Valami biztosan nem stimmel vele,

                különben nem viselkedne úgy, ahogy viselkedik,

                tehát azért viselkedik úgy, ahogy viselkedik,

                mert valami nem stimmel vele.

Mindenkivel megesik, hogy valami nem úgy jön össze, ahogy szeretné, amikor apró kis bosszúságok érik. Amikor kiesik a kanaladból a falat, mikor leesnek a könyveid, mikor eláll az eső, mire kinyitod az ernyőt, amikor Ufót látsz és akinek bizonygatod, már csak az üres égre néz rá. Idegesítőek, de ha képes vagy utólag röhögni ezeken a helyzeteken és persze magadon, akkor Lisette Berndt, ismertebb nevén Thoka Maer illusztrátor gif-sorozata is biztos, hogy tetszeni fog. A kis lúzer szereplők végtelenített szenvedései láttán legalábbis rajtam egy idő után sajnálattal vegyes röhögés lett úrrá...

Nem! Ez most nem a viahathorrorpéntek, bár a cím adná magát! Helyette Németalföldi melléképület-szagánk előző epizódjának helyszínéről - ahol egy belga hátsókertben garázdálkodtunk - ugorjunk most át a szomszédba és lessünk be egy régebben szintén gazdasági melléképületként funkcionáló csűrbe. Évekkel ezelőtt még gabona cséplésre használták, ma viszont már egy napfényes családi otthon ez a hollandiai Geldenmarsenben, a Linke folyó partján álló expajta. Az épület új tulajdonosa régi álma megvalósítását a Maxwan Architect szakembereire bízta...

Egy vicces kép erejéig, ebbe a horgolás kontra kötés utcába sikerült már egyszer naivan belefutnom! Kaptam is a pofámra érte eleget! Osztottak pró és kontra! Szerencsére, voltak azért olyanok is, akik nyomták ugyan a buksimra az ilyenkor kihagyhatatlan barackot, de azt legalább hülyeségemet elnézően tették...

Könnyednek semmiképen sem nevezném Szabó Noémi, művésznevén Sznono festményeit. Erőteljesek, energikusak, vibrálóak, élénkek, karcoltak, maszatoltak, festettek, faragottak, stencilezettek, szépen ívelő vonalak futnak darabos zavarosságba, női testrészek az ismeretlenbe, panelházrészletek a töredezettségbe.

Anish Kapoor indiai származású angol művészt talán nem kell mindenkinek bemutatni. A brit művészet egyik vezéregyéniségének folyamatban lévő projektjéről viszont érdemes néhány szót ejteni, de legalább a figyelmet felhívni rá. Az Ascension (Felemelkedés) című helyspecifikus alkotássorozatában ugyanis kihelyezett lélektornádóval kívánja elgondolkodtatni a nézőket.

Daniel Arsham, New York-i székhelyű művész a közelmúltban számos új művel lepte meg a rajongóit és a művészete iránt érdeklődőket, ezek közül talán a legérdekesebb az a három figurális szobor, amelyek tömörített törött üvegből készültek...az 1992-es Andrew hurrikán által inspirálva.

A nap zárásaként hoztunk néhány, a szó minden értelmében, meg akárhonnan is nézzük hatalmas graffitit. Elkövetőjük a chilei INTI aka StgoUnderCrew's...

... ha ma reggel, hosszú idő után arra ébredek, hogy egészen tisztán emlékszem …az álmomra? Az éjszakaira. Amiben olyanok voltak, hogy: Barbie, Ken, valami artudetuszerű zölden foszforeszkáló – talán cerkahegyező – droid vagymi, pöttyösbambi, egy Lladró féle mézes-mázos, meg mindenfelé, stelázsi méretű színes, viccesen használható csipeszek, aztán… olyan bankáros, de mégse annyira puccoslámpa, meg még egy bögre is, eléggé nekem tetsző felirattal…

Egy széles sugárúton, Mexikóvárosban manapság egy innovatív, boltíves átjáró fogadja a járókelőket, melyet 1497 bögrével díszített fel a kitaláló, a Rojkind Arquitectos. Az építészeti cég vezetője, Michel Rojkind a Nescafétól kapta a megbízást az érdekes alkotás elkészítésére.

