Sokszor és sokfajta jópofa, szokatlan, egyedi, felkavaró, megbotránkoztató, de mindenképpen kiemelkedő alternatívát mutattunk már az újragondolt hétköznapi használati tárgyak világából a blog elmúlt 7 évében, Tim Kowalczyk konyhai kiegészítői pedig újabb különleges lehetőséggel gyarapítják a végtelen tárházát.
Úgy emlékszem, hogy a pozitív érzelmeim Beyoncé iránt a Bug-A-Boo-val kezdődtek, viszont a Bootylicious rántott igazán magával, ami szerintem azóta is az egyik legszexibb R&B dal. Persze a jó hang, a köré épített dalok semmit nem érnének, ha egy unalmas embert próbálnának velük megtámogatni. Azt hiszem, számomra az az igazán vonzó a Beyoncé jelenségben, hogy egy olyan személyre épül az egész brand, aki a művészetében maximálisan megéli és átadja nekünk a teljesség általa megtapasztalt szeletét.
Egyszerű, zseniális és kézenfekvő ötletet valósított meg Clive Roddy brit designer akkor, amikor megtervezte és megformázta jópofa tűpárnáját. A minimalista irodai eszköz egyébként igazából nem is párna, mert nem valami pihe-puha szövetből készül, hanem parafából, és amely a Fel! című Pixar animációs film lufik segítségével repülő házát jeleníti meg.
Gunjan Aylawadi művész apró csíkokra vágott papírszeleteket használ mozaikszerűen felépített, bonyolult mandaláihoz, domborműveihez, szobraihoz. A quilling technika alapjait alkalmazza a műveihez, azonban a felcsavart papírcsíkokat átlósan széthúzza és szorosan egymásmellé helyezi az így kapott vékonyka építőelemeket.
Amikor először megpillantottam Terry Gilliam pre-posztumusz önéletrajzi könyvének borítóképét, akkor tudtam, hogy nekem kell ez a könyv, mert bele akarok nézni a Monty Python oszlopos tagjának a koponyájába, akinek olyan filmeket köszönhet a világ, mint például a Gyalog galopp (társrendezőként), Brazil, A halászkirály legendája, 12 majom vagy a Félelem és reszketés Las Vegasban.
Chen Bikovski izraeli designer gyerekkorában nagy rajongója volt a térbeli mesekönyveknek, a háromdimenzióssá varázsolható történeteknek, olyannyira hogy a könyvek készítésének technikájából, szellemiségéből át is emelt néhány elemet Popup Lighting fantázianevű lámpáinak megtervezéséhez.
Egyszer egy beszélgetésben azt mondtam, hogy az őszinteség a megoldás mindenre, ha magunknak és a külvilágnak is igazat mondunk mindig, mindenben. Persze ez nem okozott osztatlan sikert és azt a választ kaptam, hogy a teljes őszinteség hatalmas káoszt, sértődést, haragot okozna, mire én azt vágtam rá, hogy csak az elején, aztán letisztulna szépen lassan minden.
Li Zan Wen kínai designer a villanykapcsolók világában szeretett volna valami nagyot alkotni, az álmai pedig a megvalósulásig vezették, olyannyira, hogy koncepciójával tavaly díjat nyert a Red Dot-on, amely a design Oscar-díja.
A bútorokhoz használt általános alapanyagok hagyományos feldolgozása nagyjából mindenki számára ismert, Gavin Munro viszont szeretett volna a tradicionális helyett egy fokkal egyedibb megközelítést találni és egyedülálló lakberendezési kiegészítőket kifejleszteni, ami úgy tűnik, hogy elég jól sikerült is neki az elmúlt években.
Réz András esztéta, író, kritikus sokakhoz hasonlóan évek óta szorong, azonban ő erről feldolgozás gyanánt könyveket is írt az elmúlt években. A „Válogatott szorongásaim” című első rész 2003-ban jelent meg, majd ezt követte a „Még mindig szorongok” 2011-ben, tavaly november közepén pedig megjelent a nagy sikerű sorozat harmadik része, a „Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok...” című könyv.
Annyira kell a pozitív tartalom, a siker, mint az éhezőnek egy falat kenyér, ezért „csak úgy” is érdemes ilyen témákról beszélni, ha pedig aktualitása is van, vétek lenne szó nélkül elmenni mellette. Bárcsak azt mondhatnám, hogy a mai könyvajánlóban arról beszélek majd, hogy hogyan szereztem meg időközben az első milliómat, de ma még nem ez a sikertörténet a főszereplő, hanem Máté Krisztina riporter-műsorvezető azonos című könyve és tévéműsora.
Biztos nem én vagyok az egyedüli, aki utazásai során valamilyen természetből származó emléket is szokott gyűjteni a szokásos hűtőmágnes és egyéb, szuvenírboltban beszerezhető kütyü mellé. Nálam az adott helyszínről elhozott kavics vált be, de próbálkoztam már tengerpartról származó homokkal, sőt, gyerekként az örökkévalóságig megőrizni kívánt tengervízzel is, amelynek kivitelezéséhez a befőttesüveget találtam a legalkalmasabbnak.
