Múlt héten pont ezen a napon számoltunk be egy kreatív édesapáról, aki minden reggel újabb és újabb uzsonnás zacskó-illusztrációkkal szórakoztatja a gyerekeit, most pedig egy hasonlóan ügyes (ha nem ügyesebb) édesanyáról, művésznőről, Nina Levy-ről és az ő hasonló elven működő egyedi szalvétáiról lesz szó.

Az EVNI sorozatban található hatalmasra nőtt, megnyújtott és a maga nyújtottságában meglehetősen bizonytalan lábakon álló, Dalí festményeire és/vagy a Világok harca Tripodjaira hasonlító bútorok szülőatyja Umberto Dattola olasz designer.

Azusa Murakami és Alexander Groves az anyag-innovációban és új fenntartható rendszerek kifejlesztésében próbál határozott lépésekkel előretörni a design területén. A kettejük által alapított díjnyertes, Studio Swine nevű designstúdió szárnyai alól került ki a képeken látható, „1950-es évek brazil trópusi modernizmusát” idéző, újrahasznosított alapanyagokból összeállított elegáns lámpakollekció.

Najó, ez némileg túlzás, de a bringás közösségi oldalak mostanság tényleg vele, illetve az általa összerakott bringával vannak tele. Nic Roberts, az idén végzős sydney-i középiskolást már kölyökkorában sem lehetett egykönnyen levakarni a kerékpárról. Szenvedélye azóta sem csillapodott, sőt egyre csak mélyült, egészen odáig, hogy először csak fejben, röviddel később majd már papíron kezdte tervezni első saját bicaját, fából…

A képeken látható installációt Fujiko Nakaya japán művész készítette. A Cloud Parking névre keresztelt misztikus alkotást az ausztriai Linzben található OK művészeti központban lehetett megtekinteni még 2011-ben, öt hónapon keresztül. Aki látta, részt vett „benne”, úgy beszélt az élményről, mint aki megtapasztalta, hogy milyen is a felhők között sétálni. Persze néhányan azt is mondhatnák most erre, hogy inkább olyan, mintha ködben andalogtak volna az emberek, de legyünk egy kicsit romantikusabbak ennél és higgyünk nekik!

A fotókon látható visszafogott és kifinomult rajzolatokat nem festékkel vagy tintával vitte a hatalmas fehér falakra a művésznő, hanem fekete szigetelőszalag segítségével ragasztgatta fel őket. A New Yorkban élő koreai művész, Sun K. Kwak, önmagát az anyagi és a szellemi között lebegő művésznek tartja, aki egyszerű és letisztult alkotásaival is ezt az állapotot próbálja megjeleníteni.

Francesca Pasquali olasz művésznő vibrálóan színes, összetett és részletgazdag háromdimenziós alkotásokat készít több ezer szívószál felhasználásával. Mondhatnám, hogy az újrafelhasználás netovábbja minden egyes alkotása, de sajnos Pasquali nem használt szívószálakból építgeti képeit. Ettől függetlenül olyan figyelemfelkeltő és látványos művekről van szó...

David Laferriere gyerekei, Evan (15) és Kenny (14) elmondhatják magukról, hogy olyan szendvicses zacskóban tartják a tízórait, ami senki másnak nincs a világon. Tudom, végtelenül egyszerű apróság, jelentősége a világ nagy dolgaihoz képest egyenlő a nullával, sőt, lehet, hogy annyira szirupos, hogy az éppen aktuális tinisztár munkatársai egy egész dalszöveget rittyentenének belőle, de mégis azt kell, hogy mondjam, az ilyen szívmelengető apróságok teszik szebbé a hétköznapokat és persze az életet. Szerintem.

Kovács Gergő, művésznevén SirChild először a street art/graffiti világában próbált meg érvényesülni, a falakon jelenítette meg a benne lakozó érzelmeket és gondolatokat. A 21 éves festő aztán váltott, a hatalmas falfelületeket sokkal kisebb vásznakkal helyettesítette, egyedi képei, a rajtuk szereplő figurák azonban csak tovább fejlődtek és értek, kifejezőkészségük hatalmasra nőtt. Alkotásai egyáltalán nem tartoznak a könnyen befogadható kategóriába. Kicsit olyan érzésem támadt tőlük, minta valami szürreális Nickelodeonos rajzfilmet nézegetnék. Furcsák, esetlenek, néha ijesztőek is, és egyetlen kivétellel pont olyanok, amilyenek mi magunk is vagyunk a szépséges bőrruhánk alá rejtve. Ők őszinték és nem tudják rejtegetni valódi önmagukat. A mai magyART főszereplői tehát ők, az őszinte emberek, akiknek kiült az arcára, testére a valóság; a szeretetéhség, vágy a megértésre, elfogadásra és a boldogságra, valamint az alkotójuk, Kovács Gergő, aki az életről szeretne nekünk beszélni az alkotásain keresztül.

