A fotókon látható visszafogott és kifinomult rajzolatokat nem festékkel vagy tintával vitte a hatalmas fehér falakra a művésznő, hanem fekete szigetelőszalag segítségével ragasztgatta fel őket. A New Yorkban élő koreai művész, Sun K. Kwak, önmagát az anyagi és a szellemi között lebegő művésznek tartja, aki egyszerű és letisztult alkotásaival is ezt az állapotot próbálja megjeleníteni.
Amikor Kwak elkészíti az egyes alkotásokat, tulajdonképpen feltölti az aktuális teret élményekkel, hisz ahogy a néző belép a vakítóan fehér környezetbe álmodott rajzok közé, a vizuális érzékelés egy pillanatra kibillen a megszokott kerékvágásból, egy másik dimenzióba kerül. A szigszalagrajzolatok háromdimenzióssá válnak, életre kelnek, hullámoznak, táncolnak a nézővel együtt, a néző miatt. A kiállítás végeztével ez a különleges tér ismét üres lesz, hiszen a rajzokat eltávolítják, lehúzzák a falakról és kidobják. Ez a folyamat, a tér megtöltése, majd kiürítése a mulandó élet, a lét metaforája a művésznő számára.
via: junk culture
