Régebben szánakozással vegyes kíváncsisággal figyeltem azokat a csodabogarakat, akik szinte betegesen vonzódtak tárgyakhoz, anyagokhoz vagy épp szokásokhoz. Szimpla klinikai esetként aposztrofálom magamban ma is, ha negyven és ötven között félúton, személyiséggel felruházott plüssmackó armada kell, hogy vigyázza egy máskülönben viszonylag egészséges lelkületűnek vagy totál normálisnak tűnő [ajándék vifis szájfény szerkesztőségben az első helyes megfejtő számára] delikvens álmát.
Biztosan emlékeztek még Bob Carey Tütü projektjére. Hát persze, hiszen kinek nem égetődött bele a retinájába egy rózsaszín tütüben parádézó mackós pasas fotósorozata?! Nos, az Arizona államban született, reklámszakmában dolgozó fotós nem állt le a mellrák elleni figyelemfelkeltő kampánnyal, az elmúlt időszakban is számtalan vicces kép készült, amelyeket a folytatásban találtok.
És akkor most következzen a szívem. Legféltettebb kincsem, lelkem lakhelye. A szívem vitt előre egész úton és ennek elmondom történetét is. A szív erejére nincs ennél jobb bizonyíték a számomra.
Németh Klára festőművész Zalaegerszegen született 1956-ban. Pécsett a Művészeti Szakközépiskolában érettségizett, majd rajzszakos tanári diplomát szerzett. Tűzzománccal 1981 óta foglalkozik, figurális munkáinak legfőbb szereplője a bohócruhába bújtatott ember, néha emberpár. A közönség szeretete is leginkább ezeket a képeket övezi, de hozzánk nem ezekkel az alkotásokkal jelentkezett, hanem valami újdonsággal, egy izgalmas dologgal, amely a modern lakások egyedi díszeként is alkalmazható. Tavaly nyáron kezdett neki a tűzzománc betűkészlet készítésének, nekünk pedig nagyon tetszik az, ami a kezei alól kikerül!
Jared Clark szobrász leginkább újrahasznosított hétköznapi tárgyakból készített alkotásairól ismert, de nem elégedett meg ennyivel. A művészet határtalan, vagyis csak a fantázia szabhat határt! – gondolta, majd ötletelt és végül egy egészen furcsa kitérőt tett a megszokottból.
A kanadai irodalomtörténész, Marshall McLuhan 1962-ben publikált híres könyve a Gutenberg-galaxis a nyomtatott kultúra – tágabb értelemben az írásbeliség – metaforája. A könyv alcíme: A tipográfiai ember létrejötte. A nyugati világ fejlődésében McLuhan meghatározó szerepet tulajdonít a könyvnyomtatásnak, s annak a több ezer éves szakasznak, melyet a könyvnyomtatás felfedezése lezár. Kétségtelen tény, hogy a mű sokat idézett metafora, használói többnyire csak McLuhan nevét ismerik, gondolatait azonban nem.
A Squidsoup nevű, művészekből, kutatókból és designerekből álló nemzetközi csoport tagjai szerint a Submergence című vegyes technikával készített installációjuk egy öt éves kutatási projekt csúcspontja, ami fizikai térbe helyezett komplex interaktív média élményt nyújt. És valóban; lenyűgöző audiovizuális élményben lehet része annak, aki ellátogat az oslói ROM kiállítótermébe.
Eric Standley, Virginia-i művész dönthetett volna úgy is, hogy az üvegművészet valamelyik ágát sajátítja el, de nem ezt az utat választotta. Pedig lehet, hogy egyszerűbb dolga lett volna, mint úgy, ahogy ő csinálja, bár az alkotások bonyolultsági fokát nézve tulajdonképpen tökmindegy! A végeredmény azonban mindig valami gótikus katedrálisok ablakaira hasonlító észbontó gyönyörűség.
Mark Evans azon művészek sorát gazdagítja, akik ecset helyett egészen más eszközzel „festenek”. Ő a kést részesíti előnyben. Külön kollekciója van belőlük, melynek becses tagja egy nagyapjától kapott, Egyiptomból származó igen régi kovakő kés is, ami szintén részt vesz az alkotási folyamatokban.
Miguel Endara művészt megihlette a Benjaman Kyle álnévre hallgató, igencsak érdekes történettel rendelkező férfi sorsa és elhatározta, hogy segíteni fog neki a maga módján. A sikerhez, a minél nagyobb figyelem megszerzéséhez (merthogy erre volt a legnagyobb szükség) bele kellett adnia apait anyait, így az úgynevezett pontozófestéses technikát alkalmazta a portré elkészítésénél. A művész számításai szerint körülbelül 2,1 millió pontból, nagyjából 138 munkaóra alatt rajzolódott ki Amerika legismertebb ismeretlenjének portréja.
A House & Garden azért különleges, mert számos olyan elem hiányzik belőle, amiket egy átlagos háztól elvárnánk. Nincs a szó szoros értelmében vett homlokzat, és nincsenek falak se...
