És akkor most következzen a szívem. Legféltettebb kincsem, lelkem lakhelye. A szívem vitt előre egész úton és ennek elmondom történetét is. A szív erejére nincs ennél jobb bizonyíték a számomra.
Az El Camino célállomása Santiago de Compostela. Itt van a székesegyház, itt kapjuk meg az „oklevelet”, korábban már írtam erről bővebben. Nálam mégsem jött el a katarzis élménye, nem éreztem, hogy révbe értem volna, valami nagyon hiányzott, talán azért, mert nem vagyok vallásos. Na jó, egy kicsit, a magam módján, bár a keleti filozófia közelebb áll hozzám. Nem keseredtem el, mert a kis társaság ami összekovácsolódott az út második felére, elárulta, hogy van tovább. Három napi járásra van Fisterra (másik nevén Finisterra, tehát a Föld vége), azt látni kell. Így másnap a társaság nagyobb része kapta magát és nekivágtunk Fisterrának és nem csalódtunk. Emlékszem, naplementekor érkeztünk meg a partra, én pedig úgy megörültem az Atlanti óceánnak, hogy ledobtam magamról málháimat futás közben a parton, miközben a már ott lévő zarándokok tapsoltak és ujjongtak nekem, én pedig belegázoltam a hullámzó vízbe. Aznap éjjel a parton aludtunk hálózsákokban, egymáshoz közel bújva, hogy jobban melegítsük egymást.
Másnap a csapat szétszéledt, búcsút vettünk egymástól, de nekünk, barátnőmmel, még volt néhány napunk a repülőnkig. Én maradtam volna a parton nomád pásztorkodást folytatva, de J. azt mondta, a 3 napos Angol El Camino belefér még. Így másnap elindultunk és én szenvedtem, mint a kutya. Tíz lépésenként megállni kényszerültünk miattam, a vállamra már nem hatott semmilyen kenőcs, a lábaim görcsöltek, úgy éreztem, minden erőm elszállt. Eltöltöttünk egy borzalmas éjszakát egy erdőben valami kis falu szélén, és én csak azt éreztem, jobban szét vagyok esve, mint a nagy utazás előtt. Félelmeim voltak és legyengültem, nyűgös lettem és csak Fisterrán járt az eszem. Másnap elbúcsúztam J.-től és visszatértem Fisterrára busszal. Levánszorogtam a partra, levetettem a táskámat, már nem rohantam, csak óvatosan, komótosan, leültem az óceánnal szemben és akkor éreztem igazán, az én utam eddig tartott. Nekem eddig volt megírva a zarándoklatom, nekem a Föld vége volt a cél, eddig hajtott előre a szívem. Akkor hallottam meg a szívem hangját. Az, hogy erőn felül teljesítettem, neki köszönhető, elnyomta az út összes fájdalmát, mert tudta, ez nekem mennyire fontos. Jelet küldött, hogy jönnöm kell és támogatott az utolsó lépésig.
Tisztán emlékszem arra a pillanatra, hogy mennyire boldog voltam. Milyen egyensúlyba kerültem. Soha annyira nincstelen még nem voltam, soha annyira kilátástalan nem volt még a jövőm és bennem egy jóleső érzés áradt szét, a szabadságé. Olyan szabad még soha nem voltam. Úgy éreztem, bármire képesek lennénk: én és a szívem. Persze minden jól alakult. A parton, ahol éltem néhány napig, sok vándor megtelepszik néhány napra. Ebben az időszakban a hippik veszik birtokba ezt a helyet, ami ugye illegális, de jó viszonyt ápolnak a rendőrséggel, megbeszélték velük, amíg nincs rendbontás, maradhatnak, és ez így megy már évek óta. Ők fogják össze nap-nap után a pellegrinákat és pellegrinókat. A sziklafalon tiszta víz folyt le amiben mosakodhattunk vagy ruhát moshattunk. A város körülbelül 15 percre volt gyalog. Közben megismerkedtem egy német hölggyel is, meg a kutyájával, aki folyton oldalbadőlte a sátramat és csak a szentlélek tartotta egyben ezek után. Emlékszem, jól voltam. Naplementekor, akinek kedve volt, csatlakozhatott a hippik meditációjához, aztán pedig az esti gitározós tűzgyújtáshoz. Mindenki nagyon kedves és befogadó volt, vándorok, helyiek egyaránt.