Igen, köszi! Hiszen, ha valaha is kíváncsiak voltunk arra, mi lapulhat a dögös smink mögött, úgy most minden titokra fény derül. A Mercedes-Benz jóvoltából ugyanis, most első alkalommal van lehetőségünk arra, hogy tüzetesebben is szemügyre vehessünk egy F1-es versenyautót! Nem átvilágítva, mégis belülről…

Egy kicsit felhívva a figyelmet a ma esti, Manzárd Café és Magyarhangya bábáskodása alatt immár második alkalommal bemutatásra kerülő Ai Weiwei filmre, a Never Sorry-ra, nem szólhat a mostani poszt másról, mint napjaink egyik legbefolyásosabb és méltán híres művészéről. Vagyis arról inkább, hogy (a teljesség igénye nélkül) hol kerülhetsz közvetlenebb kapcsolatba a sokoldalú, építész, szobrász, fényképész, konceptuális alkotó, emberijogi aktivista blogger és twitterező művész valamilyen alkotásával.

Annyiszor tapasztalom, mégsem tudatosult még eléggé, hogy mindig a legegyszerűbb dolgok a legzseniálisabbak. Persze pozitív oldala is van ennek az egésznek, a túlgondolkodás mocsarában olyan üdítő tud lenni egy-egy ilyen felismerés! Itt vannak például a vállfák. Nálam a szekrény alja tele van velük, szépen, szatyorba rendezve, hogy ne porosodjon, épp’ csak az idő emészti őket. Sosem tudom, hogy mit lehetne kezdeni velük, pedig az újrahasznosítás fontosságáról heti szinten írogatok a blogra. A megoldás persze egyszerű, kicsit kevesebb agyalás a tökéletes megoldáson és egy kicsit több kézügyesség kellene, és rendben lenne minden. Mint ahogy a Vancouveri székhelyű kis független design stúdió, az Organelle háza táján.

Pici pucér popsikkal a falon lévő apró lukak irányába bukdácsoló emberkék tépik a madzagot hol ki, hol meg tuszkolják befelé. Ezek fix, hogy nem mennek kettőhússzal! Hmmm, pedig de… :)

Nos, múlt hét csütörtökön megnyílt a magyART-ban bemutatásra került 12 művész csoportos kiállítása a Castróban. Bár kicsit elcsúsztunk a megnyitóval a várakozás miatt, de így is egy olyan jó kedélyű, beszélgetős/lötyögős este kerekedett az egészből, amire magunk sem számítottunk. Mint ahogy arra sem, hogy ilyen sokan eljönnek közületek, utólag is hálás köszönet nektek a részvételért.

Ahogy növekednek a városok, a madarak és a vadon élő állatok lakókörnyezete arányosan csökken, így nem kérdés, hogy valamilyen formában pótolni kell a tőlük elvett területeket. A madaraknak legegyszerűbben madárházakkal tudunk kedveskedni, főleg télen, és bár számukra mindegy, hogy milyen csiricsáré az odú, amiben meghúzhatják magukat, a saját megnyugtatásunk érdekében, szépérzékünk finomhangolására szabadon fantáziálhatunk. Lényeg, hogy tegyünk valamit!

Tudtátok, hogy tavaly volt a Kémia Nemzetközi Éve? Töredelmesen bevallom, nekem elkerülte a figyelmem. Most amúgy egyáltalán nem az én kínom a lényeg, hanem, hogy például Franciaországban az eseménysorozat elindulásakor 4 művész 4 hihetetlen installációt készített 4 városban. Párizs, Lille, Lyon és Marseille adott helyet a művészek L'art et la Matiére projektnéven futó alkotásainak, amelyek természetesen egytől egyig összekapcsolhatóak a környezetvédelemmel.

