Kyle Bean, a rendkívüli tehetséggel megáldott brit művész, designer újabb figyelemre méltó alkotásokkal jelentkezett. A különböző kereskedelmi projektekben résztvevő, luxus divatmárkák és események látványvilágáért felelős, korábban több neves magazinnal is együtt dolgozó Bean ezúttal a Men's Health magazin felkérésére készítette el a képeken látható agyakat.

Az 1952-ben Svájcban született, Párizsban élő művész, Felice Varini brutálisan látványos anamorfikus, geometrikus illúzióival kapcsolatban itt áradoztunk korábban. Nem is olyan régen, pontosabban idén tavasszal új és természetesen ezúttal is lenyűgöző alkotással jelentkezett, amit a párizsi Grand Palais oszlopait felhasználva jelenített meg.

Justin Gaffrey korábban étterem tulajdonosként, séfként kereste a kenyerét, aztán tavaly egy éles váltással a művészet világában kötött ki. Az anyaghasználat tekintetében takarékosnak éppen nem nevezhető, vibrálóan élénk színekben pompázó, elképesztően látványos és szemet gyönyörködtető tájképei, vagyis inkább festményszobrai elmossák a határokat a festészet és a szobrászat között.

Ismét moziba hívunk benneteket! Ez alkalommal M. Night Shyamalan posztapokaliptikus sci-fijének premier előtti vetítésére a forgalmazó által felajánlott 3 páros jegyet lehet bezsákolni, cserébe mindössze egy helyes választ kérünk. Szokásunkhoz híven most sem bonyolítjuk túl a dolgot. Spoiler nélküli ízelítő a sztoriból + trailer + a helyes megfejtés az alábbi posztban!

A Francesco Rugi és Silvia Quintanilla által alkotott Carnovsky nevű milánói designer duóról, valamint az elképesztően látványos, mintaváltó tapétáiról korábban már beszámoltunk a blogon. Az idei Milánói Design Hét keretén belül újabb, igencsak látványos „RGB-tapétával” jelentek meg a nagyközönség előtt, és ezúttal is hatalmas területen kápráztatták el az érdeklődőket.

Ha nincs áram, segít a hordozható, ablakra rögzíthető, napelemes konnektor. Manapság sokak fantáziáját mozgatja, hogyan lehet megoldani az okostelefonok vagy más elektronikus eszközök töltését, ha valamiért nem elérhető az elektromos hálózat. Van, aki hordozható akkumulátorban gondolkodik, nem maradhatnak el a kurblis töltők sem, de létezik tűzzel működő szerkezet is.

Alvaro Catalán de Ocón ipari formatervező 2011 nyarán meghívást kapott Kolumbiába, hogy része legyen egy érdekes környezetvédelmi projektnek, amelynek középpontjában a műanyag palackok újrahasznosítása állt. Hélène Le Drogou, környezetvédelmi aktivistától (és egyben pszichológustól) kapta a meghívást, aki a Kolumbiát elöntő PET palackok ellen vív hosszú ideje harcot, és aki szerette volna, ha egy designer segítségével találna megoldást a problémára.

Minden városnak megvan a maga bálnája. Budapestnek jutott egy hányattatott sorsú Bálna, leánykori nevén CET, meg Zaha Hadid blobja a Szervita térre megálmodott „óriás vizicsiga”, aki megunva a paradigmaváltásra képtelen, önmagát progresszívnek tartó hazai építészszcéna egy szeletének máig visszhangzó sikolyát – villámgyorsan húzta el fővárosunkból a csíkot. Aztán van egy Graznak is, ahogy a helyiek nevezik a „Friendly Alien”...

Mi történne a városainkkal, ha az emberek egyszer csak eltűnnének a Földről? Számtalan könyv, film, művész, designer dolgozta már föl ezt a kérdést, elgondolkodtató válaszokat adva. A probléma az, hogy ezek leginkább csak a szembesülés pillanatában fejtik ki rajtunk a hatásukat, a nem létező idő előrehaladtával azonban veszítenek erejükből, helyüket átveszik a dolgos hétköznapok, miközben a változásra, változtatásra való hajlandóság is arányosan csökken. Így a rosszul működő dolgok helyét is csak lassan és árnyalatokban veszik át a jobb, életrevalóbb, életet és jól-létet támogató megoldások.

