Jól esik időről időre visszatérni Alexey Kondakov ukrán művész világába, amelyben összemosódik a jelen hétköznapi valósága a különböző történelmi idősíkok ideáival és fantáziáival. Nyilván az első képből már sokan felismerték, hogy a méltán sikeres „Art History in Contemporary Life” című folyamatban lévő sorozatról van szó, amelyben klasszikus festmények szereplőit helyezi modern környezetbe.

Rengeteg önsegítő könyvön és gyakorlaton vagyok túl, az idehaza megjelent kiadványok többségét elolvastam és a benne foglalt tanácsokat is túlnyomórészt megfogadtam arról, hogy hogyan éljek boldogabb életet. Ez az a téma, amiben sosem lehet elég nagy a tudásunk, hiszen felfoghatatlan mennyiségű árnyalata van, a folyamatos kíváncsiság és fejlődni vágyás viszont mindig hozzásegíthet a továbbtanuláshoz szükséges legmegfelelőbb eszközök megtalálásához. Bill Burnett és Dave Evans könyve például, a "Tervezd meg az életed" úgy tűnt ki a többi könyv közül, mintha villogó neonnal vették volna körbe, úgyhogy alig vártam, hogy kézbe vehessem.

Joyce Lin designer hallgató a látványos "robbantott székkel" tarolta le a netet a közelmúltban. Azt pontosan egyelőre még nem tudom értelmezni, hogy a tervező miért az Exploded Chair fantázianevet találta a legalkalmasabbnak a különleges koncepcióhoz, hiszen nem egy atomjaira hullott székről van szó, amelynek apró alkotóelemeit gyantába ágyazta...

Már egészen kicsi gyerekként vonzottak a művészetek, az iskolában is a rajz volt a kedvenc tantárgyam, ami meglátszott az eredményeimen is. Hiába biztattak a tanárok, hogy érdemes lenne gyakorolnom és komolyabban vennem témát, végül nem a grafika vagy a festészet vonzott, hanem a zene és a fotózás (és az írogatás). Ami az általános iskolai rajzórákból és tanácsokból megmaradt, hogy mind a mai napig szívesen olvasok olyan kiadványokat, amelyek a különböző képzőművészeti ágak technikai részével foglalkoznak.

Új, izgalmas limitált lakberendezési kiegészítőkkel találkozhatunk az IKEA-ban. A SPRIDD fantázianéven napvilágot látott kollekciót azoknak készítették Kit Neale brit divattervező közreműködésével, akik "folyamatosan mozgásban vannak, és azoknak, akik könnyebb és vidámabb mindennapokra vágynak". Az energikus és színes kollekciót négy jól elkülönülő, mégis összetartozó/összefüggő részre osztották, amelyeket zenei stílusok laza átértelmezése ihletett.

Az amerikai Showers Pass nevű kültéri ruházati cég Atlas Jacket fantázianevű biciklis kabátja hosszú ideje a legmenőbb ilyen jellegű kiegészítő, amivel találkoztam. A fényvisszaverős térkép mintázattal díszített kabát azonnal felkerült a karácsonyi kívánságlistámra.

Annak érdekében, hogy minél több pénzt spóroljunk, a Manzárd Café vizuális megjelenését a saját kezeinkben tartottuk Lacival. A logótól kezdve a flyerekig mindent mi terveztünk egy ideig, aztán beláttuk, hogy megfelelő mennyiségű tudás hiányában a saját fejlődésünk útjában állunk, így végül szakemberekhez fordultunk az ötleteink profi formába öntésének érdekében.

Vincent Bal belga művész folyamatban lévő sorozatában különböző tárgyak árnyékai adják meg az illusztrációk fő alkotóelemeit. Gumikacsa nélkül nem látszana a betörő, szivargyújtótöltő nélkül a kukta, falevél nélkül a bárány feje, és még sorolhatnám a jópofa megoldásokat. Ilyen egyszerű ötletesség láttán a rajongás érzéséhez mindig vegyül egy kis irigység is, hogy ilyenek nekem miért nem jutnak eszembe?!

