Az, hogy valaki a használt, elhasznált és kidobásra ítélt számítógép billentyűzettel babrál, vagyis újragondol és a gondolatait tettekké varázsolja, magyarán megvalósít, már nem jelenthet senki számára újdonságot. Viszont az, ha valaki ezt a nagyközönség számára is értékelhető, sőt, mi több, szerethető és emlékezetes formában teszi, annál inkább! Guy Withby, ismertebb nevén WorkbyKnight (WBK) pont ilyen!

A modern brazil építészet kedvelőinek úgy véljük, nem kell bemutatnunk a Guilherme Torres építész stúdiót. Minimalista struktúrák közötti - gondosan kialakított - mégis játékosan léha tereik egy sor hazai és nemzetközi díjat hoztak már a konyhájukra. Egyik, a szakma által is lelkesen fogadott épületüket, a PT Cruiseres SF House-t jó két éve bemutattuk mi is. Mára hoztunk egy másikat, mely egykor a híres szobrász, Victor Brechere [1894-1955] tulajdonában volt, majd a művész halála után éveken át csupán az ürességtől kongott, egészen a közelmúltig…

Legutóbb Brazíliából érkeztek hírek arról, hogy hogyan próbál a városvezetés új életet adni művészek, designerek segítségével az egyre kevésbé használt telefonfülkéknek, most pedig egy hasonlóan érdekes ötletről terjedtek el a képek a neten, az akváriummá átalakított telefonfülkékről.

A Luzinterruptus művészkollektíva meghívást kapott Melbourne-be, a júniusban megrendezésre került The Light in Winter fesztiválra, ahol munkásságuk eddigi legnagyobb kültéri installációját valósították meg.

Levelet hozott a postás: Tisztelt Szerkesztők! Ma reggel reggel láttam a budapestkave.blog.hu oldalon, hogy elképzelésemnek talán itt lenne a helye. Ebbe a Briós miliőben szeretnék én is helyt kérni. Miután itt nőttem fel. Több, mint 27 évet életem a kerületben. Ide jártam a Pozsonyi sarkára a most Hermann Ottónak nevezett iskolába. (XIII. Radnóti utca 35.) Immár 40 éve vagyok karikaturista és 11 éve készítek rendezvényeken sziluettet, portré képeket. Tevékenységem, amit szeretnék Önöknek bemutatni most a rég elfelejtett: K Á V É H Á Z I   K A R I K A T Ú R A...

...legalábbis a koreai születésű, londoni székhelyű Kwon Jukhee egyértelmű mondanivalóval rendelkező alkotásaiban mindenképpen, ráadásul szemgyönyörködtető formában. Egyik legújabb alkotása a La Scatola Galériában, a Being névre keresztelt első egyéni londoni kiállításán került bemutatásra.

Wonman Kim, más néven Curt Man koreai autodidakta művész (grafikus és illusztrátor) a közelmúltban tartotta első egyéni kiállítását Trinity címmel, ahol új digitális művei kerültek bemutatásra. Zavarba ejtő, színes és izgalmas alkotásai olyanok, mintha röntgenfelvételeket néznénk különböző e világi és marsbeli élőlényekről, természetes környezetükben.

Hélóóó! Ma "Autómentes Nap" van! A feladat tehát adott. Gyalog, bringával, görkorival, síléccel vagy mit bánom én mivel, de tépés van kifelé a négy fal közül! Mielőtt azonban animálnátok magatokat a város különböző pontjaira, előtte szkenneljétek gyorsan a szerb ABVH modifikációit, melyekhez Banksy szolgáltatta az alapot. Szerintünk marha jól sikerültek! Szép napot Mindenkinek! :)

Még 2009-ben készült az a megvalósíthatósági tanulmány, mely az úgynevezett Public Bike „platform” fogadtatását és vonzerejét hivatott felmérni, és amely még a szakembereket is meglepő pozitív eredménnyel zárult. A kerékpározásra nyitott célcsoport közel 40%-az, vagyis a budapesti, illetve az agglomerációs 15-65 éves lakosság mintegy 16%-a, kedvező feltételek mellett hajlandó lenne kipróbálni a Public Bike szolgáltatást!

Ez megint tipikusan a KELL!- kategóriába tartozik! Igaz, hogy elmúlt a nyár és a hangulata már korántsem ugyanaz, nem hűsít és üdít egy jó koktélban vagy üdítőben, de a vitaminbevitelt poénos formában ösztönözheti a spanyol Lékué nevű cég dizájnos citrusporlasztója.

Korábban több alkalommal surrantunk már be olyan - kizárólag határon túli - kreatív műhelyek falai közé, ahol a kétségtelenül komoly szellemi teljesítményt igénylő, ergo üdítően bolond emberek tesznek kísérletet nap mint nap a világ megváltásra. Most megtettük ugyanezt itthon is…

Legyen szó akár üvegpadlót és a rá álló embert tartó több ezer műanyagfiguráról vagy éppen egy ördögi és mindent elsöprő tömeggé formálódó narancssárga embertornádóról, Suh Do-ho mindig valami elgondolkodtatót és maradandót képes kitolni magából. Nincs ez másképp a Bridging Home című, házak közé szorult apró házat ábrázoló installációjával kapcsolatban sem.

A területet, ahol a függőleges találkozik a vízszintessel, nevezzük saroknak. Otthonunk legsemlegesebb zónája, mely látókörünkön messze kívül esik, hiszen nem történik ott tulajdonképp semmi. Pedig belső tereink e mostoha sorsra kárhoztatott szegletei egész sor rejtett funkcióval bírnak…

Teafüggőként megmelengette a szívemet Andrew Gorkovenko, Moszkvában élő orosz designer, reklámgrafikus, illusztrátor tealevél törmelékből összekapirgált meghatóan szép tájképsorozata. Minden teatájkép a felhasznált tealevél származási helyét jeleníti meg valamilyen formában...