Miya Ando művész több száz falevelet mártott bele saját gyanta és nem mérgező foszforeszcencia főzetébe, majd egy Puerto Rico-i tó felszínére helyezte őket. A folyamat lényege naplemente után mutatta meg magát, hiszen a különleges és állítása szerint természetes anyaggal bevont levelek a napközben beszippantott fény hatására gyönyörű kékes fényben kezdtek derengeni.
Mint már írtam korábban, az útnak három szakasza van. Első a fizikális megpróbáltatás, második az elme játéka, a harmadik a lélek küzdelme.
Talán még emlékeztek arra a belga művészre, aki itt a blogon legutóbb a moha street art alkotásaival szerepelt. Strook életének és testi épségének kockáztatásával készítette el az egyik legújabb alkotását, amelyet Metropolis címre keresztelt. Szerencsére ezzel a művel sem okozott csalódást!
A nemzetközileg is elismert svájci építész, Peter Zumthor - az ő nevéhez fűződik egy a 17. században boszorkányságért máglyán elégetett asszonyok tiszteletére emelt norvég emlékmű is - tervezte a festői hegyi faluban, Leis a Vals-ban található kabinokat. Az Oberhus és Unterhus névre hallgató ikrek mellé a tervek szerint rövidesen csatlakozik harmadik tesóként a Turmlihus is.
Közel két évvel ezelőtt írtam először Sagaki Keita, japán művész lélegzetelállító részletességgel megrajzolt alkotásairól. A random méretű, szinte teljesen improvizált firkákból kialakuló nagyobb formák, jól ismert alakok, épületek és társaik már akkor is hosszú-hosszú időre el tudták venni a figyelmemet.
A kommüniké három órával ezelőtt érkezett, egyik legeslegesleg blogbarátunk tündéri főnökasszonya, Petra néhány soros levelével együtt:
Múltkor azt ígértük, hogy a mai posztba a szemüveg hazai megjelenéséről fogunk írni. Ez így is lesz, de azt hozzá kell tenni, hogy innen-onnan kellett összeszedni a részinformációkat, ami nagyban megnehezítette a helyzetet. Sajnos nem volt annyira egyszerű a dolgunk, mint előző posztunknál az általános történelmi adatok, érdekességek beszerzése közben, de talán így is sikerült néhány különleges dolgot begyűjtenünk.
Ma Philip Crangi, a gyerekkora óta az ékszerkészítő szakmára - titokban Asimov, Orwell és Vonnegut, de mindenek előtt H. G. Wells felé kacsintgatva tudományos fantasztikus regényírónak is - készülő, két éve az 50 legstílusosabb New York-i közé választott hipszterikon műhely-lakásába nyitunk be…
Kedvenc spanyol művészcsapatunk, a Luzinterruptus tavaly szeptemberben Venezuelába kapott meghívást a spanyol nagykövetségtől a Por el Medio de la Calle nevű évente megrendezésre kerülő utcai művészeti fesztiválra. Ahogy már megszokhattátok, a tagok ezúttal is kitettek magukért.
Vizuális mindenható, melynek bizonyítottan új személyiséggel felruházó képessége van, ezáltal akár közvéleményt formáló manipulációkra is képes. Digitálisan kompenzál. Lehet vele elvenni, meg hozzátenni. Szenzitív, hozzáértő kezekből kikerülve vizuális orgia, minden további esetben mese a zöld disznóról…
Tovább folytatva az év állítólagosan legrosszabb napjának ellenpontozásaként tett reggeli kísérletemet, ebédre is könnyedséget és jókedvet hoztam. A jelszó most az egyszerűség, irigylésre méltó ugyanis az, ahogy OaKoAk meglátja a legapróbb dolgokban is a lehetőséget.
26 évesen én voltam a tékozló lány. Hónapokkal előtte magam mögött hagytam mindent és Írországban vártam a megváltást, ami nem jött el, mert nem voltam jól. Kerestem magam, a helyem, visszautasítottam mindent, amit addig kaptam, rengeteg emberrel a kapcsolatomat le is zártam. Valljuk be őszintén, legbelül szenvedtem, mint a kutya. És akkor jött az a bizonyos egy hónap, mikor se lakáskulcs, se múlt, se jövő nem volt már. Csak két repülőjegyem. Megint összepakoltam az életem, volt már rá néhányszor példa. Most egy 44 literes táskába bele kellett férjen minden. De legbelül tudtam, minden rendben lesz. Hit nélkül nincs út sem.
Egy új-zélandi férfi egyedülálló módon múlatta az idejét tavaly év végén a kanadai Edmontonban. Daniel Gray és barátnője, Kathleen Starrie elhatározták, hogy a lány családjánál töltik az ünnepeket, de a fiatal mérnökhallgató álmában sem gondolta, hogy leendő anyósa egy különleges feladatot bíz rá, hogy több időt tölthessen kettesben a lányával.