Szeretném azt mondani, hogy nincsen szüksége az embereknek a SAS Túlélési kézikönyvre, de mára már nem tudnék igazán hinni ebben a gondolatban. Még akkor is, ha megpróbálunk a lehető legbátrabbak lenni, és a természeti katasztrófák, terrorfenyegetettség és hasonló nehézségek árnyékában ugyanúgy tenni a dolgunkat, mint régen, jó ha van egy olyan kapaszkodó, amelynek segítségével kikászálódhatunk a nehéz helyzetekből. John 'Lofty' Wiseman könyve olyan, mint egy oltás az influenza ellen, biztonsági öv a kocsiban, óvszer a biztonságos szex érdekében. Lehet, hogy nem nyújt 100%-os biztonságot, de nélküle sokkal nagyobb kockázatnak tesszük ki magunkat.

Eljött végre a nap, amikor kézbe vehettem az Echoláliát, Kele Fodor Ákos költő, író, drámaíró, szerkesztő különleges kiadványát, amelyet anno úgy mutattam be nektek, hogy egy „audiovizuális bujálkodás a költészettel”. Muszáj megosztanom veletek az élményt: a művész víziója szerintem tökéletes formát kapott! Olyan jó lenne, ha ez a színvonal lenne a minimum az élet összes területén, mert akkor semmi gond nem lenne a világgal...A recenziós példányt a szerző bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!

A vastag fonalból kötött használati tárgyak a melegség, otthonosság érzete miatt mindig felkeltik a figyelmemet. Korábban olyan divatkellékekre, lakberendezési kiegészítőkre és kisállatfekhelyekre csodálkoztam rá, amelyek közül bármelyiket elfogadnám, de akkor még valószínűleg kósza gondolat sem volt a mai posztban megmutatott fotel.

Szép és tisztelendő a hagyomány, de én mindenben szeretem az átlagostól kisebb-nagyobb mértékben eltérő, egyedi dolgokat, nem csak azért, mert ezek ragadják meg a figyelmünket, hanem azért is, mert ezek formálják igazán a valóságról alkotott elképzeléseinket, előre visznek, inspirálnak, kiszélesítik és színesítik a látókörünket. Szerencsére a szakácskönyvek sem maradhatnak ki az újragondolásból, így egyre több olyan kiadvánnyal kényeztetnek minket a szerzők, ami egyedi formájával és tartalmával kimagaslik a tucatkiadványok közül.

Eddig már két kutyának is fontos szerep jutott az életemben, mindketten teljesen különálló világot képviseltek. Hosszú kihagyással gyerekként és fiatal felnőttként kerültek hozzám/a családba a kölykök. A németjuhász keverék után a Staffordshire keverék nevelése egyáltalán nem ment könnyebben, sőt Joy (szemben a nevével) még nehezebb helyzetbe hozott mindenkit a makacsságával és önfejűségével, de legalább a jóvoltából sokat tanultunk a lazaságról a játékosság fontosságáról, és arról, hogy hogyan kell minden körülmények között kiállni saját magunkért.

Bár a szüleim a kérésemre többször is bepróbálkoztak a puzzle vásárlásával, valahogy mindig elvesztettem a türelmemet és érdeklődésemet néhány száz építőelem összeillesztése után. Amikor megláttam a Nervous System galaxist ábrázoló, alig több mint 100 darabból álló, viszont végtelenített formában tovább építhető puzzle-jét, azonnal éreztem, hogy megtaláltam a számomra tökéletes változatot és ezzel együtt az idei év első "Kell!" kategóriás designtárgyát is!

A tavalyi év egyik legsikeresebb témája (és személyes kedvencem) a blogon a Lyfe nevű lebegő kaspó volt, amely egyébként a sikeres Kickstarter kampánynak köszönhetően már előrendelhető. Várható volt, hogy a hatalmas érdeklődésen felbuzdulva a svéd tervező, Simon Morris nem áll meg és még bátrabban veti majd bele magát elképesztő ötleteinek megvalósításába. Itt van a legújabb őrület, az óra, amelynek mutatója a számlaptól teljesen függetlenül, mindenfajta kapcsolat nélkül a levegőben lebegve halad végig a szám nélküli lapon.

Bár a szex kitölti az életünket, a jó szex pedig testi és lelki egészségünk egyik alappillére, mégis szemérmesen kezeli a társadalom ezt a témát. A nyugalom megzavarására alkalmas kiéget, leégett, lemészárolta, megölte, meghalt, megkínozta, kihasználta, meglopta megnézhető és/vagy meghallgatható, addig a test, a meztelenség, a nemi szervek, a szex kitakarandó, büntetendő és tabu. Száraz Miklós György A bujaság története című könyvére is csak úgy akadtam rá, hogy a Helikon Kiadó honlapján böngészve a valahányadik oldalon szembe jött velem a borítókép és az ígéretes cím.