Furcsán hangzik, de az emberi lábat, fókuszálva elsősorban a talpra, nem cipőre tervezték! A láb hosszanti és harántboltozata szinte tökéletesen van kialakítva, ennél jobbat jelenleg alkotni sem lehet. Szerencsétlen ujjaink – legyen ergonómiailag, akár lábunkra öntött is a csuka – a helyszűke miatt a kínok kínját állják ki minden egyes lábbelibe tuszkolás alkalmával. A probléma megoldására bő egy évtizeddel ezelőtt egy fiatal olasz dizájner, Robert Fliri egészen eredeti ötlettel állt elő...

A kerti szerszámok hamarosan és kényszeredetten úgyis téli álomra hajtják a nem létező fejüket, úgyhogy akár adhatnánk nekik új feladatot, legalábbis az elhasználódott példányoknak. Nem mondom, hogy a legegyszerűbben kivitelezhető dologgal kedveskedem most nektek, de inspirációnak nem rossz Cal Lane ötlete, aki szépen kicsipkézi a lapátokat, talicskákat és barátaikat.

Már-már émelyítő az, amit a Pip & Pop művel, (a képek tüzetes átnézése után nektek is ez lesz az érzésetek, azt garantálom) viszont bármennyire is ragadós a dolog, édességekért még nem rajongtam ennyire korábban; a szemem csak úgy issza magába a pszichedelikus részleteket.

A magyar művészeket bemutató sorozatunk mai főszereplőjének munkáihoz figyelmeztetésképp mindössze annyit tennék hozzá: akik okostelefonjuk megvétele utáni első percekben nem likvidálták a kreatív szöveg halálát jelentő „prediktív szövegbevitel” opciót, azok nyomban lépjenek - jól felfogott érdekek stb. - Donatellácska csatornájára, az itt maradóknak viszont ajánlom figyelmébe a hajtás utáni felnőtt tartalmat…!

Még ebéd előtt egy kis édességgel küldünk meg titeket, mert az ötlet zseniális! Mostantól mindenki a kedvére nyalogathatja a naprendszert, elnyammoghat szemgolyókon, megízlelheti a lepkéket, bajszokat, denevéreket és egyéb különlegességeket a Vintage Confections jóvoltából.

Kevin Champeny New York-i művész a szobrászat, festészet és mozaikkészítés szempontjait egyesíti nagyszabású képeinek elkészítése közben. Koponyákat, virágokat, különböző tárgyakat, embereket ábrázoló műveiben minden egyes apró mozaikdarabkát kézzel applikál a vászonra. Sőt, tovább megyek, hogy ne legyen annyira egyszerű, a kerámiavirágokat, cukorkákat és egyéb oda nem illő tárgyakat formázó alkotóelemeket megfelelő árnyalatúra színezett műgyantából készít el a munkafolyamat legelején.

Alig néhány nap telt el a nagy dérrel-dúrral, nádi hegedűvel, sokak véleménye szerint a lényeget tekintve mégis meglehetősen vérszegényre sikeredett színes szélesvásznú vetítés óta. Természetesen az iPhone5 premierről van szó, melyről pro és kontra sok vélemény fog még napvilágot látni, - itt van rögtön a miénk, mely szerint a vadi új Xperia, Lumia páros perspektívájából nézve a cucc konkrétan fonnyadtkás gyümölcs benyomását kelti -, mindeközben a világ dolgai, igaz emberibb frekvenciákon, ketyegnek azért tovább...

Xiong Jody, a DDB China Group/DDB Sanghai kreatív igazgatója a Kínai Környezetvédelmi Alapítvány felkérésére egy egészen látványos, interaktív, környezetvédelemmel kapcsolatos alkotást hozott létre, hogy a gyaloglást népszerűsítse az autókázással szemben. A More Walking, Less Driving kampányban elkészült hatalmas mű igen szemléletesen mutatja az autómentes élet környezetre gyakorolt pozitív hatásait.

A jobboldali fotókon látható szakállak megtépésének kockázatát is felvállalva, bátran jelentjük ki, ráadásul nem is első alkalommal: az agresszív, nyers külső igenis érzékeny, játékos, sőt, merjük állítani kifinomult belsőt takar! Méltó helyén kell/kellene végre kezelnünk ezt a "férfiasan tökéletes" - ezért biztos kapunk - matériát, melynek dilemmák nélküli helye van a négy fal között...!

Brutális kijelentés, de hamarosan itt a tél és minden velejárója. A hideg elleni védekezésben megszaporodik a forró csoki és/vagy mézes tea fogyasztás, elözönlik a tévét a gyógyszerreklámok, előkerülnek a szekrény mélyéről a vastag paplanok, pulóverek, kabátok, a divattervezők pedig mindent megtesznek, hogy a szürke és rideg hétköznapokba egyedi, de leginkább figyelemfelkeltő, sőt, akár sokkoló ruhadarabokat csempésszenek.

Mindenképpen csodálatra méltó, de talán a sötét, napfénytől mentes, leglepukkantabb környéken található lakásokban érvényesülhetnek a legjobban a képeken látható, kedélyjavító festmények. Merthogy ezek bizony festmények, ne higgyetek a szemeteknek, nem valódi árnyék vetül a falakra! Az ötlet kitalálója és megvalósítója Mary Temple festő, szobrász, fotóművész.