Régebben szánakozással vegyes kíváncsisággal figyeltem azokat a csodabogarakat, akik szinte betegesen vonzódtak tárgyakhoz, anyagokhoz vagy épp szokásokhoz. Szimpla klinikai esetként aposztrofálom magamban ma is, ha negyven és ötven között félúton, személyiséggel felruházott plüssmackó armada kell, hogy vigyázza egy máskülönben viszonylag egészséges lelkületűnek vagy totál normálisnak tűnő [ajándék vifis szájfény szerkesztőségben az első helyes megfejtő számára] delikvens álmát.
A helyzet azonban az, hogy vénülő fejjel mostanában, amint tükörbe nézek, egészen paralel gondolatok cikáznak a fejemben. A blog rendszeres olvasója, talán azonnal képbe kerül és rábólint a nyilvánvaló összefüggésre, ha a fenti példa mellé odaillesztek egy szót: BETON. Egyszerűen gyermeki ártatlansággal csodálom ennek az anyagnak az egyszerűségét, nyers matériájának sokoldalúságát.
Az, ahogy dacosan ellenállva, de hagyja magát megformálni, attól minden egyes alkalommal: aztaaaaa...!
Az "eztmostmiértre" a válasz pedig, hogy az izraeli designer Shmuel Linski immár másodszor kápráztat el valamivel. Alig két és fél évvel azután, hogy a Lavazza számára készített beton presszókávéfőzőjéről ódákat bírtam zengeni, ma ismét ugyanez van mester-diploma munkája, az egyenként 86 cm magas és 56 kg-ot nyomó Solid Concrete Speakers láttán, de nem teszem. Inkább azon töprengek, hogy a fenébe lehetne végre összehozni a srácot egy közös ötletelés erejéig Ivánkáékkal meg a Losonczi Áronnal?
via: linskidesign.com