De ekkor még mindig nem került pont a történet végére. Az Út-hoz hozzátartozik a fisterrai ruha égetés is, amit a hagyományok szerint az ottani világítótorony tövében kell megtenni. Nekem akkorra már nem sok mindenem maradt, így egypár zoknit áldoztam fel a nemes cél oltárán. Ez szimbolizálja a megtisztulást, afféle tisztító tüzet, elégetjük, amit magunk mögött hagytunk és új életet kezdünk.
Szegényen és boldogan. Így éltem napjaimat a parton valami csodálatos egyensúlyban és nyugalomban. Kagylókat gyűjtögettünk, kutyát futtattunk, beültünk a helyi Camino-s bárba egy-egy kávéra és minden úgy volt jól, ahogy volt. Már egyáltalán nem akartam visszatérni a régi életembe, a materiális küzdelmekbe, már nem akartam ott újra kezdeni ahol abbahagytam. Emlékszem. Mindenre emlékszem, minden érzésre, hogyan tagadtam meg magam azzal, hogy akkor, ott nem volt bátorságom tovább maradni, kitalálni, hogyan is legyen, elvándorolni valahova amit még nem ismerek.
Visszatértem Dublinba és úgy éreztem magam, mint egy űrlény. Álltam az utcán, körülöttem mindenki rohant. Találkoztam a barátaimmal és megijedtem, mert hirtelen nem tudtam nekik mit mondani. Minden olyan távoli volt és idegen. Ettem, de a gyomrom tiltakozott. Aludni akartam, de a szemeim nem engedelmeskedtek. Ekkor kezdtem el beszélgetni újra szívemmel, nyugtatgatni, hogy minden rendben lesz, de most már csituljon el. Másfél hónap múlva nem volt tovább maradásom Írországban. Azóta Angliában gyűjtöm az élettapasztalatokat.
Ez volt 2009-ben, és a mai napig vannak olyan dolgok amik csak most tisztulnak le az utammal kapcsolatban. Most látom csak át, most tűnik csak igazán nagy dolognak a sorsom szempontjából. Megismertem magamat, rájöttem, igazából bármire képes vagyok, ha a szívemből jön az a vágy. Egy német fiúnak sikerült ezt a tételt a legjobban bizonyítania, Ő ugyanis 14 évesen egy flipflopban gyűrte le ezt a kihívást. (Rossz cipőt választott, ami a harmadik napon szétszakadt.)
Azóta a szívem más dallamot jár. Folyton űz, soha nem nyugszik, állandóan mennem kell, utaznom kell, látnom kell a világot ami körülvesz. De menthetetlenül beleszerettem Portugáliába és azon belül is Portóba. Hamarosan részletesen bemutatnom nektek ezt a várost és környékét, ahova egyre többször visszatérek és remélem, hogy eljön az az idő, mikor minden reggel ott ébredhetek fel.
Buen Camino!
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a posztban/posztokban szereplő oldalakat az olcsóbb beszerezhetőség miatt ajánlom, nem reklám célzattal kerültek ide, csak támpontként. Nálam ők váltak be, ha viszont ti tudjátok, hogy hol lehet még kedvezőbb áron hozzájutni valamihez vagy valami még szükséges lehet egy-egy utazáshoz, írjátok le kommentben. Ugyanez igaz a bemutatott helyszínekre is: ha van tippetek szebb, jobb, élvezetesebb, érdekesebb, látványosabb dolgokra az adott helyen, írjátok meg ezt is az olvasóknak. Legyen ez egy interaktív kezdeményezés, amiben bárki megoszthatja a gondolatait, tanácsot adhat az érdeklődőknek!