A tél, különösen december vége és január eleje nálam is a múlt átgondolásáról és a jövő tervezéséről szól, 2016 pedig tett arról, hogy legyen miről elmélkedni a fagyos szürkeségben; nem csak a közvetlen környezetemben, hanem úgy általában mindenhol és minden területen megtapasztalt felkavaró változásokról beszélek. Az ünnepi időszakban ehhez pontosan illeszkedő olvasnivalót vonzottam magamhoz Kepes András Világkép című új könyvében.
Az utóbbi idők egyik legszívmelengetőbb témájával találkoztam Tatiane Freitas brazil művész, designer elgondolkodtató projektjének képében. A jólelkű tervező régi, törött és hiányos bútoroknak ad új életet, kipótolja a hiányzó részeiket, hogy azok újra használhatóak legyenek.
Pejac, a neves spanyol street art művész újra egy ötletes, fantáziadús és látványos ablakinstallációval kápráztatta el az embereket. A fiumei Modern és Kortárs Művészeti Múzeum szervezésében tavaly megrendezett Spajalica művészeti esemény részeként hozta létre a képeken látható Camouflage című látványos illúziót, amelyhez ablaküveget használta fel, valamint két másik köztéri alkotást is készített a városban.
Senkit nem biztatnék arra ebben a fagyos időben, az influenza szezon kezdetén, hogy szabadidejében az utcákat járja szebbnél szebb épületek után kutatva, de szerencsére nem kell lemondani erről az inspiráló tevékenységről, csak a helyzethez kell igazítani. Én például azt a verziót választottam a múlt hétvégén, hogy bevackolódva az ágyba, egy bögre forró tea társaságában virtuálisan túrázom a legújabb OCTOGON magazin segítségével. A már-már könyv vastagságú 132. lapszám olvasgatása közben pedig úgy repültek el az órák, hogy észre sem vettem.
Artur Bordalo, ismertebb nevén Bordalo II portugál street art művész alkotásaira már több alkalommal felhívtuk a figyelmeteket. A párhuzamosan futó, folyamatban lévő sorozatai közül a környezetvédelem és az újrahasznosítás fontosságát méltató projektje különösen közel áll a Manzárd Café szellemiségéhez, úgyhogy amikor megláttam a legutóbbi szobrairól készített fotókat, egyértelmű volt, hogy újra szerepelni fog nálunk.
Jennifer Maestre szobrászművész a ceruzát használja eszközként arra, hogy a fantáziájában fel-felbukkanó különleges lényeket megformázza és ezzel láthatóvá tegye a számunkra is. A világunkba áthívott teremtmények egészen egyszerűen káprázatosak, hosszú percekig leköti a figyelmet az egyes részletek precíz kidolgozottsága, a vibráló, mégis harmonikus színorgia.
Biztos vagyok abban, hogy hozzám hasonlóan sokaknak az jut eszébe először a képeken szereplő alkotások láttán, hogy rajzokról van szó, pedig ezek a percízen kidolgozott vonaltömegből előbújó épületek bizony több száz acélrúdból felépített háromdimenziós szobrok.
Velünk együtt ti is nagyon szerettétek Telmo Pieper holland művész projektjét, amelyben gyermek önmaga firkáit készítette el valósághűen a Photoshop segítségével. Egy ismeretlenség ködébe burkolózó kreatív apuka valami nagyon hasonlót csinál, elképesztően szürreális valóságot hív életre kisfia rajzainak segítségével.
Én kérek elnézést, hogy az év első munkanapján nem valami egyszerű és könnyen befogadható témával indítok, hanem azonnal a környezetvédelemmel tolakodom be az aurátokba, de szerintem nem lehet róla eleget beszélni! Persze próbálom ezt olyan formában tálalni, ami ösztönző lehet bárki számára, még akkor is, ha a téma a papírhulladék-újrahasznosítás. A mai napon Chie Hitotsuyama újságpapírból készített életnagyságú állatszobrait hívtam segítségül.
Számos meglepő és látványos alkotással kápráztatták el a városban bóklászó embereket a művészek és designerek. Az idei kedvencek között gravitációnak ellenálló égbe lógó tornacipők, kalóz pólókészítők, rózsaszínű ruhácskába bújtatott házak, művészi alkotásként újragondolt gyalogosátkelők és olvashatóvá varázsolt falfirkák kaptak helyet.
Az előző évekhez képest 2016-ban sokkal nagyobb teret kapott a design a blogon, ami az idei termést végignézve igazából nem annyira meglepő, hiszen olyan zseniális használati tárgyak, lakberendezési kiegészítők, kütyük és egyéb finomságok jöttek velünk szembe, amelyeket vétek lett volna nem bemutatni nektek. Hajlított városkép-asztal, bringatárolásra alkalmas könyvespolc, ébresztőórával egybeépített kávéfőző, halászhálóból készített futócipő és ez még csak néhány a rengeteg figyelemre méltó téma közül.
Az elmúlt év felfoghatatlan változásokat hozott az életemben, amelyek közül a legsúlyosabbról, Laci haláláról ti is tudtok. Kevés dolog marad érintetlenül körülöttem, ezek közöl az egyik a Manzárd Café, amit nem csak a Laci iránti tiszteletből viszek tovább, hanem azért, mert az életem egyik tartópillérévé vált az elmúlt közel 7 évben, és mert rengeteg közös álmunk volt vele kapcsolatban, ami még megvalósulásra vár.