Ha becsületes polgári foglalkozásként az ember a bloggerkedést választja, annak vannak furcsa hátrányai, meg vannak előnyei is. Az előbbi kategóriából kapja meg például az olyan enyhén szánakozó kérdést, hogy: „és ebből meg lehet élni...?” … Vagy az inkább mosolyra késztető nekiszegezést, mint legutóbb egy évek óta nem látott cimbi, mikor két korty kávé között, cseppet tétován rebegte felém: „deee... akkor most, mi is az a blog...?”
Aztán itt vannak a plusszos visszacsatolások: a legjófejebb bloggerekkel való bandázások, vagy az első számú gasztrobloggerinához fűződő bensőséges viszony, melynek köszönhetően egyre gyakrabban történnek velünk olyanok, hogy az örvendetesen szaporodó >pestiújhelyek< egyikének portája előtt találjuk magunkat...
...Két hete az Ybl Palotában lehorgonyzó Egykettő Borbisztró és Fröccsligetben jártunk. A Károlyi Mihály utca 12. utcafrontján ízlésesen diszkrét cégtábla hívja fel a figyelmet a néhány lépéssel beljebb található helyre, mely - nekünk mindenképp - meglepetés volt. Klasszikus pesti romkocsmákhoz szokott szemünk előtt, a soha meg nem unható kép helyett ugyanis meglepően más miliő fogadott bennünket!
Akit e helyek laza hangulata megragad, ám kicsit még többre, igényesebbre vágyik, ráadásul szereti a hazai kézműves borokat és a fröccsöt, a modern magyar gasztronómiát, és napjaink elektronikus zenei világának minőségi oldalát, vagy egyszerűen szívesen tölti idejét egy kellemes ligetben, egy fedett belső udvaron, átélve a régi korok építészeti élményének felfrissülését, melyet a kortárs tárgykultúra tesz színessé és egyedivé, ne ijedjen meg! Megérkezett, ahogy mi is...! :)
Az első perc helyfelmerése után, gyorsan befészkeltük magunkat az egyik bejárattól jobbra eső kétszemélyes asztalhoz. Sokat nem kellett várnunk, máris pattant mellénk Mimi - róla később még külön szólunk - a kötelező bemutatkozás után két perccel pedig az asztalunknál volt a Fröccsliget két legfontosabb embere, a séfek: Jordán Piroska és Kovács Zoltán.
A Csapat
és a séfek: Piroska és Zoltán
Jó egy órát beszélgettünk, közben meg észrevétlenül csúsztak lefelé a kétdecik az etyeki és cserszegi fűszeresből, kísérőnek mellé pedig felváltva a rosé-rizling fröccsök. Mindeközben az egyre kötetlenebb beszélgetés során megtudtuk mekkora különbség van a tejes, illetve a szénás borjú húsa között. Nagyot néztünk, mikor kiderült, hazai bébicsirke, mint olyan nem is létezik, oka mindössze annyi, hogy a baromfitenyésztők szerint nem biznisz levágni az ilyen fiatal pipiket! Legjobban azonban akkor kerekedett el a szemünk, mikor kiderült, az itthon is kapható prémium minőségű pármai sonka, leginkább a hungarikumként elkönyvelt mangalicából készül!
Kiderült az is, hogy a belsőépítészeti dizájn - konyhától a kisfákig - az Adamdesign Belsőépítész Studio érdeme...
...meg az, hogy rövidesen megnyílik az Egykettő Könyvtár is, ahová ha valaki bevisz egy könyvet, cserébe kap egy fröccsöt. Minden könyvbe bekerül egy EgyKettő Ex Libris, melyeket aztán szabadon viheti mindenki, a feltétel csupán annyi: vagy vigye vissza, vagy pedig - mekkora ötlet! - hagyja el egy köztéren.
Persze nem bírtuk kihagyni, ezért rákérdeztünk, mit jelent az elnevezés: "Egykettő" ?
Majd a válasz után ...
"Mindebben segítségünkre van a számmisztika, hiszen az Egykettő az 1-es és 2-es, néha a 12-es számok bűvöletében lélegzik. Igazi kiindulópontja és starthelye vagyunk az éjszakáknak, a Károlyi Mihály utca 12-es szám alatt. A menün 12 ínycsiklandozó étellel, 1 férfi és 1 női séf szakértelmével, 12 borász, 6 nő és 6 férfi boraival, 12-től 24-ig tartó nyitva tartással, még több borvidékkel és egy nagy csapat lelkesedésével indultunk útnak!" ... nem is volt több kérdésünk...! :)
A kiszolgálás? Profi, de igazán nem is ez a legmegfelelőbb kifejezés rá! A VENDÉG [így csupa nagybetűvel] óhajsóhajára azonnali, barátságos és vidám rámozdulás, sokkal inkább! Látogatásunkkor épp Mimi volt szoliban, aki az első - antré - mosolyával, azon nyomban meg is vett bennünket! Elbűvölő a csajszi...!
Végül az étlap! Melyről többet annál, amiket mi is végigkóstoltunk, és Tibi csak Nektek le is fotózott:
azértse árulunk el..! :D
Legyen elég annyi, nekünk két napja vissza kellett mennünk a Fröccsligetbe!
Kaják:
Zsendice paradicsommal és helyben sütött kenyérkékkel [feltétlenül...!]
Borjúpofa csuszával: először persze mi is - egy másik élőlény arca a tányéron - képzettársítottunk. Furi volt! Majd az első óvatos falat után, lelkiismeret furdalás pillanat tört része alatt tova..., nagyon ott van!
Mangalicasonka bundáskenyér fészekben, "szintereszelt" koviubival [hibátlan!] - offisöl kedvencünk. :)
Fotók: Gerlai Tibor
