Tegnap óta itt toporgunk a Mississippi partján, és bár indultunk volna mi már réges-rég elfelé haza, ezt az egyet még feltétlenül meg kell, hogy mutassuk nektek! Egészen pontosan Minneapolisban leltünk rá az Atlantából ideszármazott képregény illusztrátor, Brad McGinty aka Paper Pusher gyöngyszemeire, a - gyenge magyar fordításban -, "Szörnyek Anatómiája" című kollekcióra...
Richard Wilson neves angol szobrászt az 1969-es „Az olasz munka” című népszerű és később újragondolt film zárójelenete ihlette a képeken látható szoborszerű létesítmény elkészítésére. A különleges és abszolút figyelemfelkeltő mű az angliai De La Warr pavilon tetején talált magának helyet.
50 évvel ezelőtt jelent meg a Legó Japánban. Ole Kirk Christiansen dán asztalosmester ötletének, a játék beszüremkedésének mindenki nagyon örül az országban, úgyhogy jól meg is ünnepelték az évfordulót egy kiadós építkezéssel.
Vannak élethelyzetek, mikor a jelen és múlt csak úgy, spontán egymásba karol. Ezek azok a pillanatok, melyek agyunkban egy életre elraktározott, ám már-már feledésbe merült jóleső emlékképeit idézik fel. Ezt szoktuk nosztalgiának nevezni. Néha megesik aztán az is, hogy ez az érzés bemozdítja a továbbgondolásért felelős sejteket is, majd fejben körvonalazódni kezdenek a tervek, a folyamat végeredménye pedig egy egészen egyedülálló valami, amiből garantáltan nincs több..., ergo egyedi, különleges..., unikum!
Gal Weinstein Tel Aviv-i művész alkotásai túlcsordulnak a mögöttes társadalmi, gazdasági, politikai és környezetvédelmi utalásoktól. Ezek közül most az égő és ezáltal persze gomolygó füstöt kibocsátó gumiabroncsokat emelném ki látványosságuk miatt.
Bár a projekt még 2003-ban indult 12 művész összefogásával, a végleges csapat csak három évvel később alakult ki hat virágmániás tag részvételével. A Bergen-i Nemzeti Művészeti Akadémián diplomázott keramikus hölgyek Flora Metamorphicae nevű sorozatában csak és kizárólag kerámiavirágokat (virág-szerű alkotásokat) készítenek, viszont ezeket mindig különleges formákban, érdekes helyszíneken (tengerparttól kezdve erőkön át a galériákig) tárják a nézőközönség elé.
Ha feldobom: dán formatervezés, ezen belül, picit nehezítve a kérdést, mondjuk játék-dizájn, a megkérdezettek nagyjából gondolkodás nélkül vágnák rá a helyes választ: Lego! Ám élek a gyanúperrel - remélem tévesen -, ha mondanék egy nevet, Kay Bojesen [1886-1958], sokan zavarba jönnének. Pedig...
Az Egyesült Királyságban dolgozó thai szobrász, Rook Floro, szemléletes munkáival a változás iránti vágy és az önelfogadás közötti erős feszültséget, őrlődést szereti megjeleníteni. Shell című szobrával szó szerint és átvitt értelemben is egy megtört férfit ábrázol, akinek szintén az imént említett negatív energia hasította fel a hátát.
Chris Booth új-zélandi művész óriási kapukat, alagutakat, kiterített, porolásra váró takarókat készít; kövekből. Esetében nem szimplán csak arról van szó, hogy véletlenszerűen kiválasztott helyszíneken az ott talált alapanyagból építi a tereptárgyakat, nála mindennek fontos szerepe van.
Rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut a hitünk gyakorlására, de úgy tűnik, hogy nem feltétlenül kell lemondanunk róla, hiszen itt van az Imádkozómata. A hálával Oliver Sturm német művész előtt kell adózni, aki anno kitalálta a Gebetomat nevű automatát, ami tulajdonképpen egy fotóautomatából átalakított instant imádkozófülke.
Alexandre Farto, ismertebb nevén Vhils (korábban) ezúttal egy szívmelengető alkotást készített az Azori-szigetekhez tartozó São Miguel-szigeten megrendezett Walk & Talk Fesztiválon, ahol összesen 30 művész mutatta be műveit az érdeklődők számára.
A Can’t Get It Out Of My Head egy humoros, játékos, meglepő fotósorozat Emmanuelle Brisson francia fényképész portfóliójából. A művész nem árul zsákbamacskát, ahogy rögtön az első kép is elárulja, tulajdonképpen az egész sorozat arról szól, hogy szokatlan dolgokat pakol a fejére. Polip, lámpabura, dinnye. Hülyeség? Lehet így is nézni...
Lehet, hogy egy kissé még korai, de nekem ebben az időszakában az évnek már gyakran jut eszembe a tél a maga dermesztő szépségeivel együtt. Talán éppen ezért fogott meg Chris Larson Minnesotai művész alkotása, amelyben szó szerint szétfagyasztott egy házat. Irány a tél, reggeli ígéretemhez híven.
