Az egyik népszerű dél-koreai hegyvidéki turistaparadicsomban, egy szelídebb domboldal tetején elképesztő mesterséges alakzatok bontják meg a táj egységét. A Moon Hoon építész tervei alapján a környező hegyekben csatangoló turistákat, de még talán az ott őshonos állatvilágot is elsőre sokkoló, szabályosnak nem igazán nevezhető turistaház 2010-ben nyitotta meg kapuit. A szokatlan, de leginkább formabontó Rock It Suda nevű épületkomplexum egyik blokkján, például egy pár méretes tülök csábítja pihenésre az odavetődő vándort…

Egy nap, mikor Felipe Carrelli már a sokadik vagy éppen sokszor látott elhagyatott és lepusztult autó mellett haladt el Sao Paulo utcáin, gondolt egy nagyot: mi lenne, ha új értelmet adna nekik?! A gondolatot megosztotta művészbarátaival, Tobias Rodil-lal és Thiago Carvalhaes-szel, majd az ötletelést tett követte, az első átalakított autó után jött a második, aztán a harmadik, és személy szerint remélem, hogy nem áll le az Ocupe Carrinho projekt a jövőben sem!

A 2011-es nagy keletjapán földrengésre, az azt követő szökőárra, a fukusimai nukleáris katasztrófára talán mindenki emlékszik, így talán nem kell külön részletezni az akkor történteket. A borzalmas pusztítás után mindenki a maga módján próbált segíteni. Nakajima Shigetaka festő Tan Yosuke művésszel karöltve például a katasztrófa után, 2011 májusában Onahamába látogatott, hogy egy megható projektben, az úgynevezett Okurie-ban, egy lebontásra ítélt sérült házra készítsenek emlékfestményt.

A „nyugiszombatot” mára átnevezem izgiszombatra, ha már egyszer tavasz van és egy olyan téma jött velem szembe, ami megérdemel néhány szót a hétvégi lazítgatás közepette. A folytatásban található képek Bohyun Yoon különleges és egyben erotikus alkotását ábrázolják, úgyhogy felnőtt tartalom, no...ne kattintsatok gyerekek!

Nem nehéz olyan művészeti alkotásokkal találkozni, amelyek a jól ismert játékot, a Legót és ennek építőelemeit használják fel ilyen-olyan formában alapanyagként, témaként. Mi is jó néhány alkalommal próbáltuk kiemelni a legótengerből a különböző érdekességeket és a mai alkalmat is ennek szenteljük, mert Tobias Tøstesen csillárjához hasonlóval szerintünk ritkán találkozhatnak az emberek.

Jean Francois Ray már húsz éve tervez szemüvegeket, de még mindig az egyik olyan leginnovatívabb tervezőnek tartják a szakmában, aki cseppet sem veszített lelkesedéséből és képes a folyamatos megújulásra. Nem csoda, hogy mára neve egy világmárkává nőtte ki magát. Férfi és női kollekciójának elemeiben egyaránt érződik saját, már kiforrott karaktere, ám az egyre újabb formák és anyagok nyomán munkája évről évre trendeket indít el, határoz meg...

Olga Ziemska lengyel művész a természetes anyagok híve, ezen belül is leginkább a fa mozgatja meg a fantáziáját. Az iménti kijelentést tavaly már alátámasztottuk, amikor a fűzfaágakból még 2003-ban készített érdekes, tüskés hátú női alakját bemutattuk nektek. A sünlány sorozat legutóbbi darabjára majdnem tíz évet kellett várnia az érdeklődőknek, de jelentem tavaly elkészült ez is és a koreai Daejeoni Művészeti Múzeum „Project Daejeon 2012: Energy” című kültéri kiállításán mutatta be a nagyközönségnek.

A Manzárd rendszeres olvasói már megtapasztalhatták, hogy minél aprólékosabban készíti el egy adott művész az alkotását, belőlünk annál nagyobb csodálatot vált ki a belefektetett idő, energia, türelem, elszántság és kitartás egyértelmű és látványos megnyilvánulása. Tiszteletre és irigylésre méltó az, ha valaki ezeknek a birtokában van! Michal Taharlev pont ebbe a kategóriába sorolható...

