Mint már írtam korábban, az útnak három szakasza van. Első a fizikális megpróbáltatás, második az elme játéka, a harmadik a lélek küzdelme.

Az elme játéka

Amikor az elme rácsodálkozik a világra ami körül veszi. Mikor ráébred az összefüggésekre, mikor rájön, mi és miért történt meg vele. Mikor sokszor túlpörögnek az ember gondolatai, máskor pedig a semmi lesz rajta úrrá. Mint egy nagyon hosszú meditáció. Ahogy változik körülöttünk a táj, úgy változunk mi is. Félre kell tenni mindent, amit addig tanultunk és meg kell tanulni a jelenben élni, a „most”-ra koncentrálni, hogy bár van egy kitűzött cél, amit el kell érni, de addig is tisztában kell lenni a jelennel, a célig még sokat kell tenni, küzdeni, legfőképpen önmagunkkal. Meggyőzni saját magunkat, hogy képesek vagyunk rá. Nem szabad arra fókuszálni, hány száz kilométer van még előttünk, csak a következő szállásra szabad helyezni a hangsúlyt.

Sokszor van az ember egyedül és kell is, hogy így legyen. Hiszen az elme tisztul, megújul csak mindenkié másként. Sokszor észre sem vesszük. Az egész út egy bizalom játék. Mert bár van úgy, hogy magányosan tesszük a bal lábat a jobb után, emberek csapódnak hozzánk, akár minden nap mások, de az út végére csak kialakul egy jó kis csapat. Sokszor még csak közös nyelv sem kell hozzá, lehet a homokba rajzolni egy bottal vagy elmutogatni amit szeretnénk, esetleg egy harmadik személy tud fordítani, de őszintén mondom, a közös nyelv nem ott kezdődik, hogy mindannyian beszélünk mondjuk angolul. Általában elég érezni egymást. A lényeg, hogy közös úton haladunk, mindenki más okból, a cél pedig, választ találni kérdéseinkre, vágyainkra. De mindenkinek saját belső útja van és ezt tiszteletben kell tartani, valamint meg kell tanulni az elmét elcsendesíteni és a szívünkre hallgatni, megérezni, hogy melyik utat válasszuk akkor, amikor nem találjuk a jelet vagy amikor találkozunk egy másik vándorral, és a kérdés, hogy bízhatok-e benne?!

Magunk mögött hagyni a múltat, megbirkózni félelmeinkkel...A legfontosabb, amire ráébredtem, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Mindig minden akkor és ott történik velünk amikor kell. Minden kérdésünkre lesz válasz is, ha elég nyitottak vagyunk azt meghallani. Ott tapasztaltam azt meg, hogy minden a legnagyobb rendben van. Nincs rossz döntés, nincs rossz kérdés vagy válasz. Minden probléma mulandó, ahogyan minden boldogság is. A maguk teljességében kell ezeket megélni és elengedni, ha eljött az idő. Semmit sem sajnálni, mások felett nem ítélkezni, hanem tisztelettel elfogadni mások sorsát. Ítélkezni itt nem lehet, csak történeteket meghallgatni és azokból tanulni.

Az évek során felhalmozott héjak az elmén egyszerűen elkezdenek leválni. Nyitottá válik a sok ingerre, szemlélni kezd, mer nem aggódni a holnapon, mert eljön az a pillanat, amikor egyszerűen csak minden rendben van... Mikor tudatosul, hogy nem eshet semmi baj. Körülöttem és bennem minden idegen és mégis jó helyen vagyok.

Mikor leszoktatod magad az aggódásról. Mert nincs miért aggódni. Hatalmas dolgok ezek, mert az ember hajlamos abba beleszokni és beletörődni, hogy minden materializmus körülötte, minden egy nagyjából kiszámítható rendszer, ütemtervekben élünk, megszokott világunkban, hasonló impulzusok között és akkor hirtelen borul az egész. Semmi sincs a megszokottból, sőt, már vissza sem kívánjuk, ráébredünk a természettel való egyensúlyra és a jóakarat, jó szándék nagyságára és létezésére. A berögzült sémákat leradírozza az elsöprő új, meg az izgalom, mert bár úton vagyunk, de minden kilométer hoz valami újat. Részese leszel a létezésednek. Eldobod a karórád mert te leszel az idő, rajtad áll, mikor, mennyit és hogyan akarsz elérni. Nincs sürgetés. Mindenki megélheti azt, ami és aki, valójában nincs kényszer, hogy valahova tartozzak, nincs sor, amibe be kéne állni. Én vagyok; és az út is én vagyok az utam.

Mikor már természetes, hogy nincs ragaszkodás, sem tárgyhoz, sem emberhez. El kell engedni... Ma vele találkoztam és kísért utamon, de lehet, hogy holnap már nem látom, viszont örülök, hogy megismerhettem, hogy jó volt, mert bebocsátást engedett a saját univerzumába, bolyonghattam a bolygói között és fejtegethettem a törvényeit. De mulandó...

„Az élet híd, menj át rajta, de ne építs rá házat.” – mondja a keleti bölcselet. A szükségtelen dolgok felhalmozása, biztonságot hajkurászni és stabilnak látszó 4 falat emelni az illúzió jegyében. Ettől szenvednek sokan, szivárványokat kergetnek és szembe mennek az élet alapvető törvényével, a mulandósággal és a változással. Vasmacskákat dobnak a tengerbe, súlyos terheket róva önmagukra, ahelyett hogy élveznék a szabadságot. Az elme, lélek, test szabadságát. Megízlelni az ismeretlent, belevágni valami újba, tapasztalni, ízlelni, befogadni a világot.

Ez az elme szabadsága és megváltása, a korlátainkat ledönteni, megszabadulni alaptalan félelmektől esetleg olyan belénk nevelt dolgoktól, amikről azt hisszük, mi magunk vagyunk, közben csak valaki más mondatja azt velünk, mert valakinek akkor az volt a meggyőződése, és szentül hitte, a miénk is az kell, hogy legyen.

Megbocsátani. Megbocsátani önmagunknak, hogy nem mertünk élni, ha lázadtunk is nem mertünk időben váltani, mert féltünk, meg azok a fránya konvenciók... Hinni, hogy minden rendben van, ha merünk önmagunk lenni, ha merjük megismerni azt, akik igazán vagyunk minden gyengeségünkkel együtt. Megbocsátani azoknak, akik jó szándékból, de eltérítettek utunkról. Merni magunk mögött hagyni azt, amire már nincs szükség. Merni egy zsák cuccal a hátunkon elhinni, hogy szabadok vagyunk.

Merni leülni a parton és hagyni, hogy a homok kifolyjon a kezeim közül, hogy így múlnak el a dolgok és teljesen felesleges ragaszkodnom hozzájuk.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy a posztban/posztokban szereplő oldalakat az olcsóbb beszerezhetőség miatt ajánlom, nem reklám célzattal kerültek ide, csak támpontként. Nálam ők váltak be, ha viszont ti tudjátok, hogy hol lehet még kedvezőbb áron hozzájutni valamihez vagy valami még szükséges lehet egy-egy utazáshoz, írjátok le kommentben. Ugyanez igaz a bemutatott helyszínekre is: ha van tippetek szebb, jobb, élvezetesebb, érdekesebb, látványosabb dolgokra az adott helyen, írjátok meg ezt is az olvasóknak. Legyen ez egy interaktív kezdeményezés, amiben bárki megoszthatja a gondolatait, tanácsot adhat az érdeklődőknek!