Úgy gondoltam, hogy ma egy ellentétpárt hozok nektek. Reggel rögtön induljunk is a tengerpartra, mert Andries Botha, dél-afrikai művész alkotásait leginkább az innen szerzett alapanyagok teszik ki. A művész a tradicionális elemeket tartalmazó alkotásairól ismert, karrierje során néhány igen élethű elefántszobrot (is) épített uszadékfából.
Evan Wondolowski amerikai művész nagyon szereti a pénzt; atomjaira szedni és újragondolni. Darabolja, csíkokra vágja a régi bankókat, ragasztgatja a cafatokat és az aprópénzt is. A végeredmény? Híres emberekről készült, aprólékosan kidolgozott portrék, amelyekre kötelező néhány szót fecsérelnem.
Bár már valószínűleg a legtöbben próbálnak rákészülni az őszre, talán még nem késő augusztus végéhez közel egy-egy stranddal kapcsolatos téma bemutatása. Gunilla Klingberg ráadásul olyat talált ki, ami minden strandmániás szívét megmelengetheti. Sign In Space fantázianévvel ellátott public art projektjében üzembe állított művésztraktora látványos sormintákat nyomogat a homokba.
Lassan megszokhattátok, hétvégére - elvégre Zemberből vagyunk mi is - mindig kicsit mást, valami elborultabb, szokatlanabb, sokszor - lekövethetően - fészbúkrajongóriasztósat hozunk Nektek, ami nem feltétlenül ad mélyenszántó filozófiát, na persze van, mikor igen, ám mégis arra késztet: itt most állj ... ülj..., akár feküdj le arra a néhány pillanatra a monitor elé...
A világméretű para valamikor 2002-ben tört ki! Danny Boyle [Trainspotting, Slumdog Millionaire, 2012 Olimpic Games/London] abban az évben küldte a filmvásznakra a 28 Days Later című mozit, mely e stílus rajongóinak - mit tagadjuk nekünk is - mind a mai napig nyálcsorgatós élményt okoz...
A fizetős telefonok, telefonfülkék egyre kevésbé jellemzik a városokat, azok pedig, amelyek még rendületlenül kitartanak, felújításra szorulnak. Nem csak itthon, máshol is, például São Paulóban, ahol a Vivo nevű telekommunikációs cég egy kreatív redesign projektet álmodott meg Call Parade címmel.
Eiter Zsófi Dekoratőr és Kirakatrendező suliban végzett, utána azonban elsodorta az élet más területekre, más országokba. Állítása szerint mindig is foglalkozott rajzolgatással, grafikával, amiket inkább grafirkáknak nevez, de csak saját maga szórakoztatására készítgette őket, mert minden fölös energiát, feszültséget le tud vezetni benne. Weboldala sincs éppen ebből kifolyólag, viszont megosztotta velünk az alkotásait, mi pedig veletek...mert szépen kidolgozottak, jópofák és hangulatosak, és az nem lehet, hogy mindig csak a fióknak készüljenek!
Úgy érzem, hogy Andrea Petrachi (ismertebb nevén Himatic) munkái láttán mint mindig, most is éppen elegendő volna csak a „KELL” felkiáltással kifejezni az érzelmeimet, de persze mint sosem, most sem szúrom ki ennyivel a szemeiteket. A Lecce-ben született, jelenleg Milánóban élő és dolgozó művész újrahasznosított alapanyagokból készíti a vicces és szeretni való lényeit.
Az elmúlt hetekben Antonin Fourneau francia művész a párizsi Digitalarti Artlab nevű művészeti közösséggel együttműködve létrehozott egy látványos installációt, amelynek a Water Light Graffiti nevet adták. A rendszer egy hatalmas LED-fal, amelybe(-re?) egy nedvességre érzékeny panelt ágyaztak, hogy világítson (vagyis csak akkor világítson), ha vízzel érintkezik.
1999-óta az Ozorához közeli Dádpuszta a helyszíne a mai O.Z.O.R.A., leánykori nevén Solipse fesztiválnak otthont adó varázsnak. Azóta minden évben - napfogyatkozáskor - tüzek gyúlnak, ... a szivárvány színeivel átszőtt pszichedelikus fátyol takar be mindent és mindenkit. És repülsz, úgy érzed - JÓL ÉRZED! - az elfogadás, a béke és tolerancia apró szigetére...
A valószínűleg megterhelő aligátoros munkafolyamat után Agata Oleksiak, a fonal Banksyjának is tartott művésznő tovarepült Amerikába, hogy egy sokkal kisebb, viszont annál viccesebb alkotást készítsen. Egyik legújabb víziójában Albert Einsteint szemelte ki célpontként és jól bebugyolálta, ahogy szokta, fonalba.