A tavalyi év egyik legangyalibb mémje, a férfi orrok horizontja alatti büszkeségek egyike (sic), a bajuszka volt. A  szőrpamacs töretlenül menő azóta is. Archie McPhee boltjában most találtunk rá ezekre a cuki sebtapaszokra. A 15 darabot tartalmazó doboz öt dolcsiért egészen jó vételnek tűnik…

Azt hiszem, leginkább azért tetszik a Hilden & Diaz lámpaötlete, mert olyan hangulatot lehet teremteni vele a szobában, mintha saját, külön bejáratú Tim Burton-féle szürreális erdőnk lenne. Ahol a sűrű és zabolázatlan fa-és bokorrengetegben szabadon engedhetjük a fantáziánkat, különböző lényeket, barátokat, legyőzendő és legyőzhető ellenségeket láthatunk a fák mögé, ahol végül mi lehetünk a hősök, vagy ahol egyszerűen csak elbújhatunk a világ zaja elől.

Ian Berry aka. Denimu, Netherton-i születésű, jelenleg Svédországban élő brit reklámszakember, művész rendkívül ötletes farmeralkotásairól már írtunk korábban. Most újra ő kapja a főszerepet, mivel a manapság már teljes időben a farmerművészetnek élő tehetség újabb alkotással jelentkezett. Ezúttal nem portrék, város-és tájképek készültek a használt/újrahasznosított farmerokból, hanem egy újságos stand.

Kölyökkorunk képregény szuperhőseinek történetei, sokunknak - hiába a húsz, harminc eltelt év - ma is szívritmuszavart okozóan izgalmas élmények. A közben ronggyá olvasott színes füzetek pedig nagy becsben tartott ereklyeként gondosan a szekrény aljában tárolva csak arra várnak, hogy időnként kézbe véve azonosulhassunk az aktuális főhőssel, megmentve - ki tudja hányadszor - újra és újra a világot, meg picit a saját fiatalságunkat is…

Celia Smith brit szobrászművész nagy rajongója a madaraknak, és ezt a dolgot nem is rejti véka alá. A fő inspirációt ők jelentik a számára, alkotásaiban is kizárólag őket jeleníti meg, azonban amit a szobrok szépsége mellett még mindenképpen érdemes kiemelni, hogy különböző drótok és gyakran újrahasznosított telefonkábelek segítségével rajzolja a saját személyiséggel rendelkező madarakat a térbe.

Egy nap, mikor a tél már tavasznak gondolta magát, bokros teendőink után megfáradva az Október 6. utcában bóklásztunk. Megpihenni vágytunk egy kávényi időre, és a tökéletes hely kiválasztása közben a KNRDY nevű hely óriási ablakai mögött szolidan megbúvó manhattani hangulata keltette fel az érdeklődésünket. A KNRDY (ami egyébként, mint megtudtuk, Konrády) szavakkal nehezen leírható. Csak érzetek jutnak eszünkbe arról, hogy mégis milyen és miért olyan különleges.

Egy meglehetősen izgalmasnak tűnő fotókiállítást szeretnénk ma a figyelmetekbe ajánlani, amely az Andrássy úti Kogart Házban került megrendezésre. A május 9. – július 7. között látogatható Analóg fotókiállításon kiváló magyar fotográfusok dokumentarista, avantgárd és más irányzatú művészfotóin keresztül ismerkedhettek meg a 20. század második felének sajátos és egyedi látásmódjával. Az 1950 – 1998 közötti időszakról, közel 50 évről 21 magyar fotós mintegy 160 ikonikus, és kevéssé ismert alkotása próbál egyfajta reprezentatív metszetet adni, valamint betekintést engedni a 20. század magyarországi fotóművészetébe. Van egy jó hírünk is, 2 darab páros jegyet szeretnénk kisorsolni egy gyors és egyszerű játék keretén belül a Manzárd olvasói közül az Analóg fotókiállításra, de erről bővebben a poszt végén olvashattok.

A Wallpaper magazin 2010-ben a világ 30 leginnovatívabb építészirodája közé sorolta. A szakma az alapító egyben névadó Antonino Cardillo-t pedig olyan kaliberű, koruk meghatározó építészeivel hozza párhuzamba, mint a 15. századi ottomán birodalom neves mérnöke Mimar Sinan, a 20.századi mesterek közül Oscar Niemeyer, Daniel Liebeskind vagy a szellemiségében leginkább rokon F.L.Wright és Ludwig Mies van der Rohe.

