek számának, kíváncsiak lennénk a véleményetekre: szerintetek megalapozottak azok az elsősorban analóg, illetve komoly tükörreflexes masinával rendelkezők táborából érkező vélemények, miszerint: a mobillal lőtt fotók soha nem fognak olyan maradandó értéket képviselni, mint mondjuk egy Hasselblad által elkövetett kép? A kérdés az általunk is lelkesen művelt és szeretett Instagram aspektusából megközelítve, talán még érdekesebb! Amíg a válaszokon spekuláltok - melyeket a fb. falunkra várunk - segítségképp figyelmetekbe szeretnénk ajánlani a magyar művészeket bemutató sorozatunk mai főszereplőjének, részben mobillal készült nagyszerű fotóit!

Persze, persze, tudom, hogy nem egészséges, meg különben is milyen már, hogy pont a Meki volt az egyik főszponzora az Olimpiának, meg ez most egy ingyenreklám, meg blablabla, de mielőtt valaki jó magyaroschan belekötne, Teruya Yuken alkotását most csak a kreativitás miatt emelném ki.

Mint ahogy már megtapasztalhattátok a blogon a jobbnál jobb példákon keresztül, olyan sokféle lehetőség van a papír, mint művészeti alapanyag ámulatba ejtő felhasználására, hogy belefájdul a fejünk. Mia Liu, tajvani székhelyű művész is a papírban találta meg a kiteljesedés lehetőségét. Az ötletességet, aprólékosságot a finom megmunkálás figyelembe véve egy lépéssel előrébb jár az átlagos társainál.

Nem tudom ki hogy van vele, nekem az elmúlt három hét alapjaiban változtatta meg az időbeosztásomat. Az Olimpia a napi rutin szerves részévé vált, olyannyira, hogy a 'to do list' konkrétan a magyar versenyzőkhöz lett szinkronizálva. Az utóbbi húsz év legsikeresebb szereplését végigizgulva feltétlenül megérte, és a mai utolsó nap után - egy ideig biztos - picit üresebbé válik minden! Egyszerűen hiányozni fog...

Mi még nem utaztunk vele, mint ahogy valószínűleg sokan mások sem, de itt van nekünk Bankó Roland, közismertebb nevén Rowlend, a budapesti fotós (korábbi posztjaink itt, itt és itt), aki vette a fáradtságot és felszállt a BKV egyik hajójáratára, hogy kedvcsináló képeket készítsen a saját szemszögéből.

Az újrahasznosítás egy marha jó dolog! És... erre elég régóta rájöttünk már mi is. Úgy tudunk itt a gép előtt örömködni, ha olyan frappáns ötletekre bukkanunk a hálón, amit - szinte büszkeségtől dagadó keblekkel, mintha a szikra a mi fejünkből pattant volna ki - iparkodva, hogy lehetőség szerint mindenkit megelőzve először itt, nálunk legyen látható, bemutassunk Nektek...

Füle Viktória diplomája szerint grafikus, de egyelőre még úgy érzi, hogy nem ért el annyit a szakmában, hogy művésznek nevezhesse magát. Mi reménykedünk abban, hogy ez az érzet idővel változni, halványulni és a pozitív felfogás irányába fog változni! A 23 éves lány részletgazdag grafikái a szembesülés pillanatában megfogtak minket, nem is kicsit, ezért ma Viki és az ő grafikái a főszereplők a magyART-ban.

"Change is the essential process of all existence." Nem érzem magam felhatalmazva - leginkább persze az intellektusok differenciája miatt -, hogy vitába szálljak az Enterprise félig ember, félig vulkáni tudományos tisztjének szájából a kultikus sorozat több évtizede alatt elhangzott TOP 10 bölcselet egyikével. Sőt, az amerikai grafikus Ramsey Sibaja aka Raz City, << The Many Faces of Spock << címet viselő vicces sorozatának darabjain rötyögve, egészen pikáns képzettársításokra bírtam ragadtatni magam... ;)

Charis Tsevis görög vizuálguru az eddig legszebb munkáit készítette el a Yahoo olimpiai hirdetéséhez. A most következő képeken látható szépségességes grafikákon a sportolók kecses és energikus mozdulatait jelenítette meg geometrikus és rendkívül színes formában.

Veled is megtörtént már, hogy a szakácskönyv ínycsiklandóan tökéletes fogásait megpróbáltad elkészíteni otthonodban, hogy megkoronázz egy ünnepi pillanatot? Azt is átélted már, hogy a végeredmény még véletlenül sem hasonlított a fotón látottakra, a fogás íze pedig távol állt az elképzelttől? Ezen bakik és tévedések elkerülésére fogant meg a ChefPad ötlete, ami a jövőben akár életre is kelhet...

A franciaországi Nantes városa gondolt egy nagyot és saját művészeti fesztivált csinált magának. A koncepció említésre méltó, az idén július 15. és augusztus 19. között megrendezésre kerülő Le Voyage Nantes nevű eseményen a várost a feje tetejére állítják, megbolygatják, és egy új, szürreális dimenziót mutat meg az érdeklődőknek.

London nem csak az Olimpiának ad helyszínt jelen pillanatban, hanem a 100 napon át tartó All Eyes On Korea 2012 nevű nyári fesztiválnak is, amit szándékosan ebben az időpontban rendeznek meg. A Koreai Kulturális Központban kulturális rendezvények, előadások kényeztetik a látogatókat, valamint Korea hagyományos-és modern művészeti ágait mutatják be, néhány kiemelkedő művész közreműködésével.