A legendás Louvre-nál keringtünk legutóbb, ahol a kiadós nézelődés után mindig jól esik egy kis pihenés. Van is egy tippem: azt hiszem, nem mondok sok újat azzal, hogy Franciaország híres a péksüteményeiről és a sajtjairól, úgyhogy a Louvre utáni megpihenés helyszínéül jó szívvel ajánlom a saját kis kedvenc pékségem, ami Paul névre hallgat (77 Rue de Seine). 1889 óta teszik boldoggá az emberek gyomrát a legkülönbözőbb finomságokkal, mára már az ország több különböző pontján is. Kicsit ugyan drágább kategóriát képvisel, de az az ízharmónia, az az omlós tészta, a gyümölcsök ízorgiája a szánkban, amit ott találhatunk...hááát, felejthetetlen! Ha pedig a sajtok jelentenek nagyobb csábítást, mondjuk egy frissen sült bagettben, az sem akadály, egy másik pultban számtalan variációban kacsintgatnak ránk hívogatóan. Hozzá mondjuk egy kis friss narancslé, egy überfinom kávé és máris újult erővel vághatunk neki a fény és szerelem városának. Az ember úgysem minden nap megy Franciaországba, ha már ott vagyunk, engedjünk a csábításnak és élvezzük ki, amit csak megkívánunk!

A 2050-ig szóló klímamodell-előrejelzések szerint olyan meleg lesz Magyarországon, mint amilyen most Olaszország középső részére jellemző. Az évszázad közepére akár egy hónappal hosszabb lehet a nyár, ráadásul egy hónappal rövidebb a tél. Az ok: a globális felmelegedés…

Csuzdi Juditot még szeptemberben kerestük meg az egyik ismerősének felhívására. Az oldalán látott táskák láttán egyértelművé vált számunkra, hogy a magyART-ban mindenképpen helyet kell neki szorítani. Olyat még nem láttunk, amit készít; kábelekkel felcicomázott egyedi táskái az ötletesség mintapéldányai, sőt, enyhe, újrahasznosítással összekapcsolható érzés is hatalmába kerített minket. Judit kis időt kért tőlünk, mire össze tudja szedni a megjelentetni kívánt képeket, ennek pedig most jött el az ideje. És mivel állítása szerint nehézkesen szedi össze a gondolatai önmagáról, egyik kedves újságíró barátnőjének interjúját küldte el számunkra, amelyben főleg róla és a háttérről, inspirációkról van szó. Ez és sok remek fotó következik a különleges kábeltáskákról.

A gyorsan közeledő szürke és lehangoló téli időjárás finomhangolására egyre több fényforrást szoktam aktivizálni itthon, és ha észreveszitek, ebben az időszakban a blogon is temérdek olyan téma kerül terítékre, ami a fényhez, színekhez köthető. Így talán semmi meglepő nem lesz abban a kijelentésben, hogy végtelenül szívmelengető látványban volt részem, amikor végignéztem a japán fényalagútról készített képeket.

A Facebookos üzenőfalunkra nem olyan régen kitett videóhoz szorosan kapcsolódik a mostani téma is, mind a két esetben az elgyűrűkurásított új-zélandi légiközlekedés adja az alapot. Ezzel kapcsolatban csupán az volt inkább a kérdés, hogy mikor valósítják meg, nem az, hogy egyáltalán megvalósítják-e.

A képeken látható On Space Time Foam című különleges installáció segítségével bárki megtapasztalhatja, hogy milyen a biztonságos talajtól elrugaszkodva a térben sétálgatni, már ha van elég bátorság is hozzá. Tomás Saraceno argentin művész ugyanis egy épület aulájában három rétegben helyezett fel átlátszó fóliát, amire kedvükre mászhatnak rá a merészek.

...a pszichopátia 14 jellemzője: normalitások, indirect speech, speciális nevelési igény, ideges gyerekek intézete, perceptual decision making, nevelőotthoni ártalmak, agnózia, kevert agyfélteke dominancia, empátia és altruizmus, montessori, waldorf, fals belief, theory of mind, self reprezentációk, kötődés elmélet, gardner iq, frostig, moduláris rendszerek, ocd, énkép-korrekció, halmozottan hátrányoshelyzet, small for date, apgar, pac, sorsanalízis, genotropizmus, multisensory learning, facial expressions…

Az építészek számára gyakori és nagy kihívás, amikor a felkérés tárgya egy évtizedek, esetleg évszázadokkal korábban emelt épület teljes körű rehabilitációjára szól. Még izgalmasabb a dolog, ha az eredeti funkciótól gyökeresen eltérő feladatok ellátására kell újrahangolni az akár védett, műemlékjellegű épületet...