Az aktuálpolitika groteszk bírálatának nevezi a barcelonai utcákon idén tavasszal látható installációit Octavi Serra, Mateu Targa, Daniel Llugany és Pau Garcia. A négy képzőművészből álló alkotócsoport a súlyos spanyol belpolitikai illetve gazdasági problémákra szeretné ráirányítani a figyelmet „Hand Project” című láb kézjegyzeteivel…

A cím nem hazudik, a képeken látható, különböző tálakban, edényekben, vödrökben pihengető állatok nem valódiak! Keng Lye, Szingapúrban élő és dolgozó művész festi őket, egy végtelenül különleges, aprólékos és időigényes technikát alkalmazva az elkészítésüknél.

Az április 9-14. között megtartott idei Milánói Design Hét egyik meglepetése a Bruno Geppi, Luca Scopel és Gianpietro Vigorelli nevével fémjelzett elektromos kerékpár, a Cykno volt. Az innovatív technológia, valamint a vintage vonalak ötvözéséből újragondolt elektrobringa nem holmi úri passziók, hanem az előzetes piackutatás eredményeként felmerülő, meglepően nagy vásárlói igény eredménye. Stílusos megjelenésével egy pillanat alatt meg tudja győzni az embert.

Bernard Pras szemkápráztatóan színes és végtelenül változatos anamorfikus alkotásaival került a figyelmünk középpontjába még tavaly októberben. A francia művész maradt ugyanezen a területen, viszont sokkal nagyobbat álmodott a korábbiaknál, mikor megvalósította az afrikai Maliból származó színészről, Sotigui Kouyaté-ról készített különleges illúzióját, hiszen az óriási portré jelen esetben egy egész szobát betölt.

A csavarkirály, Andrew Myers legújabb műve a korábbiakhoz hasonlóan ismét egy mesterien összefurkált fatábla, amelyen ezúttal egy hanyagul vállfára helyezett inget jelenített meg. A németországi Braunshweig-ben született, spanyolországi Ciudad Real-ban nevelkedett, jelenleg Amerikában, Laguna Beach-en élő és dolgozó 3D-s alkotásokat készítő művész 6 500 darab csavar felhasználásával formázta meg a hétköznapi használati tárgyat.

Egy jó habos kávé (vagy más forró ital persze) apró örömöt csempészhet az általánosan érezhető nem túl vidám hét elejei hangulatba, főleg, ha mondjuk a felszolgáló olyat tesz eléd, amelynek habjába egyedi, egyszeri festményt varázsol.

Soha nem tagadta, hogy a ’B’ filmek felé húz a szíve. Az ő világában kényelmesen megfér egymás mellett a művészfilmek világából ismert Tim Roth és az atlétás macsó Bruce Willis. Ami Quentin Tarantinot a szakma nagyjainak egyikévé teszi, az a gyilkosan ironikus, pofátlan őszintesége...

Meglátni egy oldalon és megszeretni csak egy pillanat volt számunkra a WeWood faórákat. Nincs mese! Létezik szerelem első látásra! Szépek, kifinomultak, elegánsak, természetesek, férfiakat és nőket egyaránt könnyen levesznek a lábaikról, ráadásul egy olyan filozófiát képviselnek, ami egyedülálló a világon. Legnagyobb örömünkre nem is olyan régen felbukkantak idehaza is, megkönnyítve azok dolgát, akik hozzánk hasonlóan rajongójává váltak a WeWood óráknak és a cég filozófiájának. Merthogy minden egyes eladott WeWood óra után egy fát ültetnek, ami nem kamu! Külön kiemelendő, hogy az órák készítése miatt egyetlen fát sem vágnak ki, mindig maradék faanyagokból, kidobásra ítélt darabokból készítik őket, ellenben, valóban minden eladás után egy új fával szaporodik a természet. A cég 2010-es alapítása óta Amerikában 126 ezer fát ültettek már, az idehaza tavaly november óta kapható órák eladása után pedig áprilisban rendezik meg az első ültetést. Külföldön olyan hírességek hordanak WeWood órát, mint például Daryl Hannah, Jason Bonham a Led Zeppelin legendás dobosa vagy éppen a Black Eyed Peas tagjai, idehaza pedig ismert zenészek/együttesek, mint Karányi Dani, ByeAlex vagy éppen a Compact Disco. Egy kicsit utánajártunk a részleteknek a hazai forgalmazónál, így a folyatásban a velük készített interjú következik.

