Levelet hozott a postás: Tisztelt Szerkesztők! Ma reggel reggel láttam a budapestkave.blog.hu oldalon, hogy elképzelésemnek talán itt lenne a helye. Ebbe a Briós miliőben szeretnék én is helyt kérni. Miután itt nőttem fel. Több, mint 27 évet életem a kerületben. Ide jártam a Pozsonyi sarkára a most Hermann Ottónak nevezett iskolába. (XIII. Radnóti utca 35.) Immár 40 éve vagyok karikaturista és 11 éve készítek rendezvényeken sziluettet, portré képeket. Tevékenységem, amit szeretnék Önöknek bemutatni most a rég elfelejtett: K Á V É H Á Z I K A R I K A T Ú R A...
...amit 2002 óta űzök különböző helyszíneken. Mint például a Lipótvárosban (Tátra utca 18. alatti) a FIRKÁSZ étterem f i r k á s z a-ként, vagy a már megszűnt POCO LOCO (Buda) rajzolójaként. Itt a Poco Loco-ban karikatúra tabló étel alátéteket is készítettem.
"A boldog békeidőkben, amikor Budapest – többek között – a kávéházak városa is volt, a kávéházi karikatúrista minden este, azonos időben rendelt a törzshelyén. Asztalához járultak mindazok, akik ebben az egyedülálló műfajban szerették volna megörökíttetni arcképüket.
Sokan a vendéglősök vámszedőinek tartották őket, pedig köztudott volt, hogy speciális "szolgáltatásuk" vonzza a vendégeket: a Művész Presszóba, ahol a neves Gatto Nero rajzolt – igazi nevén Wittman Rezső –, neves művészek jártak, és éjszakánként megfordult ott a pesti bohémvilág. A hatvanas években az Erzsébet sörözőben élt tovább a kávéházi karikatúra, akkoriban húsz forintba került egy-egy portré."
Szívemen viselem a műfajom, szakmám sorsát, alakulását és a fiatal nemzedék kellő fölfedezését, támogatását. Ezért vagyok a Fiatal Karikaturisták Klubjának egyik megalapítója és voltam titkára (1971-73), valamint a Magyar Karikaturista Szövetség elnökhelyettese.
A sajtóban való aktív működésem 1976-ban kezdődött, amikor a RAKÉTA című regényújság munkatársa lettem. Ezt követően tíz évig (1980-1990) a NÉPSZAVA karikaturistájaként dolgoztam, ezzel párhuzamosan firkáltam a KÉPES SPORTNAK is. 1989-től egy éven át voltam a SZABAD SZÁJ képszerkesztője, mígnem kineveztek a LÚDAS MATYI élére, főszerkesztőnek 1990-ben.
A kaotikus politikai idők szatirikus hetilapjánál tucatnyi tehetséges fiatalt (Pápai Gábor, Békési Joe, Lehoczky Károly, Nemes Zoltán, Szmodis Imre, Tónió, Marabu, Balogh Lajos) fedeztem fel, éltető erővel hatott rám a friss szellemi közeg. Négy évvel később elhagytam a magazint és az ESTI HÍRLAP rajzolója lettem. A nagyközönséggel való kapcsolatot ápolandó, illetve a szakmai körökben való folyamatos jelenlétem biztosítása érdekében veszek részt hazai és nemzetközi fesztiválokon
PS // Úgy gondolom, számunkra megtiszteltetés, hogy helyt adhattunk a Mester karikatúráinak! Meg kell jegyeznem, azért nem kis fejtörést okozott egy ilyen életpálya, akár töredékének is a magyART-ban való bemutatása. Sommásan megfogalmazva: nem a mi feladatunk lenne a helyére tenni a dolgokat! A helyzettől kicsit hülyén is érezve magam, elgondolkodtam: nem morbid-e felhívásunk - mely természetesen továbbra is várja a tehetséget magában felfedezni vélők jelentkezését - majd gyorsan lekaptam a levegőben lebegő kérdést, és idebiggyesztettem a felhívást:
Ha Te is hasonlóan tehetséges, ügyes, kreatív vagy, olvasd el a felhívásunkat és nosza, jelentkezz nálunk!