Az elmúlt egy évben a kíváncsiság és a keresés kínzó érzése uralkodik rajtam, minden érdekel, minden információra nyitott vagyok, ami azzal a kérdéskörrel foglalkozik, hogy mi az élet és mi értelme van? Sajnos minél többet foglalkozom vele, annál több kérdés születik bennem, de persze az információk feldolgozása, rendszerezése, elemezése és értelmezése közben azért formálódik is a magam válasza.

Faig Ahmed Bakuban született azerbajdzsáni szobrászművész a legnagyobb sikert újraértelmezett szőnyegeivel érte el, mi is rendszeresen visszatérünk hozzá, hogy átnézzük az elmúlt időszakban készített, szándékosan "hibássá" varázsolt lakberendezési kiegészítőket.

Kedvenc maláj művésznőnk, Ji Hong, közismertebb nevén Red végre újra egy olyan alkotást mutatott be a nagyközönségnek, amelyet szerintem mindenképpen látnotok kell nektek is. Nem csak azért, mert napjaink egyik legbefolyásosabb és méltán híres művésze, a sokoldalú építész, szobrász, fényképész, konceptuális alkotó, emberi jogi aktivista, blogger Ai Weiwei kapta a főszerepet az installációban, hanem azért is, mert ismét egy végtelenül összetett műről van szó.

Matt Haig-hez hasonlóan én is pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor minden megváltozott. Tavaly felébredtem egy augusztus elejei kellemesen langyos nyári éjszakán és azt éreztem a félálomban, hogy valami nem stimmel. Mintha rádobtak volna a fejemre egy paplant, amit a következő szavakból szőttek: „ mostantól semmi nem lesz olyan, mint régen volt”, és bár azóta megtanultam, hogy hogyan lehet kilesni a szavak közötti réseken, és kisebb-nagyobb sikerrel rendszeresen próbálom lecibálni, de azóta is a fejemen hordom ezt a paplant. Mindig álmos vagyok, mintha sosem tudnám magam igazán kipihenni, minden egy kicsit félelmetes, egy kicsit idegen, egy kicsit szokatlan.

Gyarmati László, a Manzárd Café blog társalapítója, testvérem és legjobb barátom egy évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el.

Csak 51 éves volt.

365 napja ugyanannyira hiányzik!

<3 <3 <3

Az első oldalak után azt hittem, hogy valami újabb, instant ezo-gondolatokat újrahasznosító könyv került a kezembe, de nem adtam fel az olvasást, olyannyira, hogy úgy döntöttem, inkább egyhuzamban átrágom magam rajta, egyrészt hogy mielőbb túl legyek rajta, másrészt hogy hátha számomra is tartogat valami ajándékot a Múzsa. Aztán, ahogy haladtam előre az oldalakon, Braskó Csaba végül nekem is adott egy apróságot: lelkes lettem a könyvétől.

Chiharu Shiota egy olyan helyszínt választott legújabb gigantikus installációjához, ahol nem csak a művészetek iránt élénken érdeklődő emberek találkozhatnak vele, hanem azok is, akik minden valószínűség szerint a lehető legritkábban néznek meg egy-egy kiállítást. A lenyűgöző, sejtelmes, légies alkotásnak a párizsi Le Bon Marché bevásárlóközpont ad otthont, merthogy ugye ki mondta, hogy ilyen helyeken nem lehet kulturálódni?!

Az IKEA harmadik éve kéri a gyerekek segítségét világszerte abban, hogy limitált puhajáték-kollekciót tervezzenek. A legutóbbi rajzversenyt tavaly év végén tartották, én pedig kíváncsian vártam a fejleményeket és a megvalósulásért kiáltó ötletek sokaságát. Összesen több mint 70 ezer pályázat érkezett a felhívásra, ez 18 ezer rajzzal több, mint a megelőző évben, úgyhogy meglehetősen nehéz volt a döntés, de nem csak a mennyiség, hanem a minőség miatt is.

Ross King olyan közel hozza hozzánk a művészettörténet különböző időszakait, kiemelkedő alkotásait, amennyire csak lehet. Képzeletbeli időgépével a pillanat tört része alatt repít el minket különböző századokba, ahol a lehető legaprólékosabban avat be minket a legkiemelkedőbb művészeti alkotások készítési folyamataiba.