Gabay Gergely, ismertebb nevén GG, a hazai street art egyik legkedveltebb és legtehetségesebb alkotója, ismeretlen ismerőse. Mondom ez utóbbit azért, mert bár a művész arcát érthető okokból nem igazán ismerhetjük, alkotásaival nap mint nap találkozhattunk már a legkülönfélébb helyeken. Felismerhető, könnyen beazonosítható stílusa van, mi pedig már az első pillanatban tudtuk, hogy írnunk kell róla a magyART-ban.

Minden kezdetek kezdetén a televíziózás úttörőjének tartott Paul Nepkow sem gondolta volna, hogy korai kísérleteinek kiteljesedése, a képek elemenként és sorokban történő átvitelének mechanikus megoldása...

Mark Wagner amerikai művész nagyra tartja a pénz szimbolikus erejét, ugyanakkor fel is hívja a figyelmet arra, hogy végül is csak fémdarabokról és papírról van szó, minden mást mi magunk teszünk hozzá. Cafatokra vágja a bankjegyeket és bonyolult kompozíciókat hoz létre belőlük, hogy egy kicsit megdolgoztassa a fantáziánkat.

Mari Kamei, kiotói művésznő tulajdonképpen nem csinál mást, mint csíkokra vágja a mindenki által jól ismert hétköznapi papírtárgyakat, közben meg mégis. Az egyértelműség kedvéért meghagyva egyfajta „keretet” a tárgyaknak, apró ollóval random, spirálisan vágja vékony csíkokra a tejes dobozokat, kekszes dobozokat, papírpoharakat és társaikat úgy, mintha csak a szél fútta volna szanaszét bizonyos részeiket.

Dennis Crowley a Foursquare egyik alapítója az ismert Brooklyn-i belsőépítész iroda [Designer Fluff] tulajdonosát Audra Canfiled-t kérte fel, hogy új New York-i főhadiszállásuk számára dolgozzon ki egy dinamikusan kényelmi koncepciót, amelynek egyedüli célja, hogy az…

Yulia Brodskaya, Moszkvában született orosz művésznő, a textilfestésen keresztül az origamin át egészen kollázsok készítéséig rengeteg különböző kreatív technikát kipróbált, míg rátalált saját magára a Quilling, avagy papírcsíktechnika alkalmazásában.

Tulajdonképpen gőzöm nincs, miről szólnak, mi születésük oka vagy üzenete. Sokat kéne gondolkodnom azon is, milyen térben alkotnának harmonikus - persze az sem biztos, hogy kell olyan - egységet más tárgyakkal. Ami biztos! Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy megkérdőjelezzem Németh László keramikus jogát, hogy a valóságot a saját nyelvére lefordítva így értelmezze…

Ne tévesszen meg senkit a látvány, ezek a virágok valójában nem dacolnak a gravitációval és nem lebegnek a víz felszínén apró fodrozódást hagyva maguk után, csak azt az illúziót keltik. Viszont egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy az a kütyü, amivel ezt próbálják elhitetni az emberekkel, azonnal a „KELL” kategóriába került!

Kristal Romano ötvös Clifton városában [New Jersey] található műhelyéből kikerülő ékszerek – részben - közel sem hagyományos „ékszer anyagokból” készülnek, viselőjüket kitartóan ösztönözve, hogy addig vallott értékrendjén elgondolkozzon, vagy akár felülbírálja azt.