A perverzió emberi találmány. Freud a szexuális eltérések okát részben biológiailag meghatározott és véletlenszerű tényezők egybeeséséből vezeti le. A perverziót az ösztöntörekvések és a felettes-én közötti konfliktus egyik lehetséges kimenetelének tartja. A perverzió a kasztrációs félelemtől és a megoldatlan ödipális helyzettől való védekezésként jön létre, a tisztázatlan konfliktusok elhárításaként. A perverz kimenetel azzal az előnnyel jár, hogy a felettes-én tiltását nem kell áthágni, de mégis teljesülhet az ösztöntörekvés is.

A Human Printer egy folyamatban lévő művészeti projekt, amelyben a University of Derby diákcsoportja úgy viselkedik, mint egy bionyomtató. Filctollak segítségével a négy nyomdai alapszín használatával (CMYK, azaz Cyan=cián, Magenta=bíbor, Yellow=sárga, Key=black, vagyis fekete vagyis kulcsszín) fényképeket nyomtatnak vagyis inkább pöttyöznek. Fájdalmasan unalmas és időigényes folyamatnak tűnik, de mint már tudjátok, minket az aprólékosság és az adott dologba fektetett energia abszolút el tud varázsolni!

Az amatőr (és persze sok esetben a profi) ételfotósok körében igen népszerű az alapanyagokkal való játszadozás, egyszerű és/vagy vicces életképek tányérvászonra helyezése, már mi is többször mutattunk nektek jópofán kivitelezett, ötletes alkotásokat (errefelé érdemes böngészni) és a mai nap sem kivétel.

Az ötvenes évek hangulatát csempészik a négy fal közé az olomouci grafikus-dizájner Jan Skácelik A3-as méretben rendelhető poszterei. A meglepően nehezen definiálható, ám – gyors és komoly függőséget okozó - skandináv életérzés időutazásra csábító relikviáit simán elbírná - a falak mellett -, akár egy póló, pulcsi, dzseki, meg bézbólsapi, meg deszkáscipő, meg... amúgy ezen most jól el is gondolkodtunk…

A képeken látható Hard Water című installációsorozat Zeger Reyers, Amszterdamban élő művész agyszüleménye. A látvány önmagáért beszél! Az impozáns méretű, tornádó-szerű teremtményeket fehér porcelántányérok, csészealjak, tárolóeszközök felhasználásával építi fel, minden esetben fehér háttér előtt, hogy a maga valójában élhessük át az amúgy is energikus hangulatot és ne befolyásoljon semmilyen más inger minket.

Hasonló tematikájú fotókkal nap mint nap találkozni, így az ötlet nem nevezhető eredetinek, de a készítőnek, Borsi Flórának nyilván nem is az volt a célja, hogy valami új hullámot indítson el a képeivel. Egyszerűen csak saját (és persze mások) szórakoztatására készítette el a jópofa időutazós fotómanipulációkat. Mint Forrest Gump, Flóra is végigutazza a történelmet, de ő mint egy igazi rajongó szerepel a képeken. Gondolatutazásában korabeli sztárok, neves személyiségek társaságában fedezhető fel, ahogy fanatikusan fotózza őket különböző kameráival. Odaretusálta magát a múltba.