A holland Studio Drift egy olyan cég, amely designtárgyaival az élet apró szépségeire hívja fel a figyelmet. Műveik arra ösztönzik az embereket, hogy észrevegyék a kis dolgokat, amiket már sajnos magától értetődőnek vesznek, sőt, gyakran meg is feledkeznek a létezéséről. A természetet és a technológiát egyesítik egyedi, váratlan és éppen ezért meglepő formában. Itt van például a Fragile Future című lámparendszerük, amely bronz, LED fények és valódi pitypangok felhasználásával készül!

Furcsa, de úgy tűnik - nekem mindenképp -, hogy az önbizalom születési adottság. Ismerek egészséges önbizalmú és krónikusan alacsony önbizalmú embereket, és azt vettem észre, hogy az önbizalom megléte vagy meg nem léte semmilyen korrelációban nem áll az életben elért eredmények számával. Mindannyian ismerünk határozottan közepes vagy feltűnően szerény képességekkel rendelkező „social neglect” egyedeket, akik valósággal kicsattannak az önbizalomtól, míg mások aránylag jó képességekkel is számos komplexussal küzdenek.

A képeken látható Al-Warqaa névre keresztelt szobrot Adel Abidin, jelenleg Helsinkiben élő iraki művésznő készítette. Az alkotást Ibn Szína (Avicenna) fizikus, filozófus, tudós, orvos, az iszlám világ kiemelkedő gondolkodója ihlette, aki szerint „Isten szükségszerűen „Egy”, ezért nincs meg benne a „sokaság”, és az „Egy” természetéből kifolyólag csak egyet tud alkotni, ebből az következik, hogy Isten szubsztanciája és a világ szubsztanciája egy. Aki önmagát ismeri meg, az Istent ismeri meg.”

Rövidesen itt az első webrádió, amely FM frekvencián is hallható lesz. A Neston zenei és szöveges tartalma hallgatható majd a Civil Rádióban. 2013. május 27-től minden hétköznap 7 és 12 óra között ezzel bővül a csaknem 20 éve sugárzó közéleti adó arculata. A két szerkesztőség azoknak a hallgatóknak kínál információt, véleményt, igényes szórakozást, elsősorban Budapesten, akik a jelenlegi frekvenciákon nem találják meg az ízlésüknek megfelelő élményt.

Nem először, ismét izgalmas csomagolás-koncepcióval rukkolt elő Koroknai Kira. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett grafikus korábban már a Csetényi Szeszfőzdének, és a Rubin Borháznak is tervezett egyedi csomagolást, most a Csetvei Pincészet számára készített egy, a szó legnemesebb értelmében vibrálóan elegáns bordizájnt…

Mi a félelem? Egy láthatatlan, megfoghatatlan érzelem, amelynek mi vagyunk a gazdái, miattunk létezik. A minket körülvevő történésekből, a belőlük levont tanulságokból, de azok különböző okokból történő téves értékeléséből fakad. Először mindig a távolban bújik meg, hiszen szinte mindig valami jövőbeli dologhoz kapcsolódik, amit a tévképzeteinken keresztül fájdalmasnak, veszélyesnek értékelünk magunkra nézve. Pedig senki nem kötelez erre minket.

A Párizsból nemrégiben hazatért Oláh Gergely Máté rövid kint tartózkodásnak - vérbeli streetfotós lévén – meg lett az eredménye. A lélegzetvételnyi szünetekben Párizs utcáira kiszabadult Máté múlt héten, hóna alatt az alábbi monokróm sorozattal másodszor is bekopogtatott hozzánk, nekünk meg ismét muszáj ide jól kitennünk…

Alessandro Lupi olasz művész igazán látványos és légies figuratív fényszobrokat készít folyamatban lévő, Densita Fluorescenti című installációsorozatában. A fluoreszkáló festékkel kezelt, aprólékosan elhelyezett/kifeszített poliamidszálak különböző pozícióban látható emberalakokat formáznak, akik a legtöbb esetben hétköznapi foglalatosságokat űznek.