Az egyik népszerű dél-koreai hegyvidéki turistaparadicsomban, egy szelídebb domboldal tetején elképesztő mesterséges alakzatok bontják meg a táj egységét. A Moon Hoon építész tervei alapján a környező hegyekben csatangoló turistákat, de még talán az ott őshonos állatvilágot is elsőre sokkoló, szabályosnak nem igazán nevezhető turistaház 2010-ben nyitotta meg kapuit. A szokatlan, de leginkább formabontó Rock It Suda nevű épületkomplexum egyik blokkján, például egy pár méretes tülök csábítja pihenésre az odavetődő vándort…

Egy nap, mikor Felipe Carrelli már a sokadik vagy éppen sokszor látott elhagyatott és lepusztult autó mellett haladt el Sao Paulo utcáin, gondolt egy nagyot: mi lenne, ha új értelmet adna nekik?! A gondolatot megosztotta művészbarátaival, Tobias Rodil-lal és Thiago Carvalhaes-szel, majd az ötletelést tett követte, az első átalakított autó után jött a második, aztán a harmadik, és személy szerint remélem, hogy nem áll le az Ocupe Carrinho projekt a jövőben sem!

A 2011-es nagy keletjapán földrengésre, az azt követő szökőárra, a fukusimai nukleáris katasztrófára talán mindenki emlékszik, így talán nem kell külön részletezni az akkor történteket. A borzalmas pusztítás után mindenki a maga módján próbált segíteni. Nakajima Shigetaka festő Tan Yosuke művésszel karöltve például a katasztrófa után, 2011 májusában Onahamába látogatott, hogy egy megható projektben, az úgynevezett Okurie-ban, egy lebontásra ítélt sérült házra készítsenek emlékfestményt.

A „nyugiszombatot” mára átnevezem izgiszombatra, ha már egyszer tavasz van és egy olyan téma jött velem szembe, ami megérdemel néhány szót a hétvégi lazítgatás közepette. A folytatásban található képek Bohyun Yoon különleges és egyben erotikus alkotását ábrázolják, úgyhogy felnőtt tartalom, no...ne kattintsatok gyerekek!

Nem nehéz olyan művészeti alkotásokkal találkozni, amelyek a jól ismert játékot, a Legót és ennek építőelemeit használják fel ilyen-olyan formában alapanyagként, témaként. Mi is jó néhány alkalommal próbáltuk kiemelni a legótengerből a különböző érdekességeket és a mai alkalmat is ennek szenteljük, mert Tobias Tøstesen csillárjához hasonlóval szerintünk ritkán találkozhatnak az emberek.

Jean Francois Ray már húsz éve tervez szemüvegeket, de még mindig az egyik olyan leginnovatívabb tervezőnek tartják a szakmában, aki cseppet sem veszített lelkesedéséből és képes a folyamatos megújulásra. Nem csoda, hogy mára neve egy világmárkává nőtte ki magát. Férfi és női kollekciójának elemeiben egyaránt érződik saját, már kiforrott karaktere, ám az egyre újabb formák és anyagok nyomán munkája évről évre trendeket indít el, határoz meg...

Olga Ziemska lengyel művész a természetes anyagok híve, ezen belül is leginkább a fa mozgatja meg a fantáziáját. Az iménti kijelentést tavaly már alátámasztottuk, amikor a fűzfaágakból még 2003-ban készített érdekes, tüskés hátú női alakját bemutattuk nektek. A sünlány sorozat legutóbbi darabjára majdnem tíz évet kellett várnia az érdeklődőknek, de jelentem tavaly elkészült ez is és a koreai Daejeoni Művészeti Múzeum „Project Daejeon 2012: Energy” című kültéri kiállításán mutatta be a nagyközönségnek.

A Manzárd rendszeres olvasói már megtapasztalhatták, hogy minél aprólékosabban készíti el egy adott művész az alkotását, belőlünk annál nagyobb csodálatot vált ki a belefektetett idő, energia, türelem, elszántság és kitartás egyértelmű és látványos megnyilvánulása. Tiszteletre és irigylésre méltó az, ha valaki ezeknek a birtokában van! Michal Taharlev pont ebbe a kategóriába sorolható...

Az aktuálpolitika groteszk bírálatának nevezi a barcelonai utcákon idén tavasszal látható installációit Octavi Serra, Mateu Targa, Daniel Llugany és Pau Garcia. A négy képzőművészből álló alkotócsoport a súlyos spanyol belpolitikai illetve gazdasági problémákra szeretné ráirányítani a figyelmet „Hand Project” című láb kézjegyzeteivel…

A cím nem hazudik, a képeken látható, különböző tálakban, edényekben, vödrökben pihengető állatok nem valódiak! Keng Lye, Szingapúrban élő és dolgozó művész festi őket, egy végtelenül különleges, aprólékos és időigényes technikát alkalmazva az elkészítésüknél.